Artúr filmélményei

Véres trón (1957)

2016. január 16. 23:44 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kuroszava, Akira
Műfaj: -
Főbb szereplők: Mifune Tosiro, Jamada Iszuzu
Megjelenés: 1957, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/2-72oaAS9hc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/veres-tron-kumonosu-jo/movie-2669

Tartalom

Vasizu (Mifune Tosiro) és Miki (Csiaki Minoru) hadvezérek sikeresen megvédik uruk földjeit a váratlanul támadó ellenségtől. Köszönetképpen meghívják őket. A vár előtt még titokzatos erdőn kell átvágniuk maguk, amit ugyan jól ismernek, de a nagy ködben mégis eltévednek. Az erdő szellemébe botlanak, aki jó híreket közöl: még aznap előléptetik őket, később pedig Vasizu veszi át jelenlegi földesura helyét, az övét pedig majd egyszer Miki fia. Hisznek is a szemüknek, meg nem is, de a jóslatot inkább komolytalannak tartják, egészen amíg valóban elő nem léptetik őket. Látszólag  minden szép és jó, ám Vasizu felesége félelmet ébreszt benne: mi van, ha Miki elmeséli uruknak a jóslatot, aki így elővigyázatosságból inkább végezne Vasizuval? Nem is kell sokat várni, a földesúr megjelenik seregével egy hadjárat ürügyén és Vasizunál száll meg. Vajon mik a valós szándékai... ?

Kuroszava, a rendező Shakespeare Macbeth c. drámáját ültette át japán környezetbe. Vasizut sorszerűen vezeti végzetébe előbb a jóslat, majd felesége. Nem feltétlenül azért, mert a jóslat a tényleges jövőt láttatta, hanem mert hagyta hogy eluralkodjon rajta. Ez okozza bukását is: lelkiismerete előbb feleségét, majd őt is őrületbe kergeti és emberei előtt elveszíti tekintélyét (meg persze az életét, de ez ekkor már mellékes).

Megvalósítás

A film nem próbálta Shakespeare egyedülálló költőiségét utánozni, inkább a japán nó előadásformát igyekezett megjeleníteni: a színészek erős grimaszokkal éltek, maszkszerű sminket viseltek, teátrálisan széles mozdulatokkal gesztikuláltak a minimalista díszletek között. A műfajnak megfelelően a filmet kórus összefoglalója keretezi.

A minimalista belső tereket misztikus, ködbevesző tájak fogják körbe, amibe jól illett a fehér szellem figurája és eltorzított hangja - de azért egy mai horrortól még messze van. A komorabb hangulatot erősítette a fenti jelenet is, ahol a Miki levágott fejét szállító, ledöfött bérgyilkos még hosszasan szenved kimúlása előtt vagy Vasizu feleségének Ágnes asszonnyá válása, aki hiába mossa kezeit, nem jön le róla a vér. És persze végül meg kell említeni a a legjobb jelenetet, amelyben Vasizu haláltusáját látjuk, ahogy már ellene fordulnak emberei és őrá nyilaznak, ami elől nincs menekvés.

Élmény

Mindezek ellenére képileg kevésbé nyújtott látványosat számomra a film, a karaktereit pedig távolról mutatta, így mi is távolságtartóbbak voltunk velük - ez az érzelmi azonosulás miatt nem szerencsés. Tehát sem látványban, sem történetben nem volt igazán megrázó élmény, noha voltak erős jelenetei és pillanatai a filmnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Mifune Tosiro és Simura Takasi (A vihar kapujában, Hét szamuráj), Csiaki Minoru (A vihar kapujában), Kodo Kokuten (Hét szamuráj)
- Még éleben van: Kubo Akira (79)
- Vasizu lenyilazásának életszerűbbé tételében sokat segített, hogy Kuroszava régi, jól bevált módszerét követve valódi nyilakkal lövöldöztetett színészeire, így aztán nem volt nehéz Mifunénak rémült arcot vágni.

2 komment
Címkék: 1957 20. század Japán Ázsia 1950-es évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Mifune Tosiro Jamada Iszuzu Kuroszava Akira

Diadalmas szerelem (1946)

2016. január 16. 00:07 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Powell, Michael - Pressburger, Emeric
Műfaj: fantasy, romantikus
Főbb szereplők: David Niven, Roger Livesey, Raymond Massey
Megjelenés: 1946, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/zp4CxyrJVIw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/diadalmas-szerelem-a-matter-of-life-and-death/movie-464

Tartalom

1945 májusában Németország bombázásából hazafelé kilövik az egyik brit gépet. A gép zuhan, ejtőernyő nincs, de Peternek van még annyi ideje, hogy felvegye a kapcsolatot egy rádiót kezelő operátorral, hogy elbúcsúzzon szeretteitől. A rádiónál épp az amerikai June (Kim Hunter) ül, és a felfokozott érzelmi helyzetben szinte szerelembe esnek. Csodával határos módon másnap Peter a tengerpartra vetődve ébred. Találkozik June-nal, és már az első percben elcsattan a csók. Eközben a túlvilágon lelőtt bajtársa hiába vár Peterre. Az angyalok rájönnek, hogy a felelős 71-es kalauz (Marius Goring) a nagy köd miatt szem elől veszthetette Petert, aki így életben maradt. Utánaküldik a Földre, hogy látomásként megjelenjen Peternek és magával vigye. Csakhogy Peternek újdonsült szerelmesként esze ágában sincs már meghalni, ezért fellebbez a technikai hibára hivatkozva. Ügyében tárgyalás lesz az égiek előtt...

Röviden összefoglalva: a Földön a szerelem a legnagyobb erő. A Powell-Pressburger rendezőpáros másik filmjét, a Piros cipellőket is áthatotta egyfajta bájos meseszerűség (úgy látszik ez egy jellemző eszképizmus volt közvetlenül a második világháború után), de ott mégis sokkal valóságosabb problémát dolgozott fel a történet, míg itt a politikai fennhang ellenére is inkább naiv az egész, a végére pedig kedves helyett már a bugyuta jelzőt használnám.

Megvalósítás

Megvalósítása ötletes a történetben és képi világában is. Messziről indít a bevezető, a távoli világűr egy pontjáról, és szórakozottan beszél világok pusztulásáról, így jelentéktelenítve az emberek torzsalkodását. Ráadásul a történet épp pár nappal a világháború vége előtt kezdődik. És bár az előszó már ekkor figyelmeztet bennünket, hogy mindez Peter fejében játszódik le, a misztikusabb szál mellett fut egy racionálisan kialakított történet is, ami választ ad a csodákra. Ettől függetlenül nem lehetünk benne biztosak, hogy a túlvilág valós hely a filmben vagy sem.

Legérdekesebb természetesen a túlvilág ábrázolása, ami egy monumentális, futurisztikus hivatalként jelenik meg, valamint fekete-fehér, míg az evilág színes. A szellemvilágot jelző trükkök egyszerűek, de hatásosak: megáll a külvilág, átlépnek zárt ajtókon... stb. A színes világ azonban nem kevésbé izgalmas, itt is láthatunk pár látványos megoldást, mint pl. a saját szemhéjunk lecsukódását belülről, majd ahogy a kamera szépen továbbhalad a véráramunkban a tudatig. Sok nyúlfarknyi szerepet kapó mellékkarakter van, ők mind színesebbe teszik a filmet; lehettek volna többen.

Élmény

A film célja részben az ekkor megromló amerikai-brit viszony javítása lett volna, de túl sok idő jutott erre a tárgyalótermi jelenetben, és érzésem szerint feleslegesen mentek bele egészen apró részletekbe ahelyett, hogy egyetemesebbé emelték volna a témát. Ehhez képest pedig mintha egy hentesbárddal zárták volna  a filmet a "szerelem mindenek felett" szentenciával, miközben nem is láttuk igazán szerelmesnek June-t és Petert. Nagyon sajnáltam a film végét, hiszen addig humoros, kedves, humánus történet benyomását keltette.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Kim Hunter (A vágy villamosa), Kathleen Byron (Ryan közlegény megmentése), Richard Attenborough (Jurassic Park), Marius Goring (Piros cipellők)
- Bonar Colleano 34 évesen hunyt el 1958-ban autóbalesetben.
- Nemcsak Pressburger volt magyar, de a June-t és az orvost pingpongozni megtanító edző, Barna Viktor sokszoros világbajnok is.

2 komment
Címkék: fantasy romantikus 20. század 1946 Európa Egyesült Királyság Észak-Európa 1940-es évek David Niven Roger Livesey Raymond Massey 2 órás IMDB 8 Michael Powell Emeric Pressburger

Mezei kirándulás (1936)

2016. január 14. 23:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Renoir, Jean
Műfaj: -
Főbb szereplők: Sylvia Bataille, Georges D'Arnoux, Jane Marken
Megjelenés: 1936, Franciaország
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/oaRajFYJT2E
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mezei-kirandulas-une-partie-de-campagne/movie-1647

Tartalom

Doufur úr kirándul Párizsból vidékre feleségével, anyjával, lányával, Henriette-tel és annak jövendőbelijével, Anatole-lal. A vidéki fogadóban van két fiatalember is, Henri és Rodolphe. A két férfi szemet vet rögtön a hölgyekre, noha Henrinak kevésbé akaródzik ilyen veszélyes játékot játszani, de Rodolphe rámenős. Szerencsére a párizsi férfiak horgászni mennének, így csábítóink felajánlhatják nagylelkűen, hogy kölcsönadják horgászbotjaikat, a hölgyeket pedig csónakázni viszik pusztán udvariasságból. Amint kettesben maradnak velük, ki-ki a maga módszerével elkezd nyomulni.

A Maupassant-novella egy pillanatnyi szerelem története az édeni, vidéki tájban, amely örök élmény marad résztvevőinek. A mujának tűnő városi férfiak nem fogékonyak a szerelemre. A temperamentumos feleség vihogva élvezi Rodolphe nyomulását, míg az óvatosabb Henri közeledése félénk ellenállást vált ki Henriette-ből. Sajnos ez egy probléma, mai szemmel simán nemi erőszaknak néz ki az udvariasan tiltakozást tettető nő és az ezt figyelmen kívül hagyó férfi kettőse, emiatt pedig nem tűnik szerelemnek kettejük összebújása.

Megvalósítás

Maupassant a rendező apjának, a festő Renoirnak volt barátja, és talán emiatt a film egészen olyan témájában, képeiben, hangulatában, mint egy impresszionista festmény a maga piknikező társaságával az idilli környezetben (talán Renoir ezen képe ihlette?). Ahogy egy leírásban olvastam, szinte érezni lehet a bőrünkön a hosszú fűszálakat, a tűző napot, az illatokat, és a filmvégi eső annyira tökéletes, hogy már önmagában transzcendentális, jelentsen ez bármit is :D

Bár a film nem teljes (a rossz idő és egyéb munkái, mint pl. A nagy ábránd forgatása miatt Renoir félbehagyta a munkát), csak az elejéről hiányzik néhány jelenet, amely a kirándulók készülődését mutatja be. Eleve rövidebb filmet szándékozott készíteni a rendező, amelyet két másik, hasonló terjedelmű művel mutatott volna be. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert érzésem szerint a rövid idő nem engedett elég teret a film esetleges témáinak kibontására. A természet és a város, a beteljesült és a beteljesületlen szerelmesek párosai, valamint a természet hangsúlyos jelenléte mind többletjelentést hordozhattak volna, ha több időt kapnak. (Vagy csak nem szabad Tarr-film után pont ezt sorra keríteni :D)

Élmény

Túl rövid, felszínes és hétköznapi a történet ahhoz tehát, hogy valamiféle önmagánál tágabb kontextusban értelmezzem, és annyira régi, hogy pont a legfontosabb részt, a szerelembeesést vagyok képtelen átérezni. A képei tökéletesen visszaadják a történet hangulatát, a természet ábrázolása pedig egészen példanélküli, de legalábbis most nem tudok olyan filmet mondani az eddig látott 250 filmből, ami megközelítette volna.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jane Marken (Szerelmek városa)
- Feltűnik a filmben maga Renoir és partnere is, Marguerite.
- Renoir rendezőasszisztense ennél a filmnél Visconti volt.

1 komment
Címkék: rövid 20. század 1936 Európa Franciaország 1930-as évek Jean Renoir Nyugat-Európa IMDB 8 1 órás Sylvia Bataille Georges DArnoux Jane Marken

Werckmeister harmóniák (2000)

2016. január 13. 23:40 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Tarr Béla
Műfaj: -
Főbb szereplők: Lars Rudolf, Peter Fitz, Hannah Schygulla
Megjelenés: 2000, Magyarország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/cdPOgGeCg1g
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/werckmeister-harmoniak-werckmeister-harmoniak/movie-10425

Tartalom

János naiv újságkihordó egy viharsarki kisvárosban. A helyiek azt beszélik, hogy a cirkusz, ami hamarosan a városba érkezik, valójában csak elterelés, és bárhol jár, pusztulást hagy maga után. Megérkezik a cirkusz egyetlen kamionnal, amelyben egy kitömött óriásbálna, valamint a Herceg nevű mutatványok találhatóak. Eközben János jómódú, zenetudós ismerőse, akinek az ebédet hordja a fiú, volt felesége zsarolására kénytelen felszólalni az állítólagos áldatlan közbiztonsági állapotok ellen, noha látszólag nem is történt semmi különleges addig. Csakhogy egyre több ember kezd gyülekezni a Herceg szavára a cirkusznál, majd valóban törni-zúzni indulnak...

Nehéz úgy kitalálni egy film lényegét, hogy Tarr, a rendező még maga sem tudja, vagy legalábbis nem akarja megmondani. Egyes írások szerint a szocialista rendszer felbomlása utáni évek politikai feszültsége jelenik meg a tomboló tömeg indulataiban, de a film viszonylag kortalan és semmilyen konkrétabb utalás nincs szerintem erre. Egy másik változat szerint nem is szabad szimbólumokban és történetben gondolkodni, mindössze az idő múlását látjuk képekben. Na de mégis történnek dolgok: János elmagyarázza a napfogyatkozást, és hogy a pillanatnyi sötétség után újra felragyog a nap; a zenetudós Werckmeister kritizálásával megpróbálja feltámasztani a tiszta, egyszerű zenét szemben a divatos, isteni, de emberi mivoltában tökéletlen zenével; a Herceg a fellázított tömeg pusztításából remél újjászületést... stb. Ha saját kútfőre kell hagyatkoznom, valamilyen bibliai történetre tippelnék, ahol a sátáni Herceg fellázítja az embereket önmaguk jóságos, szellemi lénye ellen (ezért támadják épp a kórházat), de amikor a törékeny, "emberi" öregember képében felismerik önmagukat, felhagynak ezzel, és az isteni bálna kiszabadul, a város központjában marad.

Megvalósítás

A Sátántangó után már nem értek meglepetésként az elviselhetetlenül hosszan kitartott jelenetek (pl. ahogy János és a zenetudós sétál - nagyon hosszan, és már nem tudtam, hogy nevessek-e), de itt annyival továbbfejlesztett a technika, hogy a kamera az egyes jelenetek után is "ottfelejtődik" még egy darabig, mint a Jeanne Dielman esetén. A világosság és a sötétség váltakozása igen jellemző; néha alig látunk valamit a sötétségben, néha pedig épp az ezt felemésztő, vakító fénytől nem látunk tisztán. (Jellemző, hogy az egyik legizgalmasabb jelenet nem is rombolás, hanem a megérkező cirkuszi teherautó lámpáinak falra vetülése.)

A filmnek ugyanolyan apoklaiptikus hangulata van, mint a Sátántangónak: öreg, leharcolt emberek és épületek, sivár táj és belső terek, kevés beszéd, semmi vidámság. Fontos szerepet kap a zene, de a nagy csendhez képest érzésem szerint zavaró, amikor megszólal. Nagyon nagy hibája a filmnek a már sokat említett rombolás rész, ebben ugyanis borzalmasan amatőr, nagyon látszódik, hogy eljátszott az egész (mint amikor A keresztapában az idősebb Corleone-fiú veri látványosan a levegőt a vejük helyett).

Élmény

Kétórás idejével jóval könnyebben végigülhető film a Sátántangónál, de nem kevésbé lassú. Megvan a maguk bája az ilyen filmeknek is, de valljuk be, nem ezekhez vagyunk szokva, és így nem könnyű. A történet is hatásosabb lehetett volna sokkal egy ügyesebben kivitelezett akció-jelenettel, de így se volt teljesen katarzismentes.

Érdekességek

- Werckmeister 17. századi német zeneszerző volt, a jóltemperált hangolás egyik meghatározó alakja.

Szólj hozzá!
Címkék: 2000 21. század Magyarország Európa Tarr Béla Kelet-Európa 2000-es évek 2 órás IMDB 8 Lars Rudolph Peter Fitz Hannah Schygulla

Acéllövedék (1987)

2016. január 13. 08:08 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Kubrick, Stanley
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Matthew Modine, Adam Baldwin, Vincent D'Onofrio
Megjelenés: 1987, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/x9f6JaaX7Wg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/acellovedek-full-metal-jacket/movie-43542

Tartalom

A vietnámi háború idején egy csapat újonc Hartman kiképzőtiszt (R. Lee Ermey) felügyelete alá kerül, aki tipikus, üvöltözve alázós, kemény katona. Nem tűr semmilyen hibát vagy különcséget, tökéletes robotkatonákat és egységet igyekszik kiképezni. Egyedül a Pyle gúnynevet kapó újonccal nem bír, mert túlsúlyos és kissé lassú felfogású (kb. így szerencsétlenkednék én is a seregben). Előbb társa, Joker gondjaira bízza, majd inkább társait kezdi bünteti hibáiért, ami miatt mindenki megutálja Pyle-t. A módszer azonban működik, Pyle érzéketlen harcossá válik, de mintha kezdene becsavarodni. A kiképzés után Joker a katonai újsághoz kerül, de a propaganda-hírek helyett inkább a frontról tudósítana, ezért tűzközelbe kéri magát. Pechére épp az egyik legvéresebb és leghosszabb csata, Hue ostroma közepén találja magát...

A film két részre osztható, az első fele a kiképzést mutatja be, amely során az újoncok dehumanizálódnak a kiképzőtiszt kíméletlen kezei alatt. Erről lehetne egészen hosszasan is írni, de szerintem ennél mélyebben felesleges belemenni, mert ez a folyamat nincs igazán bemutatva: az újoncok azonnal belecsöppennek ebbe a rendszerbe, és nem láthatjuk, hogyan törnek meg. Kivéve Pyle esetében, akit viszont nem személyisége miatt kell megtörni, hanem egyszerűen csak alkalmatlan. A film második felének főszereplőjévé az addig kevesebb figyelemt élvező Joker válik; ő egyszerre szeretne a rendszer része lenni, de közben kritikus is vele szemben. Elvileg az ő tapasztalatai jelentenék az igazi háborúellenességet, de az ő esetében sem kapunk komoly belső vívódást, és így a feladat a katonák egy-egy, a háború értelmetlenségét jelző megjegyzésére hárul.

Megvalósítás

A film vegyíti A dicsőség ösvényeiben látható háborús értelmetlenséget a Dr. Strangelove szatirikus humorával a második félidőben, míg a kiképzés a Száll a kakukk fészkére nyomasztó, autoriter hangulatát idézi, miközben egyszerre tud hátborzongató és baromi vicces lenni a kiképzőtiszt folyamatosan üvöltött, félig improvizált káromkodáscunamija. Bár nem ekkor született meg a kiabálva fenyítő katona alapkaraktere, ma már Hartman számít hivatkozási pontnak, és mindenki egyetérten látszik abban, hogy a kiképzés a film erőssége, nagy részben neki köszönhetően.

A második, Vietnámban játszódó részben már a városi gerilla-harcmodor láthatatlan ellenfeleivel kell szembenéznünk, de a film végégig még többnyire nappal játszódnak az események. Az utolsó jelenetekben azonban megérkezünk a pokolba, már nem látjuk az amerikai katonák arcát sem, csak árnyékokat menetelni a sötétben, lángoló romok között, miközben a Miki egér indulót éneklik. Néhány felvétel alulról készül, érzékeltetve a hierarchiát (akár élők és halottak között is), de egyébként nem tűnt fel jellemző stílus. Érdekesség, hogy ezúttal nem klasszikus zenét hallhatunk, ahogy Kubricknál lenni szokott, hanem korhű slágereket, mint az Apokalipszis mostban.

Élmény

Túl későn jött - mondják gyakran a filmre, és valóban, már számos film - beleértve Kubrickéit is - elmondta, amit ez a film. Ráadásul egy egységes történet helyett két, viszonylag különálló sztorit kapunk, így az élmény is megtörik a film felénél. Inkább olyan, mint egy aforizma-gyűjtemény. A katonák nem önként, meggyőződéssel harcoltak (ez volt az Egyesült Államok utolsó nagy háborúja abban az értelemben, hogy itt volt utoljára sorozás), hanem belecsöppentek egy abszurd helyzetbe, amit próbálnak valahogy feldolgozni, és mindössze egy-egy nihilista szentenciára futja.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: R. Lee Ermey (Apokalipszis most, Hetedik, Toy Story), Bruce Boa (Csillagok háborúja)
- A filmmel kapcsolatban leginkább ismert anekdota Ermey figurája, aki eredetileg tanácsadóként vett részt a forgatáson, mint valódi tréner, de amikor be kellett ugrania egy csapatnyi statisztáló, valódi tengerészgyalogos fejét leüvölteni, olyan szépen tudott folyamatosan káromkodni, hogy végül övé lett a szerep.

Szólj hozzá!
Címkék: 1987 háborús 20. század Európa Egyesült Királyság 1980-as évek Észak-Európa Stanley Kubrick Vincent DOnofrio Matthew Modine Adam Baldwin 2 órás IMDB 8
süti beállítások módosítása
Mobil