Cselekmény: ...avagy a Yakobean-ház. 1990-es évek, Egyiptom. A sokemeletes, előkelő házat 1937-ben építttette névadója, először a legelőkelőbbek voltak lakói, a katonai diktatúrában a hadsereg, napjainkban pedig tehetősebb üzletemberek mellett a tetején kis viskókban az egészen szegények. Az egyik lakó a gazdag, de csak örökségből élő Zaki, aki nővérével él. Állandóan veszekednek, léha életet élnek, származásukkal kérkednek. Egy alkalommal egy prostituált ellopja Zakitól nővére gyűrűjét, ami miatt a nő kiteszi a lakásból. A tetőn élő, szegény Taha jó tanuló, ezért felvennék bárhova, de ő rendőr szeretne lenni. De mivel apja csak takarító, elutasítják. Menyasszonya, Bosaina (Hend Sabry) csinos, ezért állandó szexuális zaklatásoknak van kitéve, ami miatt folyton felmond. Hagg szintén a tehetősek közé tartozik. Már idősödik, de még ég benne a tűz, felesége azonban rendre elutasítja, ezért titokban elvesz egy második feleséget szeretőnek. Hatim egy újság főszerkesztője és meleg. Szemet vet egy az utcán strázsáló, fiatal rendőrre és felcsábítja magához...

Téma: Az épület Egyiptom jelképeként lakói révén többgenerációs keresztmetszetet ad az egyiptomi társadalomról és alapvetően oda akar kilyukadni, hogy az épülehez hasonlóan mennyire leromlott az ország.

Tartalom: Kicsit spoileres leszek, de úgyse nézi meg más rajtam kívül ezt a filmet, szóval... :D Az épület történetével nyit a film, ezzel kb. nyilvánvalóvá is teszi jelképességét és funkcióját, hasonlóan mondjuk a Tűzoltó utca 25-höz vagy a Csodák utcájához. A legidősebb lakó Zaki, aki apja örökségéből él, még a francia korszakban szocializálódott és hibáival együtt is nemes jellem a szó középkori értelmében. Pasának hvíja magát, noha nem az, kora miatt pedig rajta keresztül érzékelhető legjobban az ország züllése. Ugyanakkor épp azért, mert ő még a (vélt) aranykorból származik, ő lesz az, aki képes tiszta kapcsolatot kialakítani a naiva Bosainával. Ő a külső és belső szépség megtestesítője, de a mocskos társadalom bemocskolja, hiszen nem mondhat nemet a pénzhiány miatt mások szexuális zaklatásaira. Bosaina jegyese, Taha egy másik jellemző utat jár be: ő is tiszta erkölcsileg, de a kirekesztés, a diktatúra a terrorizmus útjára löki. A középkorú nemzedék az, ami nálunk az újgazdag volt ekkoriban: vagyonuk van, de erkölcstelenek és megnyomorítják a körülöttük lévőket. Hagg tipikus példája a kifelé erkölcsös, de belül rothadt, korrupt üzletember-politikusnak mind szakmai, mind magánéletében. Hatim viszont nem magától lett rossz, a szülei erkölcstelensége terelte ebbe az irányba, ami ezzel felveti Zakiék generációjának felelősségét is, és ahogy ők megnyomorították Hatimot, ő is továbbadta ezt. Ezen a ponton érdemes lehet megjegyezni, hogy Egyiptomban nagy felháborodást váltott ki a homoszexualitás ennyire nyílt ábrázolásával, pedig alapvetően negatívan mutatta be. Ugyanakkor a vallással sem finomkodott, hiszen kicsit megvillantotta az iszlamista terrort, de főleg az álszent középkorúak révén kritizálta a kifelé mutatott erkölcsösség hamisságát, amihez kiválóak a vallások külsőségei.

Forma: A díszletek és jelmezek mindig passzolnak az adott karakter belső tulajdonságaihoz (Zaki elegáns, Hagg hiába öltözik drágán, pacruha marad, Bosaina és Taha puritán). Zaki "angyala", a francia Christine mindig éteri környezetben van. A karakterek gyakran lakásuk kereti közé szorulnak, mint A félelem megeszi a lelketben. Egyébként a kivitelezés egyszerű, már-már szappanoperaszerű, ami akkor fájó igazán, amikor egy-egy pillanatig nem olyan; a csúcs ebből a szempontból Hatim visszaemlékezése, ahol tökéleten megjelenik szülei szelleme a falon lógó képek formájában és rövid bevágásokkal emlékszik vissza arra gyerekkora meghatározó pillanataira. A zene fő hangsúlya a Piaf-dalok révén a francia korszakon van, az egyiptomi nézőknek ez biztos hatásosabb, nekem innen nézve az egyiptomi zene jobb lett volna. Bár magáénak tudhatja a legdrágább egyiptomi film címet, ez valójában a sztárparádénak tudható be elsősorban.

Élmény: Sok karakterrel biztos nem könnyű bánni, viszonylag jól megoldották, de ilyenkor óhatatlanul hiányérzetünk marad, bőven lehetett volna még szerepeltetni pl. a rendőrt. Azt akarta bemutatni, hogy züllik a társadalom, de akkor jobb lett volna az okokra koncentrálni és nemcsak arra, hogy szar az élet és régenmindenjobbvót (miközben láttam már pár egyiptomi filmet, pl. a Fecsegés a Nílusont, ami ugyanezt mondta már jóval korábban is...). Ráadásul mindezt az 1990-es évek társadalmáról monjda 2006-ban, ez nagyon nagy hiba, ha a jelenre akarunk reflektálni. Megvalósításában korrekt volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Hend Sabry (A palota csendje)
  
• A film alapja a 2002-ben megjelent, nagysikerű regény, amit a rendező apja írt át forgatókönyvre. 2007-ben sorozat is készült belőle.
• Az épület maga létezik, valóban hasonló életutat jár be és ugyanez a család felépített egy másikat Bejrútban is.