Artúr filmélményei

A nős hős (1926)

2020. április 09. 23:06 - Liberális Artúr


Rendezte: Sam Taylor
Műfaj: néma, vígjáték
Főbb szereplők: Harold Lloyd
Megjelenés: 1926, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Harold (Harold Lloyd) ezúttal egy nemtörődöm milliomos, aki két kézzel szórja a pénzt. Eközben egy térítő pap (Paul Weigel) és csinos lánya arról álmodoznak, hogy missziót indítanak. Amikor Harold véletlenül kárt okoz a papnak, kárpótlásul egy kisebb vagyont ad neki, amiből elindulhat a misszió. Haroldnak ez csak kártérítés, a pap viszont adománynak veszi és a milliomosról nevezné el misszióját. Amikor ezt Harold megtudja az újságokból, dühösen rohan oda, hogy ne éljenek vissza a nevével, ám ekkor megpillantja a pap lányát és nyomban beleszeret...

Téma: Nincs neki, ez egy szórakoztató film, bár talán beleerőltethetjük a képmutató elit és az őszinte átlagember különbözőségét, hiszen a tehetős barátok Harold társadalmi státuszával törődnek, míg utóbbiak valós érzelmeivel.


Tartalom: A cselekmény minimális: Harold beleszeret egy misszionárius lányába, segít nekik, mire a lány is beleszeret, majd összeházasodnak. Ez a váz összefogja az amúgy hozzá szorosan nem kapcsolódó jeleneteket, amelyekben akrobatikus gegeket láthatunk, főleg üldözéseket. Ennél többet nem nagyon tudok hozzáfűzni, nincsenek jelképek, jellemfejlődés... stb., bár ügyesen sikerül összefűzni az amúgy egymástól eléggé távol álló eseményeket.

Forma: Kétségtelenül látványos, nyaktörő mutatványokat láthatunk, nem sajnálták a pénzt, több autót is összetörtek és ami az Ifjabb Sherlock kalandjaiban egy-egy körömrágós jelenet volt, abból itt tucatnyit kaptunk (láthatóan persze itt is vágtak, lassítottak, nem kockáztatták senki életét). Kiemelkedik mind közül az utolsó buszos-autósüldözős jelenet, ami simán előképe lehetett a Mad Max-sorozatnak. Nagyot dobott a látványos, hogy a kamera gyakran felvette az autó/busz nézőpontját és együtt haladt a járművekkel, nem szemből/oldalról, statikusan vette őket.

Élmény: Még szoknom kell a Harold-karaktert, fura, hogy egyszerre buta és okos, erkölcsös és erkölcstelen. Voltak jó poénok (a Hold...!), de inkább volt akció, mint vígjáték, amiben a poénok sokszor erőltetetten, életszerűtlenül jöttek. Kissé elavultnak érzem 1926-ban.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Harold Lloyd, Noah Young és Earl Mohan (Felhőkarcoló szerelem), Oscar Smith (Gyilkos vagyok), Paul Weigel (A diktátor), Robert Dudley (Sullivan utazásai)
  • Lloydnak se tetszett a film, először be se akarta mutatni, ennek ellenére egyik legsikeresebbje lett - ez magyarázza, hogy miért említik a három korabeli nagy komikusnak Chaplint, Keatont és Lloydot együtt: Lloyd ugyanis az eddigiek alapján nem éri el az ő szintjüket ugyan, ám jóval sikeresebb volt náluk.

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték 1926 néma 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Sam Taylor Észak-Amerika Harold Lloyd IMDB 7 1 órás időben irreleváns

A nagy parádé (1925)

2020. április 08. 22:00 - Liberális Artúr


Rendezte: King Vidor
Műfaj: dráma, háborús, néma
Főbb szereplők: John Gilbert
Megjelenés: 1925, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-nagy-parade-langba-borult-vilag--the-big-parade/movie-63362

Cselekmény: 1917, Egyesült Államok. Jim gazdag apja révén az aranyifjak életét éli, amikor az Egyesült Államok belép az első világháborúba. Jimet ez kezdetben hidegen hagyja, ám részben apja szigora elől menekülve, részben menyasszonya nyomására és legfőképpen pillanatnyi elragadtatásból beáll a seregbe. A kiképzés során legközelebbi bajtársai a pultos Bull és a segédmunkás Slim lesznek, lelkesen indulnak állomáshelyükre, egy francia faluba. Az itt töltött idő alatt Ji beleszeret egy francia parasztlányba, Melisandéba, noha otthon menyasszonya van...

Téma: Spoiler: ...aztán indulniuk kell a frontra, amit Jim épphogy csak túlél, Melisandéval pedig elszakadnak egymástól. Nyálasnak tűnhet, hogy a történet végső kicsengése az, hogy a szerelem a legfontosabb, de egyrészt ezt meleg emberséggel, szívhezszólóan ábrázolja, másrészt kb. a történet fele a háború borzalmairól szól, mintegy ellenpontot állítva a tételmondatomnak.

Tartalom:  A történet két élesen elválasztható részre oszlik: az első vsizonylag felhőtlen, Jimnek a lehető legjobb dolga van otthon, pénze és szerelme, apjával való viszonyát leszámítva minden szuper, lelkesen indul a háborúba. A háborúnak szintén a kellemesebb oldalát látjuk először, ahogy vicces kalandokba keveredik bajtársaival és ahogy viszonyba kezd egy helyi lánnyal a nyelvi akadályok ellenére. Ezt a részét a történetnek sokan vontatottnak, lassúnak, unalmasnak tartják, de egyrészt fontos a történet második felének megágyazásához, másrészt számomra hitelesen és meghatóan ábrázolta a fiatalok egymásra találását, miközben részletesen ábrázolta a katonák mindennapos életét (ld. a levélosztást, ahogy az egyik katona látványosan levél nélkül marad). A humor nagyon ügyesen elkerüli, hogy harsányan börleszkszerű legyen, lassan elnyújtva szállítja a poénokat, amitől aranyosak lesznek, de nem ütemtelenek. Aztán "váratlanul" megindul a harc, ami egyrészt magával hoz egy szívszorító szakítást, másrészt meglepő kendőzetlenséggel ábrázolja a harcokat, így már nem tűnik annyira előzmény nélkül berobbanónak a Nyugaton a helyzet változatlan, sőt, kifejezetten hasonlít a két film. Különösen az a jelenet, ami itt még talán jobb is, mint utódjában, amit Jim együtt tölt a haldokló ellenséges katonával. Az alapmű szerzője amúgy maga is katona volt és hasonló sors jutott neki, mint Jimnek. A háború után átérezzük Jim veszteségeit (nem spoilerezem el őket) és ezáltal megértjük, miért változott meg vele az egész világ. Egyébként utólag visszagondolva már-már poénszámba megy, hogy hányszor utalnak előre arra, hogy mi fog történni Jimmel.

Forma: A két rész elkülönül vizuálisan is, az első, könnyedebb rész világosabb, "színesebb", lassabb, míg a második sötét és szürke és zaklatottabb tempójú. Az expresszionizmus jegyei még nem látszanak rajta, de annyira kurva modern baszki, hogy ha Jim nem lenne túlsminkelve és nem lenne néhány alakítás teátrális benne, azt hinném, egy jóval későbbi filmet látok. A kameraszögek, a kitartott jelenetek számomra mind megerősítik azt a tapasztalatomat, hogy az 1920-as években már megvolt a mai kommersz filmnyelv nagyja. Nem sajnálták a pénzt sem, van jó sok lövöldözés, robbanás, légitámadás(!), embertömeg, csak a nagyobb éjjeli harcjelentnél látszott csúnyán, hogy a katonák vetített háttér előtt vannak. Külön kiemelném a feliratokat, amelyek egy epikus verset idézően egyszerűen, katonadalokat felvonultatva írta le a helyzetet kezdetben, majd a téboly elszabadultával a szöveg stílusa is egyre tébolyultabb lett. A színészek többsége nem hozta a film szintjét, de pl. az apa számomra nagyon meggyőző volt és nagyon okos húzás volt a rendező részéről, hogy ahogy említettem, kitartotta a jeleneteket, nem siette el őket, így sokkal jobban átélhettük a helyzeteket.

