Cselekmény: A fiús, fiúkkal lógó Kena elvált szülők kamaszlánya. Az anyjával él, apja a környék menő kisboltosaként indul a választásokon. A válás traumáját súlyosbítja, hogy apja új felesége fiúgyermekkel terhes. Apja politikai ellenfelének hasonló korú kamaszlánya, Ziki vele ellentétben színes, nagyravágyó, extrovertáltabb tinilány. Miután párszor összefutnak - talán a közös élethelyzet miatt - , egyre többet lógnak együtt, egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek, és Ziki szemét nem kerüli el, hogy hogyan néz rá Kena. Egy átmulatott nap után elcsattan a csók...

Téma: Afféle egyszerű társadalmi üzenettel bíró történet, hogy a melegeket kicsit emberibbé tegye Kenyában, ahol a homoszexualitás illegális. Ugyanakkor van benne egy feminista vonal is (ami persze általánosabban is érthető), mert a lányok nem csupán szexualitásukat nem élhetik meg, de nemi szerepük szerint is elég szűk a mozgásterük.

Tartalom: Először a fiús Kenával ismerkedünk meg, ez már önmagában jelzésértékű, hogy nem illik bele a hagyományos női szerepbe. Apja indul a választásokon, ami kissé felesleges cselekményszál, legfejebb annyiban van jelentősége, hogy az apa nagyobb igazságtalanságnak tartja a lincselést, mint a homoszexualitást, és ezzel talán üzenni akar a történet a politikának. Kena anyja vallásos és mint ilyen az egyházzal együtt elítéli a homoszexualitást. Kena legjobb barátja a nőcsábász Blacksta, de a srác feleségül is venné Kenát és nem érti, miért nem kell neki, amikor mindent meg tud adni, ami egy nőnek kell. Kena anyja és Blacksta is ellenpontok, hiszen heteroszexuális kapcsolataik nem működnek, ellentétben Kena és Ziki kapcsolatával. Kena tisztában van az ellenséges társadalmi közeggel és elvágyódik abból. Ziki nőiesebb karakter, sokkal nagyravágyóbb, nyíltabb, utazni szeretne és ő döbbenti rá Kenát, hogy nem kell megelégednie a hagyományos női szereppel (Kena ápoló szeretne lenni), hanem magasabbra is törhet képességeinek megfelelően, azaz akár orvos is lehet. Kicsi spoiler, bár sejthető: rajtakapják őket, Zikit külföldre küldik szülei, Kenát ördögűzésre viszi anyja.

Forma: Erről túl sok nem mondható el, a színészek természetesek, ami tök jó, bár szokás szerint az nem jött át, hogyan szerettek egymásba (na meg örök rejtély számomra, hogy hogyan tud egymásra találni két meleg, ha nyíltan nem vállalhatják - ha van ebben a témában járatos olvasóm, vagy még jobb, ha meleg, ne habozzon kommentelni). A képek szép színesek, legjobban a videóklipekre emlékeztetett a stílusa, szóval jólesik nézni, de nem fedeztem fel visszatérő elemeket vagy nagyobb fokú tudatosságot.

Élmény: Tinifilm a szó rossz és jó értelmében, mert a lányok bájosan élvezik egymás társaságát, a történet meg kissé egyszerű. Inkább történeti jelentősége van, hiszen egy olyan országban próbál kiállni a melegekért, ahol ez illegális.

Érdekességek:

• Annyira illegális, hogy a filmet azonnal betiltották és még a birtoklása is bűncselekménynek számít.
• A meleg nők "szerencséje", hogy őket még csak nem is ismerik el melegnek, így nincs büntetési tételük (a férfiaknál 5 év). Ugyanakkor ők gyakrabban szenvedik el a korrekciós nemi erőszakot.

Cselekmény: A nyitójelenetben Ana leszopja Marcos-t. Marcos a fővárosi hadsereg zászlófelvonását felügyeli és a tábornok sofőrje. Házas, középkorú, elhízott. Ana a tábornok lánya, gyerekkora óta furikázza őt Marcos. Titokban - talán csak szórakozásból - egy bordélyházban dolgozik, amiről csak Marcos tud. Anának feltűnik, hogy Marcos szórakozott, a kérdésre a férfi bevallja, hogy feleségével elraboltak egy csecsemőt váltságdíjért, de a gyerek véletlenül meghalt közben. Ana szerint fel kéne adnia magát a rendőrségen...

