Cselekmény: Somoskői gyakornokként érkezik egy solymászatba. Hosszú neve miatt inkább csak Fiúnak hívják. A farmon katonás rendet tart a vezető Lilik (Bánffy György), míg a házimunkát és a gyakorlóállatok gondozását (és a férfiak egyéb szükségleteinek kielégítését) a bögyös Teréz (Meszléry Judit) végzi. Lilik legfőbb vágya befogni egy nem tenyésztett madarat, mert azok képesek rögtönözni is vadászat közben...

Téma: Ahogy haladunk a történetben, a telep egyre inkább egy diktatórikus rendszer vonásait ölti magára, így tulajdonképpen végig annak a jelképét figyelhetjük - bár én ezt kicsit falsnak érzem, elvégre állatokról van szó, nem emberekről.

Tartalom: Tulajdonképpen nem történik sok minden, a sólymok és solymászok kiképzését és mindennapi életüket láthatjuk. Katonás a rend, de Lilik jó szakember, eredményes. Ez még önmagában nem jelzésértékű, a dolog akkor kezd megvilágosodni, amikor a gyakorlógémeket szinte halálra kínoztatja a sólymokkal teljesen feleslegesen. Egy másik aspektusa a diktatúrának Teréz, aki a kollaboráns jelképe, hiszen szereti az állatokat és véletlenül sem vesz részt az elpusztításukban, ugyanakkor erre a célra neveli őket (és mellesleg lefekszik mindenkivel). Innentől kezdve már miden mozzanat kikacsintóssá válik az állandóan ledöntött táblától a sólyomnevelési elveken át a szakállig. Ugyanakkor megjelenik benne a diktatúrák egyik nagy hátránya is, miszerint a nevelt, túl engedelmes alattvalókból nem lehet önállóan dolgozókat nevelni, pedig az lenne Lilik minden vágya. Egyedül neki van némi karaktere, a többiek statisztálnak, de Lilik sem több egy sólyommániásnál.

Forma: A Zöldárhoz képest sokkal unalmasabb, tájképek váltogatják egymást. Az igaz, hogy nem vettem észre, hogy állítólag a színvilág folyamatosan fakul, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik a diktatórikus működés. Az egyetlen izgalmasabb rész az álomjelenet a szokatlanabb szögeivel. A színészvezetés sem túl erős, természetellenes az a monologizálás, amit levágnak a kamerának - persze itt nem is annyira hús-vér embereket kell megjeleníteni. Zene nincs.

Élmény: Kb. a Fényes szelek és A ménesgazda elegye, egyszerű és nyílt, minimalista jelkép. Ahogy az elején említettem, nekem ott sántít a dolog, hogy összekeverték az emberi és az állati világot. Rövidebb és látványosabb formában élvezetesebb lett volna.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Bánffy György (Tűzoltó utca 25, Az ötödik pecsét, Mephisto)
  • Harsányi Gábor (A Pál utcai fiúk)
  • Meszléry Judit (Zöldár, Sorstalanság)
• Még életben vannak: Meszléry Judit (79), Kertész Péter (78), Harsányi Gábor (75)
• A magyarországi sólymok állítólag eddigre kipusztultak és Mongóliából kellett importálni őket a feltámasztásukhoz.