Artúr filmélményei

Az örvény (1996)

2020. augusztus 10. 23:22 - Liberális Artúr

Rendezte: Forgács Péter
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1996, Magyarország

Hossz: kb. 1 óra

IMDB:
7,3

Ajánlott írás: http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1551
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-orveny-az-orveny/movie-1943

Cselekmény: Pető Gyuri 1906-ban született Szegeden tehetős családba. Kezdetben zenekari kísérőként dolgozott, majd apja halála után átvette a pénzügyi üzletet. 1937-ben vett egy kamerát és rengeteget forgatott családi eseményekről, baráti találkozókról, szerelméről, történelmi eseményekről. Csakhogy Pető zsidó volt...

Téma: A rendező a korabeli zsidóság hozzáállását próbálta bemutatni az egyre ellenségesebb környezetben; a felvételek csupán az idilli képeket mutatják, miközben tudjuk, hogy egyre elviselhetetlenebb életet kell élniük, halniuk.

Tartalom: Még nem említettem, hogy dokumentumfilmről van szó. Időrendben láthatunk filmválogatást Pető életéből, aki valóban 1937-től kezdve folyamatosan rögzítette élete egyes eseményeit. Persze nem tudom, a rendező mennyire manipulálta ezeket a válogatás során, de tény, hogy kizárólag vidám felvételeket láthatunk, amiket ellenpontoznak a zsidótörvények és gyakorlatuk. No de ez nem meglepő, hiszen mi is így teszünk ma a Facebookon. A negatívabb részek annyira kimaradnak, hogy pl. Pető minden átmenet nélkül válik munkaszolgálatossá, holott egy korábbi résznél még pont az derül ki, hogy nem tudható hivatalosan, hogy zsidó-e egyáltalán. Ugyanakkor az ellenpontozás a végére egyre komolyabb és már másból sem áll szinte, mint hogy melyik családtagok mikor, hol, hogyan ölték meg, és hát hiába az örömteli események, ha az addig tehetős családot egyre mostohább körülmények között találjuk.

Forma: Kollázsszerű, hiszen a film nagy része Pető felvételein alapszik. Ezek egy idő után színesek lesznek. Akár unalmasak is lehetnének, hiszen senkit sem érdekelnek más családok unalmas összejövetelei (kivéve egy nagyon intim részt), viszont egyrészt ezek egy történetet mesélnek el, másrészt ellenpontként folyamatosan megjelennek történelmi események mellettük vagy velük párhuzamosan. Ezek egy részét is Pető vette fel, de itt már kénytelen volt a rendező archív felvételeket is beilleszteni. Ha nincs felvétel, feliratokkal egészítik ki a filmet egy-egy mondat vagy információ erejéig. A kép és felirat mellett a másik ellenpont a hang: ez részben archív felvételeket jelent, részben verset, de többnyire kántálásszerűen előadott zsidótörvényeket. Nem ez volt ugyan a cél, de a száraz szöveg eléneklése engem inkább az egyház szerepére emlékeztetett.

Élmény: A dokumentumfilmek valahogy mindig valóságosabbak, hiába lehetnek kevésbé drámaiak vagy akár igazak egy játékfilmmel szemben. Épp ezért két jelenet volt számomra kiemelkedő, hiszen ezek belefértek volna egy túldramatizált játékfilmbe is: a szerető intim bemutatása és a baba tragikus sorsának bevillantása. Kordokumentumként talán érdekesebb, de szerintem mindenkinek tetszik egy ilyen évtizedes családregény, annak is, aki inkább a történelmet keresi benne, annak is, aki az izgalmakat.

Érdekességek:

  • Kicsit spoileres leszek. Az a filmből ugye kiderül, hogy Pető és felesége túlélik a háborút kapcsolataiknak köszönhetően, mégha a család nagy része oda is veszett. A rendező következő filmje is velük foglalkozik a továbbiakban.
  • Éva, a feleség 1970-ben, Pető 1971-ben hunyt el végül. Született egy lányuk 1946-ban, Katalin, aki elismert pszichológus napjainkban is.
  • A film a Privát Magyarország sorozat tagja, amit a rendező 1988-2002 között készített 14 filmben.

