Tartalom:

Martha az egyetem igazgatójának lánya, férje George a történelem tanszék vezetője. Negyvenesek, fáradtak, kicsit részegek, hazafelé tartanak az igazgató partijáról késő éjjel. Hazaérve kicsit zsörtölődnek egymással, és akkor se hagyják abba, amikor vendégek érkeznek a fiatal házaspár, Nick és Honey személyeiben, akiket Martha hívott át tekintet nélkül a késői időpontra. Nick, az ifjú férj most került a biológia tanszékre, az ő bemutatására adták a korábbi partit is. Martháék nem állnak le sem az ivással, sem a veszekedéssel, egyre erőszakosabban gúnyolódnak egymáson, és látszólag George azon húzza fel magát leginkább, amikor Martha megemlíti fiukat. A fiatalok kezdetben zavarban vannak, de idővel az alkohol őket is feloldja. Nick elmeséli George-nak egy őszinte pillanatában, hogy nagy ambíciókkal érkezett, viccesen megjefógyzi, hogy akár Marthával is lefeküdne az előremenetelért, és hogy még nincs gyerekük, noha Honeynak már volt álterhessége. Martha tovább alázza George-ot, amikor elmeséli, hogy apja nem engedte megjelentetni a férfi egyetlen regényét, mire George felfedi Nickék álterhességének titkát. Végleg elszabadulnak az indulatok...

A történet témája azt hiszem elsősorban az önáltatás, amely szerves része az életnek, és látszólag szükséges hozzá, de talán mégsem annyira, mint amennyire a szereplők hiszik. A nagy elszalasztott lehetősége, hogy megragad a házasságnál és nem meri ezt a témát tovább mélyíteni, csak nagyon szőrmentén veti fel az illúzió és a valóság témáját, pedig egyértelműen ebbe az irányba mutat. Ez lehetett volna A mátrix elődje. Bocsánat ha nem vagyok túl konkrét, de nem akarok spoilerezni.

Megvalósítás:

A történet állítólag viszonylag pontosan követi az alapművet, amely három szakaszra bomlik: Martháék házában megismerjük a négy szereplőt, akik közül a két fiatal még kulturáltan viselkedik, az idősebbek viszont egyre kevésbé tesznek így; a gyerek megemlítése felzaklatja George-ot. A második részben a férfiak a kertben elbeszélgetnek őszintén, megismerjük az hátterüket, George méltóságába nagyon beletaposnak, majd négyesben kocsmázni mennek, ahol visszavágván George adja ki Nickék titkait. Végül a harmadik részre újra hazatérnek, ahol George lerántja a leplet saját és a fiatal pár önáltatásáról is. Úgy érzem ezt tragikusan próbálta meg beállítani a történet, de én inkább reménytelibb jövőt éreztem, amit az új napra virradás is jelzett (míg a történet késő éjjel kezdődött). Ráadásul ők viszonylag önmagukat adják, az egymáshoz vágott sértések valósak, akár terápiás jellegűek is lehetnek, míg a fiatalok még hazudnak egymásnak. A cím egyébként A három kismalac c. Disney-rajzfilmből ered, ahol a szalma- és a faházban lakó malacok ezzel a dallal gúnyolják a farkast, mert abban az önáltatásban élnek, hogy nem kell tőle félniük.

Mivel egy színházi dráma átültetéséről van szó, kevesebb a látványelem és elsősorban karakterközpontú a film szellemes párbeszédekkel. Biztos jók a színészek, de nincs szemem hozzá, és nem szeretem őszintén szólva a nagy szenvedélyek megjelenítését. A középkorú házaspár simán kinéz 40-50-esnek, pedig a Marthát alakító színésznő még a harmincas éveiben volt (ő ráadásul szépségideál státusza ellenére fel is szedett a szerepért több mint tíz kilót), és a George-ot alakító színész is épp csak elmúlt negyven. A lehetőségekhez képest azért vannak dőlt szögek és torzabb nézőpontok, volt egy tök jó vágás (amikor az autóból a kocsmában találtuk magunkat), lehetett volna több is. A zene hatásos, bár nincs sok. Szóval összességében, egy többnyire egyetlen szobában játszódó történethez képest sokat kihoztak belőle.

Élmény:

A történet jól felépített, a technikai megoldások megfelelő helyen vannak, és nálam mégse okozott katarzist. A műfaja tragikomédiaként szerepel, és nálam ebből a komédia rész volt erősebb, ezért nem tudtam teljesen átélni. A megkeseredett házaspár gúnyolódó marakodása ugyanis ha nem is hasonlít a saját házasságomra, attól még számomra szórakoztató volt, a film első tíz-húsz perce mintha a Rém rendes család első részéből került volna ki, talán nem is véletlen a kapcsolat. Szóval nem tudtam átérezni a helyzet tragikumát, de más korban, más élethelyzetben lévő nézőknek biztos máshogy jön le a film.

Érdekességek:

- Még életben vannak: George Segal (83)
- Taylor és Burton ekkoriban valóban egy pár voltak.
- A filmet minden kategóriában jelölték Oscarra; ezen kívül eddig csak egyetlen másik filmnek sikerült ez, a Cimarronnak.
- Az alapmű írója, Albee tavaly hunyt el 88 évesen.
- A Nagyítás mellett ez volt a másik 1966-os film, ami miatt végül eltörölték a Hays-kódot és helyette bevezették a korhatáros besorolást. Ugyanis az eredeti darabban meglehetősen trágár szavak hangzottak el az akkori mércék szerint, és ezt nagyjából átültették a filmbe is, mégha néhol finomítottak is rajta.
- Alapja a Maas-házaspár volt, Albee ismerősei, akik valóban végigitták a hétvégéket és hasonló módon illeték egymást.

Következik: Madarak