Cselekmény: ...avagy "fény". A varázsló Nyanankoro menekül apja, a jóval nagyobb hatalmú varázsló elől, mert az vesztére tör, amiért elvitt néhány ereklyét. Nagybátyjához tart védelemért, útközben pedig mágiájával segít egy falunak megvédenie magát az ellenségtől és termékennyé tenni a főnök (Balla Moussa Keita) egyik feleségét...

Téma: A bambara (nyugat-afrikai etnikum) kultúrára épülő történetben ugyan vannak egyetemesen értelmezhető jelképek, de sok összefüggést bevallottan nem érthetünk meg így sem:

I wanted to react to an outside perspective, the perspective of white scholars and technicians, a foreign perspective which sometimes tends to make the Africans objects, animals to be shown with their exotic rites.

Szóval a bambara legendára épülő sztori azt hiszem valamiféle teremtéstörténet próbál átadni, ahogy az apa és fia nemzedéki és jellegi (föld és ég, egyén és közösség) ellentétének szintézise megváltoztatja a világot.

Tartalom: Rövid bevezetővel indítunk a sztori fő ereklyéiről, de a magyarázó szövegek sem segítettek sokat a megértésükben, csak hogy erősen jelképesek. Az egyik az apánál, aki elsősorban saját céljára használja fel, ezúttal hogy megtalálja és megölje fiát. A fiú még gyenge, ezért nagybátyjához tart segítségért, aki korábban szintén kitaszítot lett, amiért a közjó tulajdonává akarta tenni a mágikus tárgyakat. Bár nem teljesen önszántából, a fiú útközben segít egy falun, ebben is megmutatkozik kettejük gondolkodásbeli különbsége. Visszatérő jelkép a víz és a tűz, az előbbi tisztít és védelmez, utóbbi pusztít. A falu főnökének legújabb, fiatal felesége terméketlen, legalábbis tőle, míg Nyanankorotól teherbe esik azonnal. A föld és az ég közötti kapocs a fény, innen a film címe. Ezek voltak a könnyebben érthető elemek, a többinél csak pislogtam...

Forma: A kivitelezés magán hordozza az afrikai film jellegzetességeit a nagyon egyszerű, jelzésértékű trükkjeivel (visszatekerés, színészi megmerevedés), nem túl drámai színészi játékával, az emberre koncentrálással az esetleg transzcendensebb élményt nyújtó tájképek helyett. Pedig tényleg tele van jelképekkel, jelképes mozzanatokkal, amikből az előbb leírttal többet lehetett volna kihozni, legalábbis az én szememben. Cisse azonban állítólag odafigyelt a Nyugatra és a bambara körkörös narratívát lineárisra cserélte, illetve zenében is egyszerre volt jelen a hagyományos mali és a modernebb francia zene, de ezek fel se tűntek.

Élmény: Hmmm... ugyanúgy vagyok vele, mint a Rih esseddel vagy a A sivatag földmérőivel. Talán helyinek kéne lenni, hogy átérezzük jobban, de így nem jött át és "üres" váz volt mélyebb tartalom nélkül, legalábbis így tűnt.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Balla Moussa Keita (Baara)