Téma: Több írás szerint csak öncélú művészkedés zajlik, pedig láthatóan vannak motívumai a politikai jelképektől a testiségen át a fociig és a vallásig. Viszont sok kapaszkodó valóban nincs, ami a rendező szerint azért van így, mert elsősorban Marcos aktuális lelkiállapotát akarta kifejezni, akiben keveredik a vágy, a bűntudat, a remény.

Tartalom: Az alaphangulatot a hosszas szopással próbálják megadni, ahol elsősorban a kifejezéstelen és korántsem előnyös külsejű Marcos-ra koncentrálunk. A következő jelenet az óriási mexikói zászló felvonása, ennek felügyelete Marcos munkája, ezt nehéz nem politikai megnyilvánulásként értelmezni, ahogy az is erős társadalmi jelkép, hogy focira veri. Megérkezik Ana, aki valamiért kurválkodik és viszonylag bensőséges kapcsolatban van Marcos-szal; a férfi elmondja neki, mi nyomasztja és ettől jobban érzi magát, de Ana sem hozhatja el neki a megváltást bűnéért, hiába az intimitás. Végül megpróbálkozik a vallással, egy zarándokcsoporthoz csatlakozva vezekel, de nem tudjuk meg a zárójelenet ellenére sem, hogy sikerül-e neki.

Forma: A cselekmény minimális, pár jelképes mozzanat van, sokkal fontosabb a megvalósítás. Kezdjük azzal, hogy színészeink bressoniak (olyan büszke vagyok magamra, hogy erre magamtól rájöttem, mielőtt olvastam volna), azaz kevés a párbeszéd, az amatőr színészek arcjátéka kifejezéstelen, egyéb metakommunikáció sincs, teljesen az eseményekre kell hagytakoznunk, de abból sincs sok. A film különlegessége, hogy nem is a külsőségekre koncentrál, hanem Marcos lelkiállapotát próbálja megjeleníteni. Ez más a nyitószopáskor is előjön, Marcos van a középpontban, lélegzése felerősítve, és bár őt is látjuk, a kamera mégis az ő nézőpontját érzékeltetve mozog. Ez a legfőbb képi megoldás, a kamera gyakran követi tekintetét, jobbra-balra néz utalva gondolataira, a kép időnként elmosódik. A sztereó hangzás is ezt erősíti, leglátványosabban akkor amikor jobbra fordulva a zarándodokat látja és hallja, balra a benzinkútról szóló komolyzenét. Fontos szerepet kap a kendőzetlen szexualitás, de ez mégsem intim vagy erotikus, hanem fájdalmasan, kétségbeesetten érzéketlen, a testek nem szépek, nem erotikusak.

Élmény: Ez a disszonancia volt a fő élményem is vagy talán csak nem voltam megfelelő hangulatban. Lehet, hogy az utolsó jelenet alapján Marcos mégis elnyerte a megváltást, de bennem végig egy szorongó, fásult érzés volt, mintha Marcos nem tudna mit kezdeni és értelmezni az érzéseit. A szubjektívan torz valóságérzékelsét viszont egész jól érzékeltettete a kamera.

Érdekességek:

• A focimeccs a 2003-as mexikói kupadöntő volt.

Cselekmény: 1950. János (Madaras József) a párt embere, egy lótenyésztő farmra küldik rendet tenni és felvirágoztatni, noha az egyetlen kompetenciája, hogy elvégezte a pártiskolát, no meg bátyja elég magas pozícióban van. A farmon az előző rendszer tisztjei nevelik a lovakat, így kölcsönös a bizalmatlanság mindkét oldalon. Egy idő után János nem bírja a passzív ellenállást és megkéri feletteseit, hogy távolítsák el a vezérszemélyiség Bazsit. Eközben János bátyja besül Rákosi előtt és egy fekete autó kocsikázni viszi...

Téma: Az enyhüléssel járó, Rákosi-korszakot kritizáló filmek sorának egyike ez, de elsősorban általánosságban beszél a politikai hűség mindenekfelettiségének káros mivoltáról. A Horthy-rendszer tisztjei ugyanis ugyanannyira akadályai János jóindulatú terveinek, mint a párt, ami elsősorban rendet vár el.

