Cselekmény: Az első fél óra eseményeit meg sem próbálom összefoglalni. A lényeg, hogy három fiútestvér gyerekkorában elszakad egymástól: Amarra egy hindu rendőr (Kamal Kapoor) lel rá, így ő is az lesz; Akbart egy jólelkű muszlim veszi magához, ő nőcsábásszá nő fel és énekes szeretne lenni; Anthony egy keresztény papnál talál menedéket, ifjúkorára jólelkű, de simlis bártulajdonos válik belőle. Amikor egy autóbalesetben elütnek egy idős asszonyt, véletlenül úgy adódik, hogy épp ők hárman adnak vért neki a kórházba, és nem is sejtik, hogy testvérek és hogy az asszony az anyjuk. Valamivel később Amar egy nyomozás során (amiben apjuk is érintett, de ezt nem tudják), beviszi Anthonyt kihallgatásra...

Téma: Az örökbefogásoktól kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy a három testvér a három nagy világvallást hivatott megjeleníteni, szétszakadásuk és egymásra találásuk pedig India három részre szakadása és reménybeli újraegyesülése - vagy legalábbis az Indián belüli megosztottságon való felülemelkedés.

Tartalom: Az első szakasz fél óra, ebben láthajuk, hogy az apa bűnözők elől menekülve, az anya önfeláldozóan hagyja el a családot, a gyerekek pedig három különböző nevelőapához kerülnek. Bő húsz évvel később jelképesen épp saját anyjuknak adnak vért mindhárman. Csak ekkor jön a főcím. A különbség köztük nemcsak vallási, hanem társadalmi is, ahogy szerelmeik is más-más csoportot jelenítenek meg. Ilyen egységet jelentő jelkép még Szai Baba alakja, aki hindu és muszlim volt egyszerre - és ki tudja hány volt még, amit nem vettem észre. A lányokkal a második szakaszban jönnek össze, az utolsó harmad már csak a lezárása a bonyolult cselekménynek. Ez a cselekmény brutálisan erőltetett, üvöltően alárendelt a dramaturgiának, teljesen életszerűtlen. Értsd: mindig épp jókor a jó időben történik valami vagy van az adott helyen valaki. Műfajilag a maszala filmekhez sorolják, mert több műfaj keveredik benne a drámától a romantikán át az akcióig és vígjátékig. Főleg vígjáték. A humor alapja a nyomi gonosz karakterek, akiket meg lehet szégyeníteni fizikailag vagy verbálisan. A karakterek amúgy egysíkúak, leszámítva a legtöbb játékidőt kapó Anthonyt (nem véletlenül lett ő a legnépszerűbb), ő ugyanis vallásosan jó, de azért nincs ellenére a piti bűnözés, illetve képes hibázni. És ami a legfontosabb, kap időt arra is, hogy lelkivilágát is bemutassa pl. a messze legjobb tükör-jelenetben, amelyben részegen önmagával vitatkozik.

Forma: Ahogy a cselekmény életszerűtlenül erőltetett, ugyanez igaz az akciójelenetekre is. Nem mondom, hogy hiányzik belőlük mindig a kreativitás, de annyira látványosan szarul van kivitelezve, hogy jól láthatóan nulla erőkifejtéstől dobnak hátast az emberek, bár gyakran csak a levegőt ütik. Többször ugyanilyen szar a vágás, képtelenek finom átmenetet létrehozni vele, és az énekre való tátika se megy. Igen, ének, ez egy indiai film, zene és tánc muszáj, hogy legyen, ami nem is mindig indokolatlan, amikor zenészek adják elő, a dalok ráadásul fülbemászóak tudnak lenni. A táncok koreográfiája is olyan, mint az akcióké, időnként megvillan bennük a kreativitás (különösen a tojástáncnál), de azért messze van Fred Astaire-től,  Gene Kellytől. A színészek túlzóak, de egy ilyen vígjátékhoz ez illik.

Élmény: Egy magyar írás úgy fogalmazott, hogy a Bud Spencer - Terence Hill filmeket idézi, és ez helyenként igaz is, de a kivitelezés messze elmarad profizmusban és kreativitásban. Biztos ismeritek a teljesen életszerűteln indiai film-mémeket, na ezt is valami olyasminek képzeljétek el. Ha képes vagy elengedni a hollywoodi "realizmust", mint ahogy A kihalás korában is szükség van erre, akkor mérsékelten szórakoztató a film, de valószínűleg sok minden elvész a nyugati néző számára, mert Indiában ez egy rendkívül sikeres, legendás filmnek számít.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Kamal Kapoor (Egy tiszta szív)
• Shabana Azmi (Lakshmi) 1997-től képviselő is volt, ahogy, Vinod Khannának (Amar) is sikerült 2014-ben bejutni a parlamentbe.
  
