Tartalom

A Rossz megbízásból ellopott zsold után kutat; a Csúf fején vérdíj, folyton menekül; a Jó elkapja, feladja a pénzért, majd megszökteti. A Jó és a Csúf véletlenül félinformációkat szerez a zsold helyéről. A három fegyverforgató mester hol egymást akadályozva, hol egymást segítve a pénz után ered, miközben körülöttük épp forrong az amerikai polgárháború.

Az eddigi westernekkel ellentétben (Az üldözők, Volt egyszer egy Vadnyugat, Vad banda) itt még nem a hanyatló, hagyományos vadnyugat elmúlásáról van szó, sokkal inkább magáról a kalandról. Minimálisan érintve van a kor társadalma is a Csúf előélete kapcsán, de elsősorban a polgárháborús részek tudnak nagyobb mélységet adni a filmnek, különösen a hídért folytatott csata. Kicsit olyan, mintha szándékosan betüremkedne időnként a kegyetlen valóság főhőseink kalandjaiba. Mindemellett pedig természetesen az idilli vadnyugat eszméjének lerombolása is a koránstem idilli szereplőkkel.

Megvalósítás

Leone fő védjegyei a hatalmas tájképek, amelyben jelentéktelennek tűnnek az apró emberek, illetve szuperközelről mutatott barázdált arcok. Megfigyelhető még az is, ahogy a szereplők látóterére szűkül a nézőé is: a meglepetéseket nem egy váratlan vágás okozza, hanem amikor a kamera mozgásával új dolgok jelennek meg a színen.

Leonével együtt ját Morricone is; a színészekhez hasonlóan ritkán emelem ki a hangokat, és itt sem az ikonikus zenei motívum miatt teszem, hanem az apró részletek miatt, amik segítenek érzékeltetni a helyzetet, mint pl. a Pszichóban vagy a 2001: űrodüsszeiában. És ha már a hangoknál tartunk, Leone szerencsére keveset beszélteti szereplőit, amivel a némafilmek erősségét is megjelenteti filmjében. Szinte fáj, amikor az első tíz perc után emberi hangot lehet hallani. A szereplők viszint sajnos egyszerűek, csak néhányukban látni az élő embert. Még a Jó és a Rossz is teljesen jellemtelenek, és nem a szó erkölcsi értelmében.

Élmény

A film szórakoztató, izgalmas, néhol egészen humoros és érdekes is tud lenni, és megvalósításában tökéletes, mégha hiányzik is belőle többnyire az átütő erő. A legnagyobb gyengéje talán az, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett a szórakoztató kalandokra a lényegi mondanivalónál.

Érdekességek

- John Bartha, aki a Csúfot őrizetbe vevő seriffet alakítja, magyar. 1956-ban emigrált, de még játszott pár magyar filmben, mint pl. az Állami áruházban.