Artúr filmélményei

A londoni férfi (2007)

2021. február 28. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Hranitzky Ágnes, Tarr Béla
Műfaj: -
Főbb szereplők: Miroslav Krobot, Tilda Swinton, Bók Erika, Derzsi János, Szirtes Ági, Lénárt István
Megjelenés: 2007, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=9250
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-londoni-ferfi-a-londoni-ferfi-man-from-london/movie-85874

Cselekmény: Egy francia kikötő tornyában Maloin szemtanúja lesz két férfi dulakodásának, aminek során egyikük egy bőrönddel a vízbe esik, a másik (Derzsi János) elmenekül. Maloin megtalálja a táskát tele brit pénzzel és magához veszi. Otthon feszült, nehezen viseli, hogy lányának (Bók Erika) takarítania kell egy előtérben mások szeme láttára. Másnap este pedig észreveszi, hogy a korábban elmenekült férfi felfedezte a tornyot és hogy épp rálát a tett helyszínére...

Téma: Az első gondolta, ami megfogalmazódott a történettel kapcsolatban bennem, hogy itt nem egy bűncselekmény résztvevőinek közvetlen érzelmi-lelki következményeit láthatjuk, hanem a környezetükét. Ezzel pedig nyilván oda akart kilyukadni a történet, hogy milyen hosszútávú hatása lehet egyetlen bűnnek is. (Ha félreértettem, javítsatok ki :) A poén az, hogy a bűncselekmény sem tűnik egyébként annak, kis túlzással egyszerűen csak baleset történt. (Az is beszédes, hogy eredeti regényben egyébként van feloldozás a bűnök alól, itt nincs.)

Tartalom: A rendezőket látva gondolom mondanom se kell, hogy a cselekmény minimális és hiányos, javarészt embereket látunk és nem cselekményt, így a hangsúly az ő elképzelt lelki világukon van. Maloin ingerültté válik, amit a családján vezet le, majd amikor megjön a nyomozó Londonból (helló cím) összeomlik.  Áldozat a tettes mit sem sejtő felesége, áldozat a kocsmáros, akinek a vendége fizetés nélkül távozik (menekül), áldozat a hentes, aki elveszíti dolgozóját... stb. Az alapmű az 1930-as években született krimi, tehát noiros történettel állunk szemben, ami valóban magában hordozza a komor végzetet. Minden kicsit esetlegesen történik, néhány nem túl határozott alak nem túl határozott, véletlenszerű tettéből, még a határozottnak tűnő nyomozó is kiszolgáltatott a körülményeknek.

Forma: Nem csak a hangulat, a képi világ is noiros; a rendezők amúgy is mindig komor, fekete-fehérben forgattak, de erre most még rájött az erős árnyékolás is. A többi stílusjegy is megvan az ottfelejtett kamerától, a hosszú, lassú csendekig. Több elemet mintha átemeltek volna a korábbi filmekből. A kikötői és tengerparti díszletek jól passzolnak a témához, de így is szinte kelet-európai hangulatot nyújtanak, csak kicsit nyugatiasabban. A zene is minimalista, a kikötőre hajazva gyakori a hajókürt benne. Fura volt a hang, a nemzetközi színészek miatt ugyanis szinkronizáltak (többször is) és ez gyakran nem passzol a szájmozgáshoz. A színészekről nem tudok mit mondani, hiszen kicsit amúgy is kifejezéstelenek szoktak lenni.

Élmény: Tök jó, hogy fel tudom benne fedezni Tarr korábbi filmjeit, de ahogy a legtöbb kritika írja, hiába a hipnotikusan lassú stílus, egyhangú és unalmas lett valamelyest, nem éri el a korábbi filmek mélységét. Ez egyáltalán nem jelent persze rosszat, sőt, épp emiatt talán nézhetőbb is a többi filmjüknél. Lehet, hogy aki meg akar ismerkedni az életművel, annak jobb ezzel kezdeni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Tilda Swinton (Bosszúállók)
    • Bók Erika (Sátántangó, A torinói ló)
    • Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Roncsfilm, Sátántangó, Weckmeister harmóniák, Kontroll, A torinói ló)
    • Szirtes Ági (Roncsfilm)
    • Lázár Kati (Szürkület, Roncsfilm, Werckmeister harmóniák, Sorstalanság)
    • Almásy Albert Éva és feLugossy László (Sátántangó, Werckmeister harmóniák)
  • Színészdinasztiák: Lázár Kati férje Jordán Tamás;
  • Az alapmű annak a Simenonnak a regénye, aki Magriet-t alkotta; az 1940-es években két film is készült már belőle.
Szólj hozzá!
Címkék: 2007 21. század Magyarország Európa Tarr Béla Kelet-Európa Derzsi János Tilda Swinton 2000-es évek Szirtes Ági 2 órás IMDB 7 Miroslav Krobot Hranitzky Ágnes Bók Erika Lénárt István