• Neetu Signh (Salma) és Rishi Kapoor (Akbar) a való életben is egy párt alkottak.
  

Cselekmény: ...avagy kb. "A Titas folyó". A címbéli folyó melletti halászfalu kamaszlányának, Basantinak két kijelölt vőlegénye van, ezek közül amelyiket jobban szereti, egy hosszú halászútja során megment egy másik faluban élő lányt, Radzsart. A szülők kapnak az alkalmon és gyorsan összeesketik a fiatalokat, akik a sötétben még csak nem is látják egymást. A nászt azért elhálják, majd útnak indulnak a halászfiú falujába, ám a folyón kalózok támadnak rájuk és elrabolják Radzsart. Ő ugyan sikeresen kitépi magát a rablók karmaiból és folyóba veti magát, de férje erről nem tud és beleőrül a veszteségbe. Radzsar túléli, de nem ismeri sem férje nevét, sem az arcát - de legalább teherbe esett tőle. Tíz évvel később, fiával, Anantával elvetődik épp férje falujába és a már időközben fiatalon megözvegyült Basanti fogadja be magához, aminek a falu - és különösen Basanti szülei - nem örülnek, hiszen gyanús egy férj nélküli, gyerekes, idegen nő...

Téma: A történet maga azt hiszem elég nyíltan mondja ki gondolatait, amik között szerepel a feminizmus, haza, szociális kérdések, a régi és új világ ütközése, és érzésem szerint ez utóbbi, vagyis a változás különböző formái a főbb közülük, amelyek nem biztos, hogy mindig pozitívak.

Tartalom: Bár Basanti karaktere összeköti a történetet, több cselekményszál és főszereplő van, de nézzük előbb őt: a hagyományoknak megfelelően gyerekként kiházasítják, de nem a szerelmével; korán megözvegyül, így magára marad, ugyanakkor női öntudatra is ébred és fellép a nőket elnyomó hagyományok ellen. Először azonban úgy tűnik, Radzsar lesz a főszereplő, akit a történet a kezdetektől Bhagavatival, az Istennővel azonosít és a veszte a hagyomnyokból ered. (Az nekem tudatlan nyugatiként természetesen kimaradt, hogy a történet megfeleltethető egy klasszikus hindu történetnek.) Később Basanti és Ananta kapcsolata kerül előtérbe, de a fiú elszökik a városba és megszűnik jelentősége. A végefelé váratlanul beesik egy földműves cselekményszála, aki egy teljesen szellemi síkot képvisel azzal, hogy neki semmit nem jelentenek az anyagiak. Basanti és a földműves, valamint a közösség bukását is a folyó, azaz létük gyökerének elapadása okozza. A természeti-civilizált világ, vagy a hagyományos és modern világ ellentéte abban mutatkozik meg legjobban, amikor uzsorások a jog segítségével próbálnak leszámolni az összetartó halászokkal. A karakterekbe most nem mennék bele bővebben, Basanti a legösszetettebb, ő egy önálló nő, aki képes szembeszállni a hagyományokkal, de nem tagadja meg női mivoltát - ugyanakkor hirtelen felindulásában képes ezt teljesen eldobni. A jelképrendszer fő szereplője a folyó, amely a helyiek életét és halálát jelenti.

Forma: Ghatak mindig is látványos, de kissé amatőren darabos képi világgal bírt, amit ezerszer szívesebben nézek, mint a profi, de unalmas megoldásokat. Az elején pl. kifejezetten olyan érzésem volt, mintha 3D-re készítette volna a filmet, annyira kijött a térhatás. Meri használni a kamerát, mozog vele, forgatja, a karaketerek simán belebámulnak és ezzel megszólítanak bennünket. Gyakran használ több síkot (előtér és háttér), a 4K-s felújításnak köszönhetően pedig gyönyörűen kijön a szépen fényképezett tájképek ereje. A zene természetesen hagyományos, de kreatívan képes a jelenethez illően durván megszakítani a hatás kedvéért. A színészek inkább amatőrnek tűnnek, mégha nem is voltak azok, nyilván erre nem helyezett akkora hangsúlyt és tuti egy részük tényleg amatőr volt.

Élmény: A korszakhoz és Ghatakhoz képest is elavultnak éreztem, nem véletlenül: bár valamennyire egyetemes, mégiscsak egy tíz-tizenöt évvel korábban divatos témájt idéz meg egy húsz évvel korábban elfogadható képi világgal egy negyven évvel korábbi korszakról forgatva. Tíz évvel korábban izgalmasabb lett volna, de Ghataknak ennél nár korábban voltak kreatívabb filmjei is.

Érdekességek:

• Az egyik hajós maga Ghatak.
  
• A történet alapja egy fiatalon elhunyt, a halászfaluból származó szegény író önéletrajzi regénye, ami gondolom Anantáé volt, de a film ennél egészen máshova helyezte a hangsúlyait.
• A Titas folyó köszöni szépen jól van, Banglades nyugati részén található, ahogy a halászfalu szereplői, a mal népcsoport is, akik valószínűleg hindu harcosok leszármazottai és jelenleg kb. 400 ezren vannak.

Cselekmény és téma: Hajajj, ez nem egy szokványos narratívájú történet és kapaszkodó sincs benne sok. Egy idős férfit, Venturát láthatjuk benne kórháznak tűnő helyen pizsamában mászkálni és a film során különböző ismerőseivel beszélget a munkájáról, családjáról, szerepéről az 1975-ös zöld-foki-szigeteki forradalomban. Az volt a benyomásom, hogy a beszélgetései valójában benne zajlanak le, egyes ismerősei pedig az ő korábbi énjei. Nagyot nem tévedtem, szerencsére vannak a rendezővel készült interjúk, amikből kiderült, hogy valóban a karakter múltját (és jelenét) próbálják feldolgozni, a karakter pedig az eredménye és megtestesítője a zöld-foki-szigeteki bevándorlók első nemzedékének nyomorúságos életének.

Tartalom: Ha valamiféle narratívát mégis muszáj felvázolni, három fő esemény köré csoportosulnak Ventura gondolatai: Először is a szegénységből kitörve Lisszabonba megy dolgozni, de a munka lélekölő és sok társával együtt ő is munkahelyi baleset áldozata lesz. A második fontos esemény az 1975-ös zöld-foki-szigeteki forradalom, amit rettegve, bújkálva él meg. A harmadik szál egy ugyanabban az évben történt késeléses verekedés közte és egy barátja közt. Elöljáróban nem ártott volna tudni, hogy a rendező a Zöld-foki-szigetek megszállottja és Ventura, aki a valós életét mondja fel, egyfajta ellenpont-alteregója a rendezőnek, aki Venturával ellentétben fehér gyerekként a nyomorgó bevándorlókról mit sem sejtve nőtt fel, a forradalmat pedig örömmel élte meg. Ventura ráadásul főszereplője volt előző filmjének. De elmondása szerint nem szabad elvesznünk a részletekben és nem szükséges a háttérinfó (nem a f*szt), a lényeg, hogy Ventura öregkorára egy testileg-lelileg összetört ember, elveszve gondolataiban, emlékeiben, térben és időben. Az épületek, ahol mászkál, hol kórházak, hol romok, hogy egy hivatal. Megjelennek előtte élete egyes szereplői, mint a nevenincs katona, a megkéselt barát özvegye, a megkéselt barát, egy balesetet szenvedett barát... stb. A cím magyarul kb. "A Pénz nevű ló", ami Ventura Pénz nevű lovára utal, akit széptéptek a keselyűk, miután a férfi otthagyta otthonát a lisszaboni munkáért.

Forma: A képi világ minimalista, nagyon kis költségvetésű film lehetett. A szereplők eleve önmagukat adják, magukról mesélnek, a helyszín pedig kb. bárhol lehet egy elhagyatott környéken, de gondolom a rendező kedvenc nyomornegyedében, a zöld-fokiak által lakott lisszaboni városrészben volt. A legfontosabb képi megoldás az erős árnyékolás, csupán az arcot vagy egy részét éri fény, így hangsúlyozva az adott egyén gondolatainak egyeduralmát.  De annyira sötét a film, hogy könnyen elhiteti velünk, egy álomban vagyunk. A szereplők nem színészek, a bressoni "báb" vonalat képviselik, ugyanakkor a endező nem is előre megírt forgatókönyvvel dolgozik.

Élmény: Nyilvánvaló hiba volt Costa megismerését az utolsó filmjével kezdeni, de hát nem tudhattam előre. Egyedi stílusú rendező, lehetetlen elsőre befogadni a filmjét.

Érdekességek:

• Costa teljesen véletlenül talált rá élete értelmére, helyszínt keresve utazott a Zöld-foki-szigetekre, ahol lenyűgözték a helyiek.
  
• A Zöld-foki-szigeteket a 15. században fedezték fel a portugálok, de annyiban eltér a többi gyarmattól, hogy lakatlan volt. Először a rabszolgakereskedelem fontos állomása volt, később a kereskedelmé, de a lassan telepessé váló afrikaiakat gyarmatként kezelték. Az 1960-as évektől kezdve kezdett Venturáék nemzedéke bevándorolni a munkaerőhiányos Portugáliába, majd 1975-ben vívták ki függetlenségüket. Félmillióan lakják, az életszínvonal kb. negyede-ötöde a magyarénak.

