Artúr filmélményei

Harmadik típusú találkozások (1977)

2016. október 08. 21:31 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Spielberg, Steven
Műfaj: sci-fi
Főbb szereplők: Richard Dreyfuss
Megjelenés: 1977, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/dSpQ3G08k48
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/harmadik-tipusu-talalkozasok-close-encounters-of-the-third-kind/movie-986

Tartalom

Fura események tartják lázban a francia Lacombe professzort (Francois Truffaut): évtizedekkel korábban eltűnt repülőgépek és hajók kerülnek elő tökéletes állapotban, pilóták azonosítatlan repülő tárgyakat észlelnek, egy amerikai városban pedig elmegy az áram mindenhol. A villanyszerelőként dolgozó, családját nagy ívben leszaró Roy (Richard Dreyfuss) el is indul munkába, hogy kiderítse az áramszünet okát, ám ekkor elszállnak felette az idegenek, megbolondítva az elektromos és fém tárgyakat. Hasonlóan járt Jillian (Melinda Dillon) is, aki egyedül neveli hároméves kisfiát. Bár sokan látják a repülő csészealjakat, a többség nem hisz a tanúknak, így Roy családja sem a családfőnek, aki velük ellentétben egyre megszállottabban gondol az esetre. Aki kapcsolatba került az ufókkal, mind egy hegyszerű látomást látnak maguk előtt, amit végül a tévében felismernek: ez a Devils Tower hegy. Az idegenek jeleinek dekódolásával ide tart Lacombe professzor is karöltve az amerikai hatóságokkal. Eközben megszállottsága miatt Roy családja elmenekül a férfi elől, Jilliant pedig újra meglátogatják az űrhajók és magukkal viszik kisfiát. Megindulnak hát a hegyhez...

Spielberg maga azt nyilatkozta, hogy a történet néhány kisebb téma mellett (kommunikáció, az emberiség fejlődésének ünneplése, modern ószövetség) egy átlagemberről szól, aki a különleges élmény hatására eldobja korábbi életét. Persze már túl vagyok az E. T., a földönkívülin, ezért tudom, hogy az állat és az űrlény mindig allegorikus. Ha az E. T.-ben az űrlény a gyermekkor volt, akkor itt az idegenek szinte soha meg nem jelenő alakja a kíváncsiság, a tudásvágy, ami fontosabb még a családnál is (legalábbis Spielbergnek ekkor, harmincévesen még fontosabb volt - később ezt apaként már megbánta).

Megvalósítás

Az érdeklődést a harmadik típusú találkozás tartja fenn, hiszen már egészen az elejétől egyértelmű, hogy vannak idegenek, így nincs a történetnek feszültséget okozó rejtélye. A történet több szálon fut. Elsőként Lacombe-bal ismerkedünk meg röviden, aki fel-alá rohangál a világban titokzatos esetek után nyomozva. A másik mellékszál Jilliané és kisifáé, aki nem fél az idegenektől, ezért el is viszik. A fő szál Royé, akinek a családi élete rámegy, miután észleli az ufót és megszállotjukká válik (ezt jól jelképezi, ahogy a szobra a család távozása után betölti az egész nappalit). Mentségére legyen szólva, hogy minden emberbe, akivel kapcsolatba léptek az idegenek, egy képet, a találkozó helyszínének képét vésték. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy látszólag Roy már a találkozás előtt sem volt mintaférj és mintaapa. Én abszolút átéreztem a feleség (Teri Garr) helyzetét és szerintem normálisan viselkedett, más írások szerint azonban nem volt elég megértő Royjal szemben. E kettőségre magyarázatot adhat, hogy a stúdió nyomására idő előtt mutatták be a filmet, amit később Spielberg újravágott többször is, hogy a feleséget negatívabb színben tüntesse fel. Ahogy említettem, a történetnek vannak egyéb, szorosan kapcsolódó témái, aspektusai is. Ezek közül a legismertebb a kommunikáció, ahogy egy öthangjegyű zenei motívummal próbáljuk jelezni az idegeneknek, hogy már értjük őket (mindezt a Kodály-módszer segtségével); ugyanakkor Roy például képtelen kifejezni magát családjának; Lacombe tolmácson keresztül kommunikál az emberekkel. Az ószövetségi téma abból áll, hogy Royt modernkori Illésként látomás éri, hátrahagy mindent és elmegy a Devils Towerhez (Sínai-hegy), ahol az égbe száll. Ezt támasztja alá a háttérben a tévében futó Tízparancsolat is.