Szólj hozzá!

A részleg (1995)

2020. augusztus 09. 16:40 - Liberális Artúr

Rendezte: Gothár Péter
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Nagy Mari

Megjelenés: 1995, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,9

Ajánlott írás: http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=837
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-reszleg-a-reszleg/movie-2103

Cselekmény: Ceausescu Romániájának végnapjai. Gizellát szinte kilökdösik a munkahelyéről azzal a megjegyzéssel, hogy kvalitásai elismeréseként előléptetik részlegvezetőnek egy másik helyen. Semmire sincs ideje, azonnal betuszkolják egy autóba, útitársat ültetnek mellé és folyamatosan szemmel tartják, kutatkodnak a holmijai között, még kiszállni se hagyják, amíg célhoz nem érnek. Egy isten háta mögött gumicsizmagyárhoz kerül, ahol a telepvezető szintén ellentmondást nem tűrően szabja meg Gizella életének minden részletét...

Téma: Azt hiszem a hangsúly főhősünk hozzáállásán van a vele történtekhez. Az egész történet arról szól, hogy virágnyelven, cinkosan összekacsintva munkatáborba küldték és ő inkább partner ebben, kicsit mint Az élet szépben.

Tartalom: Romániában vagyunk tehát, az is sejthető a katonás vezetőkből, hogy még a kommunista Romániában, csak később válik pontosabbá, hogy a végnapjaiban lehetünk. Gizellát váratlanul előléptetik, de az egésznek meghurcolásszaga van. Ha itt még nem is, az utazás során már egyértelmű, hogy félig nyíltan titkosrendőrök kísérik, akik valamiért ódzkodnak őszinték lenni és csak lopva pillantanak bele a táskájába. Vélehtően a dolognak köze van volt férjéhez és nyugati útjához, de ez sosem derül ki, nem is fontos. Az út során egyre nyíltabban sértik meg privátszféráját és egyre szorosabban irányítják (mit vegyen, mit hordjon), de továbbra is eljátszák, hogy a részlegbe küldik vezetőnek. Mint egy találkozásból kiderül, egykori tanára helyére küldik, aki hazafelé már megtört alak. Az utolsó állomáson egy sorstársa várja, aki végre kimondja: azért küldték oda, hogy elgondolkodhasson, miért is küldték oda. Ez az egész lehetne egy nagyon nyomasztó horror is, de Gizella reakciói miatt inkább jut eszünkbe róla egy abszurd, kafkai történet. Többnyire debilen egykedvűen, végig mosolyogva tűri a helyzetet és a megaláztatásokat, így a hangulat is könnyedebb.

Forma: Formailag nem ez a korszak a kedvencem, tipikusan az a félsötét, nehezen látható, amatőr-jellegű képi világ jellemző rá, mintha egy VHS-kézikamerával vették volna fel (és ki tudja, lehet, hogy igen).  A sötét fények és színvilág mellett valamennyi helyszín is lepusztult, az erdélyi havasok kihalt, zord tájat jelent. Az egyetlen láátványosabbb rész az volt, amikor gyertyafénynél beszélgettek a sötétben. A zene minimális, a színészi játék sem túl komplex, de ez nem a színészeken múlott.

Élmény: Ez így önmagában nekem kevés volt. Az ilyen egy ötletre épülő filmeknél mindig az a bajom, hogy rövidfilm is lehetett volna belőle, felesleges volt elnyújtani másfél órára (ld. még: La libertad). Ugyanakkor ha hozzátsznek egy-két réteget, pl. rágyúrnak az abszurd humorra vagy Gizella átalakulását az út során megspékelik némi egzisztencialista színezettel, akkor indokoltabb lett volna. De elsősorban ezt a fajta képi világot nem szeretem, talán túl sok volt belőle nekem az 1990-es években.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Dengyel Iván (Roncsfilm)
    • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelem, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
  • Stefan Sileanu idény hunyt el 80 évesen, Monica Ghiuta tavaly hunyt el 79 évesen
Szólj hozzá!