Cselekmény: Kata (Halász Judit) és Jancsi (Bálint András) együtt nőttek fel a második világháborús Budapesttől az 1956-osig. Ez idő alatt sok közös pillanatuk volt és szinte már testvéri kapcsolatuk miatt adott volt, hogy egymásba is szeressenek kamaszként. Katáék azonban a forradalom idején elmenekülnek Franciaországba. Tíz évvel később Jancsi egy párizsi munkaút(?) kifogásával barátnője nélkül indul meglátogatni Katát, szíve tele szerelemmel...

Téma: A címében benne van minden, az Apához hasonlóan ez is egy nagyon személyes történet, ezúttal a szerelemről Szabó nemzedékének idejéből. Nem fedeztem fel mögötte gondolatot, az érzést igyekezett visszaadni és egyáltalűán nem lett rossz a végeredmény.

Tartalom: A történet szerkezete nagyon hasonló az Apáéhoz; bár összességében lineáris, elsősorban Jancsi belső, gondolati érzékelése mentén halad, azaz rengeteg a képzettársításos visszaemlékezés. Az Apánál három emléknyom szerepelt, ami rendre visszatért, itt jóval több volt, de a legfontosabb Madeleine a zöld hátizsák. Így aztán a párhuzamba állítható jelenetek többször visszatérnek egymás mellett, egymásra ráerősítve. A film vége felé Jancsi is megállapítja, hogy a különböző helyszínek és idősíkok egyszerre léteznek benne a valóságtól függetlenül. Ugyanakkor többször bizonytalan az emlékeiben, álmaiban, így akár simán vehetett volna holylwoodi fordulatot is a történet, mert nem biztos, hogy valódi, amit látunk, miközben többször elhangzanak olyan érvek, melyek szerint a képzelet kihatással van a valóságra. Ha ez esetleg túl filozofikusnak hangzana, nem kell megijedni, a hangulat végig romantikus, mégha időnként a háborús emlékek miatt komorabbá is válik. A cselekménybe nem megyek bele, mert alig van: Jancsi elutazik Katához, majd hazamegy. Inkább adott életképek elrendezéséről van szó, ahogy egy zeneműben a motívumokkal variálnak. Például többször visszatér egy szánkózós jelenet, amelyben a gyerekek önfeledten száguldanak, kifejezve a felhőtlen, együtt megélt boldogságot. Ugyanez a jelenet később visszaköszön, amikor beteljesül a fiaalok szerelme, újra a szánkózást látjuk, de a szeretkezés hangjaival és ritmusában.

Forma: Ahogy előbb említettem, a legjellegzetesebb formai tulajdonsága a jelenetek variálgatása, tehát különböző idősíkbeli részek jelennek meg újra meg újra, segítve értelmezni a jelent. A kamera többnyire a személyes térben mozog, azaz sok az arcközeli vagy legalábbis az, hogy mások nem szerepelnek a képben. A színes filmnek akkor lesz jelentősége, amikor a szürkébb budapesti napokat felváltják a boldogabb, élénkebb színű és világosabb franciaországiak. A színészek ezúttal is kerülik a túlzott drámaiságot, természetesen visszafogottak, de egy-egy gesztusból jól látszanak időnként a belül háborgó érzelmek. zenéből egyetlen motívum van (a mozgalmi dalok mellett), szerintem nem volt jó döntés egy barokkos dallamot választani, egy korabeli szerelmes popsláger hatásosabb lehetett volna.

Élmény: A vágásoknak és a vágások tempjónák köszönhetően ugyanolyan újhullámosan lendületes, mint az Apa, ugyanolyan bensőséges. Talán rá lehetett volna jobban feküdni kicsit a filozófiai vonalra, illetve a legerősebb rész az első fél óra volt, később kevésbé volt erős egy-egy jelenetet leszámítva. Épp ebben az évben jelent meg a Love Story is, és hát össze sem hasonlítható, Szabó filmje sokkal magasabb dimenziókban mozog. Jó élmény volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Bálint András (Apa, Fényes szelek), Békés Rita, Mialkovszky Erzsébet és Sólyom Katalin (Apa), Kádár Flóra (Körhinta)
• Színészdinasztiák: Bálint András felesége Bodnár Erika; Huszti Péter felesége Piros Ildikó;
  

Bár már létezik egy ilyen lista, szeretném picit a magam képére formálni, mert:

• se szeri, se száma azoknak a blogoknak, amelyek rövid vagy hosszabb idő után inaktívvá váltak, esetleg profilt váltottak. Szóval hiába volt az egyik legjobb blog az asanisimasa vagy a Geekblog, ha már nem élnek (pontosabban csak elköltöztek).
• van egy rakás blog, amelyek egy kaptafára épülve szinte kizárólag az aktuális sikerfilmekről tud beszámolni gyakran értékelhetetlen színvonalon és kifulladnak egy-két éven belül.
• a vegyes blogokat, mint amilyen a Smoking Barrels nem teszem be.