A film hangulata vegyes: az eleje misztikus, ami kicsit időnként vígjátékba vált, a kisfiú elrablásával azonban komolyabbra fordul és az elrablás maga kifejezetten horrorisztikus. Bekúszik egy politikai thriller jellegű szál is, ahogy a kormány próbálja eltussolni az ügyet (eredetileg teljesen így alakult volna a történet, ennyi maradt belőle). Roy családi élete drámai fordulatot vesz, majd a film végére visszatérünk a misztikusabb sci-fi vonalra. A látványért értelemszerűen az idegenekkel kapcsolatos dolgok felelnek: önmaguktól életre kelő elektronikus eszközök, hirtelen, erős fények, repkedő fémtárgyak, no és persze maguk az ufók, amikhez készült számítógépes animáció is, de ekkor még nem nézett ki elég jól, és túl drága is volt, így maradtak szerencsére a hagyományosabb eszközöknél. Néha így is látszódik a trükkfelvétel, de többnyire mai szemmel is elfogadható színvonalon oldották meg. A legszebbek az ufók erős fényei, amely sugárként hatolnak be a sötét éjszakával borított helyekre; ezek és az éjszakai képek szépek (a magyar Zsigmond Vilmos munkáját dícsérik), de összességében hiányoztak Spielberg kreatív megoldásai. Fontos eleme volt a filmnek a már említett zene, amely nagyjából az öthangú szólamra épült fel. Sajnálom hogy a filmek többségének nincs ilyen markáns zenéje, amely egyenrangú partnere a képeknek és a történetnek.

Élmény

Nagyon nem volt szimpatikus, ahogy a történet előrébbvalónak tartja a kíváncsiságot a családnál; nem az a baj, hogy így történt, hiszen oda is kifuthatott volna a film, hogy Roy tágabb családja az emberiség, sőt a világegyetem, hanem az, hogy ezt helyesnek tüntette fel (legalábbis az a változat, amit én láttam). A zene emlékezetes, karakterisztikus, a képek között vannak szépek, a történet izgalmas, de nem éreztem benne Spielberg zsenijét.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Richard Dreyfuss (Diploma előtt, Cápa, Állj mellém), Francois Truffaut (Négyszáz csapás), Melinda Dillon (Magnólia), Teri Garr (Magánbeszélgetés, Az ifjú Frankenstein), Lance Henriksen (Hálózat, Terminátor, A bolygó neve: Halál), Carl Weathers (Rocky)
- A statiszták közt a stábtagok mellett ufókutatók is feltűntek, többek között a film szakértője és ihletője, Hynek. Ő állította fel a találkozások típusait is: az első az észlelés, a második a fizikai hatással járó kapcsolat, a harmadik pedig amikor már maga az idegen lény is jelen van.
- A történet egyik alapja a hadsereg Blue Book nevű projektje volt, amely az 1950-1960-as éveket igyekezett összegyűjteni és elemezni az ufó-észleléseket.
- A filmbéli rejtélyes esetek valódiak: a repülőgépek 1945-ben, már a háború után tűntek el nyom nélkül a Bermuda-háromszögbe, míg a hajó ugyanitt 1925-ben.
- Az első modernkori ufóészlelés 1878-as, ekkor használták először leírására a csészealj kifejezést.
- Spielberg és Lucas ekkor már barátok voltak. Mivel egy évben jelent meg a filmjük, fogadtak, hogy akié sikeresebb lesz, megkapja a bevétel pár százalékát. Spielberg vesztett, de ezzel nyert. Lucas filmje ugyanis a Csillagok háborúja volt...
- A film több elemet átemelt Spielberg első, még 17 (!) évesen forgatott filmjéből, amelyet 500 dollárból forgatott és amelyet lejátszott a helyi mozi 500 néző előtt egydolláros jegyáron. Valaki egy dollárral azonban többet fizethetett, így nyereséges lett.

