Artúr filmélményei

Magatartásból elégtelen (1933)

2017. május 18. 21:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Vigo, Jean
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Jean Daste, Robert le Flon, Du Verron, Delphin, Leon Larive, Madame Emile, Louis, de Gonzague, Raphael Diligent

Megjelenés: 1933, Franciaország
Hossz: kb. 45 perc
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: -
Ajánlott írás: https://cinewiki.wikispaces.com/Zero+for+Conduct
Mikor láthatóhttp://port.hu/adatlap/film/tv/magatartasbol-elegtelen-zero-de-conduite/movie-1553

Tartalom:

Két diák a vonaton utazik a szünet végén vissza a bentlakásos iskolába. Az úton ökörködnek, rágyújtanak, és nem is sejtik, hogy a fülkéjükben alvó férfi az új tanáruk, Huguet (Jean Daste). Az hálóteremben, az ebédlőben, az osztályteremben vagy az utcán se viselkednek másképp, és ebben Huguet egyáltalán nem akadályozza meg őket, sőt, még csatlakozik is csínyeikhez. Persze a többi nevelő szigorú, a rosszalkodó gyerekek magatartását rendre elégtelennel jutalmazzák, ami azzal jár, hogy vasárnap nem mehetnek haza. A tanári elnyomást megelégelő gyerekek bosszút esküsznek: a közelgő iskolai ünnepséget tervezik tönkretenni, amin a város elöljárói is részt vesznek...

Érzésem szerint egy korabeli társadalmi szatírával van dolgunk, de ez igazán csak a végére alakul ki így, addig inkább a gyerekek fékevesztett szabadosságát, szabadságát állítja szembe a felnőttek merev, álszent szokásaival.

Megvalósítás:

Nemcsak a gyerekek rendetlenek, a cselekmény szintén eléggé szétesett, szinte epizodikusan vázolják fel. A gyerekek különböző helyszíneken és időpontokban, hétköznapi helyzetekben rosszalkodnak, aztán vagy lebuknak és büntetést kapnak vagy nem. Az első "csavar" ott következik be, amikor kiderül, hogy az új nevelő, Huguet szintén rakoncátlan, kb. megragadt a gyerekek szintjén, amit egy nyílt Chaplin-imitációval is megerősítenek, amikor derült égből utánozni kezdi. A hálótermet felügyelő nevelő gyakorlatilag végigalussza a filmet. A legmerevebbnek tűnő Bec-de-Gaz nevelő is, akitől tartanak a gyerekek, amint magára marad lopkodni kezdi a gyerekek tízóraiját. A nagyhatalmú igazgató egy gyerekeknél is kisebb kisember, az undorítóan pöffeszkedő professzor (Leon Larive) pedig valószínűleg molesztálja az egyik diákot. Az igazi társadalmi felvonulás az ünnepségen történik meg, itt sokatmondóan a néhány elöljáró mögé bábokat ültetnek be, miközben tűzoltók iskolás tornagyakorlatokat mutatnak be. A gyerekek rosszalkodását alapvetően pozitív színben mutatja be a rendező, kivéve amikor kitör a kajacsata elégedetlenségből, mert mindig babot kapnak. Ekkor gúnyolni kezdik a szakácsot, aki az egyik diák édesanyja, amin ő elsírja magát. Mivel ez egy rövidfilm, sajnos nem jut elég idő arra, hogy rendesen felépítsék a történetet, ami számomra azért volt baj, mert a tanárok nem lettek elég érzékletesen rossznak beállítva, inkább a csínyek elszenvedőinek. A film a franciák 1930-as évekbeli lírai realizmusához köthető; ebből a realizmust az intézmény életének őszinte ábrázolása jelenti, a líraiságot elsősorban a képi világ, de a film végén tobzódó jelképek is, mint a keresztény zarándoklattá alakuló fiúsereg és persze a lázadásuk a rend ellen.

A képi világban ez legerősebben szintén ekkor jelent meg, ahogy lassított felvételen, egy párnacsatát követő tollszállingózásban vonulni kezdtek a gyerekek lassú zenére. Érdemes tudni, hogy nagyon kis költségvetésből készült a film többnyire amatőr szereplőkkel, ezért volt olyan felvétel, ami csak egyszer készülhetett el, és valószínűleg ezért is lett hosszabb film helyett rövid. Ez csak azért mondom, mert főleg a vágásnál szinte amatőrnek látszik a film, ugyanakkor olyan meglepő technika is helyet kapott, mint egy rajz megelevenedése. A hangon ez még jobban érződik, kicsit olyan, mintha még átmenet lenne a némafilm és a hangosfilm között, épp mint az egy évvel későbbi Atalante.

Élmény:

Vigo a filmet saját iskolás élményeiből merítette (ami felveti a kérdést, hogy őt is molesztálták-e vajon, mint az önmagáról mintázott gyereket), emellett pedig a gyerekek korlátlan szabadsága mutatja apja anarchista aktivista örökségét. Talán csak a pénzügyi korlátok miatt, de kiforratlannak éreztem a cselekményt, hatásosabb lett volna ha jobban bemutatják a tanár-diák ellentétet. A képi világ néhol abszurdba vagy inkább érthetetlenbe csapott át, kár hogy csak a film vége felé indult be igazán. Összességében kellemes, szórakoztató élmény volt, pozitív csalódás, hogy nem finomkodott, őszinte volt a gyerekekkel. Ha nem lenne ilyen régi, simán ajánlanám ifjúsági filmnek. Mindenesetre jól mutatja, hogy a "régen minden jobb volt" alapon a gyerekeket viselkedni tudónak gondolt korban talán még vásottabbak voltak a tanulók, mint most.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Jean Daste (Atalante, Lange úr vétke, A nagy ábránd, Amerikai nagybácsim), Leon Larive (Jeanne d'Arc szenvedései, A játékszabály)
- Valószínűleg apja rovott múltja miatt, de meztelenségre és államellenességre hivatkozva betiltották a filmet 1946-ig.
- Magáénak vallja szellemiségét több film is, köztük a Négyszáz csapás, nekem mégis először a Party zóna jutott róla eszembe, ha az nem is volt ennyire mély.
- A film ingyenesen megtekinthető.

Következik: Mindhalálig zene

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5212698375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása