Tartalom

Stokowski, korának neves karmesterének zenekara előtt a konferanszié bejelenti, hogy a Disney különböző klasszikus zenei darabokhoz animációkat készített. Az első a D-moll toccata és fúga, amelyben lassan átlépünk az animáció világába. A második A diótörő, melyben az évszakok változását figyelhetjük meg. A harmadik darab A bűvészinas, ahol Miki egér varázslóinasként olyan varázslattal él, amit nem tud leállítani. A negyedik részben a Tavaszi áldozatot hallhatjuk, miközben a Föld őstörténetét láthatjuk keletkezésétől a dinoszauruszok kihalásáig. Az ötödik darab Beethoven 6. szimfóniája antik görög mitológiai idillel, a hatodik az Az órák tánca, amelyben állati karakterek táncai jelenítik meg a napszakokat. Az utolsó szakasz az Éj a kopár hegyen, amelyben a Sötét isten éjfélkor megidézi a holtakat és démonokat.

Ezek az epizódok teljesen különállóak, nincsen köztük tematikailag összekötő kapocs, de az esetek nagy részében még maguk az epizódok sem szólnak igazán semmiről. A bűvészinasba beleerőltethetjük, hogy ne csináljunk olyat, amihez nem értünk, a 6. szimfóniába az életörömöt, az Éj a kopár hegyenbe pedig a jó és rossz örök küzdelmét.

Megvalósítás

A fentiek alapján látható, hogy a film szerkezete epizodikus. Konferansszal indul minden egyes rész, amelyben nemcsak az elhangzó zenét árulják el előre, hanem a látottakat is. A hét mű közé ékelődik félidőben egy szünet, amelyben megszólítják az ábrázolt hanghullámot, ami akkor biztos érdekes volt, de ma már alap minden zenelejátszóban. Néha próbálnak vicceskedni, de nem igazán megy sem a konferansziénak, sem a rajzfilmbetéteknek. A történetek hangulata vegyes, van művészi, gyermeteg, rémisztő.

A főszerep ezúttal nemcsak a képeké, de a zenéé is, kezdjük ez utóbbival. Klasszikus zenei műveltségem erősen hiányos (legyen majd mondjuk ez a következő projektem), de a Canterbury mesék miatt már volt szerencsém a D-moll toccata és fúgához, aminek szimfonikus zenekarra való átültetése szerintem emberiség elleni bűn. Amúgy a képek remekül illusztrálták a zenét, nagyon odafigyeltek, hogy azonos ritmusú legyen a hang és a kép. Az átvezetők élőszereplősek voltak, de a zenekar szinte végig árnyékban maradt. Különböző színű megvilágításban voltak, hogy ezzel is érzékeltessék a sztereó hangzást, ugyanis ez volt az első nagyjátékfilm sztereóban. Az első zene alatt kifejezetten expresszíven mutatták őket, árnyékok és fények játékával, ez kúszott át lassan animációba, absztrakt ábrákba. A diótörő volt talán a legöncélúbb, ahol egyszerűen csak látványorgiára mentek rá, míg a Miki egeres A bűvészinas a leghagyományosabb, és talán megint az expresszív szó lenne rá a legkifejezőbb. A tavaszi áldozat  sötét hangulatú, a dinók miatt látványos, de képileg kevésbé. A 6. szimfónia kedvesen és bájosan színes és giccses, itt szintén inkább a mitológiai lények az érdekesek, míg Az órák tánca tökéletesen érdektelen volt számomra. Kedvencem az utolsó darab, az Éj a kopár hegyen, amely újra expresszionista jelleget ölt magára, és mind a sötét képek, mind a zene elég ijesztő.

Élmény

A film alapkoncepciója tök jó, de a kivitelezése nem sikerült, unalmas, főleg kétórás hossza miatt. Hiányzik a történetek közti összekötő kapocs, sőt, az esetek többségében maga a történet is. Rövidebb epizódokkal sokkal élvezetesebb lett volna, sőt akár tökéletes is. Képileg voltak jó ábrázolások, de hiányzott belőle legtöbbször az a kreativitás, ami megjelent a Hófehérkében vagy a Pinokkióban.

Érdekességek

- Az ötlet Stokowskitől származott, miután elkészítették Disneyvel A bűvészinast, hogy kibővíthetnék.
- Miki egér hangját maga Disney adta.
- Számtalan verzió készült, megvágták és kibővítették többször, többek közt rasszistának tekintett felhangjai miatt.
- Szinte valamennyi epizódból készült később önálló rajzfilm: A diótörő tündérei a Pán Pétert ihlették, a 6. szimfónia a Herkulest... stb.
- A konferanszié, Deems Taylor akkoriban népszerű, humoros klasszikus zenei rádióműsort vezetet, ezt próbálhatták vele átültetni a filmbe.
- A sztereó hangzás miatt nem hagyományos módon terítették a filmet, hanem turnészerűen járták a mozikat, mindig felszerelve őket a megfelelő technológiával. Ennek köszönhetően anyagilag bukás volt.

Következik: Róma, nyílt város