Következik: Kacsaleves

Szólj hozzá!
Címkék: sci-fi 1977 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Steven Spielberg Richard Dreyfuss 1970-es évek Észak-Amerika 2 órás IMDB 8

Az őrület határán (1998)

2016. október 07. 13:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Malick, Terrence
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Sean Penn
Megjelenés: 1998, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/mKl5_OxKBn8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-orulet-hataran-the-thin-red-line/movie-3553

Tartalom

A második világháborúban egy csendes-óceáni szigeten katonaszökevényeskedik Witt az életről és halálról meditálva. A paradicsomi életet élő bennszülötteknek azonban hamar búcsút inthet, mert megtalálja egy közelbe érkező hadihajó. Újra hadszíntéren találja magát, ezúttal Guadalcanal stratégiai fontosságú szigetét kéne elfoglalniuk a japánoktól, csakhogy a dombos területet nagyon jól védik, ezért Staros százados megtagadja felettese utasítását, hogy szemből támadjon. Kisebb csapat próbál az állások oldalába kerülni Bell közlegény vezetésével sikerrel, ám a parancsmegtagadás miatt Staros-nak így is mennie kell. Végül sikeresen lerohanják a japán állásokat, ám a japánok is meglehetősen fásultak és leharcoltak már. Bell közben levelet kap szerelmétől (Miranda Otto), akinek gondolata még tartotta benne a lelket, hogy beleszeretett másba...

A cselekmény csalóka, ugyanis ez is az a típusú film, ahol nem a történet számít. A katonák gondolatai, érzelemvilága kerül megjelenésre egy olyan világban, amelyikben természetes a harc. Witt a legfilozofikusabb, ő próbálja megérteni, miért természetes a háború és hogy hogyan fogadhatná el a halált. Eközben a Mennyei napokhoz hasonlóan igyekszik a rendező az egész "cicaharcot" a természet jóval nagyobb kontextusába helyezni, de érzésem szerint ezúttal nem sikerült annyira hatásosan.

Megvalósítás

A történet az édeni helyszínen indul, ahol egy idealizált bennszülött-csoport látszólag harmóniában él és elfogadják Wittet is, de még kissé tartanak tőle katonás külseje miatt. Másik szigeten, de szintén paradicsomi helyszínen folytatódik, azonban itt már az emberi viszonyok ellenségesek. Már nemcsak Witt belső monológjait halhatjuk, hanem több karkater érzelmei, gondolatai, emlékei, félelmei is megjelennek, ami valahogy mégsem a háború eliselhetetlenségére utal, hanem eljelentékteleníti azáltal, hogy az emberek a fontosabb dolgokra gondolnak. Az ezredesenek pl. a becsvágya számít, hiszen békeidőben vált katonává és húsz évet kellett várnia egy igazi háborúig; Staros századosnak az emberei élete számít, Bellnek a szerelme... stb. A legtöbb háborús filmhez hasonlóan itt is sokáig arctalan az ellenség, és később sokat beszéltetik ugyan őket, de nem feliratozzák a japán beszédet, így csak arcukból olvashatunk, hogy nagyjából ugyanazon mehetnek át, mint főhőseink. Bár főhősök nincsenek, csupán néhány karakter, akit gyakrabban láthatunk, de az ő szerepük sem túl nagy, ami megint csak arra jó, hogy eloszlassa a szokásosan egyéni, drámai hangsúlyt és távolságtartóbban nézhessük a filmet. A film jelképei a természet elemei: vergődő madár, a dzsungelen átszűrődő fény, a tengerparton csírázó mag... stb.

Ezek a természeti képek legalább annyira hangsúlyosak, mint az emberek és a cselekmény. A katonák elvesznek a magas fűben, apró lények ők is a hatalmas erdőben, minden jelenetet félbeszakít egy ugyanolyan hosszú, látszólag irreleváns természeti kép. Ezeket a képeket egyébként többnyire természetes fény mellett vették fel, eredeti vagy közeli helyszínen. A tényleges zajokat, a háború zajait elnyomja a katonák belső monológja, illetve az érzelmes zene, ami szintén a távolságtartást segíti. Mivel rengeteg karakterrel dolgozik a film, nehéz őket megkülönböztetni egymástól, ha az ember nem ismeri a színészeket. Azonban igazi sztárparádét vonultat fel a film, ami ugyan a jövő nemzedékeinek nem lesz segítség, de nekünk könnyebbé teszi az azonosítást.

