Tartalom

Viridiana apácának készül, pár nappal fogadalma előtt azonban egyetlen rokona, az idősödő, zárkózott nagybátjya, Don Jaime (Fernando Rey) magához hívatja, hogy egyszer találkozzanak még halála előtt. Don Jaime a feleségét, Viridiana nagynénjét nászéjszakájukon vesztette el, és amikor meglátja a felnőtt unokahúgát, megdöbben, mennyire hasonlítanak. Hogy magához láncolja a lányt, elkábítja és azt hazudja neki, hogy megerőszakolta. Abban bízik, hogy az ártatlanságát elveszítő lány így már nem térne vissza a zárdába. A buzgón vallásos Viridiana azonban így is menne, ezért Don Jaime végül öngyilkos lesz. Nagy házát és vagyonát Viridianára, illetve törvénytelen, kalandból született fiára, Jorgéra (Francisco Rabal) hagyja, akivel sose tartotta a kapcsolatot. Viridiana végül nem tér vissza az apácákhoz, hanem összegyűjti a város koldusait, házába költözteti őket és igyekszik gondoskodni róluk. Jorge vele szemben modernebb életvitelű, gyakorlatiasabb gondolkodású férfi, aki felirágoztatná az elhanyagolt birtokot. Amikor pár napra el kell utazniuk, a koldusok betörnek a házba és féktelen tivornyába kezdenek. Természetesen a tulajok hamarabb érkeznek haza a vártnál...

A fő hangsúly ugyan a viselkedni képtelen koldusokon van, de mindenki megkapja a magáét a filmben. Bunuel, a rendező belerúg az idealista jótét lélekbe, az egyházba, a nincstelenekbe, a felsőbb osztályba, egyszóval mindenkibe. Tulajdonképpen a történet keserű látásmód egy igazságtalan világról, könnyedebb tálalásban, de nem lennék meglepődve ha a francoista Spanyolország társadalmára is ráilleszthető lenne a sztori.

Megvalósítás

A Tristana c. filmnél olvastam, hogy nagyban hasonlít a Viridianára, és valóban, mindkettőben szerepel a lábfetisiszta öregúr és az angyali szöszi viszonya. Elsősorban egyházkritikája miatt vált hírhedté a film, amelyben számos keresztény jelkép jelenik meg gúnyos tálalásban. A régi rendet jelentő, arisztokratikus Don Jaime a múltnak él és erőszakot tesz a naiv ifjúságon, akit olyannyira elvakít az egyházi élet, hogy szinte maga dédelgeti a kígyót a keblén, amikor beengedi az utcán szocializált koldusokat. Jorge lenne a modern, polgári ember, ő viszont értéknélküli, nem érdeklik mások érzései. A film egyik leghíresebb, szimbolikus jelenetében megsajnál egy szekérhez kötött kutyát és megveszi gazdájától, de nem veszi észre, hogy a másik iránbya az úton egy ugyanilyen szekér halad el egy hasonlóan kifáradt ebbel. A koldusok mind torz, elvtelen alakok, miután beszabadulnak a házba, meggyaláznak mindent buli közben.

A zenére hasonló gúnyolódós hangnem jellemző. A film végéig gyakran visszatérő motívum Handel ikonikus Hallelujah kórusdala, amely alatt rendszerint abszolút nem dicsőséges dolgok történnek. A film vége pedig egy tökéletesen oda nem illő rock and roll számmal zárul, amelyre Viridiana is átvedlik hétköznapi nővé. A későbbi filmekhez képest ez volt látványban a legérdekesebb, különösen a koldusok Az utolsó vacsorát idéző beállítása, amelyet az egyik nő a puncijával "örökít" meg, fényképezőgépnek tettetve magát. Ekkor lefagy egy pillanatra kép. Egy ponton Bunuel beveti a montázs-technikát is, felváltva villantja be a koldusok imáját és Jorge munkásainak ügyködését, amivel valószínűleg megint csak az építő jellegű és a haszontalan tevékenységet állítja szembe. Ezeket leszámítva azonban nem túl izgalmas látványban a film.

Élmény

Ezt éreztem az eddigi legfogyaszthatóbb Bunuel-filmnek, a többit nehezebb volt értelmeznem. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy ugyanazon rendező sokadik filmje után általában kezdem megismerni a stílusát, és itt is felismertem a későbbi Tristana előzményeit. Szóval Bunueltől látványra és zenére ez volt eddigt a legélvezhetőbb, a története könnyebben érthető, ugyanakkor mélységes pesszimizmusa miatt nem volt öröm nézni annak ellenére sem, hogy igyekezett cinikus humorral bemutatni. Azonban ahogy Ebert írta, mégsem teljesen reménytelen a helyzet, mert bár a karakterek romlottak voltak, megfigyelhető volt bennük némi pozitívum is.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Fernando Rey (Tristana, Francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Francisco Rabal (A napfogyatkozás), Lola Gaos (Tristana)
- Még életben van: Silvia Pinal (84), Margarita Lozano (85)
- Silvia Pinal felmenői között található Hidalgo is, a mexikói szabadságharc vezére.
- Bár azzal az ígérettel csábították vissza Spanyolországba Bunuelt, hogy szabad kezet kap a filmforgatáshoz, a végeredményt majd' húsz évre betiltották.