Élmény: Nem kellett csalódnom Vidorban ezúttal sem. a Dübörgő élethez hasonlóan szeretetteljes film, noha itt a végkicsengés nem olyan pozitív és a háború is inkább sötétté teszi összességében. De simán megállja a helyét a Nyugaton a helyzet változatlannal és A dicsőség ösvényeivel szemben.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Claire McDowell (Ez történt egy éjszaka), Kathleen Key (Az apokalipszis négy lovasa, The Sea Hawk), Carl Voss (A diktátor), George Beranger (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók), Frank Currier (The Sea Hawk)
  • John Gilbert (Jim) 1936-ban, 38 évesen hunyt el túlzott alkoholizmusa miatt; Renee Adoree (Melsiande) szintén fiatalon, 1933-ban, 35 évesen halt meg tbc-ben.
  • Karl Dane (Slim) 1934-ben, 47 évesen öngyilkos lett pénztelensége miatt.
  • A filmbéli csatajelenetet az 1918. júniusi belleau erdei csatával azonosították, amelyben mintegy kétezer szövetséges hunyt el és nyolcezren sebesültek meg, de sikerült megállítani a német előrenyomulást.

2 komment
Címkék: dráma háborús néma 1925 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika John Gilbert King Vidor IMDB 8 3 órás

The Sea Hawk (1924)

2020. április 05. 23:58 - Liberális Artúr


Rendezte: Frank Lloyd
Műfaj: kaland, néma
Főbb szereplők: Milton Sills, Enid Bennett, Lloyd Hughes, Wallace Beery, Marc McDermott, Wallace MacDonald, Bert Woodruff, Claire Du Brey, Lionel Belmore 
Megjelenés: 1924, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: 16. század, Anglia. Az angolok már legyőzték a spanyol flottát többek közt a kalóz Oliver Tressilian segítségével, amiért nemesi címet és birtokot kapott. Oda is van a szomszéd birtok lányáért, Rosamundért (Enid Bennett), amit viszont a lány rokonai nagyon nem néznek jó szemmel Oliver nem túl dicső kalózszármazása miatt. Nem tesz jót az ügynek, hogy mindenki elég sértődékeny, így amikor Rosamund és Oliver öccsei összekapnak egy nőn és szemtanú nélküli, de tisztességes párbajban Oliver öccse, Lionel megöli Rosamund öccsét (Wallace MacDonald), először mindenki Olivert gyanúsítja, hiszen korábban is volt már összetűzésük. Szemtanú hiányában a párbaj törvénytelen, Lionel pedig retteg a kivégzéstől, ezért félelmében biztosra akar menni, hogy a gyanú továbbra is Oliveren marad, így felbérel egy kétes hajókapitányt (Wallace Beery), hogy rabolja el és adja el rabszolgának Olivert. Így lesz Oliverből rövidesen spanyol gályarab...

Téma: ..ám szerencséjére (spoiler jön) algír kalózok kiszabadítják és őket szolgálva sikeres kalózkapitánnyá válik újra tengeri sólyom néven (innen a cím). Bosszúból elrabolja Lionelt, valamint Rosamundot, hogy megmagyarázza, mi történt, ám az algír udvarban is nemkívánatos lesz személye. De szerencsésen minden bajt megúsznak, mindenre fény derül, szerelmeseink egybekelnek és boldogan térnek haza. Ez alapján egy Monte Cristo-féle tematikára számíthatnánk, de ennyi sincs benne. Nagyon hunyorítva esetleg belelátható a megbűnhődés témája, hiszen többen jó útra térnek a történet során, de inkább csak egy izgalmas kalandfilmről van szó.

Tartalom: A történet első harmadában az angliai viszonyokat ismerhetjük meg, mai lehetne egy Rómeó és Júlia történet is, hiszen két ellenséges szomszédról van szó, ahol a két oldal egy-egy tagja szerelmes a másikba. A második harmad azonban váratlan fordulatot vesz és a korhoz képest igen bátran Oliver elátkozza a vele rosszul bánó, az őt becsapó keresztényeket és inkább muszlim kalózok szolgálatába áll, és innentől kezdve a korra jellemzően az egzotikus Keleté lesz a főszerep. Kár, hogy ennyiben  marad a keresztény-muszlim ellentét, mert izgalmas lett volna, ha Oliver felveszi a külső szemlélődő szerepét és rámutat a nyugati világ álszentségeire. A harmadik harmadra azonban kiderül, hogy a Keleten se jobb. A történet ereje a karakterfejlődésben, a karakterek árnyaltságában van, ami ugyan nem egy shakespeare-i mélység, de azért az eddigi sikerfilmekhez képest elég izgi. Oliver pl. hirtelen haragú, de próbálja magát tartóztatni, majd küzd bosszúvágyával és irgalmával, hűséggel és érdekkel. Talán még jobban megjelenik a tépelődés Lionel esetében, aki félelmében egészen lealjasodik, holott nem akar. De pl. az algíri basa is mozog a nagylelkű, a kicsinyes, a mérges, a számító és a szomorú állapotok között. Enyhítendő a drámai feszültségen megkapjuk a simls kapitány karakterét, akinek nincs erkölcsi érzéke, legalábbis a kis dolgokban, ezzel pedig egy eléggé jó előképe A Karib-tenger kalózainak.