Élmény

A legtöbb kritika ezzel nyit, és nekem is meg kell említenem: a film balszerencséje, hogy egyszerre jött ki a Ryan közlegény megmentésével, amely letarolta a filmvilágot. De továbbmegyek, ugyanis a háborúról már sok jó film készült korábban, a természet hatalmasságát pedig épp maga Malick jelenítette már meg tökéletesen a Mennyei napokban. A maga nemében persze egyedi háborús film, csak így számomra semmi újat nem tudott felmutatni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Cusack (Álj mellém), Adrien Brody (A zongorista), John C. Reilly és Thomas Jane (Magnólia), Miranda Otto (Gyűrűk ura), Jared Leto (Harcosok klubja, Rekviem egy álomért), John Travolta (Ponyvaregény), John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért), Mark Boone Junior (Hetedik, Memento), Matt Doran (Mátrix, Csillagok háborúja)
- George Clooney nagynénje az a Rosemary Clooney énekesnő, akinek a nevéhez többek között olyan világslágerek kötődnek, mint a Mambo Italiano.
- Akármilyen hihetetlen, a már korábban látott két 1970-es évekbeli filmje után Malick húsz évig nem rendezett egy filmet sem, ez a harmadik rendezése.
- A sztárparádé nem tudom hogy mennyire volt tudatos döntés, de a rendezéstől való távolmaradása miatt legendássá vált rendező visszatérésének hírére a legnagyobb sztárok jelentkeztek, hogy szerepelnének akár ingyen is, sőt, Bruce Willis gyakorlatilag még fizette volna a költségek egy részét is egy szerepért cserébe.
- Azonban így is több nagy név a vágóasztalon végezte. Különösen Adrien Brody sértődött meg ezen, aki abban a hitben élt, hogy karaktere központi és egyébként is nagyon jól játszott - vágás után azonban csak rövid mellékszereplő vált.

Következik: Harmadik típusú találkozások

Szólj hozzá!
Címkék: 1998 háborús 20. század monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok Terrence Malick Sean Penn Észak-Amerika 1990-es évek IMDB 8 3 órás

Egymásnak születtünk (1936)

2016. október 06. 12:29 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Stevens, George
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Fred Astaire, Ginger Rogers
Megjelenés: 1936, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/TgimMImX-VE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egymasnak-szulettunk-swing-time/movie-26123

Tartalom

Lucky táncos (és szerencsejátékos), utolsó fellépésén van túl, mert az előadásról siet rögtön esküvőjére, és a házaséletért felhagyna a tánccal, hiszen az nem egy rendes szakma. Kedves kollégái azonban mindent elkövetnek, hogy kamu divattanácsokkal és szerencsejátékkal késleltessék, aminek következtében mire az esküvő színhelyére ér, a vendégek már rég elmentek. Szerencséjére mielőtt apósa megölné, sikerül rátapintania gyenge pontjára, és még egy esélyt kap, hogy bizonyítsa rátermettségét: össze kell szednie 25 ezer dollárt kemény munkával. Az após ezalatt üzletre, tőzsdére gondol, Lucky viszont szerencsejátékra, ezért New Yorkba utazik "tőzsdézni". Itt hamar belebotlik és összevész Pennyvel, a csinos lánnyal, akit követve egy táncstúdióba jut, ahol a lány tánctanárként dolgozik. Hogy a közelébe férkőzhessen bocsánatot kérni, tanulni vágyó diáknak adja ki magát. Megjátssza az ügyetlent, hogy több időt maradhasson a lánnyal, amiért főnöke kis híján kirúgja Pennyt, ám ekkor bizonyítvány hogy mennyire jó tanár, előveszi legjobb tudását és elkápráztatja a főnököt, aki meghallgatást szervez kettejüknek egy menő klubba. Ezek után már igazán apróság, hogy nemhogy nincs megfelelő ruhája Luckynak, de még a meglévőt is elveszti kártyán, vagy hogy a klub zenekarának vezetője nem hajlandó zenélni nekik, mert szerelmes Pennybe, és nem akarja látni mással táncolni...