Roncsfilm (1992)

2020. augusztus 07. 19:31 - Liberális Artúr

Rendezte: Szomjas György
Műfaj:
szatíra, vígjáték
Főbb szereplők:
Szirtes Ági, Mucsi Zoltán, Gáspár Sándor, Szőke András

Megjelenés: 1992, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: https://retromagyarfilmek.blog.hu/2020/03/29/szomjas_gyorgy_roncsfilm_vagy_mi_van_ha_gyoztunk
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/roncsfilm-roncsfilm/movie-2131

Cselekmény: Sánta Gizi nevéből adódó járási nehézségei miatt egy alkalommal elesik és képtelen felállni. Szerencsére arra jár a szerencsejátékos Kapa (Mucsi Zoltán), felsegíti, amiért hálából Gizi azonnal kirakja addigi albérlőjét, Gézát és helyére veszi Kapát. Géza bosszúból rablótámadást színlelve visszamegy, de az akció balul sül el és Gizi, valamint a házmester Béla megfutamítja...

Téma: Az Édes Emma, drága Böbe párja abban az értelemben, hogy ez is a rendszerváltás idején mutat korképet egy bizonyos csoportról, ami ezúttal a nyócker legalja rétege. Szociográfia helyett azonban inkább humorosabb történetekre helyezi a hangsúlyt.

Tartalom: Ennek megfelelően epizodikusabb szerkezetű, nincs vezérfonal. A helyszín egyetlen lakóház és környéke. Első helyszínünk a kocsma, aminek falát ledöntve jutnak be hajnalban az alkoholista vendégek, párhuzamot vonva a berlini fal leomlásával. Az epizódokat valós bűnűgyi jelentések ihlették, ebből kitalálható, hogy állandó verekedéseknek lehetünk szemtanúi, ami állandó késelésekben végződik. A főbb szereplők Gizi és Kapa, akiknek a szakítása gyilkosságban végződik; Géza, akit Kapa kitúr, ezért rablótámadást indít Gizi ellen, illetve összeverekszik egy taxissal; valamint Béla a házmester, aki idegösszeonlást kap és túszul ejti saját feleségét. De tulajdonképpen minden szereplő hasonló jelentőségű. A karakterek ösztönlények, részben ez a humor (és a tragédia) forrása, részben az, hogy igyekeztek abszurdabb eseteket megfilmesíteni, mint pl. a rejtős jelenet, ahol a vendég késsel a hátában megy kocsmázni. Ami kicsit sem vicces, az a magyaros börleszk, azaz a verekedések, ami kb. azt a színvonalat hozza, amit általános iskolások szoktak csinálni, ha kamera kerül a kezükbe. Ugyanez igaz a nőkre is, egyetlen funciójuk a csöcs meg a pina. Pedig az író ekkor már 50 volt, nem 10. A párbeszédek gyakran nagyon bénák voltak, de ez részben abból adódott, hogy sokat improvizáltak a hiányos forgatókönyv miatt.

Forma: Formailag már jobb volt, a szalagot pl. rendszeresen roncsolták, hogy rossz minőségű VHS-re hajazzon. hasonló célt szolgálhatott a színes megvilágítás és a sok dőlt szög is. Állandóak voltak a reklámbevágások képben és hangban is, hogy álomviláguk ellenpontozza a környék nyomorának valóságát. Visszatérő humoros elem volt a film születésének körülményeiből adódó, bűnügyi riportszerű megszólalás, amelyeket egyes verekedések után rendőrösen megfogalmazva adtak elő a szereplők a kamerának, gyakran azonban a látottakat tagadva vagy jelentősen módosítva. A színészek egy része amatőr volt, de végülis nem vallottak szégyent, azt viszont el sem tudom képzelni, hogy sikerült annyi nagy nevet is leszerződtetni. A zene többnyire a verekedések börleszk-jellegét hivatott alátámasztani, de mivel azok voltak a leggyengébb részek, ez nem tett jót a zenének sem.