A tangó lecke (1997)

2021. február 27. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Sally Potter
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Sally Potter, Pablo Veron
Megjelenés: 1997, Argentína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1997-dec-29-ca-3093-story.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-tango-lecke-the-tango-lesson/movie-43386

Cselekmény: Sally (azaz maga a rendező) épp legújabb filmjén dolgozik, de elakad vele. Egy alkalommal meglátja Pablot, a neves tangó-táncost (akit szintén önmaga alakít) és megszületik a gondolat, hogy vele és a tangóról fog forgatni. Részben tőle megtanul tangózni egészen magas szinten, és persze közben egymásba szeretnek...

Téma: Bár a rendező szerint a központi téma a két autonóm művész összecsiszolódása, ennél azért több van benne. Egyrészt mert személyes és ehhez még többször metakommunikál is, másrészt identitásról is beszél egy nemzetközi, művészetek közti világban.

Tartalom: Tizenkét "leckére" oszlik a történet, gyanítom, hogy ezek megfelelhetnek a tangó felépítésének, de nem értek hozzá. Kezdetben keveredik Sally filmje a "valósággal", ahogy épp írja; később a producerekkel van még egy önreflexszív beszélgetése, ami azért vicces, mert eléggé parodisztikusnak tűnik, holott a rendező elmondása szerint valóságos megbeszélés volt és még vissza is vett belőle, hogy ne tűnjön túlzásnak. A filmkészítés maga még nem is annyira önreflexszív, annál inkább, amikor konkrétan magukra utalnak vissza, de ezen felül még számos filmet felismerni vélek a musicalek hőskorából (Az apokalipszis négy lovasa, Ének az esőben, West Side Story, Jules és Jim... stb.). Szóval a tizenkét lecke során Sally és Pablo hol messzebb, hol közelebb kerülnek egymáshoz. Már érett felnőttek, nem akarják keverni a munkát a magánélettel, ami persze nem sikerül, de az igazi gondot az jelenti, hogy mindkettőjük a teljes önmegvalósításban hisz, márpedig a tangóba nem fér bele Pablónak, hogy Sally ne csupán kövesse, Sallynek pedig szintén nem fér bele, hogy Pablo ne kövesse vakon. Ezzel kapcsolatos részben az identitás kérdése, hiszen nemcsak önmegvalósításról van szó, de eltérő hozzáállásról is ("Pablót látják, Sally lát"), amire rátesz még egy lapáttal az irigylésre méltó világpolgárság, hiszen a filmben három helyszínen, három nyelven beszélnek teljes természetességgel. És szőrmentén még a vallás is megjelenik.

Forma: A film fekete-fehér, ebben csak Sally tervezett filmjének színes jelenetei kivételek. Nem látom indokoltnak a színtelenséget, de mindegy. Vannak művészfilmesebb megoldások (tükör, szembefény, szokatlan szögek), de alapvetően nem olyan izgalmas a képi világ, csak közepesen jó így. A táncokat Pablo koreografálta, és vannak jobbak (ha nem kontárkodnak bele oda nem illő zenével, a konyhai tánc simán toplistás lenne nálam), mint pl. az előadás, a reptéri búcsú vagy a négyes tangó, de több táncon meg nem érzek semmi kifejezőt (a hiba nyilván bennem van). A rendezőnek van ugyan profi táncos múltja, de azért figyelemre méltó teljesítmény így is. A színjáték viszont nem, hiszen egyikük sem színész. Nem voltak rosszak, de jók sem. (Sally védelmében: kényszerből, jobb híján játszotta el magát.)

Élmény: Korrekt film mind képileg, mind tartalmilag, de kevés az átütő erőhöz Tetszett? Nem, de azért sokkal jobb ezernyi más filmnél.