Újabb "értelmetlen" történet, sőt, ha akarnék bele is köthetnék, hiszen meglehetősen erkölcstelennek állítja be a világot (pénzéhes após, komolytalan esküvők, szerencsejáték, álságos rendőrök... stb.), miközben kínosan ügyel rá, hogy ne jelenjen meg csók a vásznon. De nyilván felesleges lenne belekötni, hiszen ez egy vígjáték, amiben a világ is picit kerge.

Megvalósítás

Ginger Rogers és Fred Astaire ikonikus filmsztár-táncos páros, az 1930-as években tíz közös filmjük készült, így a" variációk egy témára" alapon itt is a történet magva annyi, hogy szeressenek egymásba és közben táncolhassanak. Egyébként úgy éreztem, hogy Penny csak azért van ott, hogy legyen egy csinos nő, és a történet középpontjában túlságosan is Lucky állt. Astaire arca egyébként is meglehetősen jellegzetes, és hiába tartják Rogers-t is egyenrangú partnernek, itt nem bontakoztathatta ki tudását. Kora vígjátékainak megfelelően a történetben több a váratlan, öncélú fordulat; az első pár percben lerendezik az alaphelyzetet, ami később egyben álbonyodalommá fajul, a megoldás ennek megfelelően szintén komolytalan (Luckynak nem kell szakítani jegyesével, mert az már összejött időközben mással, Penny vőlegénye pedig mosolyogva félreáll...). Ami a táncot és a dalokat illeti: nem esett le, de a kritikák után megértettem, hogy a táncbetétek (egy kivételével) egy kapcsolatot írnak le a megismerkedéstől az együttléten át a szakításig. Akinek van érzéke a táncokhoz velem ellentétben, az lehet hogy ezt megértette, de nekem a megismerkedés és az együttlét táncai nem voltak túl kifejezőek. Mivel táncosokról van szó, a táncok nem voltak indokolatlanok, az ének viszont majdnem minden esetben igen (tudom, ez a vesszőparipám, de képzeljétek el mennyire életszerűtlen, ha a randin egy besértődött csaj énekelni kezd). A humornak többféle forrása van az esésektől a helyzetkomikumon át vizuális viccekig, de a legtöbb poént Lucky bűvész barátja hozza, nélküle sótlanabb lenne a történet. Itt is megfigyelhető volt az a jelenség, amit a Kár volt hazudniban tapasztaltam: rossz a csattanók üteme, azaz nincsenek kihangsúlyozva, túl sokáig várnak vele vagy túlságosan kitartják.

Bár a zene elnyerte az Oscart, egy kivétellel nem is tudom már visszaidézni őket. Mint fentebb említettem, a táncokkal is így voltam az elején, de az utolsó kettő szerencsére laikus szemmel is élvezhető. A párkapcsolatot leró táncok között egy kivétel van, Astaire magánszáma, amelyben fekete mentorainak, Bubbles-nak és Robinsonnak állít emléket. Ez a jelenet egyrészt monumentalitása miatt látványos, másfelől van benne egy részlet, amelyben saját három árnyékával táncol nagyjából szinkronban, de azok egy idő után feladják, mert nem tudják követni. Az utolsó tánc, a szakítás megjelenítése, amelyben a sétából lassan tánc lesz, majd külön fejezik be a számot. Emellett a vizuális látványosságokat egy-egy poén nyújtja, pl. ahogy a cenzúrát megoldják: a csókokat valami mindig pont kitakarja, a káromkodást elnyomja a dudaszó. Kedvencem még a film elejéről származó montázs, ahol az apósjelölttel együtt a ház valamennyi része előbb megharagszik Luckyra (ugató kutya, szigorú festmény, támadó macska), majd kibékülnek vele (a festmény mosolyog, az állatok dörgölőznek).

