Artúr filmélményei

Párizs, Texas (1984)

2016. október 01. 21:59 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wenders, Wim
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Harry Dean Stanton, Natassja Kinski, Dean Stockwell
Megjelenés: 1984, Németország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/9e590FeeGCM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/parizs-texas-paris-texas/movie-1984

Tartalom

Történetünk elején Travis (Harry Dean Stanton) egy texasi sivatag kellős közepén bandukol, mígnem egy lakott házra talál, ahol összeesik. Egy szót sem hajlandó szólni, de a zsebében talált cetli alapján kapcsolatba lépnek öccsével (Dean Stockwell), aki azonnal érte megy. Mint kiderül, négy éve tűnt el otthonról feleségével, Jane-nel együtt, öccse gondjaira bízva a kisfiát, Huntert. Kezdetben öccsével se beszél, igyekszik megszökni előle, de végül, lassan megnyílik és elmondja, hogy vett egy földet a Texas állambéli Párizsban. Öccse hazaviszi nevelt fiához és francia feleségéhez, Anne-hoz (Aurore Clement), ahol Hunter kezdetben elzárkózik apja elől, de idővel összebarátkoznak újra. Egy nap apa és fia elhatározzák, hogy felkutatják Jane-t...

A történet első blikkre egy nagyon emberi, szerelmi dráma, amelyben egy tökéletlen pár között a konfliktus robbanásig feszül, majd Travis a robbanás után magához tér, és itt kezdődik a film. Csakhogy közben a képeket átitatják az Egyesült Államok jelképei, amely e részletes írás szerint művészi-kulturális tartalommal teliek, nekem viszont történelmi-politikai utalásként rögzültek. Ez lehet az én tévedésem vagy csak a kettőnk személyisége, érdeklődési területei közti különbség (nyilván az előbbi, hiszen én dilettáns vagyok, a másik írás szerzője pedig szakmabéli). Szóval érzésem szerint az emberi történet mögött ott húzódik az Egyesült Államok történetének, identitásának felvázolása is, de erről alább.

Megvalósítás

Ahogy a fentebb belinkelt írás kiválóan rámutat, a cselekményt az a rejtély tartja fenn, amit már az első percekben megkapunk, azaz hogy mit csinált a sivatag közepén Travis és miért nem szólal meg, később pedig hogy mégis miért mentek szét Jane-nel. A történet emberi oldaláért a kommunikáció felel, ez a nagy rejtély nyitja és erre kapunk utalást lépten-nyomon: Travis kezdetben nem beszél, nem emlékszik. Szinte mindenki más is titkolózik. Gyakori a telefonos, CB-rádiós, kazettára vett üzengetés. Ezek a kommunikációs nehézségek okozzák a problémákat, és tudjuk, hogy mennyivel egyszerűbb lenne őszintén, nyíltan kimondani gondolatainkat, és akkor nem lenne semmi gond, de ismerjük az emberi természetet, hogy ez korántsem olyan könnyű, és ettől lesz esendően emberi a sztori, hiszen szereplőink hibáznak. Két jelképrendszertől lesz amerikai. Az egyik a helyszínek: kifejezetten western-hangulatú sivatagban indul a történet (van benne egy annyira egyértelmű utalás Az üldözőkből, hogy az még nekem is feltűnt), majd végighalad a vidékiesebb, hagyományosabb helyszíneken, mint a lakókocsi, útmenti motelek és kocsmák, földbirtok, kertváros, modern irodaépület, gettósabb sikátor. A másik ilyen jelképrendszer az utazás, az úti filmek világa: nem véletlen, hogy kezdetben Travis csak sétál. A westernre visszautalva többször is az arcunkba tolják a nagybetűs Vonatot, majd jöhet persze a modernebb autókázás, de a repülőre már nem akar Travis felszállni. Amiért ezekből (és pár más elemből) én amerikai identitást szűrtem le, az elsősorban a címadó Párizs, amelyet Travis azért vásárolt meg, mert állítólag ott fogant.

