Cselekmény: 1869, Délvidék. Az útonálló betyárok, avagy szegénylegények, akik közül sokan 1849 után bújdostak el, az ínséges időkben egyre nagyobb gondot jelentenek a hatóságoknak, ezért külön megbízottat küldenek a vidékre, hogy számolja fel a bűnözést. módszere pszichológiai: miután Gajdort (Görbe János) elfogják gyilkosságért, szabadságot ígérnek neki, amennyiben a börtönben talál olyat, aki több embert ölt. Szerencséjére megtudja, hogy a hírhedt betyár, Veszelka is a foglyok között van, csak azonosítani kéne...

Téma: Amíg nem olvastam, nem esett le, hogy (spoiler) nem a betyárvilágot akarják felszámolni, hanem a szabadságharc maradványait. Ezen ismeret hiányában is egyértelmű, hogy az elnyomó hatalom lelkekben való kiépülését láthatjuk, illetve az utalások hiánya ellenére is nehéz nem a tíz évvel korábbi, 1956-os eseményekkel párhuzamba állítani 1848-at.

Tartalom: Az első pllanatoktól kezdve egyértelművé teszik, hogy pszichológiai hadviselés folyik, illetve a fő téma is megjelenik, csak elfelejtjük. A hatalom fő eszköze Gajdor, az egyszerű rablógyilkos, akinek kegyelmet ígérnek, ha talál a börtönben lévő gyanúsítottak között olyat, aki nála több embert ölt. Nem pozitív figura, ráadásul csak a történet kétharmadáig marad ő a középpontban, utána a hangsúly Kabaiékra terelődik, az egykori szabadságharcosra és fiára, velük fordul vissza a történet az elején hagyott fő témára - Gajdorra csak addig volt szükség, amíg kiugrasztja a nyulat a bokorból.

Forma: A tartalmi megvalósításnál sokkal beszédesebb a formai. A történethez hasonlóan a zene is keretes, az osztrák-magyar himnusszal kezdünk és végzünk, köztük a Kossuth-nóta hangzik fel többször a rabok torkából, különben feszült csend uralja a filmet, beszéd sincs sok, csak leonésan barázdált arcok. De a feszültséget alapból a környezet adja, a végtelennek tűnő puszta közepén árválkodó, bántóan fehér, szűk börtön, ahonnan nincs menekvés (a szélesvásznú felvételeken okosan nem mutatják a teljes égboltot, ami lehet hogy végetelenebbé tenné a pusztát, de kevésbé lenne börtönszerű). A játék, a díszlet dreyeresen minimalista, a tömeg és az egyén mozgatása Kuroszavát idézi, időnként pedig a Saul fiának egyéni nézőpontja is megjelenik Gajdor nézelődése közben. Egyébként egy dokumentumfilm-jellegű montázzsal indul, ami nekem újhullámos-fílinget adott, pedig csak a hatóságok kérésére került bele, hogy ne legyen annyira áthallásos 1956-tal.

Élmény: Erős lélektani dráma erős képi világgal, talán lehetett volna  acselekmény lassabb és még mnimalistább a tökéletes hatás kedvéért, de jogosan tartják az egyik legjobb magyar filmnek, és úgy tűnik, ebbe már nem kellett kötelezően elhelyezett kommunista propaganda.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Görbe János (Emberek a havason), Molnár Tibor (Talpalatnyi föld), Agárdy Gábor, Fülöp Zsigmond és Kautzky József (A tizedes meg a többiek), Barsy Béla (Körhinta, Bakaruhában), Bárdy György (Valahol Európában), Siménfalvy Sándor (Körhinta)
• Még életben van: Koltai János (84), Csurka László (84), Tordy Géza (81), Szersén Gyula (79), Szilágyi Tibor (77)
  
• Színészdinasztiák: Latinovits Zoltán élettársa Ruttkai Éva; Nagy Attila felesége Galambos Erzsi
  
• A betyárok gyakorlatilag útonálló rablógyilkosok voltak, ám a 19. század közepétől elkezdett javulni megítélésük, miuán egyre inkább a szegények hőseit látták bennük. Ezen sokat segített, hogy szabadcsapatot alkothattak a szabadságharc során.
• A film alaptörténete valós, valóban császári megbízott érkezett, hogy számolja fel a betyárvilágot és ezt teljesítette is. Nem találtam infót róla, de feltételezem, hogy a filmaz alaphelyzetet leszámítva fikció.
  
• Veszelka Imre a Wikipedia szerint afféle Robin Hood volt és csak a 20. században hunyt el.
• A filmet belengi Rózsa Sándor szelleme, aki korán betyárkodásra adta a fejét és évtizedeket töltött a börtönben, de annyira népszerű volt, hogy valóban nem merték kivégezni, sőt, pénzért mutogatták a börtönben.