Tartalom

Kit (Martin Sheen) kukás, de látványosan nincs kedve semmihez és utál mindent. Egy nap meglátja a tini Hollyt, elhívja sétálni, a lány egykedvűen vele megy, majd lassan egy pár lesznek. A lány apja (Warren Oates), akivel egyébként már elhidegültek egymástól Holly anyjának halála óta, eltiltja egymástól a szerelmeseket. Egy veszekedés során Holly apja nem veszi komolyan a fiút, ezért Kit végül lelövi. Elmenekülnek előbb egy erdőbe, ahol egy darabig szomszédos tanyákról lopkodva tartják fenn maguk, de amikor fejvadászok találnak rájuk, Kit habozás nélkül lelövi mindet és továbbállnak. Ha valahol meghúzzák magukat, rendre kénytelenek lelőni a tanúkat. Holly végül megunja a kalandokat és a nyughatatlan fiút...

A fiatalok teljesen szenvtelenül gyilkolnak, Kit nárcisztikusan vágyik a james deani sikerre (mint a Kifulladásigban), Holly pedig egykedvűen szemléli mindezt. Lelkük sivár vidék, avagy "ezek a mai fiatalok". Áldozataik ugyanilyen készségesen asszisztálnak meggyilkolásukhoz és a rendőrség is sztárként tekint rájuk. 2016-ból nehéz megítélni a korképet, de elég hasonlóan kilátástalan képet nyújt az 1950-es évek Déljéről Az utolsó mozielőadás is.

Megvalósítás

Megvalósításában hasonlít a Mennyei napokra, de még kevésébé érződik a természet hatalma. Hangulatában ugyanakkor már itt is távolságtartóan kezeli a szereplőket: Holly monoton, visszaemlékező narrálásban tálalják a történetet, nem látjuk az érzelmi kapcsok kialakulását. Mindenki váltig állítja, hogy Kit karaktere egy az egyben James Dean lázadó figurája, és ezt más választás híján el kell hinnem. Nekem, mint egy későbbi generáció tagjának, már a Született gyilkosok ugrott be, nem véletlenül.

A gyilkosságok magától értetődően természetesek, mintha csak egy hétköznapi cselekvést végeznének. Ehhez jól passzol a vidám zene, ami mintha egy ifjúsági kalandfilmhez készült volna. És Holly valóban gyerek még, 15 éves, de apjától és gyerekkorától már elszakadt, már szexszel, de még nem élvezi. A filmet eközben, különösen a végén túlságosan is együttműködő rendőrség miatt áthatja a szatíra: az áldozatok nem veszik komolyan esetleges halálukat, sőt, még golyóval a hasukban is bájcsevegnek, a rendőrök pedig csodálják a sorozatgyilkos Kitet. A természet itt a végeláthatatlan pusztában nyilvánul meg, olyan üres mint főhőseink és végül Kit nem jut el a mesés északi hegyekhez, a pusztában ragad.

Élmény

Olyasmi filmre számítottam, mint a Mennyei napok, és végül hasonlított is rá a film, de stílusában még nem volt annyira kiforrott Malick első filmje. A lángok martalékává váló gyerekszobán és a filmvégi helikopteres, felhők között szálló jeleneten kívül más nem fogott meg képileg, a történet pedig túl valószerűtlen és ironizáló volt egy drámai hangvételű filmhez képest ahhoz, hogy igazán átéljem.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Martin Sheen (Apokalipszis most, A tégla), Warren Oates (Vad banda), Charlie Sheen (Apokalipszis most)
- John Carter (a gazdag férfi) tavaly hunyt el 87 éves korában.
- A filmben szerepel Martin Sheen két fia is, Charlie Sheen és Emilio Estevez.
- A történet ihletője az 1958-as Starkweather-ügy, amelyben az aggresszív, 18 éves Starkweather egy gyilkosság után elment 13 éves barátnőjéért, Fugate-ért, de nem találta őt otthon, a családja pedig eltiltotta őket egymástól, ezért végzett velük. A lánnyal 2 hónapig menekültek, összesen 11 embert öltek meg. Starkweathert végül kivégezték, Fugate pedig 17 évig volt börtönben, most nyugdíjas.

Tartalom

Florence (Jeanne Moreau) férje gazdag fegyverkereskedő. Egyik vezető beosztottja, Julien a nő szerelme. Gyilkosságot terveznek, hogy egymáséi lehessenek, amit a veterán Julien körültekintően végre is hajt még munkaidőben hétvége előtt, öngyilkosságnak álcázva. Julien már indulna autójával Florence-ért, amikor eszébe jut, hogy egy árulkodó nyomot hagyott a tetthelyen. Visszarohan az irodába, beszáll a liftbe, ám ekkor éjszakára lekapcsolják az áramot, így két emelet között ragad. Míg Julien igyekszik kijutni, Florence aggódva várja szerelmét a megbeszélt helyszínen, csak hogy lássa elhajtani Julien autóját benne egy fiatal lánnyal. A beindítotva hagyott autót ugyanis időközben "kölcsönvette" egy kis autókázásra egy lázadó szellemű srác és barátnője. Florence kétségbeesve keresi a párizsi éjszakában Julient, nem értve a történteket, miközben a két autótolvaj fiatal egy másik gyilkosságba keveredik, és amivel természetesen Julient gyanúsítják autója miatt.

A krimis izgalmak ellenére a filmben a hangsúly a szerelmen van, különösen a nők részéről. Florence megszállottan járja az éjszakát Julien után kutatva, nem érdekli sem a jóhíre, sem a pénz, sem a börtönbüntetés, amíg együtt lehet vele. A fiatal pár női fele, Veronique ugyancsak barátjával, Louis-val tart az összes ellenérzése ellenére is, és ő is inkább közös öngyilkosságot követne el, semhogy külön cellában kelljen lennie szerelmétől.

Megvalósítás

A két pár története valamennyire párhuzamos, és mivel mindkettőben szerepel egy-egy idősebb, a fiatalabbakat komolyan venni nem tudó, gazdag férfi, akik az üzletet előrébbvalónak tartják a háborúskodásnál, nem tudtam szabadulni a gyanútól, hogy e politikai üzenet miatt az egész filmen nem húzódik-e végig valamiféle szimbolikus generációs szál. Ha valaki okos van itt, árulja el kérem.

A képi világáról túl sokat nem tudok mondani, többnyire szokványos. Nagyon gyakori volt a sötétség, amit csak egy-egy fény világított meg. Különösen a kihallgatás során volt ez kontrasztos, ahol egy szobán belül tudtak a szereplők el- és feltűnni váratlanul a sötétből. Állítólag a Párizs utcáit járó Florence utcafényekkel való megvilágítása is szokatlan volt ebben az időben. Összessségében ezzel a tulajdonságával A gonosz érintésére emlékeztetett.

Élmény

A filmnézés során mindig épp másra számítottam: film noiros krimire, lfitben lejátszódó szabadulós-egzisztencialista kamaradrámára, féltékenységi drámára... stb, így nem igazán volt egységes hangulata. A film első, eredendő bűne magával rántott mindenkit, aki kapcsolódott hozzá, mintegy fatalista történetként. Mintha a szerelem mindenképpen bukásra lett volna ítélve. Szóval a fő problémám, hogy akkor most miről is szólt a francia újhullám egyik közvetlen előzményének számító film?

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jeanne Moreau (Négyszáz csapás), Lino Ventura (Árnyékhadsereg)
- Még életben vannak: Jeanne Moreau (87)

Tartalom

Joel zárkózott, egyedülálló férfi. Valentin-napon bal lábbal kel és munka helyett inkább lődörögni megy. Találkozik Clementine-nal (Kate Winslet), aki a férfival ellentétben teljesen extrovertált. Hamar egymásra hangolódnak. Egy kis visszapillantó során azonban megtudjuk, hogy nem először találkoztak már: együtt is éltek, ám egyre rosszabbá vált viszonyuk, ezért Clementine egy veszekedés után hirtelen felindulásból töröltette agyából Joellel kapcsolatos emlékeit. Miután Joel ezt megtudja, bosszúból ő is erre készül, ám az orvosi eljárás során rádöbben, hogy szeretné megtartani boldog emlékeit...

A film témái a szerelem és az emlékek. A szerelmet azonban egyáltalán nem idealizálva mutatja be: Clementine extrováltsága idegesítő, mintsem bájos, míg Joel zárkózottsága mögött sem egy mélyen érző széplélek lakik. Ahogy törlődnek Joel emlékei és próbál beléjük kapaszkodni, úgy ismerjük meg a kapcsolatuk csúcs- és mélypontjait. A film végén/elején hiába találnak egymásra újra, korántsem biztos, hogy másodjára sikeresek lesznek (az eredeti forgatókönyv szerint láthatjuk az idős Clementine-t, aki már vagy 15-ször töröltette Joel emlékét addigra). Az emlékezés témája kevésbé gondolkodtat el, azt hiszem magától értetődő, hogy az átélt élmények mindenképpen javunkra válnak, akár kellemesek, akár nem. Vagy csak nem voltam még sosem igazán szerelmes életben és nem érzem át a felejtés jelentőségét.

Megvalósítás

A film nagyobb részében Joel tudatában járunk az emlékei között, ennek megfelelően a történet szerkezete álomszerű, de nem líraian szépen, hanem töredezetten, mint pl. a Mementóban vagy a Szkafander és pillangó egyes részeiben. Sem időben, sem térben nem haladunk lineárisan, de ezek a síkok még össze is mosódnak néha. A díszlet a tudatállapotnak megfelelően változik (többségüket állítólag nem is digitális trükkel, hanem kellékekkel, filmes trükökkel érték el), Joel gyerekkorában pl. minden óriási, a könyvesbolt könyvei üresek, tárgyak el- és feltűnnek, falak omlanak le.

Képileg még kifejezőbb: sok a közeli, kézikamerás-rángatózós felvétel, miközben a háttér elmosódik, sőt, direkt csak a középpontban álló szereplőt világítják meg, így a háttér sötét marad, ezzel is erősítve a karakter pozícióját. A hang és a kép is időnként elmosódik. Érdekesség, hogy a hallgatag Joelt emlékei során ismerhetjük meg jobban, a valós életében keveset mutat magából.

Élmény

Sokan említik Jim Carrey nagy, drámai alakításának ezt a szerepet, amellyel végleg le tudott számolni 1990-es évekbeli vígjátékszerepeivel, de én sajnos képtelen vagyok nem Ace Venturaként tekinteni rá, ez pedig kicsit tönkreteszi a komolyabb filmjeit számomra. Nagyon sokan szeretik a filmet érzelmi töltetéért, ami nekem sehogy se jött át - mint fentebb említettem, ez talán tapasztalatlanságomból adódik, de ezel együtt sem éreztem a témáját igazán erősnek, pedig kivitelezésben egyáltalán nem volt rossz.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Kate Winslet (Titanic), Elijah Wood (A gyűrűk ura)
- A film címe Alexander Pope verséből származik:

Mily boldog az, ki feddhetetlen.
A világ is feledi, ki elfeledte már.
Ez a makulátlan elme örök ragyogása!
Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra

Tartalom

A film kezdetekor Dimitrij, a menő moszkvai ügyvéd egy vidéki városba érkezik régi barátjához, Koljához. Kolja, az autószerelő ugyanis harcban áll a polgármesterrel, aki hatóságilag kisajátítaná birtokát áron alul, noha Koljaék nemzedékek óta ott élnek. Jogilag keveset tehetnek, hiszen a bíróság és a rendőrség is a kiskirálykodó polgármester kezében van, ezért Dimitrij bennfentes kapcsolatainak köszönhetően előás pár csúnya ügyet a polgármester múltjából, hogy ezzel kényszerítse visszavonulóra. Eközben Koljáéknál családi dráma is zajlik: Roma, a kamaszodó fia utálja Kolja második feleségét, Lilját és az iskola se megy neki; szívesebben lóg cigizve-italozva haverjaival. Amíg a hirtelenharagú Kolja egy kis rendbontásért börtönben ül, Dimitrij és Lilja kihasználják az alkalmat és lefeküdnek, mintha korábban is lett volna köztük valami. Persze a szeretők lebuknak, a polgármester pedig mozgósítja embereit az ügyvéd ellen...

A napjaink oroszországi viszonyai közé helyezett történet a film első felében a korrupt, féldiktatórikus közéletet mutatja be - hogy mennyire pontosan, ezt nem tudom. Biztos van ilyen is, de kissé túlzónak tűnik, illetve csak remélni tudom, hogy az. Nagyon nyomasztó tud lenni, hogy az ember teljesen kiszolgáltatott a hatalommal szemben. Ha életszerűbb, olyasmi lehetett volna, mint A siker édes illata. Bár ott legalább voltak pozitív szereplők, míg itt különböző mértékben egy kicsit mindenki rossz. A film másik fele már sokkal jobban koncentrál Kolja családi életére, és ekkor teljesedik ki jobban a végigvonuló vallási szál is. Alapja ugyanis Jób története (egyesek szerint inkább Nabothé, illetve felfedezhető még benne a Kohlhaas Mihály és Hobbs Leviatánja is), aki hiába élt jó életet, csapásokat is el kellett szenvednie, ki tudja mi célból (a könyvben a leviatán Isten hatalmát jelképezi, innen a cím). Kolja tehát szépen-lassan elveszíti mindenét, de nem tudjuk meg, hogy végül megbékél-e sorsával.

Megvalósítás

A film szépen fényképezett, amihez remek környezetet nyújtanak a kiterjedt orosz tájak, a végeláthatatlan óceán. Az egész filmre jellemző egyfajta kékes félsötétség, ritkán napos az idő. A deep focusszal ellentétben itt meghagyják a hátteret homályosnak, és a fényviszonyok miatt a távolabbi alakokat nem is lehet jól kivenni. (Be kéne már iratkoznom filmszakra, hogy ennél többet is tudjak írni a képekről...)

A film mindkét témájához sok utalást kapunk: a közéleti résznél pl. egy szülinapi bulin egykori szovjet pártfőtitkárok fényképeit használják célbalövéshez; Putyin képe a korrupt polgármester felett uralja a helyszínt; az egész város lepusztultnak tűnik. Vallási szimbólumokként látatunk ikonokat, semmitmondó prédikációkat hirdető papokat, befalazott harangtornyokat, lepusztult templomot - és persze leviatánt.

Élmény

Az eleje még kellően nyomasztó volt, de elég korán izzadságszagúnak kezdtem érezni; hiányzott belőle ugyanaz a gördülékenység, mint A rettenthetetlenből, amitől életszerűbb és azonosulható lett volna. Pedig jó jelenetek lehettek volna pl. a részeg Kolja és a részeg polgármester összeszólalkozása vagy a polgármester istenfélő beszélgetései a pappal, ha nem látszanak túlságosan megrendezettnek. Az oroszokat pedig annyira sztereotip alkoholista fegyvermániásoknak ábrázolták, hogy úgy éreztem, mintah eleve nekünk készült volna a film. Így viszont nem tudtam komolyan venni sem a politikai, sem a vallási mondanivalót (és számomra Lilja is érthetetlen).

Érdekességek

- A film ihletője egy kicsit hasonló amerikai eset, amelyben Marvin Heemeyer dühében egy buldózerbe ülve elkezdett épületeket elbontani.

Tartalom

William Turner 19. századi angol romantikus festő egy utazásból ér haza betegeskedő apjához, akivel nagyon jó a viszonya, illetve cselédjükhöz, aki láthatóan szerelmes Turnerbe, de neki inkább terhére van a nő. A nőkhöz egyébként is érdekes a viszonya: a cselédet pl. semmibe veszi, ahogy régi szeretőjét és lányait is, de könnyen közös hangot talál egy zongoristával és egy özveggyel. Ez utóbbival utazásai során ismerkedik meg, beleszeret és összeköltöznek, miközben Turner fenntartja másik házát is a kihasznált cseléddel. Apja halála megrendíti. A legújabb kiállítását értetlenkedés fogadja túlzottan elnagyolt, már-már impresszionista képei miatt. Aztán megjelenik Londonban a fényképezőgép is...

A külföldi kritikák a film legfőbb erényének Turner valós emberi ábrázolását tekintik, a magyar írások pedig a központi szál hiánya miatt utálják. Valóban egymásra dobált életrajzi eseményeknek tűnik a történet (ahogy egy kritikus fogalmaz, már dokumentumfilmszerűen) vezérlő elv nélkül. Nem ismerhetjük meg benne igazán sem Turner műveit, sem gondolatait. A figura ábrázolása zárkózott: Turner nem beszél sokat, ritkán mutat ki érzelmeket (többnyire végigmorogja a filmet), így pedig valóban nem látunk nagyon bele az emberbe, ugyanakkor ettől életszerű. Ha mégis van téma, bár csak említésszinten, az a technika fejlődése, a régi világ elmúlása, ahogy megjelennek a gőzhajók, vonatok, fényképek.

Megvalósítás

Ahogy várható egy festőről szóló filmben, rengeteg a festményszerű kép, csakhogy ezek nem Turner elmosódó képei. Illetve részben igen, volt ugyanis olyan jelenet, ami egy az egyben Turner egyik képét vette át, úgyhogy simán elképzelhető, hogy a több ilyen is előfordul. Ami fontosabb, az a fent említett visszafogotabb karkaterábrázolás. Ritkák a látványos érzelmek, szónoklatok, külső szemlélőként vagyunk jelen és csak sejtjük, hogy mi járhat Turner fejében.

Turnert gyakorlatilag csak festői minőségében látjuk, vagy fest éppen vagy utazik témájának helyszínére. Mogorva, röfögő, piszkosnak és büdösnek tűnő, modortalan, egyszóval alpári figurája ellentéte a művészetének. Jó példa erre az a festői módszere, amikor víz helyett inkább ráköp a képeire. Turner mindennapjai révén kapunk egy kis korrajzot is.

Élmény

Amikor egy művészről látok életrajzi filmet, mindig azt várom, hogy művein keresztül mutassák be életét vagy valamilyen absztraktabb formában, mint pl. A gránátalma színében. Vagy ha nem így, akkor szigorúan tényszerűen, megmutatva a meghatározó élményeket. Ebben az esetben viszont nem a művészetét befolyásoló, meghatározó élményeket láthattuk, hanem életének utolsó harmadát, amely már nem volt igazán hatással festményeire. Egy kész embert láttunk, és utalásokból sejthetjük, hogy mitől vált ezzé az emberré, de ezek az utalások is esetlegesnek tűnnek, nem rontana az összképen, ha kimaradtak volna. Úgy láthattuk Turnert, ahogy a kortársai. A magyarok szerint ez kevés, a külföldi kritikák szerint így jó. Nekem kevés :)

Érdekességek

- A száraz tények: Turner 1775-ben született és már kamaszkora előtt kiállításai voltak. Apja 1829-ben, ő maga 1851-ben hunyt el.
- Benjamin Hayden 1846-ban végül öngyilkos lett.