Cselekmény: 1936, spanyol polgárháború. A hétéves Gabriela hétköznapi életébe lassan bekúszik a háború, ahogy egyre terebélyesedik. Először egy menekülő embernek szurkol, de látja, ahogy elkapják. Később egy börtönben raboskodó alak válik neki szimpatikussá, de másnap már nem látja többé.  Mivel az apa gyanús a falangistáknak, a feleség és a két lánya továbbáll a baloldaliak kezén lévő területekre, de az apa már nem ér oda, útközben megölik...

Téma: A téma önéletrajzi ihletésű (a felnőtt Gabrielát alakító színésző élt át hasonlókat), de nem politikai-társadalmi jellegű, hanem személyes. (És újfent elnézést kérek, ha valami mexikói-spanyol dolog elkerülte volna a figyelmemet, de egy írást se találtam a filmről.) A menekülés lelkiállapotát próbálja bemutatni, azon belül is az elveszett időét.

Tartalom: A rövid, háromnegyedórás film első fele-kétharmada viszonylag hagyományos történetvezetésű, a hétéves Gabriela szemén keresztül látjuk, ahogy a városában egyre több háborús incidens történik. Persze hazudtam, nem teljesen nélkülözheti egy ilyen történet a politikai-társadalmi szálat, természetesen látjuk, ahogy ahogy a lakosság egy része az egyik, illetve a másik oldallal rokonszenvezik. A család végül menekülésre adja a fejét, ekkor lép át Gabriela kicsit a saját, képzeletbeli birodalmába, mint azt láthattuk már A méhkas szellemében vagy A faun labirintusában is. Először a félelemről elmékedik, hogy ez újfajta félelem, hiszen az eddig megszokottól szemben most nem tett semmi rosszat, amiért félni kellene, és mégis... Áttér az időre, ami már a film elején is feltűnt egy óra formájában, a menekülés közben pedig "lestoppolja" és ugrunk egyet bő 25 évvel későbbre, amikor felnőttként hazatér. A háza nyilvánvalóan Spanyolország jelképe, ahol a falak ugyanazok, de belül már más, mások lakják, ő pedig újra gyereknek érzi magát, a családját keresi kétségbeesetten.

Forma: Egy kicsit Gabriela szemszögéből látunk mindent, ezért sok a perspektivikus ábrázolás, a csendes gondolat-narrációja pedig intimmé teszi a hangulatát. Egyébként nincs benne semmi olyan, amire felkaptam volna a fejem, talán az idő múlásának megoldása volt egyedül szokatlanabbul ügyes, ahogy a közeledő Gabriela alakja lassan át- és áttűnt idősebbe. A zene hiába Baché, szinte fel se tűnt.

Élmény: A hangulata miatt lehetett volna jó látványosabb megvalósítás és talán összeszedettebb mondanivaló mellett. Olyasminek érzem, mint amilyen a La casa del angel, esetleg a Si muero antes de despertar volt.

Érdekességek:

- A felnőtt Gabrielát alakító színésznő volt az, aki kénytelen volt Spanyolországból menekülőre fogni családjával, majd Mexikóban telepedtek le. Később férjhez ment ezen film rendezőjéhez, és erősen megihlette Marquezt a Száz év magány írásához, hiszen szomszédok voltak és gyakran látogatták egymást.
- A rendező szintén spanyol volt, diplomata szülei révén igazi világpolgár, és ők is a menekültek között voltak.