Nem volt nehéz felfedezni a tájképek jelképes jelentőségét, hiszen a film előszeretettel mutogatta őket, gyakran eltörpítve benne a szereplőket. A sivatag westernesen sárga, a modernebb helyek pedig néha jellegzetesen zöldes fénnyel voltak megvilágítva, ami a képbe beguruló autókkal kifejezetten Taxisofőr-fílinget adott. A zene is inkább az útifilmekhez illő country, de megvalósításában egyébként úgy érzem, hogy nem látványosságra igyekezett törekedni, hanem egyfajta pátoszt adni a jeleneteknek azzal, hogy végig egyenletes tempóban haladt. Ez tök jól jött pl. az üvegfalas, katartikusnak szánt jelenetnél, ahol nem érzelgősen (pl. zenével, gyorsabb vágásokkal, arcközeliekkel) fejezték ki az érzelmeket, hanem megmaradt ugyanaz a lassabb tempó, és ettől valósabbnak, mélyebbnek tűnt az egyébként "hétköznapi" szakítás.

Élmény

Kétségtelenül hangulatos film, de nálam egyik célját se érte el: az emberi részével túl távolságtartó volt, pedig  a maga csendes módján nagyon is hatékonyan bírja a nézőjét azonosulásra, intellektuálisan pedig lehetett volna talán sokrétűbb. Igazából nem tudom megindokolni, miért nem gyakorolt rám nagyobb hatást, mikor a maga módján egyedi volt és nagyjából meg is értettem.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harry Dean Stanton (Bilincs és mosoly, A keresztapa 2, A nyolcadik utas: a halál, Halálsoron), Dean Stockwell (Kék bársony), Aurore Clement (Száll a kakukk fészkére, Apokalipszis most)
- A Huntert játszó kisfiú apja a film egyik írója.
- A címadó kisváros a 19. század közepén jött létre Észak-Texasban, jelenleg mintegy 25 ezer lakója van. Neve miatt az 1990-es években építtettek egy kisebb Eiffel-tornyot.

Következik: Gonosz halott 2

Szólj hozzá!
Címkék: 1984 dráma 20. század Európa Németország 1980-as évek Wim Wenders Nyugat-Európa Harry Dean Stanton 2 órás IMDB 8 Natassja Kinski Dean Stockwell

Kairó bíbor rózsája (1985)

2016. szeptember 29. 23:01 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Allen, Woody
Műfaj: fantasy, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Mia Farrow, Jeff Daniels, Danny Aiello
Megjelenés: 1985, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/XbTuRatbR60
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/kairo-bibor-rozsaja-the-purple-rose-of-cairo/movie-26541

Tartalom

1930-as évek, a gazdasági válság idején. Cecilia (Mia Farrow) pincérnőként dolgozva tartja el munkanélküli, naplopó, erőszakos férjét, Monkot (Danny Aiello), de kissé ügyetlen szakmájában. Egyetlen menedéke a mozi, minden szabadidejét ott tölti és kívülről fújja a filmeket és a sztárok életét. Amikor férjét másik nővel találja és még állásából is kirúgják, összecsomagol és elköltözik otthonról. Egy kis megnyugvásért beül a moziba, ahol már sokadjára nézheti meg éppen az aktuális vetítést, a Kairó bíbor rózsáját. Váratlanul a film egyik sármos hősszerelmese, Tom megszólítja és kilép a filmből szerelmet vallani Ceciliának, akit már régóta figyelt a vászonról, és esze ágában sincs visszamenni a filmbe. Ezt természetesen a stúdió és a karaktert alakító színész, Gil sem hagyhatja szó nélkül, ezért a helyszínre utaznak. Hogy a bonyodalmak fokozódjanak, Gil is beleszeret Ceciliába...

A történet a valóság és a képzelet többszörösen összetett viszonyáról szól: az emberek a moziba járnak a való világ nehézségei elől és elvárják a szórakoztatást, ám a szerelem erejével az egyik film életre kell és kapcsolatot teremt a valósággal. A kettő azonban nem igazán kompatibilis, Ceciliának be kell látnia, hogy az ideák nem valósak, ugyanakkor azt is, hogy a valóság sem ideális, sőt az is gyakran csak illúzió, ezért végül újra visszamenekül a filmekhez.

Megvalósítás

A történet röviden Cecilia nyomorának és mentsvárának bemutatásával indul, melynek során egyúttal megismerhetjük a nagyon gagyinak tűnő Kairó bíbor rózsájának történetét is. Adná magát, hogy a kettő valamilyen szinten párhuzamos legyen, de nem az, csak egy jellegtelen 1930-as évekbeli vígjáték. Amely ráadásul azzal válik ténylegesen viccessé, amikor Tom kilép a filmből, és jobb híján a többi karakter is leáll és elkezdenek vitatkozni a közönséggel, így reflektálva egymásra. Ez az egyik humorforrás, a másik pedig ahogy Tom megtapasztalja a sokkal ridegebb való világot a filmbélihez képest, és ennyi, a film többi része sokkal inkább melodráma. A valóság megtestesítője fura módon Cecilia férje, aki rendre azt hajtogatja, hogy ha elhagyja, akkor majd megtudja milyen kegyetlen a világ "odakinn" (miközben Ceciliát rendszeresen veri és kihasználja), és igaza lesz, mert a nő minden álmában csalódni fog. Gil karaktere árnyaltabb még, a nagyratörő színészé, akinek fontos karrierje, de nem minden áron, és tulajdonképpen épp olyan mint Tom, csak valóságosabb - pozitív és negatív értelemben.

Technikailag a leglátványosabb elem természetesen a filmbéli film és a valóság interakciója, hiszen gyakran egymással beszélnek a a Kairó... szereplői és a moziteremben ülő néző, producerek. Egy ponton Cecilia is belép ebbe a filmbe és korabeli montázsszerű technikát is láthatunk, de egyébként a film jellegzetessége mindössze abból adódik, hogy kissé siváran szürkés képi világgal támasztja alá a gazdasági világválság hangulatát.

Élmény

Már az Annie Hall is tele volt a negyedik falat ledöntő megnyilvánulásokkal és az egyik legrégebbi film, az Ifjabb Sherlock detektívnél ugyanez megesik (csak fordítva) és még számtalan példát lehetne sorolni, szóval az ötlet egyáltalán nem volt újszerű ahhoz, hogy lenyűgözzön. Látványos sem volt igazán, a humor se volt gyakori, a történet pedig lehetett volna sokkal mélyenszántóbb annál mint amit mutatott, mint az Ének az esőben esetén,

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Mia Farrow (Rosemary gyermeke), Danny Aiello (A keresztapa 2, Volt egyszer egy Amerika, Szemet szemért, Leon a profi), George Martin (Leon a profi)
- Woody Allen rendező és Mia Farrow ekkoriban együtt voltak.

Következik: Párizs, Texas

Szólj hozzá!
Címkék: fantasy vígjáték romantikus 1985 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Woody Allen 1980-as évek Mia Farrow Észak-Amerika Jeff Daniels Danny Aiello 2 órás IMDB 8

Radírfej (1977)

2016. szeptember 28. 11:37 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Lynch, David
Műfaj: horror, szürreális
Főbb szereplők: John Nance
Megjelenés: 1977, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/Wp3Qcp11X2U
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/radirfej-eraserhead/movie-2066

Tartalom

Henry (Jack Nance) hazafelé tart, amikor a csinos szomszéd nő szól neki, hogy barátnője telefonált: meghívta vacsorára szüleihez. Henry kicsit zavart, hiszen már régóta nem látogatta meg őt a barátnője, Mary, talán már le is mondott róla. A vacsora feszengős légkörben zajlik, ahol kiderül, hogy Mary megszült, ezért össze kell házasodniuk és össze kell költözniük. Azonban koraszülés volt, még az sem biztos egyelőre, hogy Mary csecsemőt szült. És valóban, a kis lény inkább hasonlít egy emberszerűbb spermiumra. Mary egy idő után már képtelen idegileg elviselni a gondozását, ezért hazaköltözik. A csinos szomszéd nő "véletlenül" kizárja magát és bekéredzkedik Henryhez éjszakára, ami természetesen szexszel végződik. Henry álmában a radiátora mögött egy holdarcú nő mosolyog és táncol kedvesen, miközben Henry születményéhez hasonló lényeket tapos agyon. Henry feje alól előbújik egy ugyanilyen lény lelökve a fejét, amit egy gyerek felszed és elad egy mesterembernek, hogy radírt készíthessen belőle...

Mivel egy Lynch-filmről beszélünk, sosem lehet egyértelműen értelmezni a látottakat, hiszen az ő álomszerű látomásai leginkább az Andalúziai kutya tudatalatti, nehezen összepárosítható képeivel rokoníthatóak. Amiben azonban nagyjából mindenki egyetért, beleértve engem is, hogy Henry (azaz Lynch) párkapcsolattal, elkötelezettséggel, gyerekvállalással kapcsolatos szorongásai jelennek meg a történetben.

