Cselekmény: Az 1980-as évek Amerikájában Jordan (Leonardo DiCaprio) minden vágya, hogy gazdag legyen, és minden szépen is halad, hiszen az egyik legpatinásabb brókercégnél kap állást, ahol hamar megtanulja, hogyan kell ügyfeleiből kiszedni a pénzt. Pechére beüt az 1987-es tőzsdeválság, a cég becsődől, így kénytelen a kis értékpapírok vízére evezni, de itt a nagyobb kockázat miatt sokkal nagyobb haszonnal lehet dolgozni az alacsony érték ellenére is, így újra megszedi magát, saját céget alapít, és értéktelen papírokat próbál a legálisnál nagyobb mértékben értékesnek feltüntetve eladni. A siker óriási...

Téma: Akár szólhatna is valamiről a film, hiszen el is hangzik, hogy a lehúzós cég maga az amerikai álom megtestesülése, de ezzel a részével keveset foglalkozik érdemben a történet. Szóval maradjunk annyiban, hogy ez egy önéletrajzi film, ami Amerika egy jellemző karrierjét mutatja be.

Tartalom: Nem könnyű részekre bontani a történetet, hiszen az egész egy vadító tempójú rohanás. Kicsit visszaemlékezve-narrálva indít Jordan, hogy összefoglalja életfilozófiáját a féktelen hedonizmusról és hogy mindent a pénzért tesz. Innentől kezdve szépen kronológikus sorrendben haladva végigvesszük pályafutása főbb állomásait az első mestere cinikus tanácsától az életmódváltáson át a bukásig. A hagyományos emberi értékek itt nem számítanak (bár elhiszi magáról, hogy jófiú, mert segít rászorulóknak kifosztani a szegényeket), és a saját erkölcsi szintjén ezzel tulajdonképpen nincs is baj, csak épp nem tud mit kezdeni azzal, amikor nem az ő szabályrendszere szerint élő emberekbe fut bele (felesége, rendőr). A humor elsősorban a normákat teljesen felrúgó, gyerekes brókerek viselkedéséből adódik, megspékelve némi váratlannal.

Forma: Formailag Scorsese sosem tartozott igazán az észrevehetően látványos rendezők közé, így ezúttal is csak az tűnt fel, hogy eszeveszett tempóban pörög a film a párbeszédek és a vágások tekintetében is, amit arra használ, hogy a szöveget hangsúlyozandó vagy épp ironikusan ellentétet állító képet vágjon alá. Ha kell gyorsít, ha kell lassít, montázsokat alkalmaz, de ha kell simán mutatja egy snittben, hosszan Jordan drogmámomros vergődését az egyik legviccesebb jelenetben. A színészeket megint egy kicsit túldicsérik szerintem ahhoz képest, hogy mit kell alakítaniuk: fékevesztett gyerekeket. McConaughey viszont érdekes volt abból a szempontból, hogy még viszonylag friss az élményem vele kapcsolatban a Csillagok közöttben, ehhez képest egy tök más alakot játszott el hitelesen ezúttal is. A zene korabeli, pörgős popdalokból áll, jól illeszkednek a film sebességéhez.

Élmény: Sajnos Scorsese nem tartozik a kedvenceim közé, nem tudtam vele se igazán egy hullámhosszra kerülni. A film maga teljesen szórakoztató, a háromórás hossz sem tűnik soknak, olyan gyorsan végigszáguld a történet.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet), Kyle Chandler (A régi város), Rob Reiner (A turné), Matthew McConaughey (Csillagok között), Jon Favreau (Bosszúállók), Christine Ebersole (Aranyoskám, Amadeus), Kenneth Choi (Amerika Kapitány), Ethan Suplee (Amerikai história X, A pillangó hatás), Jake Hoffman (Esőember), J. C. MacKenzie (A tégla)
  
• Jake Hoffman (Steve Madden) Dustin Hoffman fia.
• A filmben feltűnik maga Jordan Belfort is a végén mint konferansz
  
• Több mint ötszázszor hangzik el a filmben a "fuck" szó, ezzel lehagyta az addigi rekordtartó Casinót és Éhkoppont. (Részben) emiatt - ahol nincs betiltva - több országban csak egy kétórás, erősen megvágott változat került forgalomba.
• Jordant leszámítva a karakterek - bár alapjaik valósak - nevei kitaláltak. Jordan Belfort (1962-) már kamaszként is szépen keresett üzleteléssel, később házaló lett, végül gyakornokként került 25 évesen a film kezdetén látható, nagymúltú brókercéghez. 1989-ben, 27 évesen alapította meg a saját brókercégét, amit a kezdetek óta próbált lefülelni a hatóság, de csak 1996-ban sikerült. 2004-2006 között ülte le büntetését egy nem túl szigorú javítóintézetben, illetve 110 milliós kártérítést kellett volna fizetnie, de ebből jó ha egymillió összejött.
• Az alapul szolgáló emlékiratot, így a filmet is érdemes fenntartásokkal kezelni, valószínűleg egy része kitalált és erősen túlzó.