Tartalom

2190-ben az emberiség a Holdra lépett, nem sokkal később pedig a hiperhajtőmű feltalálásával pedig képessé vált meghaladni a fénysebességet és elkezdte a világűr benépesítését. Adams kapitány (Leslie Nielsen) legénységével az Altair-IV nevű bolygóra tart azzal a feladattal, hogy kutassa fel a húsz évvel korábban odaérkező tudományos expedíció tagjait. Leszállás előtt figyelmezteti őket a bolgyóról Dr. Morbius: ha leszállnak, nem garantálhatja a biztonságukat. A kapitánynak persze nincs más választása, ezért leszáll és meglátogatja a doktort. A doktor a bolygón született lányával, Altairával és az általa épített, földi technológiát meghaladó robottal, Robbyval él együtt. Mindenki más ugyanis meghalt a korábbi expedícióból egy ismeretlen erőtől, amikor el akarták hagyni a bolygót. Adams kapitányék akkor se mehetnének el, ha akarnának, az űrhajót ugyanis valami megrongálja. A kényszerpihenő alatt románc szövődik Altaira és a kapitány között, illetve a doktor elmeséli kutatásai eredményét: az itt élő, emberinél jóval fejlettebb civilizáció azon dolgozott, hogy szellemi lényekké emelkedjenek, ám valami végzetes katasztrófa történt és 200 0000 évvel ezelőtt egyik pillanatról a másikra a földdel vált egyenlővé a teljes világuk, de tudásuk egy része megmaradt. Ezt a felbecsülhetetlen tudást a kapitány magával vinné a Földre, de a doktor szerint az emberiség még nem képes a feldolgozására. Eközben a legénység egyik tagját meggyilkolja valami...

A történet Shakespeare A vihar c. drámáján alapul, melynek karakterei megfeleltethetőek voltak a lélek (itt: tudat) szintjeinek. A fejlett civilizáció és a doktor bukását is az okozza, hogy figyelmen kívül hagyják az emberi természet sötét, ösztönösebb, tudatalatti énjét, noha a doktor többször is megvetően nyilatkozik az egymással folyton viszálykodó emberiségről.

Megvalósítás

Ezt támasztja alá a film különböző eszközökkel: a tudósok, a szellem emberei mind elvesznek, csak a kapitány, az ösztönt szabályok alatt tartó ember kerülhet ki győztesen. Arról nyilván nnincs értelme vitatkozni, hogy mennyire találták el a jövőt (a film szerint a Holdraszállás is csak 2190-ben, míg a valóságban 15 évet se kellett erre várni), de a klisésnek tűnő elemei azonban csak azért tűnnek sci-fi kliséknek, mert számos későbbi film erősen merített ebből a filmből, ahogy pl. a romantikus filmek az Ez történt egy éjszakából.

Egy sci-finél kardinális pont a speciális effekt, és hát ez a film 60 éves, ne várjunk tőle sokat. Ordít róla, hogy mi a makett, mi a festett háttér és mi rajz, de ez nem von le az élményből, legalábbis engem nem zavartak, de biztos van akinek ez már elviselhetetlenné teszi. Ami viszont tény, hogy a maga korában kiemelkedőek voltak ezek az effektek, Oscar-díjra is jelölték érte. Ugyancsak úttörő volt abban, hogy elsőként kapott a film teljes egészében elektronikus zenét, ami a ma már alap űrhangnak számító pittyegésekből, kakofón hangokból áll. Amire viszont nincs mentsége, az a színészet, mégha állítólag ez is volt a gyakorlat: a karakterek gyakorlatilag állnak és beszélnek, még az akciójelenetek is meglehetősen statikusak, a természetes érzelmi megnyilvánulásoknak pedig nyoma sincs.

Élmény

Szóval a film látványos - ha gyakran megmosolyogtatóan is - , felvonultatja a hagyományos sci-fik elemeit, de sokat levon éértékéből számomra a színészi játék. Az alaptémája azonban mai fejjel is helytálló, és elnézést, hogy nem fejtettem ki bővebben, de nem akartam elspoilerezni, anélkül pedig nehéz. Nem véletlen, hogy rendre felmerül egy remake, legutóbb a 2000-es évek közepén.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Leslie Nielsen (Airplane!), Richard Anderson (A dicsőség ösvényei), Morgan Jones (Ének az esőben), Frankie Darro (Pinokkió)
- Még életben van: Richard Anderson (89), Earl Holliman (87), James Drury (81)
- Robby, a robot szinten alaptípussá vált, maga az eszköz is több filmben szerepelhetett.