Forma: A színészi játék ehhez a feladathoz nem nő fel, még nagyon kezdetleges és teátrális az arcjáték, de elég ennyi is. Szórakoztató kalandfilmről van szó, tehát ami számít, az a grandiózusság, és abból van benne - olyannyira, hogy még 15 évvel későbbi nagyköltségvetésű filmekben is felhasználták a hajócsata-jeleneteit. Kosztümös emberek nagy tömege vív kardpárbajt hajóágyúk füstje között, sok métert zuhanva, és persze kapunk ízelítőt az egzotikus Keletből is, ami viszont már nem volt monumentális. Nem mellékes, hogy a női nézőkre gondolva nem egyszer levetkőztették a férfisztárokat, a gályarabos jelenetek simán verik a Ben-Hur izzadt férfitesteit is.

Élmény: Szórakoztató filmnek rendben van, persze ne várjon senki csodát egy százéves filmtől (bár részemről inkább ez, mint egy centire kimért, steril Bosszúállók). Vicces volt felfedezni benne a Ben-Hur és A Karib-tenger kalózainak előképét, és még majdnem sikerült meglepnie is azzal, amikor a vártnál árnyaltabb karakterekké váltak főhőseink és még nyíltan kritizálták az álszent keresztényeket is.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Enid Bennett (Robin Hood), Wallace Beery (Az apokalipszis négy lovasa, Robin Hood), Wallace MacDonald (Reménytelen szerelem), Claire Du Brey (Életünk legszebb évei, Csipkerózsika), Lionel Belmore (Frankenstein, Robin Hood kalandjai), Kathleen Key (Az apokalipszis négy lovasa), Theodore Lorch (Hatosfogat), George O'Brien (Virradat)
  • Claire Du Brey 1993-ban, 100 évesen hunyt el.
  • A berber kalózok korszaka elsősorban a 16-19. századra tehető, akik nemcsak a Földközi-tengeren, hanem még Amerikában is pusztítottak, állítólag mintegy kétmillió rabszolgát összefogdosva a partvidékekről. A 17. század végétől, de legvégül a 19. század első felére egyre kevésbé jelentettek veszélyt az erősödő európai hajókra.
  • Oliver mintája talán az a Jack Ward lehetett, akispanyol hajókat fosztogatott királyi megbízásból, míg meg nem unta az alacsony bevételt és kalóznak nem állt. Idővel hazatért volna, de nem kapott kegyelmet, ezért áttért az iszlámra és így befogadták Algériában, ahol boldogan élt, amíg el nem vitte a pestis.

Szólj hozzá!
Címkék: kaland néma 20. század 1924 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika Wallace Beery Frank Lloyd 2 órás IMDB 7 Milton Sills Enid Bennett Lloyd Hughes Marc McDermott Wallace MacDonald Bert Woodruff Claire Du Brey Lionel Belmore

Honfoglalók (1923)

2020. április 03. 23:58 - Liberális Artúr


Rendezte: James Cruze
Műfaj: néma, western
Főbb szereplők: J. Warren Kerrigan, Lois Wilson, Alan Hale, Ernest Torrence, Tully Marshall, Ethel Wales, Charles Ogle, Guy Oliver, Johnny Fox
Megjelenés: 1923, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,5
Ajánlott írás: https://www.silentfilmstillarchive.com/covered_wagon.htm
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/honfoglalok-the-covered-wagon/movie-13344

Cselekmény: 1848, Amerika. Telepesek indulnak hosszú útra a még néptelen nyugati államba, Oregonba. Az egyik legújabb telepes a hadseregtől elzavart Banion, aki a kezdetektől ellenszenves Woodhullnak (Alan Hale), az egyik megmondóembernek. Többször össze is kapnak például a telepesek vezetőjének (Charles Stanton Ogle) csinos lányán, de az igazi szakadás akkor következik be, amikor egy nagy folyón Woodhull és támogatói tutajokon kelnek át, míg Banionék inkább addig menetelnek a folyó mentén, míg sekély vizeket nem találnak. Csakhogy közben az indiánok is ellenségesen figyelik, hogy ki akarják szorítani őket életterükből...