Élmény: Ennyire még nem utáltam magyar filmet a projektem során, tényleg olyan volt, mintha tízévesek ökörködtek volna benne. Persze ha valakinek bejön ez a fajta humor, akkor biztos élvezni fogja. De annál is fájóbb, mert az alapkoncepció nem volt rossz egyáltalán, ügyesebb hangsúlyokkal (abszurd helyzetek vs verekedések) sokkal jobb film lett volna.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Az én XX. századom, Édes Emma drága Böbe)
    • Blaskó Péter (Fényes szelek)
    • Pap Vera (Angi Vera, Fehérlófia)
    • Ujlaki Dénes (Amerikai anzix)
    • Lázár Kati (Szürkület, Werckmeister harmóniák)
    • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Napló gyermekeimnek, Egymásra nézve, Napló apámnak anyámnak, Édes Emma drága Böbe)
    • Reviczky Gábor (Egymásra nézve)
    • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm, Örökbefogadás, Angi Vera)
    • Derzsi János (Őszi almanach, Szürkület, Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
  • Színészdinasztiák: Lázár Kati élettársa Jordán Tamás;
  • Gáspár Sándor és Bánsági Ildikó, valamint Cserna Antal és Szalay Krisztina férj és feleség
  • A Gólya kocsma ma is áll, igaz, pár éve elköltöztek kicsit arréb.
  • A lakóház épülete a Szigony utca 24. volt, amit persze már elbontottak.
  • 2016-ban megpróbálták közösségi alapon elkészíteni a második részt, de nem jött össze.
Szólj hozzá!

Édes Emma, drága Böbe (1992)

2020. augusztus 06. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Szabó István
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Johanna ter Steege

Megjelenés: 1992, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/edes-emma-draga-bobe-edes-emma-draga-bobe/movie-45706

Cselekmény: Budapest a rendszerváltás idején. Emma és Böbe (Börcsök Enikő) tanárok, egy szobában laknak egy pedagógusszállón. Emmának titokban viszonya van Stefaniccsal, az igazgatóval (Andorai Péter). Együtt töltenék a hétvégét Stefanics nyaralójában, de a férfi végül nem ér rá, ezért Emma Böbével megy. Egy beszélgetés során kiderül, hogy Böbe is megvolt Stefanicsnak...

Téma: A rendszerváltás korát örökítette meg a film az egyik vesztes csoport szemszögéből (bár találóan jegyezte meg az egyik írás, hogy az értelmiség pont nem az volt), de elég hangsúlyos feminista vonalat is felfedezni véltem benne a személyes dráma mögött.