Érdekességek

  • Mivel erősen önéletrajzi ihletésű, a film, amin Sally dolgozott, 2009-ben végül elkészült Düh címen.
  • Hogy volt-e köztük valami, az titok, de az igaz, hogy Sally pillantotta meg Pablót 1993-ban a forgatókönyv írása közben egy tangóelőadáson.
  • A tangó a 19. század végén fejlődött ki argentin, kubai, uruguayi táncokból afrikai és európai hatásra.
Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1997 20. század Amerika Dél-Amerika Argentína 1990-es évek 2 órás IMDB 7 Sally Potter Pablo Veron

A gyönyör összeesküvői (1996)

2021. február 23. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Jan Svankmajer
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Petr Meissel
Megjelenés: 1996, Csehország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: https://www.sensesofcinema.com/2014/cteq/the-exquisite-ecstasy-and-agony-of-jan-svankmajers-conspirators-of-pleasure/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-gyonyor-osszeeskuvoi-spiklenci-slasti/movie-917

Cselekmény: Egy zavarban lévő férfi pornómagazint vesz. Ahogy kilép az üzletből, az újságárus elektronikán kezd el dolgozni a pult mögött titokban. Ő egy tévébemondóért van oda, akit áhítattal néz. A postás közben az első férfinak levelet hoz sokatmondó pillantások közepette, amit a férfi szőke szomszédasszonya megvetéssel néz végig. A postás távozóban kenyérgalacsinokat gyárt a lépcső alá bújva. Eközben egy bajszos férfi mindenféle tárgyat vesz és lop össze. Mint kiderül, ő épp a tévébemondó férje, aki felesége elől is titokban tartva a fészerben fura eszközöket készít. Az első férfi emberméretű csirkejelmezt készít, de a szőke szomszédasszony is az utcáról kezd összeszedni mindenféle dolgot. A tévébemondó halat vesz...

Téma: Ez így kicsit furán hangozhat, de a filmből kb. azonnal érthető, hogy ezek mind szexuális aktusok előkészületei. Nem nagy spoiler elmondani, hogy a továbbiakban is ezt látjuk, illetve magát a tárgyak segítségével végzett maszturbálást. és hogy mit akar mindez mondani? Én magamtól arra gondoltam volna, hogy a kommunikáció hiánya löki a szereplőket a szélsőséges emberpótlékok irányába, ami a rendező saját weboldalán is részben megerősít azzal a toldalékkal, hogy szerinte a gyönyörkeresés = szabadság.

Tartalom: Hat, össze-összekapcsolódó szálon fut a történetünk, amit a fentiekben röviden már leírtam, de itt van még egyszer: hat szereplő különféle extrém módszerekkel keres és talál szexuális kielégülést. A közös pont, hogy egyedül vannak, jelképesen pedig épp a postás az, aki összeköti őket. Arra már nem tér ki a történet, hogy mi a magány oka. Hmmm... azt hiszem, enné többet nem is tudok elmondani a tartalomról. Kicsit feleslegesen lett ennyire hosszú a film. Érdekesség, hogy a kiindulópont az volt, hogy a rendező szerette volna megfilmesíteni az érintést, mint érzékszervet, amely szerinte legtisztábban az erotikában van jelen - ezért láthatjuk hosszasan a maszturbáláshoz használt eszközök elkészítését.

Forma: A legszembetűnőbb eleme, hogy nincs párbeszéd, csak hangeffektek - ez is a kommunikáció hiányára utal. Minden karakternek saját klasszikus komolyzenei témája van, ebből a végtelenül szélsőséges operaária gyakori megszólaltatása a bajszos férfinál a legviccesebb a túlzása miatt. A rendező elsősorban animátor, meg is lepődtek az ismerői, hogy ezúttal javarészt élőszereplős filmet készített és animáció (stop motion) csak két jelenet erejéig szerepel. Az meg nem túl erős, hiszen pont ugyanilyen szintűt láthattunk már 80-90 évvel korábban is. A szexuális segédeszközös összebarkácsolása viszont elég aprólékos lett, ezek a rendező témában készített korábbi műalkotásai voltak egyébként. A színészekről szeretnék még annyit megjegyezni, hogy a tévébemondó valóban tévébemondó, nem színész és önmagát alakította.

Élmény: A párbeszédek hiánya a legérdekesebb része, de az nem hiányzott egyáltalán, ebből tanulhatna sok feleslegesen beszéltető film is. A történet valamennyire érdekes volt, de nem annyira szürreális, hogy emlékezetes legyen, képileg meg megint nem volt annyira izgi. Ez is az egynek jó kategória, mert más, mint a többi, de nem egy katartikus darab.

Érdekességek

  • K
Szólj hozzá!
Címkék: 1996 vígjáték 20. század Európa Csehország Kelet-Európa 1990-es évek Jan Svankmajer IMDB 7 1 órás Petr Meissel

Idegenben (1995)

2021. február 21. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Walter Salles, Daniela Thomas
Műfaj: akció
Főbb szereplők: Fernanda Torres, Fernando Alves Pinto, Luis Melo, Alexandre Borges, Laura Cardoso, Joao Lagarto
Megjelenés: 1995, Brazília
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/idegenben-terra-estrangeira/movie-62858

Cselekmény: 1990, Brazília. Paco színésznek készül, szerény körülmények között él honvággyal küzdő, spanyol származású anyjával, aki szívrohamot kap, amikor a tévében bejelentik a gazdasági megszorításokat. Ha anyja halála nem lenne elég, Paco még a sorsdöntő meghallgatáson is lefagy. Szerencséjére egy kocsmában összeismerkedik a szállítmányozással foglalkozó Igorral, aki megígéri, hogy segít a fiúnak eljutni anyja sokat emlegetett spanyolországi szülővárosába. Eközben Portugáliában a brazil Alexnek (Fernanda Torres) szintén honvágya van, főleg, hogy a főnöke kihasználja, pasija pedig egy megbízhatatlan drogos, aki zenélésből és kétes üzelmekből tartja fenn magát. Alex dühében felmond és pasiját is faképnél hagyja, de nincs hova mennie...

Téma: A sztori persze csak itt kezdődik igazán, nem nehéz kitalálni, hogy Paco eljut Portugáliába, ahol összeakad Alexszel, a többi meg legyen titok. A rendező szerint a történet lényege egy történelmi identitáskeresés, a honnan származunk, kitől származunk, hova tartunk kérdésekre keresve a választ. Válasz persze nincs.

Tartalom: Az első harmadban két, párhuzamos szálon fut a történet: a brazil Paco spanyol anyja hazavágyik a nem éppen kényelmes körülményekből, aztán jelképesen a diktatúra utáni brazil reményekkel együtt meghal, így Paco magára marad nincstelenségben, és persze a szervezett bűnözés csap le rá. (Igor személyében, aki egyébként a legsokatmondóbb figurája a filmnek, mert egyrészt filozofálgat, ugyanakkor részéről ez csak felszínesség.) Paco tehát elindul anyja szülővárosába, de csak Portugáliáig jut, ami nem csupán Brazília (és Angola) gyarmatósítója volt, de egyben Európa széle és egy kaotikus hely is. A másik szál a szintén brazil, de már Portugáliában élő Alexé, akiről csak később derül ki, hogy Pacohoz hasonlóan került oda, de már elege van belőle, de Brazíliába se akar nagyon hazatérni - nem tudja hová irányul a honvágya. Találkoznak, egymásba szeretnek minden alap nélkül, aztán együtt próbálnak otthont keresni. Nem érzem, hogy ez különösebben kifejezné a rendező szándékát, bár kétségtelen, hogy sem Brazíliában, sem Portugáliában nincs helyük. Többen a noirokhoz hasonlítják néhány narratív eleme miatt, de nekem inkább Tarantino ugrott be róla, tőle is a Tiszta románc, mégha nem is tarantinós annyira.

Forma: Bár nem ez a rendező első filmje, valahogy tipikusan elsőfilmesnek érzem, mert egyszerre hollywoodiasan szórakoztató, de közben művészkedős vonásai is vannak távolbarévedő tekintettekkel, magvas gondolatokkal, jelképes képekkel. Kár, hogy ezek nem igazán illenek a sztoriba, inkább kizökkentik és elütnek a hagyományos menettől. A fekete-fehér színvilágot sem érzem annyira indokoltnak, bár a fene se tudja, lehet, hogy színesben nem működött volna, túl színes lett volna a komorabb hangulathoz. A zene klasszikus vagy hagyományos portugál kicsi poppal, illik  művészkedős képi világhoz. A színészek nem fogtak meg különösebben.

Élmény: Elnézést a "művészkedős" szó használatáért, nem lekicsinylő értelemben használtam, csak úgy érzem, azok a részek nem passzoltak annyira a történet egészéhez vagy nagyobb részéhez. A Wikipédia valamiért akciófilmes besorolást adott neki, de jellemzően drámai, kicsit társadalmi, inkább romantikusan tragikus-féle. Nem volt rossz, szórakoztató, egynek elmegy, de nem estem tőle hasra.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Zeka Laplaine (Bamako)
    • Fernanda Torres (Négy nap szeptemberben)
Szólj hozzá!
Címkék: akció 1995 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1990-es évek 2 órás IMDB 7 Laura Cardoso Fernando Alves Pinto Walter Salles Daniela Thomas Fernanda Torres Luis Melo Alexandre Borges Joao Lagarto

Iván gyermekkora (1962)

2021. február 13. 22:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Andrej Tarkovszkij
Műfaj: dráma, háborús
Főbb szereplők: Nyikolaj Burljajev, Valentyin Zubkov, Jevgenyij Zsarikov
Megjelenés: 1962, Szovjetunió
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://www.sensesofcinema.com/2017/soviet-cinema/ivans-childhood/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/ivan-gyermekkora-ivanovo-detstvo/movie-1187

Cselekmény: Iván (Nyikolaj Burljajev) egy 12 éves háborús árva, aki kis mérete miatt kiválóan alkalmas felderítésre. Ennek tudatában is van és úgy beszél katonákkal, például Galcev hadnaggyal, mint egy magasrangú tiszt. "Felettese", Holin kapitány azonban katonai iskolába küldené, míg Iván maradna a fronton felderíteni és bosszút állni családjáért...

Téma: A rendező saját elmondása szerint a háborút annak tökéletes ellentettjével, a gyermeki lét lényegével akarta szembeállítani, de persze nem Tarkovszkij lenne, ha ezt nem átszellemülve tette volna meg. Nem csak egyszerűen háborúellenességet látunk, hanem térben és időben összefolyó tudatokat (mégha ez itt inkább csak technika is).

Tartalom: Iván álmával indítunk, ami többször megesik még a történet során; ezek az álmok utalhatnak az idilli múltra, de valószínűbb, hogy legalább annyira Iván vágyálmait látjuk, amelyek sosem történtek meg és már meg sem történhetnek. Ezzel éles ellentétben áll a valóság, Iván sokat látott, többet, mint a tapasztalt katonák és a bosszú élteti. Hozzá képest a felnőttek naivak vagy legalábbis optimistábbak. Kissé oda nem illő szerelmi szálat is kapunk, ahol Iván eltűnik a képből; egy szerelmi háromszöget kapunk, amelyben a szerelem is mocskos, kényszerű - a halál erősebb nála. Valójában nem történik sok minden a cselekményben, Iván egy akcióból érkezik, majd újabb akcióba indul, ezalatt megismerjük valamennyire karaktereinket. Érdekesség, hogy a film sikere talán elsősorban nem a rendező újszerű stílusának volt köszönhető, hanem hogy a háborút végre nem csak hősies dolognak engedték láttatni a hatóságok.

Forma: Formailag sokkal kifejezőbb, kezdve már ott, hogy Iván napfényes, a fekete-fehér film ellenére is meleg álmai rendszerint rémálomszerűen érnek véget és mindjárt a sötét, piszkos, rideg valóságban találjuk magunkat, amibe időnként horrorisztikus elemeket vágnak be. Ez Tarkovszkij első egészestés filmje, és igen, már megjelennek meditatív stílusjegyei (az orosz táj, a vizes felületek), de itt még nem meditatívak. Meglehetősen  expresszionista a képi világ, sok a szokatlan kameraszög, a torz díszlet, az pedig különösen erős tud lenni, amikor a kamera felveszi a szereplők nézőpontját. A fényekkel keveset játszik, pedig a sok jelzőrakéta adna rá lehetőséget. Leginkább talán A dicsőség ösvényeire hajaz. A zene hasonlóan expresszív klasszikusokból áll, a színészek rendben vannak, ami ugye egy 12 évesnél (Burljajev itt már 14+ volt persze) nem magától értetődő.

Élmény: Érdekes volt látni Tarkovszkij első filmjét a későbbiek ismeretében. Hiába felfedezhető benne, itt még nagyon nem önmaga, ugyanakkor épp ezért fogyasztahtóbb is. "Mentségére" szóljon, hogy eredetileg nem az ő filmje volt, mástól kellett átvennie és nem volt sok ideje. Szóval ez a film még nem a Tarkovszkij, de már látszik benne és így is simán korának jobb filmjei között van. Számomra nem volt katartikus, de ajánlható.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Nyikolaj Burljajev, Irma Raus és Andrej Koncsalovszkij (Andrej Rubljov)
    • Nyikolaj Grinyko (Andrej Rubljov, Solaris, Tükör, Sztalker)
  • Még életben van: Andrej Koncsalovszkij (83), Irma Raus (82), Valentyina Maljavina (79), Nyikolaj Burljajev (74)
4 komment
Címkék: dráma háborús 1962 20. század Európa Kelet-Európa Szovjetunió 1960-as évek Andrej Tarkovszkij 2 órás IMDB 8 Nyikolaj Burljajev Valentyin Zubkov Jevgenyij Zsarikov
süti beállítások módosítása