Tartalom:

Clarence egy csóró pop-fan, imádja Elvis-t, a kungfu filmeket és a képregényeket. Egy este a moziban szinte ráerőszakolja magát a csinos Alabama (Patricia Arquette), de tökéletes az összhang és másnap már együtt ébrednek az ágyban. Ez azért kellemetlen, mert Alabama örömlány, akit Clarence főnöke bérelt fel a fiú szülinapjára. A lány könnyek között bevallja, mert annyira megkedvelte a fiút, a fiút pedig nem érdekli az indok, csak hogy jó volt. És mivel mindketten szívesen folytatnák, azonnal össze is házasodnak. Clarence azonban magabiztos típus és el akar menni Alabama stricijéhez (Gary Oldman), hogy lezárja az "adásvételt" a strici meggyilkolásával. Bár sikerrel jár, a dulakodás közben ottmarad a személyije és véletlenül egy nagy bőrönd kokainnal távozik...

...és ez még csak a hosszú kalandok kezdete. Kétféleképpen közelíthető meg a történet: egyfelől az íróján, Tarantinón keresztül, aki miatt az ő szerelemfelfogásának tartják, miközben Clarence figurája is erősen hajaz rá. Ha a történetet önmagában nézem, ahogy illik, akkor is a szerelem és a nő témája körül forog. Alabama egyfajta erőt adó, motiváló tényező, ami kimozdítja Clarence-t a holtpontról, noha nem változtat személyiségén (vagy fordítva, és inkább arról szólna, hogy hogyan fejlődik Alabama az események hatására?)

Megvalósítás:

Történetünk elején Clarence próbálfelszedni egy elég leharcolt külsejű nőt, majd ugyanazt a szöveget később is beveti. Ebből is látszik többek közt, hogy az ő karaktere tulajdonképpen statikus. Kissé gondban vagyok vele, ugyanis kisstílűsége ellenére meglepő dumával és profizmussal veri át a fél világot. Vele szemben Alabama az, aki életszerűbb, de csak három ponton kap igazán nagyobb teret: az elején, amikor elsírja, hogy ő nem white trash, miközben épp úgy viselkedik; a film közepén, amikor előtör belőle az állat a verekedős jelentében, mintha a 2001: Űrodüsszeiát látnánk; végül a naplementés kommentárjában, ami a Sivár vidéknek állít emléket. Épp ezért sokkal izgalmasabb, amikor az amúgy epizodikus szerkezetű történetben kb. minden jelenet egy külön mellékszereplő(k)nek lesz dedikálva és mindegyiknek egy saját kis élettörténete van felvázolva, így olyan mintha több filmet látnánk, és mire eljutunk pl. Chris Penn jelenetéhez, olyan mintha Gary Oldman már ezer éve szerepelt volna. Épp olyan, mint a Ponyvaregény, csak lineáris szerkezettel. Na és persze tömve van popkulturális utalásokkal...

Az epizodikus-mellékszereplős jelenetek legnagyobb erénye, hogy mindegyik egy elég neves színészé, ami segít a nézőnek megkülönböztetni a sok karakterrel dolgozó történetet, másrészt ezek a színészek képesek ennyi idő alatt is átadni személyiségüket. A kedvencem Dennis Hopper volt, de nem a híres niggerezős jelenete miatt, hanem már az első mondatával sikerült megjelenítenie egyfajta Fargós alakot. A zenét és a képi világot illetően nem nagyon sikerült megfigyelnem semmit, kivéve talán hogy mintha a sötétebből a világosabb felé haladna, a kaotikus dízsletből a rendezettebb felé. Illetve a zenét illetően mégis van egy dolog: furán vígjátékszerű volt a fő motívum, miközben a film maga meglehetősen erőszakos volt

Élmény:

Állítólag a rendező keze nyoma is rajta van a filmen, de őt egyelőre nem ismerem, Tarantinóhoz viszont volt már szerencsém többször is, és eléggé látszik a hatása. Tényleg olyan, mint egy Ponyvaregény, csak lineráis és kevésbé vicces. A maga módján szórakoztató.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Patricia Arquette (Sráckor), Bronson Pinchot (Beverly Hills-i zsaru), Saul Rubinek (Nincs bocsánat), Dennis Hopper (Bilincs és mosoly, Apokalipszis most, Kék bársony), Gary Oldman (Leon a profi, Batman kezdődik, A sötét lovag, A sötét lovag Felemelkedés), Christopher Walken (Annie Hall, A szarvasvadász, Ponyvaregény, Kapj el ha tudsz), Chris Penn (Kutyaszorítóban), Tom Sizemore (Szemtől szemben, Ryan közlegény megmentése), Brad Pitt (Thelma és Louise, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, 12 év rabszolgaság), Val Kilmer (Szemtől szemben), Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család), Conchata Ferrel (Hálózat)
- Állítólag Tarantino kezdte a rendezést, de menetközben ráunt.
- Tony Scott Ridley Scott öccse, 2012-ben, 68 évesen öngyilkos lett tisztázatlan okokból.

Következik: Elveszett jelentés