Tartalom:

Valamikor az 1920-as években egy amerikai férfi tűnik fel az ír Innisfree városában. Mint kiderül, itt született, de szüleivel még gyerekkorában kivándoroltak Amerikába. Anyja meséi révén megszépült emlékeiben a kisváros, ezért most a már felnőtt Sean (John Wayne) visszatért, hogy visszavásárolja szülőházát a gazdag özvegytől, Tillane-től. Csakhogy ugyanerre a birtokra fáj a foga a tehetős, rossz természetű Willnek is, Tillane mégis Seannak adja el, hogy bosszantsa Willt. Az örök harag garantált, Willnek azonban van egy hozzá hasonló természetű húga is, Mary Kate, akibe természetesen Sean beleszeret, de Will hozzájárulása nélkül nem kelhetnek egybe. Hogy rábírják, többen összefognak a városkából, és elhitetik Willel, hogy Tillane szívesen hozzámenne, de amíg van a házban másik nő is, addig nem akar. A terv beválik, Will hozzájárul az esküvőhöz, ám amikor megtudja, hogy mindez csak átverés volt, visszatartja Mary Kate hozományát. Seant a pénz nem érdekli, és mivel már elszakadt ír gyökereitől, nem érti, hogy Mary Kate-nek ez több mint pénz, része az identitásának. Hiába házasodtak össze, Mary Kate nem tartja magát feleségnek, amíg Sean vissza nem szerzi a pénzt, Sean viszont amerikai előélete miatt nem hajlandó anyagiak miatt verekedni...

Az állítólag A makrancos hölgy és egy ír legenda ihlette történet valójában nem fontos a film szempontjából; a lényeg az idilli Írország megfestése karaktereivel, tájképeivel. Ehhez érdemes tudni, hogy Ford, a rendező maga is ír származású és a felesége is több tekintetben hasonlít Mary Kate-re. Ami Sean fejében Írországként élt anyja meséi révén, az élt Ford fejében is, ezt a mesét akarta megvalósítani.

Megvalósítás:

A történet maga abból a szempontból érdekes, hogy a szerelembeesés megtörténik első látásra, de nem okoz különösebb fennakadást Mary Kate civakodó természete, ami más romantikus filmeknél elegendő a teljes játékidő kitöltésére. Boldogságuk útjában következő akadály a haragos báty, Will, de a film közepére sikerül így is elérni a házasságot. Míg a legtöbb film ekkor véget ér a "boldogan éltek amíg meg nem haltak" elv mentén, addig itt az esküvő még nem old meg egy fontos problémát: a kulturális különbséget, ami valójában nem is annyira kulturális különbség, hanem Sean pacifizmusa, amire jó oka van, de nem spoilerezek. Ezen a pontom számomra kissé kellemetlen lett a film, mert először az erőszakot veszélyes dolognak állítja be, a végén viszont elbagatellizálja. De ahogy említettem, a lényeg nem a történet, hanem Írország, ahol a természet is az emberekkel él (akkor esik és fúj, amikor kell), de igazán a karakterekben jelenik meg: iszákosak és veszekedősek, de szeretreméltóak és tele vannak jóindulattal. Ez szolgáltatja a humort, elsősorban a kocsis és házasságkerítő Michaleen révén, aki folyton részeg. Tudom hogy ez olcsó poén, de nekem mindig bejött a vicces részeg karaktertípus.

Amiért elsősorban dicsérik a filmet, azok az idillt megtestesítő tájképek, Ford pedig okosan ehhez a Technicolort választotta, amit én is nagyon szeretek élénk színei miatt. A valódi ír, dombos tájakat járva mindent beborít az erős zöld szín, a vidék még érintetlen a modern civilizációtól és mindehhez van még pár jobb beállítás is. De ami igazán illett a színekhez, az a Mar Kate-et alakító színésznő rikítóan vörös hajszíne. Annál fájóbb, amikor a valódi tájakat jól láthatóan festett stúdióháttér váltja fel, igazán nem értem miért volt erre szükség. A színészi játék a film jellegéhez mérten nem túl mély, a zene pedig szerepeltet néhány ír dalt, amitől picit hangulatosabb, de látványosan félre van szinkronizálva.

Élmény:

Nagyon hasonlított a Powell-Pressburger páros propagandafilmjeire: a zene miatt inkább A vágyak szigetére, az idilli vidék miatt a Canterbury mesékre. Nekik viszont amíg el tudtam valamiért hinni azt a hazug világot, amit megteremtettek, Fordnak ezúttal nem. Erről pedig ő tehet azzal, hogy belecsempészte kicsit a valóságosabb drámát Sean múltja révén ebbe meseszerű világba. És minél többet rágódok ezen, annál fájóbb lesz a realizmus hiánya, mint pl. amikor a különböző egyházfik simán összefognak a másikért. Akik könnyedebb romantikus vígjátékokra vágynak mitikusan szép ír vidékkel és figurákkal, azoknak jó móka lesz a film, főleg ha el tudnak tekinteni ettől a problémától, ami nekem elrontotta a szórakozást.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: John Wayne (Babaarcú, Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Csillagok háborúja), Barry Fitzgerald (Párducbébi), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Az élet csodaszép, Az üldözők, Rio Bravo), Francis Ford (Frankenstein, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem), Sean McClory (Mary Poppins), Jack McGowran (Doktor Zsivágó, Az ördögűző), Ruth Clifford és Ken Curtis és Patrick Wayne (Az üldözők), Colin Kenny (Robin Hood kalandjai, A vád tanúja), Mae Marsh (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Érik a gyümölcs, Az üldözők), Harry Tenbrook (Babaarcú, Hatosfogat), Hank Worden (Hatosfogat, Vörös folyó, Az üldözők)
- A főbb színészek teljes rokonsága szerepel a filmben, köztük a rendező testvére (ő az öregember) és menye, Maureen O'Hara két testvére, valamint John Wayne négy gyermeke.
- A bokszejlenetben egy pillanatra feltűnő Tony Canzoneri három különböző súlycsoportban is világbajnok tudott lenni bokszban.
- A 95 évesen, 2015-ben elhunyt Maureen O'Hara állítólag halálos ágyán ennek a filmnek a zenéjét hallgatta.
- Az E. T. a földönkívüli c. filmben a tévében E. T. ennek a filmnek a csókjelenetét nézi.
- A forgatás helyszínéül szolgáló falu természetesen teljesen ráépült a filmturizmusra.

Következik: Boogie Nights