Tartalom: A cím ellenére elsősorban Emmával foglalkozunk, aki tipikus szocialista sikertörténet lehetett volna azzal, hogy paraszti sorból budapesti tanárrá növi ki magát. Csakhogy nem a hatvanas években vagyunk, hanem a rendszerváltás környékén; a pedagógus pálya már ekkor is egyet jelentett az aljamunkával, nem elég, hogy a félreszocializált gyerekekkel nem lehet bírni és a kollégák áskálódását el kell viselni, de még egy szobabérletre se futja. Ezen ront nagyot a rendszerváltás, amikor az orosztanárok egy pillanat alatt feleslegessé válnak, ráadásul újra megjelenik a politikai színezet is, csak most az a ciki, ha valaki a szocializmushoz kötődött. Ez az idősebb tanárok kétségbeesett vádaskodásán látszik a legjobban, akiknek nem ez az első rendszerváltásuk és egymásra licitálnak abban, hogy ki nem szolgálta ki a rendszert jobban. Emmáék ebben tehetetlen áldozatok, hiszen még esélyük sem volt korrumpálódni. De nagyobb szerepet kap a személyes tragédiája, amelyben egyrészt gyökerét vesztett vidéki, másrészt nincstelen, de legfőképpen magányos. A szerelmet azonban nem kapja meg az igazgatótól, aki bár gerinctelen, férfiként mégis tökéletesen érthető és nehéz elítélni, ha valaki volt már hasonló helyzetben. A passzív Emma ellenpontja Böbe, aki nem nyugszik bele a helyzetébe, és mindent elkövet a jobb életért, de erről nem mondhatok többet spoiler miatt. Külön kellemetlen, hogy Emma még nő is, mert ez még lejjebb taszítja; az még hagyján, hogy csak férfiakon keresztül juthatna el egy jobb életbe, de még a rendőrség is uralkodó férfiként lép fel vele szemben és kéjesen vájkál a szexuális életében, amikor pl. épp egy nemi erőszak kísérlete miatt tesz feljelentést.

Forma: Megörültem a kezdő képsoroknak, mert Emma rémálomjelenetével nyitunk, de nagyjából ennyi volt a film, innentől kezdve inkább kézikamerás-dokumentarista stílust vesz fel. A legerősebb rész mindenki egybehangzó állítása szerint az a montázs, amikor meztelen statisztának jelentkezők mutatkoznak be és mindenki tanár vagy a szociális szférából jött. A zene klasszikus, amit általában szeretek, de egy ilyen kordukmentumhoz sokkal jobban illenek a korabeli számok, ami akkor látszik, amikor tényleg ilyenek szerepelnek benne. Szóval ezek alapján a színészi játékon keellene múlnia mindennek, de számomra életszerűtlenül túldramatizálták a játékot.

Élmény: Valahol persze megbocsátható, hiszen a forgatókönyvírással együtt is pár hét alatt hozták össze a filmet úgy, hogy még nem is volt költségvetés. Kétségtelenül megvolt a rendszerváltás fílingje, ami annál is durvább, mert eltelt harminc év, de a villamosok még mindig ugyanazok :D Szóval kordokumentumnak megteszi, filmnek kevésbé volt érdekes.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Börcsök Enikő (Werckmeister harmóniák)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve, Az én XX. századom)
    • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach, Kárhozat)
    • Pásztor Erzsi (Tűzoltó utca 25, A ménesgazda, Angi Vera)
    • Bódis Irén (Tűzoltó utca 25)
    • Máté Gábor (Az én XX. századom)
  • Színészdinasztiák: Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda; Gaál Erzsi férje Zsótér Sándor; Jordán Tamás élettársa Lázár Kati;

Szólj hozzá!

Szürkület (1990)

2020. augusztus 05. 23:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Fehér György
Műfaj:
krimi
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1990, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,4

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szurkulet-szurkulet/movie-2392

Cselekmény: Egy kislányt meggyilkoltak. A helybéliek  a rendőrséggel együtt a házalót gyanúsítják, akinek már korábban is volt ügye egy 14 éves lány miatt. A külsős nyomozó (Haumann Péter) azonban egy régi autóval közlekedő sorozatgyilkosra gyanakszik, akit az egyik gyerek feketekabátos óriásnak ír le...

Téma: Nincs mostanában könnyű dolgom a filmek dekódolásával, a minimális cselekmény ellenére ez sem egyszerű. Részben a megvalósítása miatt, amire majd alább kitérek, de inkább azért, mert eleve nehéz megfogalmazni azt, amit eleve filmre szántak. A Persona jutott róla először eszembe, itt is valami hasonló játék történik az identitásokkal a Csend és kiáltás stílusában. De hogy hova akar kilyukadni, az nem világos.