Tartalom: Őszintén szólva nem volt könnyű megértenem az alaphelyzetet, mert a történet különböző pontjain, félmondatokban vázolták fel, úgyhogy ezzel kezdem: szakértelmük miatt a rendszer megtűri az egykori tiszteket a ménesben, de gyanakodva figyeli őket, főleg amikor kiderül, hogy az előző telepvezető benne volt egy felkelés megszervezésében. Ekkor érkezik meg kapcsolatai révén a kezdő, dilettáns, de párthű János, aki nem tud mit kezdeni a passzívan ellenálló tisztekkel, hiába jóindulatú. Segítséget kér, a párt pedig túlgondolja a dolgot és azonnal gyilkosokat küldenek, amiből János nem kérne, de nincs választása, őt is azonnal megfenyegetik, ekkor kezdi érezni a rendszer szorítását és hogy nekik fontosabb a rend, mint a jó munka. Rövid, de izgalmas párhuzam János történetével bátyjáé, aki nagyban csinálja ugyanazt: egy nagybirtok dilettáns vezetője, kénytelen Rákosi előtt beismerni egy hibát, aki erre fekete autót küld érte és a recski munkatáborba viszik - de nem rabosítani, hanem az előző rendszer egy szakértőjét kivinni onnan, aki segíthet neki. A segítség azonban felér egy fenyegetéssel, hogy így is járhat, hiába bizalmi ember magas körökben. Egy másik párhuzam a lovak élete, amely nagyjából rímel az eseményekre.

Forma: Ez a fő látványelem is, az állandó ködbe vesző ménes, ami egy feszült, zárt, különálló tér, érzékeltetvén a diktatúra nyomását. A lovak jelenítenek meg egyfajta párbeszéd nélküli párhuzamot, ezért hosszasan mutatják őket, különösen amikor két ló összeverekszik. Nem tudom, ez volt-e az első film, de mindenképpen ritka dolog, hogy megjelnik benne személyesen Rákosi és Recsk is. Személy szerint mást nem vettem észre, nincs szemem a finomabb dolgokhoz, de pl. a fent belinkelt írás egy jelenetet sokkal értelmesebben kiveséz :D

Élmény: A fő erejét feszültségének, fojtogató légkörének tulajdonítják, ami nekem sajnos annyira erősen nem jött át. Ahhoz sokkal csendesebbnek, eseménytelebbnek, vésztjóslóbbnak kellett volna lennie.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Csend és kiáltás, Még kér a nép)
  • Horváth Sándor (Szindbád, Az ötödik pecsét)
  • Ambrus András (Bakaruhában, Szerelem, Még kér a nép)
  • Moór Marianna (Az ötödik pecsét)
  • Petur Ilka (Szerelem)
  • Pásztor Erzsi (Tűzoltó utca 25.)
• Fábián Ferenc (Mátyás) egy évvel később, 45 évesen hunyt el; Bács Ferenc (Bazsi) tavaly hunyt el 82 évesen; Ferenczy Csongor (Kisbáró) szintén tavaly hunyt el 79 évesen.

Cselekmény: 1906, San Francisco. Blackie (Clark Gable) egy menő, partmenti lebuj menő tulajdonosa, aki két kézzel szórja a pénzét és ami a szívén, az a száján. Jó értelemben véve faragatlan, nem ad az üres  formaságokra, látszatra - és legjobb barátja, a pap Tim (Spencer Tracy) bánatára a vallásra sem. Egy este felveszi énekesnőnek a kiváló hangú Maryt (Jeanette McDonald), aki ugyan klasszikus énekesnek tanult,  de pénz híján kénytelen Blackie-nek dolgozni. Blackie nincs hozzászokva a tisztes nőkhöz, ezért nem tud mit kezdeni Maryval, de egyre jobban elvarázsolja, miközben Mary is kezdi meglátni Blackie-ben a kemény külső alatt rejtőző, érző szívet. Eközben a parton gyakoriak a tüzek, ezért több bártulajdonos a legnépszerűbbnek számító Blackie-t kéri meg, hogy induljon a válaszásokon és érdekeiket képviselve próbáljon javulást elérni...

Téma: Sok minden lehetett volna belőle, de a fő motívuma a vallás lett: Blackie az evilági dolgoknak él és erősnek hiszi magát, míg nem kap egy akkora pofont, amit már ő sem bír elviselni. Ez pedig Mary szerelme és a hírhedt 1906-os san franciscoi földrengés, amitől már Blackie is összeroskad és belátja erőtlenségét.

Tartalom: Az első néhány jelenet megalapozza Blackie (beszédes név) karakterét, aki egyfelől nagyvonalú és segít a rászorulókon, másfelől nyers és cinikus. Az előbbi oldalát mutatja pap barátja, utóbbit a bárja. Amerikai film létére meglepően nyíltan ateista, csak mert hisz a saját erejében. Mary egy lelkész tisztes lánya, aki vidékről a bűnös városba érkezik, a hangja kiváló, ezért Blackie lecsap rá, noha Marynek kényelmetlen egy lebujban erotikusan énekelni. Ugyanakkor Blackie-t elvarázsolja a tartással bíró lány, Maryt pedig a Blackie ellentmondásos viselkedése. Blackie ellenpontja és riválisa a látszólag tisztes, de belül romlott Burley; nála Mary operát énekelhet, de nem szereti a férfit. Sokatmondü jelenet a Mary és Burley anyja közti beszélgetés, amelyben kiderül, hogy a város elitje is erkölcstelen emberekből épült és áll, csak jobban ügyelnek a látszatra. A semmiből érkező földrengés megoldja a dilemmát és térdre kényszeríti Blackie-t, aki ráébred, hogy annyira nem erős, hogy ellenálljon a szerelemnek és egy természeti katasztrófának. Műfajilag érdekesen vegyes, enyhén vicces, romantikus, helyenként melodramatikus sok zenei betéttel, de még politikai szál is kerül bele, na és persze ott a vallás témája is. Könnyed és komoly egyszerre, de alapvetően egy szórakoztató film, amíg meg nem érkezik a földrengés és nem változtatja katasztrófafilmmé, ami átértékel mindent.

Forma: Ez igaz a formai elemekre is. Tipikusan 1930-as évekbeli film, ami sokat és gyorsan szövegel, a látványra pedig nem ad sokat, a színészek játékára és külsejére bíz mindent, legfeljebb a díszletekkel emel valamennyit a jeleneten (ld. Burley háza). Mary hangja valóban letaglózó; bár bárba kissé mesterkélt, amikor valóban operadarabokat adatnak vele elő, az sokkal jobban illik hozzá. Fontos, többször visszatérő, fülbemászó dal a San Francisco, amely a város egyik hivatalos himnusza (és nem, a másik nem Scott McKenzié). És akkor bumm, jön a földrengés, ami teljes váratlan, előkészítetlen, ezért igazán hatásos és az 1970-es évek katasztrófafilmjeinek hangulatába repít minket. Oda az 1930-as évek naiv romantikája, visszatérünk az 1920-as évek háborús filmjeihez; emberek haldokolnak, sokkosak, siratják szeretteiket. A földrengés maga is meglepően korrekt, szépen omlanak össze épületek, felszakad a beton, beleférne egy mai filmbe is kis híján.

Élmény: Ha nincs az utolsó negyedóra a földrengéssel, akkor egy jellegtelen zenés, romantikus film néhány jobb jelenettel, a földrengés azonban annyira sokkoló volt minden szempontból, hogy teljesen megértem, miért lett 1936 legsikeresebb filmje. Lehetett volna azért a felvezetés rövidebb és a katasztrófa hosszabb, illetve ha már annyira a vallásra akart kifutni, akkor jobban rámutatni Blackie kétségbeesésére, gyengeségére.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  
  • Clark Gable (Ez történt egy éjszaka, Lázadás a Bountyn, Elfújta a szél)
  • Jeanette MacDonald és Shirley Ross (A víg özvegy)
    
  • Spencer Tracy (Bolond bolond világ)
  • Jack Holt (Sierra Madre kincse)
  • Jessie Ralph (A kaméliás hölgy)
  • Edgar Kennedy (Reménytelen szerelem, Mickey, Kacsaleves)
  • Roger Imhof (Érik a gyümölcs)
  • Charles Judels (Ninocska, Pinokkió)
  • Russel Simpson (Érik a gyümölcs, Clementina kedvesem)
  • Bert Roach (Dübörgő élet)
  • Carl Stockdale (Türelmetlenség)
• Ted Healy (Mat) egy évvel később, 1937-ben, 41 évesen hunyt el fia születésének ünneplése közben, pletykák szerint verekedésben, hivatalosan szívrohamban.
• Gable és Tracy jól kijöttek egymással, haverkodtak, MacDonaldot azonban nem szerette és a csókjelenetek előtt rendszeresen keményen befokhagymázott.
• Néhány jelenetet Griffith rendezett (Van Dyke sokáig a segédrendezője volt), a forgatókönyvírása pedig besegített von Stroheim is.
• Van Dyke, a rendező 1915-ben kezdett Griffith segédrendezőjeként az Egy nemzet születésével, több jelölésig vagy díjig eljutott, 1943-ban azonban, 53 évesen betegsége miatt öngyilkos lett.
• MacDonald nem volt képzett operaénekes; csak az 1940-es években próbálkozott meg a műfajjal, tehetségét bizonyítja, hogy sikeresen.
• A filmet a földrengés minden évfordulóján levetítik a helyi tévék, az utolsó városképet mindig az adott évhez igazítva.
• A Barbary Coast valóban a város legalja volt, persze korántsem annyira romantikusan, ahogy a filmben. A földrengés lehetőséget adott újjáépíteni és elfogadhatóbbá tenni a helyszínt, ami már jobban hasonlíthatott a filmben látottakra. 1911-től azonban keménykezű polgármester került az élre, aki néhány éven belül gyakorlatilag betiltott ott mindent.
• És akkor a földrengésről: 7,9-es erősségű földrengés rázta meg a várost, az épületek 80%-a elpusztult, több mint háromezren haltak meg (a kb. 400 ezer lakosból).

Cselekmény, téma, tartalom: A dokumentumfilm az erkölcsileg züllött Nyugat képével indít (tánc, szex, rasszizmus), majd ellentétbe állítva vele, megmutatja, hogyan dolgoznak a Szovjetunió változatos népei a kirgizektől a szamojédekig azért, hogy mezőgazdasági termékeikkel gépeket vegyenek a gépgyártáshoz, azaz hogy önállóak legyenek. Hosszasan láthatjuk, ahogy az álaltokat, növényeket feldolgozzák, illetve ahogy országszerte terjednek Lenin tanai és utat törnek, mint a róla elnevezett jégtörő hajó. Viszonylag nagyobb szeletet kap a vallás is, mint elavult szokás, amit már meghaladott a kommunizmus: az eltakart arcú muszlim nő leveti kendőjét.

Forma: Ez eddig nem túl izgalmas, de meglepően modernen használják ki a feliratokat, először már-már Godard előérzetem volt, ahogy folyamatosan megszólítja a filmen lévőket, majd magukat a nézőket is a "te!" felkiáltással. Olyan gyakran szakítják meg az illusztráló képeket a feliratok, hogy zenei ritmust adnak a filmnek. Mondanom sem kell, sokat játszanaka a vágások tempójával és montázsokkal, de van osztott képernyő és áttűnések is, mind egy-egy gondolat közlését érzékeltetendő (pl. osztott képernyőn mutatott lovaskocsi és traktor jelzi a fejlődést). Ja, és van stop motion is, szóval nem véletlenül hasonlítják az Ember a felvevőgéppelhez, ebből a filmből látszik, hogy már majdnem készen áll a rendező rá.

Élmény: Szóval igen, ez már az Ember a felvevőgéppel kistestvére, csak épp tartalmában nem túl erős, de képben már megvan benne minden készen. És azért nem volt semmi látni azt se, mennyire sokszínű volt a Szovjetunió etnikailag. Bő egy órában azért hosszú, sokkal rövidebb is lehetett volna.

Érdekességek:

• Vertov megbízása nem egészen egy ilyen film volt... a szocialista külkereskedelemről kellett volna dicshimnuszokat zengenie, ráadásul költségek a végére megduplázódtak, így kirúgták a rendezőt.
  
• Kicsit gyanúsnak tűnt ez az egyhatod, ezért utánaszámoltam, de valóban, a Szovjetunió területe nagyjából a világ hatodát tette ki. (Off: meglepetésemre az Egyesült Államok, Kanada és Kína is közel egyforma méretűek, India csak ezek harmada.)