Téma: A cselekmény egy pici része blőd, elnagyolt romantika, ami teljesen jelentéktelen a játékidő nagy részét kitevő életképekhez képest. Ez valóban az amerikai honfoglalást mutatja be, ahogy a telepesek sokezer kilométert megtéve eljutottak céljukhoz.

Tartalom: Nincs kedvem részletezni a cselekményt, a karaván halad, két alfahím ugyanazt a nőt akarja, meg amúyg sem férnek meg együtt, közben támadnak az indiánok is (amit valamiért rasszistának tartanak, pedig teljesen korrektnek tűnt a motivációjuk és ábrázolásuk is számomra). Azonban egyik sem kapott túl sok játékidőt, a film nagy részében a menetelést látjuk a prérin, bölényvadászatot, folyón átkelést, telet, kocsmázást, és ezeknek vajmi kevés közük van a cselekményhez. Ez eddig talán a legvalódibb western, amit láttam, nincsenek romantikus párbajhősök, de még hősök sem, hiszen pl. nem a főhősünk győzi le ellenfelét, hanem egy barátja. Ahogy említettem, az indiánok szerintem egyáltalán nem negatívan jelennek meg, az egyik törzs csak védekezik, a másik barátságos, az egyik telepesnek pedig indián feleségei vannak. A sápadtarcú karakterek többnyire csak vázlatok, egyedül az öreg, részeges vezetőknek van némi extra bájuk, mert szórakoztatóak és van múltjuk

Forma: Ez inkább mogó képeskönyv, mint film történettel, így a képek is többnyire távoliak vagy középtávoliak, montázsszerűen mutatva a telepesek életének egy-egy epizódját, a számtalan karaván haladását, a bölényvadászatot, a folyón átkelést. Azonnal A vörös folyó jutott eszembe, ahol szintén az volt a fő látványelem, hogy hatezer marhát tereltek át az országon. Nos, bár itt nem volt hatezer marha, de volt többszáz, plusz ezer ló ló, többszáz szamár és bölény, 500 szekér, ezerötszáz indián és háromezer statiszta, azaz egy igazán momunmentális alkotással állunk szemben. Arról nem is beszélve, hogy autentikusak próbáltak lenni és az indiánok valódiak, a bölényvadásaztot és a folyón átkelést tényleg végrehajtatták, de még a szekerek is valóban azok a családi ereklyék, amikkel az ősök bő 70 évvel korábban megérkeztek, utazóik pedig maguk a leszármazottak voltak. Már csak a létszám miatt a csatajelenet is grandiózus lett, ha nem is túl kifinomult. Bár némafilm, készült hozzá hanglemez is, a filmben megjelenik a kottája :D

Élmény: Szóval ahogy írtam, 1923-as létére ez egy meglepően jó western volt, pedig csak valami kezdetleg kalandfilmre számítottam. Nincsenek benne nagy klisék, dramatizált jelenetek, egyszerűen bemutatja a valódi vadnyugatot monumentális méretekben.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Alan Hale (Az apokalipszis négy lovasa, Robin Hood, Ez történt egy éjszaka, Robin Hood kalandjai), Tully Marshall (Türelmetlenség), Charles Stanton Ogle (Frankenstein), Frank Albertson (Az élet csodaszép, Pszichó)
  • A mai Oregon partvidékét már a spanyolok is megjárták a 16. században, a britek és amerikaiak a 18-19. század fordulója környékén kezdték egyre gyakrabban "látogatni" a helyet, míg 1811-ben állandó telepet nem létesítettek, igaán benépesíteni azonban csak az 1840-es évektől kezdték. Amerika kezére teljesen csak 1872-re került. Hogy érezzük a távolságot, az oregoni nyomvonal mintegy 3500 km hosszú volt, ma autóval kb. 28 óra.
  • A film kasszát robbantott, így nem kerülhette el a sorsát és sok más sikerfilmmel együtt 1932-ben paródia babaváltozat készült belőle a még kezdő Shirley Temple-lel szerepben.