Élmény

A film szerintem azért kerülhetett elsősorban a listámra, mert nem csak ezt a filmet vették figyelembe, hanem valamennyi Rogers-Astaire filmet. A történet inkább kellemetlen, megvalósítása sem tökéletes, de vannak benne remek látványelemek. Lehet rajta szórakozni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Eric Blore (Lady Éva)
- A Lucky jegyesét alakító Betty Furness később jóval sikeresebb lett reklámarcként, majd az 1960-as években, mivel mindenki a reklámokhoz kötötte, fontos politikai posztot kapott a fogyasztóvédelem területén.

Következik: Az őrület határán

2 komment
Címkék: vígjáték zenés 20. század 1936 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Fred Astaire Észak-Amerika Ginger Rogers George Stevens 2 órás IMDB 8

Hullámtörés (1996)

2016. október 05. 13:11 - Liberális Artúr

 

Rendezte: von Trier, Lars
Műfaj: -
Főbb szereplők: Emily Watson, Stellan Skarsgard, Katrin Cartlidge, Jean-Marc Barr, Adrian Rawlins, Jonathan Hackett, Sandra Voe
Megjelenés: 1996, Dánia
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/SHqZh-9AiCs
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/hullamtores-breaking-the-waves/movie-1113

Tartalom

Egy erősen vallásos, zárt közösségű tengerparti falu lakója a kissé együgyű Bess, aki épp hozzámenni készül Janhoz (Stellan Skarsgard), a olajfúró sziget kívülálló dolgozójához. Bess életében Jan az első férfi, és a szerelmes szeretkezések egy új világot nyitnak meg a nő élet, az addigi tartózkodó jókislány kivirul. persze nem mehet így örökké, Jannak vissza kell térnie munkájához, hetekre egyedül hagyva feleségét, aki túlságosan kötődik Janhoz és ezért majd' eszét veszti a búcsúzáskor. Imádkozik, hogy Jan visszajöhessen hozzá,és imái meghallgatásra találnak, csak nem egészen úgy ahogy elképzelte: Jant baleset éri és teljesen lebénul. Hogy miatta ne nélkülözzön, arra kéri Bess-t, hogy tartson szeretőt nyugodtan, és mesélje el együttléteit, mintha csak vele csinálná. A puritán és szigorú vallási közösség persze ezt nem veszi jó néven...

A téma kifejezetten vallásos, Bess-t mint egy eszményi jó embert jeleníti meg, miközben ellenpólusaiként megjelennek egyrészt a falu bigottan vallásos lakói, illetve a másik oldalon az olajmunkások, mint vallástalan hedonisták. Természetesen nem marad ki az örök ziccer: mint Jézust, meghurcolják, de végül övé az erkölcsi győzelem.

Megvalósítás

A történet fejezetekre (stációkra?) bomlik az esküvőtől a temetésig, de ennek különösebb értelmét nem látom, csupn arra szolgál, hogy ugorhassunk az időben. Az elején még azt hittem, hogy egészen másról fog szólni, annyira az olajfúrók és a kálvinista közösség ellentéteire helyezték a hangsúlyt. A helybéliek teljesen uralják a magánéletet, vezetőik agg férfiak, puritán életvitelük van, a templomon még harang sincs, a nők nem szólalhatnak fel misén és nem vehetnek részt temetésen, és nem félnek ítélkezni sem az elhunyt felett, hogy ő bizony pokolra fog jutni bűnös élete miatt. A másik oldalon az olajfúrok folyamatosan alkoholizálnak, röhögnek, táncolnak, meztelenül ökörködnek. A két kör között helyezkednek el azok a helyiek, akik egykor kívülállók voltak: az új orvos, valamint Bess sógornője, Dodo. Ők igyekeznek megfelelni a közösség elvárásainak, de lelkük fölött nem engedik uralkodni őket. Bess ezzel szemben teljesen az irányításuk alatt áll, kissé gyermekien együgyű, egy időben kórházi kezelés alatt is állt hisztéria miatt, amikor bátyja meghalt, most pedig megint fennáll ennek veszélye, hiszen nem bír betelni Jannal. Jan és az idegenek megérkezésével megtanulja élvezni a testi örömöket és megérti, hogy a szeretet csak egy másik ember felé irányulhat. Jézusi alakká akkor emelkedik, amikor Jan kérésére hajlandó arra is akár élete árán, hogy idegenekkel lefeküdjön, hiába nem vágyik más férfira - majd ezért közössége kitagadja. Jant a legtöbb kritika egyszerűen perverzként írja le, pedig szerintem elég jól megjelenik, hogy ő is szeretteből kéri Bess-t, hogy szexeljen. A történet végi didaktikus moralizálás (különösen az a borzalmas harangzúgás) szerintem erőltetett és nem kellően előkészített, hogy hatásos és értelmes legyen, ugyanis a közösség nem fogja belátni tévedését egyáltalán.

