Cselekmény: 1930-as évek, Kína. Gu Kína kommunista részéről a demokraták felügyelete alatt álló vidékre utazik népdalokat gyűjteni. Egy hagyományos parasztcsaládhoz költözik be, akik szegényes körülmények között élnek, és ahol a lányok nem választhatnak szabadon párt, a férfiak nem tudnak varni és senki sem tud írni vagy olvasni...

Téma: Elsőre egy kommunista propagandafilmnek tűnhet, amely a kényszerházasságot állítja középpontba, ám messze nem ezen van a hangsúly, hanem a Narajama balladájához kicsit hasonlóan a természetnek kiszolgáltatott vidék életén.

Tartalom: Hogy megalapozzuk a cselekményt, mindjárt egy esküvővel indítunk, amiben szinte rángatják a fiatalokat a szertartás során, érzékelteve ezzel is az előre lebeszélt házasságok kényszerét. Ha ezen a vonalon maradunk, akkor megtudjuk, hogy vidéken ez az élet rendje, egy eszköz a túlélésre, a nő sorsa. Ebbe rondít bele a kommunista Gu, amikor elmeséli, hogy náluk a nők egyenlőek és szabadon választanak párt, elültetve ezzel a parasztlány, Cujcsiao fülében a bogarat. De nem maradunk ezen a vonalon. Érkezik Gu, aki indulónakvaló népdalokat keres, hogy az ismerős dallamra kommunista szövegeket írjon, azonban a családnak énekelni sincs kedve, annyira belefáradtak az életbe. Ha mégis, akkor lassú, szomorú dalokat énekelnek. Bár Guval új szellemiség érkezik, mennie kell és valójában nem változik semmi.

Forma: Ezúttal talán fontosabb a kép, mint a tartalom. Gu egyedülisége jól látszik a hasonló öltözetű, tömegben mozgó helyiekkel szemben. A leglátványosabb a tájábrázolás, ahogy a végtelen földeket látjuk. Ehhez kapcsolódóan tudatos és kifejező a beállítás is, mert általában a nagy tájban elvesznek a karakterek, illetve attólfüggőne látjuk az eget vagy a földet nagyobb szeletében, hogy épp melyikrevan szükség. Ennek legszebb példája, amikor az apa esőért könyörögve az égre néz - ekkor csak az alakját és az eget látjuk. Amikor pedig leül enni és a földről beszél, csak a földet látjuk vele, az égről lenéz a kamera. Nem tudom mennyire tudatos vagy csak a rossz képminőségnek köszönhető, de időnként a sötétebb részek annyira homályosak és elmosódottak voltak, hogy elnyelte a mindenséget a környezet. Természetesen fontosak a dalok, amelyek nyíltan és közvetlenül kapcsolódnak az eseményekhez, de épp emiatt nem érik el azt a fokú transzcendenciát, mint pl. a Távoli hangok, csendélet esetében. A párbeszéd kevés, a természet hangjai folyamatosan jelen vannak. Kár volt az aláfestő zenéért, nem illett bele.

Élmény: Kellemesen csalódtam, a minimalista táj, a kevés párbeszéd és cselekmény csak felerősítették a film gondolatait, érzelmeit. A propaganda kicsit sok volt, de ez részben a cenzorok kielégítésére szolgálhatott, részben a korabeli filmek hatása. Ezzel együtt is viszont kissé üresnek éreztem, jobb lett volna spirituálisabban.

Érdekességek:

- A filmnek töréteni jelentősége is van, innen számítják az ázsiai újhullám kezdetét, annyira eltért az addig megszokott filmektől.
- Az operatőre az a Csang volt, aki az Élnit is rendezte később.
- Jelképes, hogy a történet helyszíne a Senhszi tartomány, ami a kínai civilizáció bölcsőjének számít.