Szólj hozzá!
Címkék: western néma 20. század 1923 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Észak-Amerika 2 órás IMDB 7 James Cruze J. Warren Kerrigan Lois Wilson Alan Hale Ernest Torrence Tully Marshall Ethel Wales Charles Ogle Guy Oliver Johnny Fox

Felhőkarcoló szerelem (1923)

2020. április 01. 23:53 - Liberális Artúr


Rendezte: Fred C. Newmeyer, Sam Taylor
Műfaj: néma, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Harold Lloyd
Megjelenés: 1923, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/felhokarcolo-szerelem-safety-last/movie-38633

Cselekmény: Harold, a pályakezdő, átlagos amerikai a nagyvárosba költözik, hogy egzisztenciát teremtsen magának és jövendőbelijének. Csakhogy ez akkor se ment könnyen, csupán eladói állást sikerült szereznie és lakótársával napi megélhetési gondjaik vannak. Hogy jegyese ne aggódjon, azt hazudja leveleiben, hogy üzletvezető, tehetős és hamarosan egybekelhetnek. Arra nem számít, hogy a menyasszonya meglátogatja váratlanul az üzletben...

Téma: Nincs tanulság, bár egyesek megpróbálnak beleerőltetni egy egzisztencialista vonalat a kegyetlen muka világáról, de szerintem ez meg csak szimplán egy szórakoztató film.

Tartalom: Téma nélkül nincs sok értelme a cselekményt boncolgatni, Harold a nagyvárosba megy szerencsét próbálni és füllentésével magát keveri bajba. A szemüveges férfi karaktere 1917 óta létezik, népszerűsége vetekedett Chaplinnel és Keatonnal, így nem kellett külön felépíteni a nézőknek: ő az átlagember átlagos problémákkal, átlagos élettel. Elsősorban ebben különbözik kortársaitól, hiszen neki nem szélsőséges helyzetekben kell helytállnia (na jó, kicsit igen), hanem a mindennapi életben, mint az albérletfizetés, hogy mire költse pénzét,hogy kibírja a munkahelyi nyomást, hogy szerelmének megfeleljen. Ebből következik az is, hogy karaktere nem egy bohócszerűen karikírozott figura, nem találékony, nem akcióhős, de nem is gyámoltalan vagy makulátlan. A humor is efféle helyzetekből adódik, ahogy próbál boldogulni tisztességesen és időnként kevésbé tisztességesen. De mégsem igazán vagy inkább kizárólag vígjáték, mert a tetőpont, a leghíresebb jelenet, az épületmászás egy akció-kalandfilmbe illik, az már csak simán izgalmas és nem vicces.

Forma: Mivel kevésbé "harsány" vígjátékról van szó, nem szórják a poénokat percenként, de vannak a helyzetkomikum mellett kreatív vizuális gegek is, bár ezek nem annyira viccesek, mint a kortásakéi; ahogy említettem a karakter visszafogotabb, így a poénok is, nem azok a fajták, amiken hangosan fel lehet nevetni. A legemlékezetsebb persze az épületmászós jelenet, ami hajmeresztőnek tűnik, hiszen folyamatosan mutatják a mutatvány közben a háttérben az utcát, hogy érzékeltessék a magasságot.

Élmény: Lloyd volt kora legsikeresebb komikusa Chaplin és Keaton mellett, de karaktere miatt nem volt az a hahotázós vígjáték, amit vártam, az ahhoz illő poénok pedig nem illettek e visszafogottabb karakterhez. Ezzel együtt ötletes és izgalmas volt, megmosolyogtató, jó szórakozás.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Mickey Daniels (Ez történt egy éjszaka)
  • Harold Lloyd és Mildred Davis férj és feleség voltak a valóságban is.
  • Earl Mohan (a részeg) 1928-ban, 38 évesen hunyt el.
  • Anna Townsend (a nagyi) még a film megjelenésének évében elhunyt 78 évesen.
  • Az épület egy tízemeletes los angeles-i bank volt, amit az 1950-es években végül leromboltak.

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték romantikus néma 20. század 1923 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1920-as évek Sam Taylor Észak-Amerika Harold Lloyd IMDB 8 1 órás Fred C. Newmeyer
süti beállítások módosítása
Mobil