A film képi világáról egyértelműen a dán dogma-mozgalom jutott eszembe, ahogy a Születésnap esetén már volt róla szó: kerülni kell a mesterséges körülményeket minden téren Ennek következtében nincsenek izgalmas vágások, megvilágítások, trükkfelvételek. A képminőség szándékosan alacsony, a színek fakóak. Végig kézikamerával követik a cselekményt, amely néha kissé hullámszerűen mozog, imitálván a tengert. Emiatt szintén hiányoznak a nagyobb képek, többségük arcközeliekből áll. A fejezetek címei alá korabeli slágereket kapunk (a történet az 1970-es években játszódik) a szerelemről, ami nekem furcsa ellentmondásban állt az inkább középkort idéző vallásos közösséggel. Feltételezem, hog ezért is választott a rendező egy elzárt kisközösséget ebből a korszakból, hiszen napjainkban már jóval nehezebb lett volna hitelesen ábrázolni egy ilyen világot.

Élmény

Sokan azt dícsérik a filmben, hogy mennyire tisztán és egyszerűen nyilvánul meg a vallás, a keresztényi szeretet a filmben. Csakhogy dán film lévén nem tudtam nem párhuzamba állítani Dreyer filmjeivel, elsősorban Az igével, amely a legmesszemenőbbekig egyszerű, jóval erősebb élményt nyújtva a témakörben. A fentebb említett középkorias kközöség miatt pedig irreálisnak hatott, miközben képileg sem próbált elvarázsolni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Stellan Skarsgard (Good Will Hunting)

Következik: Egymásnak születtünk

Szólj hozzá!
Címkék: 1996 20. század Európa Dánia Lars von Trier Stellan Skarsgard Észak-Európa Emily Watson Katrin Cartlidge 1990-es évek IMDB 8 3 órás Jean-Marc Barr Adrian Rawlins Jonathan Hackett Sandra Voe

Gonosz halott 2 (1987)

2016. október 03. 12:47 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Raimi, Sam
Műfaj: horror, vígjáték
Főbb szereplők: Bruce Campbell
Megjelenés: 1987, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/6lM3NPeEG24
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/evil-dead-gonosz-halott-2-evil-dead-ii/movie-96972

Tartalom

A Halottak könyve egy ősidőkben, vérrel írt, mágikus könyv, amellyel képesek lehetünk megidézni a gonosz démonokat, de a középkorban eltűnt. Egy régészprofesszor azonban rálel és elszigetelt, erdei kunyhójába viszi lefordítani, miközben magnószalagra odja fel jegyzeteit. Ash (Bruce Campbell) és Linda ugyanabba a viskóba tervezik romantikus légyottjukat, ám a férfi elköveti azt a hibát, hogy lejátsza a magnószalagot, amin a professzor részleteket olvas fel a könyvből. Pechükre, az egyik sor épp egy idézés, és mire Ash feleszmél szerelme sikítására, már nyoma is veszett a nőnek. Kilépve a kunyhóból a férfit azonnal megtámadja szerelmének rémmé változott alakja, akit reflexszerűen lefejez egy ásóval. Nincs azonban bánkódni, a démon őt is azonnal megszállja, csakhogy feljött a nap közben és ez úgy tűnik, feloldja a varázslatot ideiglenesen. Ash magához tér és menekülne, ám az egyetlen híd, amely összeköti az erdőt a külvilággal, összedőlt. A nap pedig lemegy...

A történetnek nincsen témája, egyszerűen egy horrorisztikus vígjátékot láthatunk. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy az eredeti, hat évvel korábbi Gonosz halott c. filmet szintén Raimi rendezte Bruce Campbellel a főszerepben, és a sztori is meglehetősen hasonló. Akkor a film nagysikerű volt, ezért gyakorlatilag újraforgatták jóval nagyobb költségvetésből, de ezúttal a humoron sokkal nagyobb volt a hangsúly.

Megvalósítás

A történet elején egy nagyon rövid bevezetőt kapunk arról, hogy mi is a Halottak könyve, majd egy-két percnyi idill következik Ash és barátnője enyelgésével, ezután azonban belevágunk a közepébe és már az első öt percben feltűnik a gonosz, hogy megszállja a lányt. Innentől kezdve folyamatos a rémisztgetés, majd váratlanul átcsap csetlő-botló burleszkbe, amit legjobban talán az jelez, amikor a kunyhó tárgyai életre kelve kinevetik Ash-t. Ash annyi ijesztgetésen megy át, hogy belefárad a rémüldözésbe és szembeszáll végül a démonokkal. A történet közepe táján megérkezik a professzor lánya három másik ember társaságában, akiknek a szerepe egyértelmű: kell az áldozat, illetve a professzor lánya személyében valaki, akinek megvan a tudása elűzni a démonokat. A humor forrása kisebb mértékben az, ahogy a démonok időnként szivatják Ash-t, de leginkább maga Ash ügyetlenkedése, csak a vígjátékokkal szemben itt nem egy sima esés lesz belőle, hanem levágott testrészek és sok vér.

A képi világa remek és kreatív, tele van expresszionista díszlettel és kameraszögekkel. Az ijesztgetést a film eleje csúcsra járatja különböző technikák segítségével: dőlt szögek, hirtelen vágások, gyors kameramozgás. Sszándékosan kis látószöget alkalmaz, hogy ne lássuk mi lehet Ash közelében és bármikor elénk ugorhasson egy szörny. Ezek a jump scare-ek rendkívül hatásosak a film elején, de ahogy egyre inkább kezd eluralkodni a filmen a humor, annál kevésbé működnek. A leghatásosabb rész azonban kétségkívűl a megszálló démon megjelenítése, pontosabban meg nem jelenítése, hiszen a film végéig nem láthatjuk, de többször az ő nézőpontját vesszük fel. Ilyenkor folyamatosan erősődő zúgás mellett gyorsított tempóban száguld a kamera a cél felé. Egy-egy szörny kinézete egész jól sikerült, de mások túl műanyagok. Ha nem emberek alakítják őket, akkor stop-motion technikával jelennek meg, ami a 21. századból nézve gagyi, dehát ekkor ez volt a színvonal. A színészek egyrészt rosszak, másrészt viszont pont az ilyen rossz játék kell egy ilyen poénra vett, csetlős-botlós filmbe.

Élmény

A texasi láncfűrészes mészárlásnál azt írtam, hogy "filmes projektjem elején úgy gondoltam, hogy az ijesztgetés nagyon hatásosan az elemi zsigereket veszi célba, ezért bármelyik horrofilm tetszeni fog." Ez a film inkább brutalitásával emelkedett ki, a Gonosz halott 2 azonban valóban azt tette, amire korábban számítottam: jump scare-ekkel ijesztgetett, ami az első fél órában nagyon hatásos volt. Nyomasztás helyett azonban a humor irányába fordult, és így már megint elmúlt az ijedtség, annyira vicces meg nem volt, hogy hahotázzak. A történet semmitmondó, de fordulatos és izgalmas, a kivitelezés pedig többnyire jó volt.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Bruce Campbell (Fargo)
- Ash karaktere és a film annyira népszerű lett, hogy több folytatást is megért, nemrég pedig még sorozat is készült belőle.

Következik: Hullámtörés

Szólj hozzá!
Címkék: horror 1987 vígjáték 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Észak-Amerika Sam Raimi Bruce Campbell IMDB 8 1 órás
süti beállítások módosítása
Mobil