Cselekmény: A jólszituált, nagyvárosi Charlie (Joseph Cotten) viszonylag lepukkant környéken döglik az ágyon, bankjegyek hevernek a földön szanaszét és két férfi várja őt a sarkon figyelve. Charlie meglép előlük, majd magát nagybetegnek tettetve egy vasúti hálókocsiban megbújva leutazik vidéken élő nővéréhez és családjához. A család legnagyobbik lánya szintén Charlie (Teresa Wright), rajong a férfiért, ezért madarat lehet fogatni vele boldogságában, amikor nagybátyja megérkezik hozzájuk. A nagybácsi azonban gyanús dolgokat művel: más monogramját viselő gyűrűt ajándékoz a lánynak, nagymennyiségű készpénzzel jár és egy újságcikket kivág, mielőtt bárki elolvashatná...

Téma: Két fontos momentuma van a történetnek: az egyik a fiatal Charlie unatkozása arról, hogy minden a megszokott kerékvágásban megy és ennyi erővel akár halottak is lehetnének. A másik az idős Charlie kiábrándultsága a világból, ami szerinte egy rossz hely, ő szinte már jót tesz vele, amikor néhány élő halottat eltakarít. Ez mintha azt sugallná, hogy a rosszul élt élet nem is élet, de ennyire mélyen nem megy bele Hitchcock.

Tartalom: A fent említett kettősség az Idegenek a vonatonhoz hasonlóan végigvonul a filmen, párok és ellentétpárok fedezhetőek fel szinte mindenütt, de nem feltétlenül jin-jang alapon, szóval ez inkább csak játék. Ennek legszembetűnőbb példája a két Charlie, de erről fentebb már írtam. A nyitójelenetben Charlie nagybácsi menekül, tehát már tudjuk, hogy van valami a füle mögött, eztuán a rövid noiros kezdés után viszont rögtön a nagyon idilli kisvárosba kerülünk, ahol a család szitkomszerűen tipikus: okoska kislány, durci kisfiú, nyugodt családfenntartó apa, aktív háziasszony anya és ezt a helyzetet halálosan unó nagylány. Ez még messze nem a rock and roll korszak, de simán benne van Charlie-ban az eljövendő korszak. Ebbe az idillbe csöppen bele az idillinek gondolt Charlie nagybácsi, aki aztán minden egyes jelenetben valamivel rontja ezt a  képet: egy-egy váratlanul illetlen vicc, egy nem tökéletes ajándék, egy gyerekkori baleset... stb. Már túl vagyunk a játékidő felén, mire megsejtjük, mit is követhetett el Charlie, és mivel elsősorban a fiatal Charlie szemén keresztül követjük az eseményeket, egyre vésztjóslóbb lesz minden. A probléma, hogy ehhez kapcsolódik egy teljesen felesleges nyomozós-szerelmes szál, ami még elég életszerűtlennek is tűnik. Szintén felesleges, de legalább szórakoztató mellékszáll az apa és szomszédja hobbija, akik arról vitatkoznak esténként, hogyan ölnék meg egymést nyom nélkül. Ami nekem eszembe se jutott, hogy párhuzam vonható a Kék bársonnyal, ami szintén az idilli kisváros sötét oldalát mutatja be.

Forma: A film noir stílusjegyei kevésbé látszódnak rajta; hiába van árnyékolás, nem túl erőteljes, dőlt szögekből is csak egyetlen komolyabb fordul elő. Szóval egy-két látványosabb megoldás van (vacsorajelenet, lépcsőn hátrafordulás), de a fent belinkelt írásban Ebert rámutat, hogy mennyire ki van találva így is, csak oda kell figyelni. A vetített háttereket viszont sosem bocsájtom meg egyik filmnek se, hanem feltétlenül szükséges. Márpedig a vasútállomást teljesen feleslegesen volt durván látszó vetítéssel megoldani. A jelenetek többsége tulajdonképpen párbeszéd a házban, simán lehetne belőle egyhelyszínes színpadi előadást is csinálni erőteljes színészi játékkal. És az megvan? Szerintem nincs, de azért vegyük figyelmbe, hogy egy nagyon más korszakban készült a film. Panaszom nincs, csak nem izgatott fel különösebben. Érdekessége a zenének, hogy nem lőhetem le, miért, de a A víg özvegy variácóiból állt.

Élmény: Nagyon sajnáltam, hogy túl konvencionális lett a film. Persze 1943-ban járunk és talán túl sok nehezen megfogható művészfilmet néztem mostanában, de teljesen feleslegesnek éreztem, hogy Charlie-ból gyilkost csináljanak. Nem lett volna sokkal hatásosabb, ha végig csak a gyanú árnyékát látjuk és azt se túl erősen? Ha sosem tudjuk meg, hogy Charlie elkövetett-e egyáltalán bármit is vagy csak félreértés az egész?

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Teresa Wright (Életünk legszebb évei)
  • Joseph Cotten (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, Párbaj a napon, A harmadik ember, Othello, A gonosz érintése, H mint hamisítás)
  • Henry Travers (St. Mary harangjai, Az élet csodaszép)
  • Wallace Ford (Szörnyszülöttek)
  • Hume Cronyn (Kleopátra)
  • Edna May Wonacott és Minerva Urecal (St. Mary harangjai)
    
  • Irving Bacon (Ez történt egy éjszaka, San Francisco, Így élni jó, Elfújta a szél, Pénteki barátnő, Érik a gyümölcs, Monsieur Verdoux, Csillag születik)
  • Janet Shaw (Robin Hood kalandjai)
  • Edward Fielding (A Manderley-ház asszonya)
  • Sarah Edwards (Kár volt hazudni, Saroküzlet, Az élet csodaszép)
  • Constance Purdy (Gyilkos vagyok)
  • Shirley Mills (Érik a gyümölcs)
  • Edwin Stanley (Így élni jó, Ninocska, York őrmester)
  • Eily Malyon (A kaméliás hölgy)
• Még életben vannak: Edna May Wonacott (88), Charles Bates (85)
  
• Edwin Stanley (a fiókvezető) egy évvel később, 1944-ben hunyt el 64 éves korában.
• Álltólag nemcsak ez volt Hitchcock kedvenc filmje, de több személyes infót is belecsempészett, pl. gyerekkori balesetét.
• A gyilkos ihletője egy írás szerint a Monsieur Verdoux sorozatgyilkosa, de a többség és a Wikipedia szerint is Earle Nelson (1897-1928), aki elmegyógyintézeti eset volt, 1926-1927 során több mint 20, többnyire idős nőt fojtott meg és szexelt a holttestükkel.
  
• A filmbéli kisváros, Santa Rosa a második világháború után a hadsereg egyik központja lett, így ma már 170 ezres nagyvárossá nőtt.