Műfaj: tragikomédia
Főbb szereplők: Mabel Normand
Megjelenés: 1918, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 5,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: A kamasz Mickeyt (Mabel Normand) szülei halála után a család barátja, a vidéki bányász Joe (George Nichols) neveli, de a kamaszkor annyira rosszcsonttá teszi a lányt, hogy Joe jobbnak látja Mickey távoli rokonaihoz küldeni őt nevelésre a városba, pedig Mickey épp kezdene beleszeretni a nemrég érkezett földmérőbe. Eközben a városi rokon valójában már elszegényedett és kétségbeesetten próbálja fenntartani a fényűző látszatot, amely helyzetben a megoldást a lányuk (Minta Durfee) férjhez adása jelentené. Csakhogy a kiszemelt férfi épp a földmérő...
Téma: Könnyed, aranyos vígjáték, nincs túlgondolva, bár megjelenik benne némi vidék-város ellentét, amelyben az előbbi nyersen jó, az utóbbi finomkodva rossz.
Tartalom: A történet két részre oszlik, ebből az elsőben a természetben élő, vadóc Mickey kalandjait láthatjuk, aki még inkább gyerek, legalábbis amíg fel nem tűnik a sármos földmérő. Az igazi bonyodalmak a második részben jönnek, amikor Mickey a városba kerül és hátrahagyjuk az ártatlan természetet és lakóit (kiemelt szerepet kapnak az állatok is). A városban nyoma sincs ennek, csak ármánykodó embereknek. A poénokat az adja, hogy Mickey egyik környezetben sem fogja vissza magát és meggondolatlanul, spontán viselkedik teljesen fittyet hányva mindenre. A szórakoztatás jegyében a végére sajnos a kelleténél több lesz az akciójelenet és mai szemmel legalábbis nevetségessé válik. Kisebb probléma, hogy a cselekmény szét van esve; a túl bonyolítás ugyan nem szokatlan ebben a korban, de az igen, hogy viszonylag kapkodó és következetlen, sokszor csak egy-egy felirat hidal át olyan részeket, amelyek normális esetben hosszas drámák lennének.
Forma: Valami hasonló megjelenik a külcsínben is, ugyanis eléggé sokszínű, nem feltétlenül pozitív értelemben: egyszerre vannak jelen túl feltűnő gyorsítások és visszafogottabb arcjátékkal előadott, lassabb, lélektani poénok. Jellemzően közepes távval veszik a szereplőket, de néha váratlanul és furán nagytotálba váltunk, ami a jelenet szempontjából fontos, de mégis kizökkenti a nézőt. Az akciójelenetek elég jól sikerültek, van autósüldözés, lovas vágta, verekedés. A legtöbb a színészeken múlik; a filmet eleve Normand saját stúdiója készítette így teljesen köré lehetett építeni a töténetet és tökéletesen hozza a kamaszt, mégha túlzóan gesztikuláló is. A legjobb azonban gyámja és házvezetőnője, akik aranyos párként nemcsak humorosak tudnak lenni, hanem drámaiak is.
Élmény: Jobban szórakoztam rajta, mint vártam, a legtöbb poén ma is működiik, csak kissé szét van esve töténetben és képeiben is.
Érdekességek:
- Korábban láttuk: Mabel Normad (Reménytelen szerelem), George Nichols (The Unchanging Sea, A lonedale-i távírászlány), Minta Durfee (Reménytelen szerelem, Hová lettél drága völgyünk, 80 nap alatt a föld körül, Bolond bolond világ), Tom Kennedy (Van aki forrón szereti, Bolond bolond világ)
- F. Richard Jones, a rendező 1930-ban, 37 évesen hunyt el tuberkolózisban.
- Mabel Normand és Lew Cody (az unokabáty) később összeházasodtak.
- A filmet elkészülte után be se mutatták egy évig, annyira nem bíztak benne, de aztán egy véletlen során bekerült a mozikba és bármi promó nélkül 1918 legnézettebbje lett.
.jpg)
