Tartalom

Buddy (Jack Lemmon) lassan négy éve irodai dolgozó. Sokat túlórázik, de ennek egyetlen oka, hogy nem mehet haza korábban, albérletét ugyanis feletteseinek engedi át légyottokra. Emiatt sokat kell magyarázkodnia a szomszédok előtt is, de a szívességek meghozzák gyümölcsüket: e közvetlen felettesek Buddy viszonylag rövid munkatapasztalata ellenére is előléptetésre ajánlják a nagyfőnök Jeffnél (Fred MacMurray). Ő sem hülye azonban, tudja hogy minek köszönheti Buddy az ajánlást, de a lakáskulcsért cserébe neki sincs kifogása az előléptetés ellen. Buddy örömében a régóta kiszemelt liftkezelő lányt, Frant is randira hívja, de a lány végül nem megy el a megbeszélt helyre - Jeff ugyanis épp miatta kérte kölcsön a lakást. Fran nem hülye, tudja hogy ő csak egy szerető a családos férfinak, de szerelmes, ezért mégis próbál hinni neki, Buddy pedig a karrierje érdekében lemond a lányról. Egy ilyen karácsonyi légyott során azonban Fran és Jeff összevesznek, ezért a nő öngyilkossági szándékkal altatókat vesz be. Buddy még időben rátalál az eszméletlen Franre, és ápolása közben igazán beleszeret...

Egy realista románcot láthatunk, amelyben nincs helye (vagy legalábbis ritkán) nagy, romantikus gesztusoknak. A liftkezelő lány tisztában van helyzetével, de reménykedik még a mélypont, az öngyilkossági kísérlete után is. A vállalati hierarchiában az irányítók nem annyira érdem alapján ítélik meg az alkalmazottakat és az ezzel tisztában lévő Buddy sem rest főnöke érdekeit a magáéinál előrébb sorolni. Buddy egyébként korábban maga is öngyilkosságot kísérelt meg a szerelem miatt és bizonyára kiábrándultsága miatt agglegény. A film lezárása ugyanerre utal: bár egy romantikus gesztus után Fran és Buddy összejönnek, de a túlbuzgó férfit lehűti a nő, mert nem akarja újra megégetni magát.

Megvalósítás

Ez már nem a humorosan cinikus, gyorsan pergőn szövegelő karakterek Wildere. Bár itt is adott a helyzetkomikum, a kimenetelük mégse annyira vicces, mint inkább lehangoló, ahogy ugyan jelen van a cinizmus is, de a hideg realitásból adódóan, amellyel az emberek a rosszul működő világban próbálnak megmaradni, nem pedig külső szemlélőként nevetve kommentálni. A karakterek gyenge jelleműek; nem rosszak, csupán nem hősiesek, akik a rossz rendszerrel szemben kiállnak mindig az igazukért.

Képi megvalósításában kevés érdekességet fedeztem fel, egyedül talán a nagyvállalati hangulat megteremtését tudom kiemelni. Már a történetet felvezető narrálás is a száraz tények nyelvén beszél. Az "alja" beosztottak robotként dolgoznak a végeláthatatlan asztalsorokon. A karácsonyi és újévi bulikon az elkülönített irodisták egyetlen masszává állnak össze. Csak a vezetőknek jár a külön, személyes tér. Mindehhez jól passzolt a fekete-fehér szín, színesben talán kevésbé lett volna sivár.

Élmény

Emlékeimben egy könnyed vígjátékként ismertem a filmet, valószínűleg kevertem valamivel. Mindensetre nemcsak emlékeimtől, hanem Wilder eddigi filmjeitől is elütött a Legénylakás, amely sokkal inkább dráma, amiben néha van egy-két humorosabb pillanat. Jó, hogy életszerűen kezeli a romantikus helyzeteket, de túl réginek érzem a filmet ahhoz, hogy ezt a témát rendesen feldolgozhatta volna (állítólag a szabados szexuális élet megjelenítése, azaz hogy nős férfiak szeretőkkel kavarnak, ki is verte a biztosítékot sokaknál). Látványra pedig unalmas, ami nem azt jelenti, hogy nem ez a fajta megvalósítás illett hozzá a legjobban, csak hogy ennél többet várok egy vizuális alkotástól.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jack Lemmon és Joan Shawlee (Van aki forrón szereti), Fred MacMurray (Gyilkos vagyok), Ray Walston (A gonosz érintése, A nagy balhé), David White (A siker édes illata)
- Még életben vannak: Shirley MacLaine (81), Hope Holiday (85), Naomi Stevens (89)