Megvalósítás

Stílusához képest a történet szerkezete egészen hagyományosan lineáris. Valamivel problémásabb dolog különválasztani a valóságot a látomásoktól, hiszen a valóság maga is egy torz lencsén keresztül jelenik meg, amelyben a vacsorának szánt csirke műanyag, de még sütés után is él és ahol a szülés még nem feltétlenül ember-gyereket jelent. A valóság és a képzelet is jelképekkel teli, amiknek a jelentésén lehet töprengeni, de többféle értelmezésre adnak lehetőséget. Van itt cserépnélküli földbe ültetett faág, vizes tál a fiókban, gyilkosság az utcán, na és persze fejből gyártott radír. A karakterek hasonlóan működnek: Henry és Mary folyamatosan szorongó arcok, a szomszédból csak a szexualitás árad, az anyós (Jeanne Bates) rá van indulva Henryre, a radiátor-lány, akinek az arcáról nekem az Utazás a Holdba jutott eszembe, de lehet hogy inkább petesejteket ábrázol, és ott van a teljesen titokzatos űrbéli ember, aki valamit váltókkal mozgat, no meg a torz baba, aki kezdetben csak sírni tud, de amikor Henry szerelmi kísérletei dugába dőlnek, röhög. A film hangulata vegyes, mert bár alapvetően sötét és nyomasztó, a családi vacsorát kifejezetten humorosnak élte meg valamennyi leírás.

A groteszk jelképek sokasága mellett a képi világra is ez a nyomasztó hangulat jellemző, amit elsősorban a fekete-fehér színnek köszönhet, de sok az árnyék, sosincs nappali világosság (ha van, akkor is szürkés), a lámpafények is inkább a plafont világítják, mintsem az életterületet. Ezt támasztja alá a díszlet is, amely egy nem meghatározható időbeli, disztopikus városra emlékeztet. Emberek alig vannak benne (de párbeszéd sincs sok, az első tíz percben egy szó sem hangzik el), nincs nyoma szépségnek csak funkcionális, lepusztult épületeknek. Egyes elemei sci-fire utalnak, mások inkább a 20. század első felére. Nagyon fontos a szerep a zenének, amely a képi világhoz hasonlóan meghatározó: jellemzően dark ambientes zúgás, csikorgások teszik ki a  filmzene nagy részét, ami miatt kész felüdülést jelent, amikor a holdarcú nő kellemes dala elhangzik (itt található egy nagyon kis profi írás róla). Fontos még megemlíteni, hogy a film gyakorlatilag költségvetés nélkül készült családtól, barátoktól kölcsönkapott pénzből, amatőr színészekkel, Lynch pedig több feladatot is ellátott az írástól kezdve a zeneszerzésig, mintegy öt éven keresztül.

Élmény

Hamisítatlanul lynchi, szürreális és kellemetlen, de nem tudott annyira magával ragadni, mint A sötétség útján, talán mert ha egy film már túl "elvont" lesz, akkor nehezebb azonosulni vele. Az utóbbi filmben az alapérzelmek széles skáláját átélhettük, itt végig csak a kellemetlen, nyomasztó légkör uralkodott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jack Nance (Kék bársony), Jeanne Bates (A sötétség útja)
- Jack Fisk (a bolygón élő ember) egyedül ebben a filmben játszott; Lynch gyerekkori barátja, és elsősorban producerként, díszlettervezőként, rendezőként dolgozott többek között Malick filmjein.
- A film nyereséges lett elsősorban a midnight movie korszaknak köszönhetően, amikor a mozik késő este B-kategóriás, művész vagy régi filmeket vetítettek az 1960-1970-es években. Innen lett sikeres a Rocky Horror Picture Show is.

Következik: Kairó bíbor rózsája

Szólj hozzá!
Címkék: horror 1977 szürreális 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek David Lynch Észak-Amerika IMDB 7 1 órás John Nance

Szellemirtók (1984)

2016. szeptember 27. 14:00 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Reitman, Ivan
Műfaj: természetfeletti, vígjáték
Főbb szereplők: Bill Murray, Dan Aykroyd, Sigourney Weaver, Harold Ramis, Rick Moranis, Annie Potts, William Atherton, Ernie Hudson
Megjelenés: 1984, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/EQCCPP8aZBY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/szellemirtok-ghost-busters/movie-7317

