Artúr filmélményei

Napló apámnak, anyámnak (1990)

2020. augusztus 04. 21:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Mészáros Márta
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Czinkóczi Zsuzsa, Jan Nowicki
Megjelenés: 1990, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/naplo-apamnak-anyamnak-naplo-apamnak-anyamnak/movie-3067

Cselekmény: Folytatódik a Napló gyermekeimnek. 1956-ot írunk Juli (Czinkóczi Zsuzsa) fotósnak tanul Moszkvában, amikor kitör a forradalom Budapesten. Rohanna haza, de mire engedélyezik, már leverték a felkelést. Magda (Anna Polony), Juli mostohaanyja és vezető beosztású, hithű kommunista, teljesen kikészül, miután először a kommunisták hagyják cserben, majd a felkelők lincselnék meg. Viszonyuk nem változott, Juli újfent számon kéri apja igazságtalan elhurcolásáért. Jánosba (Jan Nowicki), az emberarcú szocializmus képviselőjébe is belefut, aki teljes mellszélességgel támogatja a felkelőket. Hazafelé tartva azonban a kijárási tilalomra való tekintettel katonai járőrök letartóztatják és kihallgatásra viszik Julit...

Téma: Az 1956 utáni megtorlást láthatjuk már jól ismert karaktereink életén keresztül, ennél nem többet, illetve ami az, azt már említettük korábban, szóval nem újdonság: a rendszer a hatalomtól eltorzulva szembekerül saját építőivel.

Tartalom: Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy Mészáros Napló-trilógiájának ez a harmadik darabja, a második nem szerepel a listámon, így nem tudom, miből maradtam ki. Anélkül is értettem, de az első rész vagy a magyar történelem ismerete nélkül már elég zavaros lett volna. Szóval 1956 van, ahogy a valóságban Mészáros, úgy a történetben Moszkvában filmszakos Juli továbbra is osztja az észt a hazug rendszerről, csak most nemzetközi diáktársainak, de így huszonévesen már idétlen ez a gyerekes hozzáállás. A budapesti forradalom hírére hazasiet, ahol oroszok lövik a magyarokat, János már egyre akítvabban áll ellen, Magda pedig összeomlott,mert mindkét oldal kitaszította. A felkelőket megölik, letartóztatják, megkínozzák, kivégzik, disszidálnak, illetve megrpóbálják őket a kádári kompromisszumra kényszeríteni. Egy szép, jelképes jelenetben mégis összegyűlik mindenki pártállástól függetlenül megünnepelni az újévet, mégiscsak egy közösség vagyunk.

Forma: Sokat nem tudok róla elmondani, leszámítva hogy sok archív felvétel van, de ezek már nem kreatív bevágások, hanem csak egyszerű archív felvételek az eseményeket illusztrálandó. A zene inkább egy kémfilmbe való. A színészi játék egyenetlen.

Élmény: Hjaj... Eddig általában pozitívan csalódtam a magyar filmekben, de ez most az a tipikusan magyarosan erőltetett film volt, amitől mindig féltem. A játékidő nagy részében életszerűtlen a dramaturgia, ez alól kivétel a nagyon is erős kivégzős jelenet. De nincs meg az első rész lendülete, gyermekien naiv ereje, az emlékek intimitása, Juli karaktere már túl öreg hozzá. Képi megoldásaiból is hiányoltam az ötletességet. Kordokumentumnak jó lehet.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki (Napló gyermekeimnek)
    • Bánsági Ildikó (Szindbád, Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
    • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelmem Elektra, Szerelem)
    • Anna Polony (Napló gyermekeimnek, Tízparancsolat)
  • Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula;
  • A forradalomban mintegy hatezren haltak meg; a megtorlás során 200 ezren elmenekültek az országból, több mint 25 ezer embert letartóztattak és közel 200-at végeztek ki 1961-ig.
Szólj hozzá!
Címkék: életrajzi dráma 1990 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1990-es évek Mészáros Márta Czinkóczi Zsuzsa 2 órás IMDB 7 Jan Nowicki

