Cselekmény: Mercedes egy bár, a Salon Mexico pillangójaként keresi kenyerét és húga bentlakásos oktatásának költségeit, amiről a húgnak sejtelme sincs. Jobb híján egy alkalommal a környék rosszfiújától, Pacotól lop pénzt, amiért a férfi kishíján agyonveri, de szerencsére a körzet rendőre (Miguel Inclan) szerelmes belé és szemmel tartja őket, hogy beavatkozzon...

Téma: Hasonlóan a Maria Candelariához, a rendező itt is egy (szerinte) feloldhatatlan problémát jelenít meg, csak ezúttal nem rasszok közöttit (bár Mercedes mulatt), hanem társadalmi rétegekét: Mercedesék a legaljáról jönnek, és mindent fel kell áldoznia húga felemelkedéséért, máshogy nem megy. Más kontextusban tálalva lehetne több is, hiszen a húgnak sejtelme sincs az ő jólétét lehetővé tévő mocsokról.

Tartalom: Kezdetben csak annyit tudunk, hogy Mercedes-nek nagyon kell a pénz valamiért, illetve hogy Paco egy geci és hogy Lupe, a rendőr szerelmes Mercedes-be. A téma ott kezd kikristályosodni, amikor megtudjuk, hogy mire kell Mercedes-nek a pénz, illetve hogy a húgnak, Beatriznak és az iskolának fogalma sincs arról, hogy főhősünk miből finanszírozza az oktatást. Abból a szempontból realista alkotás, hogy Mercedes tudja, rendes munkával az ő szintjén nem keres eleget, ezért hajlandó alámerülni az alvilágba és összeállni Paco-félékkel. A másik oldalról pedig teljesen életszerűtlen, mert több karakter is angyalian jólelkű. Mindenesetre ennek köszönhetően nagyobb a kontraszt a két világ között, hiszen egészen más gondjaik és életvitelük van az utcán és a felsőbb körökben élőknek. Ezt még plusz környezetbe helyezi a vallás (és a repülés) szerepeltetése, amitől a földi lét ezen aspektusai összemosódnak, objektív távolságra kerülnek (lásd még Beatriz monológját a hősiességről).

Forma: Ezt jelképezik a sötétebb tónusú alvilági képek, amelyek szinte mindig este játszódnak és a világosabb iskolaiak, amelyek pedig nappal. A filmet a Wikipedia noirnak kategorizálta be, de ez inkább egy Mexikóra jellemző műfaj, a cabaretera/rumberas, ami részben noir, részben zenés dráma. A legfőbb noiros elem az árnyékokkal való játék, amit viszont annyira túlzásba vittek, hogy esetenként nem is látni mi történik, ami ebből a szempontból nem szerencsés, ugyanakkor érdekes kísérlet. Adott a tragikus sorsú végzet asszonya is, aki nem a hollywoodi romlott csábító, hanem bemocskolódott jókislány. A Maria Candelariához hasonlóan itt is a motázsok a legerősebbek, legyen az tánc, ünneplés vagy múzeumi szobrok, illetve az expresszionista-noiros megjelenítése a bűntényeknek vagy Mercedes otthonának, aminek tetőterét mintha egyenesen A másikból vették volna, a bejáratát pedig az indián áldozati templomra hajazó Metropolis emeberevőjétől. A zenét nagyon sajnálom, mert sokkal nagyobb lehetőség lett volna benne. Egyrészt ahogy említettem, a zenés montázsok jók voltak, jobban belevonhatták volna őket a filmbe, másrészt ahogy a filmben is utaltak rá, Copland valóban írt egy El Salon Mexico c. szimfonikus költeményt, amit simán központi szerepbe emelhettek volna, hiszen maga a zenemű is arról szól ha jól értettem, hogy az elegánsabb mexikói zene alatt a népi ösztönös ritmusok bújnak meg, ahogy Beatriz világának felszíne alatt Mercedes mulatós élete.

Élmény: A kissé életszerűtlen jóságú karakterek ellenére érzelmileg működött a történet, átélhető volt valamennyi fontosabb szereplő lelki világa, és akkor még nem is beszéltem azokról az erősítőkről, mint pl. amilyen a szándékosan nagyotthalló rendőr volt. Képileg is voltak erősebb részei, de mindezen dícséretek ellenére még mindig jobb filmnek tartom pl. A másikat.

Érdekességek:

- Marga Lopez (Mercedes) később Arturo de Cordovához ment hozzá feleségül.
- Az El Salon Mexico zenemű itt meghallgatható maga Coplan vezényletével. Nem rémlik, hogy felhasználták volna a filmhez, de lehet hogy tévedek.