Tartalom

Gelsominát szomorú hír fogadja: nővére meghalt, ezért pótlására a vándormutatványos Zampano (Anthony Quinn) "megveszi" őt anyjától segédnek 10 000 líráért. Gelsomina kicsit lassú felfogású, érzékeny lány, Zampano pedig nem kevésbé lassú, viszont nyers és erőszakos. Nem is bánik jól a lánnyal, aki egyre elkeseredettebb lesz rossz sorsa miatt. Idővel csatlakoznak egy cirkuszhoz, ahol a kötéltáncos Il Matto sportot űz Zampano bosszantásából, ami miatt egyszer még le is tartóztatják az erőművészt. Il Matto elmeséli Gelsominának filozófiáját, miszerint e világon mindennek célja van, még a kavicsnak is. Ez megnyugtatja a lányt és belenyugszik szerepébe Zampano mellett. Amikor azonban a társa dühében megöli Il Mattót, összeomlik. Gelsomina használhatatlanná válik a férfi számára és magára hagyja őt.

Fellini, a rendező szerint a film arról szól, hogy a felek nem tudnak egymással kommunikálni, úgyhogy biztos így van. Ebből számomra nem sok tűnt fel, inkább az élet allegóriájának (ha olvasna irodalom szakos, nyugodtan javítson ki, mikor használom rosszul a szimbólum-allegória-metafora hármast) éreztem, amelyben Gelsomina tiszta, gyermeki lélekként előbb elhagyja otthonát, találkozik a munkával, művészettel, szexszel, élete értelmével, vallással, halállal... stb.

Megvalósítás

Ha Gelsonima a lélek, Zampano az ösztönös életerő, amely ugyanúgy végigjárja ezt az utat, de önmagában elveszettnek érzi magát. Il Matto az értelem, aki a többiekhez hasonlóan önmagában szintén életképtelen. A nevek beszédesek: Gelsonima jázmint jelent, Zampano nagykezűt, Il Matto bolondot. A filmben először jelennek meg Fellini kedvelt elemei, mint pl. a cirkusz vagy a tenger. Ezek önéletrajzi ihletésűek és rendre visszaköszönnek későbbi filmjeiben is, mint Az édes életben vagy a Nyolc és félben.

Ez még az olasz neorealizmus korszaka volt, ezért megütközést keltett Fellini filmje, amely bár külsőre ennek a stílusnak az elemeit használta (amatőr színészek, alsó társadalmi réteg bemutatása, valós helyszínek... stb.), hangulatában, tartalmában már az egyéni, szerzőibb látásmódot alkalmazta. Sok más rendezőhöz hasonlóan Fellini is a végletekig maximalista volt, mindent ezerszer újravett, minden kelléken és helyszínen akár napokig tudott rágódni. A film lepusztult, világvégi hangulatához napkeltei fényviszonyokat alkalmazott, a művészetet jelentő zenei motívum pedig végigvonal az egész filmen.

Élmény

A film alapja egy rendező egy bűntudattal teli, melankólikus, baljós érzete volt, ami később képpé, Gelsonima bohóc képévé alakult. Ennek az arcnak az alapja pedig felesége, a bohócot alakító színésznő gyerekkori fényképe, így nem véletlen, hogy a szerep tökéletesen ráillett. Úgy érzem, ezt a hangulatot sikerült átmenteni a filmre, de történetében és látványvilágában nem nyűgözött le igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Anthony Quinn (Arábiai Lawrence)
- A kötéltáncos dublőre, aki a tényleges kötéltáncot végezte, sértődötten nem volt hajlandó mutatványára biztosítóháló mellett
- A karneváli jelenetben úgy szereztek ingyen többezernyi statisztát, hogy a helyi ünnepséget pár nappal hamarabb tartatták meg.