Az én XX. századom (1989)

2020. augusztus 03. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Enyedi Ildikó
Műfaj: dráma, tragikomédia
Főbb szereplők: Dorota Segda, Oleg Jankovszkij, Paulus Manker, Andorai Péter, Máté Gábor
Megjelenés: 1989, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-en-xx-szazadom-az-en-xx-szazadom/movie-709

Cselekmény: 1880, Budapest. Ekkor születnek meg Dóra és Lili, az ikrek.Elárvulnak, ekkor két idegen veszi magukhoz őket és elszakadnak egymástól. Ugrunk. 1900-ban vagyunk, Dóra a bájaival visszaélő szélhámosnő lesz, Lili pedig feminista terrorista. Egy tervezett robbantás helyszínére utazik, ahol megismerkedik Z-vel (Oleg Jankovszkij), aki kis híján szintén a robbantás áldozatává válik...

Téma: Hát ööö... A legtöbb írás egyöntetűen állítja a cím és a korszak miatt, hogy Enyedi a huszadik századot a századelős optimizmusban akarja meglát(tat)ni és nem a szörnyűségeiben. Ezt el tudom fogadni, csak a történet fő cselekményszála nem igazán erről szólt, hanem az önmagát kereső Liliről. Azt hiszem.

Tartalom: Bár van egy fő cselekményszál, a történet inkább lazán kapcsolódó epizódokból áll. A keretet Edison két találmánya adja, amelyek az emberi nagyságot hivatottak jelezni, ugyanakkor Edison maga is némi mélabúval tekint a letűnő múltra (ld. telegráf - galamb). Eközben megszületik az ikerpár, akiket egy romantikus történetre hajazóan szétválasztanak, hogy kétféle életutat járjanak be: Dóra nagyvilági nő lesz, Lili idealista, de félénk mozgalmár. Ezen kettőségre felhívja a figyelmet a Weininger-epizód is, bár ott abszurd formában, de még jobban összekapcsolja őket Z személye, aki Lilibe szeret bele, de megtapasztalja Dórát is. Az epizódok narrátora, alakítója két játékos csillag, akik egyrészt könnyedebbé teszik a hangulatot, másrészt jelentéktelenítik a földiek gondjait is. Rengeteg a jelképes utalás, aminek a nagy részét fel se fogtam. Ilyen volt pl. a szilveszteri vonat, ahol az egyik vonat a 19. századot megtestesítve elbúcsúzott az előrehaladó vonattól, amin ikreink egyszerre tartózkodtak, de egyikük vagonban, a másikuk luxuskabinban.

Forma: Korának megfelelő képi világot igyekszik felvenni és ez nem csak a sok némafilmes bejátszásban jelenik meg, hanem a stílusa is valamennyire a régi filmekre hajaz, ha nem is a rövidfilmes korszakéra. A fényt kevésbé érzem hangsúlyosnak, mint amennyire bizonygatni próbálják, mégha ez is volt a cél. De az egész filmet is nehezen tudnám leírni, mert a tartalomhoz hasonlóan szerteágazó megjelenésében is. Van itt mindenféle technika és filmes stílus... Valamire nagyon emlékeztet, de most nem jut eszembe. Az utóbbi élményeim közül leginkább talán a Historias extraordinarias hasonlít rá legjobban. A zene könnyed, gyors, a díszlet néha stilizált. A film a magyar filmtörténet az ún. fekete szériájába tartozik, amikor a trendekkel szembemenve az 1980-1990-es években a kiábrándultságra utalva.

Élmény: Nem számítottam ilyen filmre, az biztos. Mi lenne a jó szó rá, eklektikus? Lehetett volna szórakoztató és izgalmas, de nekem valahogy nem állt össze, hiányzott belőle az egység, akár a széttagoltság egysége.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: 
    • Oleg Jankovszkij (Tükör)
    • Andorai Péter (Bizalom, Mephisto, Egymásra nézve)
  • Edisont a blog olvasóinak nem kell bemutatnom, Otto Weininger (1880-1903) századfordulós osztrák filozófus volt, öngyilkos lett, amikor plágiummal vádolták meg.