Tartalom

A túl okos Egon (Harold Ramis), a nőcsábász Peter (Bill Murray) és a félszeg Ray parapszichológiával foglalkoznak, azaz természetfölötti jelenségeket, elsősorban szellemeket kutatnak. Áltudományosságra hivatkozva ki is rakják őket az egyetemi helyükről, pont amikor növekvő aktivitást észlelnek. Magánvállalkozást alapítanak Szellemirtók néven és kifejlesztenek egy szellemek begyűjtésére alkalmas sugárfegyvert és tárolót. Első kuncsaftjuk Dana (Sigourney Weaver), aki először csak mosolyog a reklámjukon, de rá pár perccel már rohan hozájuk, miután hűtője egy másik dimenzióra nyílik. Peter kap az alkalmon hogy egy csinos nő lakására felmehessen, de nem talál semmit és még Dana is kikosarazza. A vállalkozás a megszaporodó szellemjárásokkal lassan kezd beindulni, amire felfigyel a környezetvédelmi hivatal is és engedélyek híján bezáratják, így az eddig begyűjtött kísértetek elszabadulnak. Mind Dana felhőkarcolójához igyekeznek, amiről kiderül, hogy valójában egy dimenziókapu Goozerhez, az ókori halálistenhez...

Limonádé. Nincs üzenet, nincs téma, egyszerűen csak egy nagy költségvetésű, látványosnak szánt családbarát sci-fi-horror-vígjátékról van szó szellemekkel, protonfegyverekkel, szerelemmel, humorral.

Megvalósítás

A történet teljesen cselekményközpontú, egyáltalán nincs kidolgozva különösebben a háttere. Adott a három kutató akik a szellemeket tanumányozzák, és a következő pillanatban már meg is alkotnak egy vállalkozást, egy újabb pillanat múlva van egy felújított épületük anélkül hogy látnánk hogy mikor és hogyan lett felújítva, egy elméletből kiindulva másnapra már van egy elfogókészülékük, majd durr bele Goozer elleni csatába, ahol valamilyen tudományos handabandával legyőzik. A karakterek hasonlóan kidolgozatlanok, egy-egy vonással vannak felvázolva, ami kiöli az esetleges drámát és katarzist, Goozer eredettörténetének hiánya miatt pedig alig érezni megjelenésének jelentőségét. Emiatt a szerelmi szál is súlytalan, ahogy a tudományos része is, vígjátéki volta miatt pedig a rémisztőnek szánt részek nem azok egyáltalán.

A színészek szerintem nagyon rosszak, és nem arról van szó, hogy nem játszák el jól a karakterüket (de azért erről is), hanem az olyan apróságokról, amitől hiteles lenne. Ilyen pl. a lépcsőzős jelenet, ahol 22 emelet megmászása után nagyon látványosan próbálják beszéddel előadni hogy kifáradtak, de a testbeszédükön még nekem is látszik, hogy ez rohadtul nincs így. Itt alapvetően egy látványfilmről és vígjátékról van szó, de attól a rossz színészi játék még el tudja rontani. Ami a vígjáték részt illeti, a vicceket elsősorban Peter cinikusan nyugodt megjegyzései jelentik, és a humorra nem lehetne panasz, de rosszul időzítettek, rosszul tálaltak és nagyon látványosan erőltetettek, ami megint a színészek hibája, nemcsak a vágásé. Látványfilmként sem tökéletes, de itt már sokkal több a pozitívum. Az 1980-as évek technikai színvonala olyan amilyen, ezen nem lehet segíteni, de engem nem is szoktak zavarni a jól láthatóan rajzolt vagy stop-motionös elemek. Ami zavar, az a vetített háttér és a stúdiódíszlet. Mármint ha látszik. És itt látszik többször is, ami megint illúzióromboló (legurvább élményem ezzek kapcsolatban amikor a nagy betondarab az épületről az utcára esik, pontosabban egy fából készült rendőrkordonra, és lepattan róla). De hogy ne csak szidjam, a különféle szellemek tök jól néznek ki, változatosak, a Stay Puft óriás pillecukorember pedig nem véletlenül lett emblematikus karaktere.

Élmény

Újabb gyerekkori szép emlékemnek mondhatok búcsút. Gyerekként még tökéletes egyvelegeként éltem meg a filmet a humornak és a kalandnak, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag esetében, de érett fejjel már nagyon zavarnak a hibái. De mivel kultikus státuszt ért el, talán nem is az én koromon múlott, hanem a világén: ami az 1980-as években nagyszerű és menő, ma már nem.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Bill Murray és Harold Ramis (Idétlen időkig), Annie Potts (Toy Story 1-2), Sigourney Weaver (Annie Hall, A nyolcadik utas: a halál, A bolygó neve: Halál, WALL-E, Avatar), William Atherton és Reginald VelJohnson (Drágán add az életed), Michael Ensign (Titanic)
- David Margulies (a polgármester) idén hunyt el 78 évesen.
- Számtalan caemót kapunk ebben a filmben is: szerepel benne pl. Reitman több kísértet hangjaként, de feltűnik a pornós Ron Jeremy  vagy Larry King.
- A parapszichológiát egyelőre nem igazán fogadják el tudományként, de sokáig kutatták, még a hadseregnek is voltak parapszichológiai programjai az 1990-es évekig.

Következik: Radírfej

Szólj hozzá!
Címkék: 1984 vígjáték természetfeletti 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Dan Aykroyd Sigourney Weaver Bill Murray 1980-as évek Észak-Amerika Harold Ramis William Atherton Ivan Reitman Ernie Hudson Rick Moranis Annie Potts 2 órás IMDB 8

A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

2016. szeptember 26. 15:42 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Hooper, Tobe
Műfaj: horror
Főbb szereplők: Marilyn Burns, Allen Danziger, Paul A. Partain
Megjelenés: 1974, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/Vs3981DoINw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-texasi-lancfureszes-meszarlas-the-texas-chain-saw-massacre/movie-94345

Tartalom

Egy isten háta mögötti kisvárosban valaki feldúlja a temetőt, ezért a hatóság a hozzátartozók segítségét kéri a kiforgatott holttestek azonosításában. Így érkezik meg öt fiatal, Kirk, Pam, Jerry, illetve köztük egy testvérpár Sally és a tolószékes Franklin is nagyapjuk azonosítására, és a kötelességet összevonják egy kirándulással. Meglátogatják gyerekkori, mára elhagyatott házukat, ám útközben egy fura stopposba akadnak, aki láthatóan nem százas, a vágóhidak technikáiról beszél, és előbb magát, majd a Franklint is megvagdossa picit. Kirakják a furgonból, majd a házba érkezve szétválnak. Kirk és Pam elsétálnak a szomszéd birtokra benzinért, a ház azonban meglehetősen fura: szeméttel, csontokkal és fura hangokkal van teli. Váratlanul egy maszkos alak rájuk támad, és mint egy hentes, agyonüti kalapáccsal Kirköt....

A történet tulajdonképpen ennyi, fiatalok megérkeznek egy vidéki kisvárosba és lemészárolja őket egy beteges hentes család. Ehhez képest egészen meglepő volt olvasni, hogy a rendező szerint ez korának metaforája: a hentes, déli Sawyer család annak a vidéki, régimódi Amerikának a megtestesítője, amely mészárszékre küldte Vietnámban az 1960-as évek ellenkultúrájának fiataljait, elpusztítva reményeiket, hitüket.

Megvalósítás

A történet rövid narrációval indul, mely szerint igaz történetet láthatunk (nem az), amellyel Hooper, a rendező a Watergate-botrányt akarta kifejezésre juttatni. A sorozatgyilkos család hagyományosan a vágóhídon dolgozott, vidéken, Délen élnek, míg a fiatalok tipikus hippik virágmintás ruhákban, melltartó nélkül, horoszkópot olvasnak és nagyjából ennyiből kéne rájönnünk, hogy ez egy politikai állásfoglalás. Visszatérve a történet szerkezetére, a felvezetés után azonnal egy sokkolónak szánt képpel indulunk, ebbe robbannak be a fiatalok, ám a könnyed hangulat nem tart soká, folyamatosan kapunk vészjósló jeleket (a részeg és a benzinkutas figyelmeztetése, a rovarok, a rádió, a védőtalizmánok, a vérfolt... stb.), majd durvább előjelként megkapják a félkegyelmű stoppost, de tőle is megszabadulnak is újra csak finomabb jelzések várnak rájuk, egészen addig, amíg a bőrpofának hívott karakter váratlanul és egy gyors mozdulattal agyon nem üti első áldozatát. Innentől kezdve már csak a klasszikus horror vár ránk, de váratlanul ér véget egy megmeneküléssel, nincs igazi megkönnyebbülés, nem tudjuk mi fog történni később. Ami igazán hatásos a filmben, az az első fél óra hangulata, hiszen már a narrációtól kezdve tudjuk, hogy mi fog történni, folyamatosan ott lebeg a levegőben a veszély, miközben mégsincs nyoma neki. Ezért is ügyes bőrpofa színre lépése, aki mint egy villámcsapás fel-majd eltűnik; nincsen túlcizellálva az első gyilkossága, a második viszont annál inkább, amikor egy húskampóra húzza fel áldozatát, ez volt nekem a legbrutálisabb rész benne. A feszültség viszont nagyjából el is múlik ezzel az első belépővel, a trancsírozás már nem volt izgalmas vagy félelmetes, és ezzel jön elő a film gyenge pontja, a karakterek. Sem a gyilkosokról, sem az áldozatokról nem tudunk meg igazán semmit, hiányzik az emberi dráma, a jellemrajzok, a motiváció, így nem tudunk jobban izgulni értük vagy rettegni tőlük, mint amennyire akárki mástól. Azzal pedig kifejezetten ártottak a történetnek, hogy a nagypapából valamiféle vámpírszerű lényt faragtak, ezzel kicsit misztifikálva és kevésbé reálissá téve a történetet.

Technikailag ügyesen alkalmaz különféle módszereket a feszültségkeltésre. A film elején a narráció után vakuvillanások oldják a sötétséget, de a villanások maguk is oszló hullákra világítanak rá, majd lassan távolodva egy groteszk temetői totemként jelennek meg. A fiatlok érkezése ideiglenesen megtöri ezt a hanguatot, de hamar feltűnik a szokatlan szögből felvett részeg, aki farkast kiált. Az egész filmre jellemző ez az alsó nézetből vevő kamera, amely szokatlansága mellett arra is jó, hogy mintegy "lesből" mutassa a szereplőket, azaz prédaként. Műfajához képest az események nagy része nappal játszódik és a vért sem fröcskölik szét. Hangulatfokozó elemek a fentebb emltett különféle jelek már-már expresszionista bemutatása a naptól kezdve a rovarokig. természetesen egy horrorfilmből nem maradhatnak ki a díszletek sem, esetünkben döglött állatok, csontok és tollak, emberekből készült grotesz használati tárgyak, lepusztult épületek. A zene tökéletes, tipikus sivítós, nyikorgós, hangosodó, amilyennek lennie kell.

Élmény

Sosem néztem nagyon horrofilmeket, távol áll tőlem ez a műfaj, de filmes projektjem elején úgy gondoltam, hogy az ijesztgetés nagyon hatásosan az elemi zsigereket veszi célba, ezért bármelyik horrofilm tetszeni fog (értem ezalatt, hogy erős érzelmeket fog kiváltani). Eddig azonban csak pszichológiai jellegű horrofilmek kerültek terítékre vagy túlságosan régiek voltak. Annyiban igazam volt, hogy az első fél órában a torkomban dobogott a szívem, azonban bőrpofa mgejelenésével elszállt az izgalom, mert hiába ijesztget, hiába van technikailag jól kivitelezve, a karakterek "jellemtelensége" miatt nem vált nyomasztóvá. Mindenesetre el tudm képzelni, hogy mennyire erős ingert váltott ki a nézőkből, hiszen alig öt évvel korábban a mai szemmel matinénak tűnő Vad banda is hírhedten erőszakosnak számított, ez pedig nekem mai fejjel is brutálisan hentelős.

Érdekességek

- Bár a film eseményei nem valódiak, az ihletője az az Ed Gain, aki a Pszichó és A bárányok hallgatnak sorozatgyilkosát is ihlette.
- Gein (1906-1984) egy hasonlóan elhagyatott farmon nőtt fel alkoholista apával és vallási fanatikus anyával. Miután zsarnoki anyja is meghalt 1945-ben, összeomlott az elzárt világa, ekkor kezdett holttesteket kiásni és maradványaikat felhasználni különféle tárgyak elkészítéséhez. Legalább két nőt meg is ölt 1957-es letartóztatásáig. Legjellemzőbb tette, hogy a nők bőréből igyekezte anyját reprodukálni, amibe aztán belebújt. Beszámíthatatlansága miatt elmegyógyintézetben töltötte hátralévő éveit.

Következik: Szellemirtók

Szólj hozzá!
Címkék: horror 1974 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Tobe Hooper IMDB 8 1 órás Marilyn Burns Allen Danziger Paul A. Partain
süti beállítások módosítása
Mobil