Cselekmény: 1980-as évek, Gotham. Arthur (Joaquin Phoneix) kezelés alatt álló, kényszeres beteg, nem is teljesen százas és a stresszt hisztérikus nevetéssel üti el. És stresszből kijut neki, mert a város egyre szegényebb és egyre agresszívabb, Arthurt is megverik nem egyszer. Otthon se jobb, anyját (Frances Conroy) ápolni kell, akinek minden reménye abban van, hogy egykori főnöke, a dúsgazdag Thomas Wayne (Brett Cullen) egyszer válaszol a leveleire és kisegíti őket anyagilag. Egyetlen igazi kikapcsolódása a vicces tévéműsor, a Murray Franklin (Robert De Niro) Show, hiszen Arthur is stand-upos szeretne lenni. Az élet azonban nem kegyes hozzá, előbb kirúgják, majd megszűnik az a program is, aminek keretei között gyógykezelték. Aztán egyszer a metrón belekötnek és Arthur fegyvert ránt...

Téma: Joker-eredettörténet, amelyben a labilis idegállapotú Arthurt annyi csapás éri, hogy végül minden kegyetlenségre kegyetlenséggel válaszol. És bár a rendező tagadja (ahogy a történetben Arthur is), nehéz nem észrevenni benne a korunkat leíró baloldali narratívát, amely szerint a növekvő társadalmi különbségek robbanásig feszültek.

Tartalom: Először is fontos megjegyezni, hogy a történet nem valamely képregény alapján készült, sőt, még az sem biztos, hogy ez a Joker az a Joker, csupán hogy ebből a közegből, Arthurhoz hasonlóan jöhetett létre.  Gothamben hatalmasak a társadalmi különbségek, ebből nő ki később a Batmanbéli bűnös város és ez adja az alapot az egészhez. Persze Arthur maga is sokszorosan terhelt, nem teljesen egészséges szellemileg, ugyanakkor próbálkozik, csak épp addig kapja a pofonokat, addig csalódik mindenben, ami fontos, hogy a végére elszakad a cérna és megkönnyebbül, amikor kiléphet a törvények közül és visszavághat minden sérelemért. Teljesen jogosnak érzem azokat a cikkeket, amelyek szerint ez alapvetően az erőszakot dicsőíti, hiszen Arthur egy rokonszenves karakter, akivel együttérzünk és jogosnak érezzük a gyilkosságait. Amiért kár, hogy ez mégiscsak egy képregényfilm és belemondják az arcunkba az üzenetét, miközben ez egyáltalán nem tűnt hitelesnek Arthur intelligenciájával. Egy kicsit soknak éreztem ehhez a történethez a Batmanes utalásokat, az viszont nagy tisztelgés a klasszikusok előtt, hogy sikerült De Niroval újra eljátszani A komédia királyát.

Forma: A történet tulajdonképpen banális, így nem ítélem el azokat a kritikusokat, akik ezen fintorogtak, viszont a megvalósítása miatt mégsem érdemli meg. Egyrészt mert az Arthurt alakító színész hitelesen hozta a karaktert (Oscar járt érte), másrészt mert teljesen elüt a szuperhős-kliséktől és nem fél hollywoodi és képregény létére művészfilmes-jellegű lenni. Ez a jelleg azonban inkább művészieskedő, a lassítások vagy a balettszerű táncok nem adnak hozzá érdemben a képi világhoz. Ami igen, az a színvilág, ami bevallottan Scorsese (aki korai producere volt a filmnek) korabeli filmjeinek kopottas, szürke, piszkos hangulatát adta vissza, mint a Taxisofőr vagy a már említett A komédia királya. És amikor Arthur felszabadul, mindjárt színesebb lesz minden. A kellemetlenül modern, minimalista zene (Oscar járt érte), illetve az ironikus ósdi nóták (pl. Chaplin Smile-ja) jól passzolnak hozzá, de nem éreztem összeségében kiemelkedőnek.

Élmény: Ahogy utaltam rá, részben egy nagy blöff a film, ugyanis tartalmában faék egyszerűségű és igazán a jellemfejlődés korrekt bemutatása teszi csak jóvá, na meg a sok filmes utalás. Formailag is csak tetteti, hogy művészfilm, de inkább legyenek ilyenek a filmek, mint sablonosak. Említettem már korábban, hogyha én szuperhős fiilmet rendeznék, akkor tuti, hogy egyszerű beszélgetős drámát csinálnék, mert azok a részek működtek a legjobban máshol is, hiába a sok nagyszabású akció. Nos, a Joker ezt tette, és ezzel a Deadpool mellett sikerült egy új, lehetséges irányt felmutatnia a képregényfilmeknek.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Joaquin Phoenix (Gladiátor)
  • Robert de Niro (Aljas utcák, A keresztapa 2, Taxisofőr, Huszadik század, A szarvasvadász, Dühöngő bika, A komédia királya, Volt egyszer egy Amerika, Brazil, Nagymenők, Casino, Szemtől szemben)
  • Frances Conroy (Manhattan, Bűnök és vétkek)
  • Brett Cullen (Apolló 13, A sötét lovag - Felemelkedés)
  • Bill Camp (A szerencse forgandó, 12 év rabszolgaság)
  • Shea Whigham (A Wall Street farkasa)
  • Marc Maron (Majdnem híres)
  • Justin Theroux (A sötétség útja)
  • Fank Wood (Tenenbaum a háziátok)
    
• A Marvel mellett a másik nagyhal, a DC is beleekzdett az univerzumépítésbe, ebben Joker szerepét Jared Leto kapta, aki teljesen jogosan akadt ki, hogy nem ő lett Joker, mégha ez a film teljesen független is mindentől.
• Arthur betegsége valós, egyesek kontrollálhatatlanul nevetnek vagy sírnak a legkisebb érzelem hatására is.
• A metrós lövöldözés és Arthur alapja valós, 1984-ben az akkor rendkívül rossz közbiztonságú New Yorkban egy férfi a metrón rálőtt négy, őt körbevevő kamaszra, amiből tényleg szimpátiatüntetések törtek ki.