Tartalom: Amit feltétlenül tudni kell, az elhangzik az első jelenetben, több konkrét, "normális" párbeszéd nem is nagyon lesz már: a környék egykori nyomozója visszatér létszámhiány miatt ennek az ügynek az erejéig, ami egy kislány meggyilkolásának esete. És innentől kezdve nagyjából csak következtethetünk rá, hogy mik történnek, mert kevés magyarázatot kapunk. Például nekem az sem volt egyértelmű, hogy két nyomozónk van, akik közül az egyik, Haumann folyamatosan követi titokban a másikat. Ja, persze nevek sincsenek, személyiségek se nagyon, de az se egyértelmű mindig, hogy mikor kivel van dolgunk (pl. benzinkutas család). Ennek ellenére azért nagyjából kikövetkeztethető a cselekmény nagyja, ugyanakkor megfoghatatlan, főleg a vége, szóval kicsit Twin Peaks-es fílingje van. Ha eddig nem írtam túl sok konkrétumot, az azért van, mert nincsenek: a cselekmény lineáris, de önmagában nem közvetít semmilyen gondolatot; nincs megvariált szerkezet, amit ki lehetne emelni; a karakterekről szinte nem derül ki semmi, ellenben sokat titokzatoskodnak utalva valamire, amit aztán nem fejtenek ki. Jelképrendszer van, de erről inkább a következő szakaszban írok.

Forma: Ennek a filmnek sokkal inkább a képi világa számít, minstem a sztorija; már az első jelenetben sem látjuk a karaktereket és ez egy visszatérő megoldás, így gyakran nem lehetünk benne biztosak, kit is látunk. Párbeszédnél a hallgatót mutatják. Nem mutatják elég közelről. Túl sötét van. Nemcsak a cím szürkület, de a napszak is általában ilyesmi, összeolvad az alakok alig kivehető képe, ezért is hasonlítottam a Csend és kiáltáshoz. De időnként még Jancsó belső vágásai is megjelennek, szóval áll a párhuzam. A zene és a kép harmonikus abban az értelemben, hogy mindkettő rendre ismétlődik: egy dallam van, ami újra és újra visszatér, ahogy ugyanazon tájkép is rendre, refrénszerűen előkerül. Ekkor jelennek meg a jelképeink is, mint a kereszt vagy a zord táj. Minden szürke, sötét, nem süt a nap, nem véletlenül sorolják a fekete széria filmjeihez. És mindeközben nagyon lassan vánszorog, a színészek lassan beszélnek, a kamera lassan mozog, nincs semmi elkapkodva, de illik a képi világhoz. Ahogy említettem, a zene egy dallamból áll, de ez dark ambientes, olyasmi, mint a 2001: Űrodüsszeiáé vagy valamelyik Lynch-filmé.

Élmény: Alapvetően hangulati filmnek látom - ha van gondolata, az túl megfoghatatlan, hogy a magamfajtáknak könnyen értelmezhető legyen. Ennek ellenére úgy érzem, jobb lett volna, ha vagy bevállalósabb és még formaibb vagy épp ellenkezőleg és legalább a sztoriban ad némi mankót. Amúgy korrekt film.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Haumann Péter (Még kér a nép)
    • Derzsi János (Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
    • Pogány Judit (Egymásra nézve, Panelkapcsolat)
    • Lázár Kati (Werckmeister harmóniák)
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó)
    • Németh László (Fényes szelek, Angi Vera)
    • Hetényi Pál (Apa, Őszi almanach)
  • Színészdinasztiák: Haumann Péter felesége Vári Éva; Lázár Kati férje Jordán Tamás;
  • Eredetileg Dürrenmatt írta a forgatókönyvet egy 1958-as svájci filmhez, amit szintén egy magyar rendező, Vajda László vitt filmre, úgyhogy ez tulajdonképpen egy remake.
3 komment
süti beállítások módosítása