Artúr filmélményei

Hortobágy (1936)

2021. február 12. 23:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Georg Hoellering
Műfaj: -
Főbb szereplők: Cinege János, Cinege Jánosné, Kányási István, Szincsák Margit, Nagy Mihály, Sárkány János
Megjelenés: 1936, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/hortobagy
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/hortobagy-hortobagy/movie-48051

Cselekmény: A Hortobágyon (Nagyiván, azaz Tiszafüred/Szolnok közelében) járunk a lovas-paraszti Cinege-családnál, akiknek meggyűlik a bajuk a szomszédokkal, akik nem ismerik annyira a környéket, ezért a modern traktorukkal időnként beleszántanak Cinegéék földjébe. Még nagyobb baj, hogy Jancsit, a család fiát ez lenyűgözi és csikós helyett inkább gépész lenne, lovaglás helyett biciklizne. Eközben készülni kellene a nagyiváni vásárra, de Jancsi bele van merülve a biciklijébe; ezen feldühödve apja megrongálja azt, mire Jancsi átszökik a gépészekhez...

Téma: Semmi extra, a hagyományok és a modernitás szembenállása, bár ezt nem feltétlenül negatívan mutatja be. A történet elhanyagolható, sokkal inkább a pusztai élet bemutatásán van a hangsúly.

Tartalom: Az egész úgy kezdődött, hogy a rendező valami egzotikusan természetit akart csinálni, olyasmit, mint a Nanuk, az eszkimó, az operatőr javaslatára azonban a Távolkelet helyett csak a pusztákig ment, amit még elkerült a gépesítés. Hosszú felvételek után nem kisebb íróhoz, mint Móriczhoz fordultak, hogy írjon hozzájuk forgatókönyvet - ez lett A komor ló. c novella, de végül csak részleteiben használták fel. A cselekmény minimális, a régi és az új között vonnak két párhuzamot: Jancsi csikós helyett gépész akar már inkább lenni, a lányuk pedig szerelmi házasságot szeretne ellentétben a boldogtalan szomszédasszonnyal. A játékidő nagyobb részét természeti életképek és a vásári forgatag teszi ki, illetve gyakran von párhuzamot a természet és az ember között (pl. ha szerelemről esik szó, mindig az állatok szaporodását vágják be). A minimális cselekmény miatt sem a történet, sem a karakterek nincsenek rendesen felépítve.

Forma: Arról nem is beszélve, hogy csapnivalóan rossz színészek, de nem is azok, hanem valódi helyiek. De attól még csapnivalóak, nem egy filmet láttunk már, ahol szintén tapasztalatlan helyiekkel adattak elő jeleneteket sokkal vállalhatóbban. Az sem segített, hogy bár elvileg autentikus, néhány helyen csak sikerült belevinni a giccses parasztromantikát úgy, ahogy azt a városiak elképzelik (mindig túlöltözöttek és az ostort muszáj csattogtatni akkor is, ah nincs miért). Ugyanakkor valóban sikerült még az utolsó pillanatokban elcsípni az eltűnőben lévő, paraszti életmódot, ez valóban az a cigányzenés-ostoros-köcsögös-tilinkózós-népdalozós életmód, ami a nagykönyvben is meg van írva. A színjáték ugyan katasztrofális, de az arcok igaziak, barázdáltak, ebben nincs hazugság. Az emberi képekhez tartoznak még a népdalok, amiből olyan sok van, hogy ez már minimum musical, de akár lehetett volna belőle egy Távoli hangok, csendélet is, ha csak népdalok vannak benne. Még nagyobb erénye, ahogy az állatokat bemutatja, és ez már elsősorban az operatőrnek köszönhető. Az egy dolog, hogy kapunk az arcunkba egy teljes ellést (ki is vágta a cenzúra), de előtörnek filmeseinkből az expresszionista berögződések és gyönyörűen vágott és világított felvételeket kapunk a lovakról (ld. itatás, temetés), amit a zene is alátámaszt (szerencsére sikerült megnyerni a népzenekutató Lajtha Lászlót, bár eredetileg Bartókot szemelték ki). De még Ozut is ide merném citálni, amikor pironkodva a köcsögöket látjuk a szerelmeskedés helyett.

Élmény: Sajnos egy elég rossz minőségű felvételt láttam, de 2013-ban felújították, szóval vállalhatóbb formátumban is megtekinthető. Ennek ellenére, illetve hogy a népieskedés miatt kezdetben húztam a számat, ahogy haladtunk, egyre jobban meggyőzött és egyre jobban élvezni kezdtem. A természeti képek (beleértve az emberi életképeket) nagyon tudtak működni, a cselekmény meg nagyon nem, így kissé felemás lett, de összességében tetszett.

Érdekességek

  • A rendező osztrák, Ausztriában majd Németországban filmezett, ám zsidó felesége miatt az 1930-as években kénytelen volt Magyarországra költözni. Szakmai okokból ezen film miatt az itteni hatóságokkal is meggyűlt a baja és inkább Angliába költözött rövidesen, a továbbiakban már ott maradt.
  • Bevallottan elődje az Emberek a havasonnak, de ott van benne a Körhinta is.
  • 2018-ban egy videóklip ennek a filmnek a jelenetiből állt össze.
  • Érdekes írás található itt a költségvetés összegürizéséről.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6716418648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása