Artúr filmélményei

Isten hozta, Mister! (1979)

2017. április 11. 20:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ashby, Hal
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Peter Sellers, Shirley MacLaine, Jack Warden, Melvyn Douglas

Megjelenés: 1979, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/oOOghKacg40
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/isten-hozta-mister-being-there/movie-1171

Tartalom:

A már ötvenes Chance (Peter Sellers) egész életében kertészként dolgozott egy tehetős házban, aminek ura történetünk kezdetén elhuny, ezért Chance-nek mennie kell. Egy probléma van: Chance egy jólnevelt kisfiú értelmi szintjén van és sosem hagyta el még a házat, csupán a kertnek és kedvenc hobbijának, a tévézésnek élt. Szerencséjére még aznap este kisebb balesetet szenved egy haldokló milliomos autójától, és mivel a milliomosnak (Melvyn Douglas) saját, jól felszerelt kórterme van otthonában, ott tartják Chance-t is. Előző otthonából örökölt, úri öltönye miatt kertészeti megnyilvánulásait mélyenszántó, képletes gondolatoknak veszik, amit még a milliomos otthonába látogató amerikai elnök (Jack Warden) is megfogad és egy beszédében hivatkozik rá. Miután az elnök szájából elhangzott a neve, még egy show-ba is meghívják, gyermeki aszexualitását pedig a milliomos felesége (Shirley MacLaine) ellenállhatatlan tartózkodásként értelmez...

Érdekes hogy nem ezt a műfaji besorolást alkalmazzák rá, amikor egyértelműen egy szatírával van dolgunk. Mégpedig amiatt, ahogy a félkegyelmű Chance az egész világot meghódítja egyszerűen a külsőségek miatt, mert az öltönye miatt többet néznek ki belőle, mint aki. A vége miatt azonban más megvilágítást is kap a történet, ami sokkal mélyebb, végeláthatatlan filozófiai gondolatokra ad lehetőséget, épp ezért nem is próbálom megfejteni, de lentebb majd írok még róla.

Megvalósítás:

Az első percekben még a nézőnek se egyértelmű Chance visszamaradottsága, csupán a tévémániája és személyiségének kompaktsága tűnik fel, így tulajdonképpen észrevétlenül is előrevetül, ahogy mások is beleprojektálnak mindent, amit szeretnének benne látni. A milliomos egy üzleti zsenit, örököst lát benne, az elnök politikai ellenfelet, a titkosszolgák titkosszolgát, a melegek homoszexuálist... stb. Ez valahol kétirányú, hiszen Chance is tévéből ismeri a világot, annak mintájára cselekszik időnként (egyszer meg is próbálja elkapcsolni a valóságot...). Egyszóval bolondot csinál akaratlanul az üzletemberekből, politikusokból, médiából, mindenhol kiválóan teljesít, noha teljesen alkalmatlan rá, ettől szatirikus. Vagy nézhetjük úgy is, ahogy az Esőembert vagy a Forrest Gumpot, ahol hasonlóan egy egyszerűbb lélek révén reflektálnak a világra. Ez eddig rendben is volna, de ott kezd elmélyülni a dolog, amikor a történet végén vízen kezd járni, és elhangzik egy mondat: a lét csak egy tudatállapot. Ez egy kicsit hirtelen jött és későn, de egyáltalán nem az a szőrmentén megpendített ötlet, mint sok más film esetében. A néző első gondolata itt természetesen a krisztusi figura lesz, és innentől kezdve elkezdjük visszafejteni a történetet: a milliomos nyugodtan hal meg jelenlétében, a felesége felszabadul, az orvos nem próbál feltétlenül gyógyítani... stb. Egy nem megtévesztett ügyvéd kételkedni kezd abban, hogy valóban visszamaradott-e Chance és vele együtt mi is. Újra eljutunk a projekcióhoz, amit a folyamatos tévézés is erősít; végtelen módon értelmezhetjük a látszat és a valóság viszonyát, és minden karakter meg is teszi ezt a maga módján.

Technikailag sokat nem nyújtott számomra a film. Szépek voltak az úri ház berendezései gazdag díszítettségükkel, illetve amikor Chance elhagyja az első házat, a 2001: űrodüsszeia ikonikus zenéje csendül fel, ami talán egy jelzés Chance életének szintlépésére, noha ő nem változik egyáltalán. Egy nagyobb érdekessége van a filmnek: a stáblistánál a hangulathoz oda nem illően az egyik jelenet bakiparádéját láthatjuk. Ez talán megint utalás, megint egy látszatra, a film látszatára akarják felhívni a figyelmünket.

Élmény:

A film alapvetően kedves humorral gúnyolja világunkat, hiszen egy perc alatt szétszedhetnék a "csaló" Chance-t, de ehelyett minden helyzetből jól jön ki. Ez a hangulat a szatíra irányába visz minket, míg a hosszasan kitárgyalt végjáték teljesen átformálja az addigi élményt. Szerintem ezt jobb lett volna hamarabb elsütni, akkor hatásosabb lett volna. Így kicsit olyan mint egy Dr Strangelove - Forrest Gump - keverék

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Peter Sellers (Dr. Strangelove), Shirley MacLaine (A legénylakás), Melvyn Douglas (Ninocska), Jack Warden (12 dühös ember, Az elnök emberei), Richard Basehart (Az országúton), Than Wyenn (Tízparancsolat, Látszatélet)
- Nem szoktam külön kiemelni, de imádom, amikor egy másik korszak színészét újra láthatom. Esetünkben Melvyn Douglas az, aki az 1939-es Ninocskában a sármőrt alakította főszereplőként, majd itt is, az 1979-es filmben újra egy fontos szerepet kapott.
- Persze ekkor ő már valóban idős volt, pár éven belül valóban elhunyt. Nagyobb meglepetés, hogy egy évvel később Peter Sellers is szívrohamot kapott, pedig ő alig múlt ötven.

Következik: Halál Velencében

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr10012698405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ernő Koska 2021.01.20. 12:06:17

Rendkívül érdekes, különleges hangulatú film. Nem egyszer nézős, nekem is a csak a többedik nézésre vált világossá, hogy a Peter Sellers játszotta kertész voltaképpen Jézus 20. századi reinkarnációja (lásd. vizenjárás). Szelíd, békés alkatú személy, ezért válik mindenkinek szimpatikussá (a tv műsorban való szereplése csúcs 95 %-os nézettséget vált ki). Talán egy ilyen ember tudná megváltani a világ bűneit.
süti beállítások módosítása