Szólj hozzá!
Címkék: 1989 dráma 20. század tragikomédia Magyarország Európa Kelet-Európa 1980-as évek Máté Gábor Enyedi Ildikó Andorai Péter 2 órás IMDB 7 Dorota Segda Oleg Jankovszkij Paulus Manker

Kárhozat (1987)

2020. augusztus 01. 23:50 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarr Béla
Műfaj: -
Főbb szereplők: Székely B. Miklós, Kerekes Vali, Temessy Hédi, Pauer Gyula, Cserhalmi György
Megjelenés: 1987, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/karhozat-karhozat/movie-1288

Cselekmény: A bányavárosi Karrernek (Székely B. Miklós) viszonya van Sebestyén (Cserhalmi György) feleségével, a bárénekesnővel, aki azonban szakítani akar vele és a posványos, vidéki élettel, mert még vannak ambíciói. Hogy ne zavarjon be a visszahódításba, Karrer külföldi munkát szerez Sebestyénnek...

Téma: "A történetek mindig a leépülés történetei", ahogy elhangzik Karrer szájából, és valóban, teljes a nihil, eljött a kárhozat, nincs remény - ennek a hangulatát próbálja visszaadni.

Tartalom: Majdnem mindegy is, mi történik a cselekményben; a főszereplő aza pokaliptikusnak tűnő város, amelynek lakói próbálnak kitörni, de azért nem annyira, hogy sikerüljön is. A házas énekesnő fel akarja mondani viszonyát szeretőjével és arról ábrándozik, hogy vidékről nagyvárosba költözik, ahol nagyobb és elismerőbb közönségnek énekelhet, de végül nem tesz semmit és Karrer (és mások) csábításának is enged. Karrer lelkiállapota kb. a depresszióhoz áll a legközelebb, mindenben negatív, azt hiszi, minden csak rssz véget érhet, de az énekesnő ambíciója neki is erőt ad (vagy csak színleli, hogy bejusson a bugyijába). De a csoda csak három napig tart, míg vissza nem jön a férj. A férj szintén problémás, adósságot görget maga előtt, ezért vállalja a csempészmunkát - nem spoilerezem el, de ő sem jár sikerrel, és ha nincs a fordulat, talán akkor is elbukik.

Forma: Az Őszi almanach után visszatértünk a fekete-fehérhez, sőt, annál is fekete-fehérebbhez, noirosan kontrasztos, de azért kevés játék van a fénnyel, a foltnyi, de erős fények inkább csak a sötétséget hivatottak kiemelni. Itt már megvan a jellegzetes tarri kameramozgás, amikor a kamera a jelenet végén a helyszínen marad, de itt annyival hatásosabb, hogy lassan mozogva a semmiből leonésan beleveszi idővel a karaktert is a képbe, majd otthagyja, jelezve, hogy bármi is történik, nem jelent érdemi változást a város életében. Mert a legfontosabb szereplő a romos, szürke, kellemetlenül nedev, állandóan esőben ázó, kihaltnak mutatott város, amit egy vidámabb táncmulatság sem tud megszépíteni, hanem inkább csak jobban kihangsúlyozza a reménytelenséget. Egyébként már az Őszi almanachnál is észrevettem, hogy az állandó zeneszerző, Víg mintha ugyanazt a dallamot használta fel volna ott is, itt is és a Werckmeister harmóniákban is, de ez utóbbibban volt a leghatásosabban beillesztve. Színjáték nincs, a karakterek életszerűtlen mmonológokkal filozofálgatnak, mindent érzelemmentesen tesznek.

Élmény: Elsősorban az eső és a romos környezet miatt jogosan hasonlítják a Sztalkerhez, csak itt épp szinte ellentétes, martelien negatív jelentést kap. Ez már egy nagyon jellegzetesen Tarr-film volt (az első közös munka Krasznahorkaival), bár tartalmában még kissé esetlennek éreztem, mindenesetre sokkal könnyebb volt befogadni, mint a későbbi munkákat, de kevésbé is volt hatásos.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Sátántangó)
    • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach)
    • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét, Mephisto, Fehérlófia)
  • Színészdinasztiák: Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda;

Szólj hozzá!
Címkék: 1987 20. század Magyarország Európa Tarr Béla Kelet-Európa 1980-as évek Cserhalmi György Pauer Gyula Temessy Hédi Székely B. Miklós 2 órás IMDB 8 Kerekes Vali

Roma (2018)

2020. július 31. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Alfonso Cuaron
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Yalitza Aparicio, Marina de Tavira
Megjelenés: 2018, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://meetinmontauk.com/2018/12/20/themes-and-symbolism-in-alfonso-cuarons-roma/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/mozi/roma-roma/movie-208288

Cselekmény: 1970, Mexikóváros Roma negyede. Az indián Cleo egy középosztálybeli családnál cselédeskedik, takarít, főz, vigyáz a gyerekekre. Kicsit családtag, de azért mindig tudatják vele, hol a helye. A családfő sokat dolgozik, majd pár hétre Kanadába megy kutatni, de ideges viselkedéséből sejthető, hogy itt másról van szó. Eközben Cleo teherbe esik udvarlójától, aki a hírre menten felszívódik...

Téma: Félig önéletrajzi film (Cuaron a középső fiú), amelyben személyes drámákat követhetünk nyomon, ugyanakkor a háttérben eközben történelmi léptékű dolgok zajlanak. Igazából nem fut ki a történet sehova azon túl, hogy főbb karaktereink picit megnyílnak.

Tartalom: Egy ideálisnak tűnő középosztálybeli családot ismerünk meg azzal a számomra nehezen értelmezhető érzelmi helyzettel, amikor együtt élsz a cselédeddel, aki egyszerre családtag és alkalmazott is. Ilyen Cleo is, aki jobbára passzív szereplőként sodródik az eseményekkel, legyen az szerelem, természeti katasztrófa vagy erőszakos társadalmi megmozdulások. De még ezeket is csak a partvonalról figyeli. Összefüggő történet nem igen van a család szétesésén és Cleo terhességén kívül, a szerkezet epizodikus, lazán kapcsolódó. Rengeteg viszont a jelképes mozzanat kezdve a városrésszel, ami ekkoriban kezdett az enyészetté válni, a Cuaron filmjeit elővetítő gyerekkori mozis élményeken át az autókig és méretükig. Számos ponton jelennek meg társadalmi jelenségek, hiszen az már önmagában beszédes, hogy a család fehér, míg Cleoék nem, de megemlíthetjük a parasztok és a földesurak szembenállását vagy a Corpus Christi mészárlást, ami az ország történelmének egyik legsúlyosabbja volt (ld. még Canoa).

Forma: A legszembetűnőbb a fekete-fehér szín, amit Cuaron azzal indokolt, hogy számára az emlékek sosem igazán színesek, de nekem kicsit ez feleslegesnek tűnik. Általában Cleo van a középpontban vagy az előtérben, azaz erősen az ő nézőpontját vesszük fel, de közben mégsem ő van a fókuszban, hanem a szélesvászon felvett környezete. Az élet megy nélküle is. A játéka amúgy is elég kifejezéstelen, de ez nem kritika. Az autentikusságra törekvés jegyében a legtöbb szereplő helybéli amatőr, pl. az orvosok is mind valódi orvosok voltak. Vizuálisan is sok a jelkép, a legtöbb képen látszik, hogy nem véletlenül szerepel az rajta, ami (pl. törött pohár, kitömött állatok, a nagy autó... stb.). Többször előfordul játék a napfénnyel, ami melegséget, erkölcsi fölényt jelez.

Élmény: A kritikák vagy teljes mértékben odavannak Cuaron legszemélyesebb filmjéért vagy megjegyzik fő hibájaként, hogy nem elég katartikus a történet lazasága miatt. Ez utóbbihoz húzok, de nem a történet miatt, hanem mert nem jött át a gyermekkor melegsége, annál sokkal borongósabb, szorongósabb volt. Szerintem ez hiányzott belőle, hogy igazán ütős legyen.

Érdekességek:

  • A Professzor Zoveket alakító színész maga is pankrátor; Zovek ebben az időszakban renkdívűl népszerű szabadulóművész volt. 1972-ben, 31 évesen halt meg egy helikopteres mutatvány közben.
  • Cuaron a film mindenese volt, nemcsak író-rendezője, hanem a kamerát is a kezébe vette és hathatósan részt vett a vágásban is. Az operatőri munkájáért Oscart kapott.

Szólj hozzá!
Címkék: dráma 2018 21. század Amerika Közép-Amerika Mexikó Marina de Tavira 2010-es évek 2 órás IMDB 8 Yalitza Aparicio Alfonso Cuaron

Quo Vadis? (1951)

2020. július 30. 23:24 - Liberális Artúr

Rendezte: Mervyn LeRoy
Műfaj: dráma, monumentális, történelmi
Főbb szereplők: Robert Taylor, Deborah Kerr, Leo Genn, Peter Ustinov
Megjelenés: 1951, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,2
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/quo-vadis-quo-vadis/movie-40313

Cselekmény: I. sz. 64, Róma. Marcus (Robert Taylor) dicsőséges hadjáratból érkezik haza Rómába, első útja régi barátjához vezet, akinél egy legyőzött lengyel fejeledem lánya, Lygia (Deborah Kerr) raboskodik. Azonnal megtetszik neki a lány és vágya annál jobban nő, ahogy a lány ellenáll neki, pedig sikeres és jóképű, minden nőt megkaphatna. Nem tudja mire vélni a dolgot, hogy miért nem ájul karjaiba a lány vitézsége hallatán, ezért a gyerekes uralkodót, Nérót (Peter Ustinov) megkéri, hogy mostantól hadd legyen ő az őrzője. Lygia persze ennek még kevésbé örül, ezért inkább megszökik. Marcus csak ekkor tudja meg, hogy a lány valami keresztény vagy mi és ezért nem jönnek be neki a római pasik...

Téma: A téma természetesen a kereszténység a vallás történelmének egy fontos korszakából, ugyanakkor a problémám a legtöbb kifejezetten kereszténynek szánt filmnél ugyanaz: csak keveset kapunk belőle a kereszténységből magából. A kereszténység csak köret és nem próbálják belénksulykolni valamelyik központi gondolatát, történelmi filmnek túl fiktív, regényadaptációnak pedig elég hiányos.

Tartalom: Erénye a testvéreihez hasonlóan, hogy a római életmódot állítja be alapnak és ahhoz képest a keresztények valóban valami fura szektának tűnnek, ugyanakkor az is lehet, hogy feleslegesnek érezték elmagyarázni a vallást, hiszen mégiscsak az erősen vallásos amerikai közönségnek készült. Szóval adott Marcus, a sikeres és kívánatos római hadvezér, aki annak rendje és módja szerint lerohanja a neki megtetsző Lygiát, a lány viszont meglepő módon hűvös és ellenáll, mert keresztény, míg Marcus értékrendje annak némiképp ellentmond. Pozitívum, hoy ez nem változik meg a történet végére sem, Marcus-nak nem lesz pálfordulása, de azért hajlandó lesz foglalkozni a dologgal. A fő cselekményszál azonban Néróé, aki ihletet keresve felgyújtja Rómát, majd a keresztényekre fogja. Könnyen befolyásolható, gyermeteg karakter. Negyedik fontos karakterünk Petronius, a császárt állandóan dicsérve kigúnyoló nemes, Marcus barátja. Mindhárom férfikarakter viszonya más-más a nőkhöz, pontosabban a nők szeretik őket máshogy: Néró a szerelmét tárgyként kezeli, de a nő anyai módon gondozza. Petronius nem bízik a nőkben, de mégis megenyhül, amikor megtudja, hogy rabszolganője tiszta szívből szereti őt. Marcus előbb Néróhoz hasonlóan bánna Lygiával, de a lány kevésbé kiszolgáltatott jogilag és értékrendjében is. A kereszténység közvetítése kimerül néhány jellegzetes idézetben.

