Tartalom

Joel zárkózott, egyedülálló férfi. Valentin-napon bal lábbal kel és munka helyett inkább lődörögni megy. Találkozik Clementine-nal (Kate Winslet), aki a férfival ellentétben teljesen extrovertált. Hamar egymásra hangolódnak. Egy kis visszapillantó során azonban megtudjuk, hogy nem először találkoztak már: együtt is éltek, ám egyre rosszabbá vált viszonyuk, ezért Clementine egy veszekedés után hirtelen felindulásból töröltette agyából Joellel kapcsolatos emlékeit. Miután Joel ezt megtudja, bosszúból ő is erre készül, ám az orvosi eljárás során rádöbben, hogy szeretné megtartani boldog emlékeit...

A film témái a szerelem és az emlékek. A szerelmet azonban egyáltalán nem idealizálva mutatja be: Clementine extrováltsága idegesítő, mintsem bájos, míg Joel zárkózottsága mögött sem egy mélyen érző széplélek lakik. Ahogy törlődnek Joel emlékei és próbál beléjük kapaszkodni, úgy ismerjük meg a kapcsolatuk csúcs- és mélypontjait. A film végén/elején hiába találnak egymásra újra, korántsem biztos, hogy másodjára sikeresek lesznek (az eredeti forgatókönyv szerint láthatjuk az idős Clementine-t, aki már vagy 15-ször töröltette Joel emlékét addigra). Az emlékezés témája kevésbé gondolkodtat el, azt hiszem magától értetődő, hogy az átélt élmények mindenképpen javunkra válnak, akár kellemesek, akár nem. Vagy csak nem voltam még sosem igazán szerelmes életben és nem érzem át a felejtés jelentőségét.

Megvalósítás

A film nagyobb részében Joel tudatában járunk az emlékei között, ennek megfelelően a történet szerkezete álomszerű, de nem líraian szépen, hanem töredezetten, mint pl. a Mementóban vagy a Szkafander és pillangó egyes részeiben. Sem időben, sem térben nem haladunk lineárisan, de ezek a síkok még össze is mosódnak néha. A díszlet a tudatállapotnak megfelelően változik (többségüket állítólag nem is digitális trükkel, hanem kellékekkel, filmes trükökkel érték el), Joel gyerekkorában pl. minden óriási, a könyvesbolt könyvei üresek, tárgyak el- és feltűnnek, falak omlanak le.

Képileg még kifejezőbb: sok a közeli, kézikamerás-rángatózós felvétel, miközben a háttér elmosódik, sőt, direkt csak a középpontban álló szereplőt világítják meg, így a háttér sötét marad, ezzel is erősítve a karakter pozícióját. A hang és a kép is időnként elmosódik. Érdekesség, hogy a hallgatag Joelt emlékei során ismerhetjük meg jobban, a valós életében keveset mutat magából.

Élmény

Sokan említik Jim Carrey nagy, drámai alakításának ezt a szerepet, amellyel végleg le tudott számolni 1990-es évekbeli vígjátékszerepeivel, de én sajnos képtelen vagyok nem Ace Venturaként tekinteni rá, ez pedig kicsit tönkreteszi a komolyabb filmjeit számomra. Nagyon sokan szeretik a filmet érzelmi töltetéért, ami nekem sehogy se jött át - mint fentebb említettem, ez talán tapasztalatlanságomból adódik, de ezel együtt sem éreztem a témáját igazán erősnek, pedig kivitelezésben egyáltalán nem volt rossz.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Kate Winslet (Titanic), Elijah Wood (A gyűrűk ura)
- A film címe Alexander Pope verséből származik:

Mily boldog az, ki feddhetetlen.
A világ is feledi, ki elfeledte már.
Ez a makulátlan elme örök ragyogása!
Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra