Cselekmény: Mari és Máté (Soós Imre) fiatal parasztok, szerelmesek egymásba, persze a kor szokásait figyelembe véve nem nagyon tudnak ennek sem hangot adni, sem kettesben maradni, így csak távolról vágyakoznak egymás után. Szerencsétlenségükre Mari apja Sándorhoz (Szirtes Ádám) adja lányát, hogy egyesítsék földjeiket, a pecsét pedig így Mari lenne. Máté nagyon nehezen viseli a csalódást...

Téma: A Talpalatnyi földhöz hasonlóan itt is lett volna egy rendszert támogató motívum, névszerint a termelőszövetkezetek melletti érvelés, ez a politikai szál azonban az említett filmhez hasonlóan ezúttal is huszadrangú kérdésként jelent meg a fiatalok szerelme mellett.

Tartalom: A mélyben meghúzódó törésvonal tehát politikai: Mari és Máté a termelőszövetkezetben ismerkedtek meg, ehhez köthetőek boldog pillanataik, Máté ráadásul ambíciózusan sokkal többet akar elérni az összefogás erejével, mint az egyéni birtokokra vágyó Mari apja és Sándor. Mari apja régimódi, tehát tekinthető generációs törésvonalnak is az ellentét, házassággal akar földeket egyesíteni, ugyanakkor kritika is elhangzik a közös gazdálkodással szemben, kimondják azt, ami valójában történt, hogy a közösben dolgozó paraszt nem érdekelt a hatékonyságban. De mindez mellékes, a hangsúly bőven azon van, ahogy Mari és Máté - de főleg Mari - átélik a szerelem különböző állomásait a rózsaszín időktől a keserű csalódáson át az eksztatikus szexig.

Forma: Ez a lényeg így jó rövid lett egy mondatban elmondva, na de mindjárt látjátok, miért. Ez a film ugyanis az érzelmeket próbálja megjeleníteni; írhatnék hosszabban a cselekményről, karakterekről, de felesleges lenne. Az első ilyen érzelemmegjelenítő eset a körhintás utazás, mert míg Mari a szerelemtől, mi a hintákkal szélsebesen együttforgó kamerába szédülünk bele, miközben Mari arca fix, mintha csak a Saul fiát előlegezné meg. A menet végén azonban vészjósló árnyékként megjelentek a háttérben Mari szülei és Sándor. Nincs szükség szavakra, tettekre, minden érthető vizuálisan. Ugyanez megismétlődik a táncjelenetben, ekkor viszont már nem örömteli a szerelem, a fiatalok csalódottan fájdalmas, erőszakos, vad szexet jelenítenek meg, amiben nem lelik örömüket, de nem is tudnak vele leállni. De nem csak a szerelem jelenik meg, a kamera rendre kimutatja a karakterek gondolatait azzal, ahogy fókuszál, amit mutat közelről vagy a háttérben, és ez egy nagyon gyakori technika. Legszemléletesebben talán a végén érhető tetten, amikor Sándor dühében agyon akarja ütni baltájával Mari apját, amit megint szavak vagy színészi játék nélkül fejeznek ki azzal, hogy felváltva mutatják a fejtetőt és a baltát. De ugyanilyen vizuális eszköz a színjátszás is, a korábbi magyar filmekhez képest érezhető a minőségi ugrás, sokkal természetebb, visszafogottabb, bár én pont fordítva látom másokhoz képest és Soós játkát éreztem jónak, Törőcsikét pedig túlzónak. És említsük meg a hangot is, mint érzelemk/gondolatkifejező eszközt, ugyanis nagyon ügyesen a hang gyakran elhalt vagy csak egyszerűen a háttérbe veszett, miközben egy karakter elmerült a gondolataiban (ld. Mari vidám emlékei).

Élmény: Ez is hatalmas film lehetett volna, ha egy kicsit jobban túltolja a fent vázolt technikákat és mer (vagy hagyják) érzelmesebbnek lenni. Talán Kieslowski stílusához vagy a Halál Velencébenhez tudnám leginkább hasonlítani.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Soós Imre és Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld), Misoga László (Emberek a havason)
  
• Még életben van: Törőcsik Mari (84)
• Soós Imre 1957-ben, egy évvel a film után, 27 évesen öngyilkos lett, miután nehezen viselte a sikerek és sikertelenségek váltakozásait, ami az alkoholizmussal együtt nem egy szerencsés párosítás. Ennek révén ismerte meg pszichiáter feleségét, akivel szenvedélyes kapcsolatban éltek, míg közös öngyilkosságot nem követtek el.
• Juhász József 1974-ben, 65 évesen lett öngyilkos alkoholistaként.
• Színészdinasztiák: Törőcsik Mari egyik férje Bodrogi Gyula volt; Bessenyei Ferenc egyik felesége Váradi Hédi volt.
• Törilecke: Meglepő módon az erőszakos kényszerítések ellenére a parasztok annyira ellenálltak a téeszesítésnek, hogy az 1950-es évek elején mindössze negyedük volt tagja, és végül csak 1961-re sikerült különféle kedvezményekkel, előnyökkel becsábítani a kívülállókat.