Forma: A film magán viseli a szandálos filmek jegyeit, illetve annyira mégsem. Bér rekordtartú a legtöbb jelmez számában (32 ezer), olyan sok nagy tömegjelenet mégsem volt. Kivétel a hadsereg bevonulása és a tűz elől menekülő embertömeg. Nagy csatajelenetek nincsenek, nagytotálokból se sok. Tudom, nem kéne rajta fennakadjak 1951-ben, de a festett és vetített hátterek annyira bántóan elütnek a film többi részétől, ráadásul feleslegesen, mert pl. a lovaskocsis üldözés teljesen korrekt, amíg nem vágják be szemből Marcus-t vetített háttérrel. Az akciójelenetek rendben vannak, de az arénás rész lehetett volna durvább. A díszlet pazar. A zene hiába magyar (Rózsa Miklós), az ő stílusát sosem szerettem. A síznészek enm nyújtanak kiemelkedőt, Néró azonban elég jó lett, talán az eddig legjobb.

Élmény: Tudom, hogy nem szabad a könyvhöz hasonlítani egy filmet, talán nem is tudnám, mert annyira régen olvastam már, de ezt sem érzem egy sikeres átüétetésnek. A cselekményt hozza, de a lényeget nem, pl. Chilo szála is teljesen kimaradt. A legkellemetlenebb azonban, hogy láttam már 1913-as és 1932-es változatot is, és az utóbbi pre-code filmként mérföldekkel látványosabb volt nála és a lezárása annak idején jobban betalált, mint ennek a közönségkielégítőbb darabnak.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Robert Taylor (A kaméliás hölgy)
    • Deborah Kerr (Blimp ezredes élete és halála, Fekete nárcisz)
    • Peter Ustinov (Lola Montes, Spartacus)
    • Finlay Currie (Vágyak szigete, 80 nap alatt a föld körül, Ben-Hur, Kleopátra)
    • Abraham Sofaer (Diadalmas szerelem)
    • Marina Berti (Ben-Hur, Kleopátra)
    • Ralph Truman, Pietro Tordi és Giuseppe Tosi (Ben-Hur)
    • John Ruddock (Arábiai Lawrence)
    • William Tubbs (Paisa, A félelem bére)
    • Richard Garrick (A vágy villamosa)
    • Clelia Matania (Ne nézz vissza)
    • Elizabeth Taylor (Kleopátra, Nem félünk a farkastól)
    • Adrienne Corri (Doktor Zsivágó, Mechanikus narancs)
    • Walter Pidgeon (Hová lettél drága völgyünk, Tiltott bolygó)
  • Még életben van: Alfredo Varelli (105 - legalábbis nem írnak halálozási dátumot hozzá)
  • A filmben feltűnik élete egyik első szerepében testőrként Bud Spencer is, ahogy viszonylag ismeretlen statisztaként Sophia Loren és Elizabeth Taylor is. Szintén a későbbi nagy nevekhez tartozik az olasz statiszták irányítója, Leone.
  • A neve alapján magyar Aba Marika Budapesten született, de már olaszországi baletttáncosként került be a filmbe.
  • Több sportoló is bekerült a filmbe, legsikeresebb közülük az olimpiai ezüstérmes Tosi volt.

2 komment
Címkék: dráma történelmi 20. század 1951 monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Peter Ustinov Észak-Amerika Deborah Kerr Robert Taylor Mervyn LeRoy 3 órás IMDB 7 Leo Genn
süti beállítások módosítása