Tartalom:

Történetünk elején Marion (Tippi Hedren) meglép egy könyvelőiroda pénzével, és mivel alig néhány hónapja dolgozott ott, nem találja a rendőrség. Ha akarnák se tudnák, ugyanis nem Marionnak hívják, hanem Marnie-nak és valamennyire elváloztatta a külsejét is, hogy nehezebb legyen felismerni. A sikeres akció után hazautazik anyjához, aki azonban láthatóan nem igazán kedveli őt, hiába is pedálozik nála Marnie. Az újabb akciót olyan cégnél tervezi végrehajtani, amely véletlenül pont az előző könyvelőiroda ügyfele volt, a cég főnöke, Mark (Sean Connery) viszont felismeri Marnie-ban Mariont. Az együtt töltött idő során valamennyire még össze is melegednek, de Marnie így is megpróbálja ellopni a pénzt, csakhogy Mark számít erre és rajtakapja a lányt. Azonban ahelyett hog feladná a rendőrségen, megzsarolja, hogy menjen hozzá...

Végig olyan érzésem volt, mintha a Szédülés és a Pszichó szerelmgyerekét vagy megismétlődését látnám újra, hiszen Marnie egy traumával küzdő egyén, mint a Szédülés főhőse, aki anyjával való viszonya miatt bűnözik, mint a Pszichó főhőse. Ehhez még hozzájön Mark kissé az Idegenek a vonaton gonoszára hajazó karaktere, egy rablás, a  trauma mögött álló rejtély és kész is a film.

Megvalósítás:

Az alapszitut azonnal megsimerjük különösebb felvezetés nélkül: Marnie más személynek kiadva magát rendre meglép a vállalati pénzzel, majd Mark cégéhez kerül. Először anyjához látogatva kerülhetünk hozzá picit közelebb: valamiért kiveri a víz a vörös színtől és nagyon pedálozik anyja szeretetéért, próbálja "megvenni", ő viszont valamiért hűvösen bánik lányával és láthatóan gyűlöli a férfiakat. A hűvös vielkedés oka valószínűleg ez, hiszen azt gondolja, hogy lánya egy férfi kitartottja. Ekkor lép képbe Mark, aki kicsit olyan mint egy másik filmből előlépett karakter: lelkes zoológus, felesége gyanúsan fiatalon hunyt el, annak húga (Diane Baker) pedig kétségbeesetten igyekszik bevágódni Marknál és azonnal meggyűlöli Marnie-t. Olyan, mintha sokkal több lenne a múltjában, mint amit a film megmutat. Mark sejti hogy Marnie valójában tolvaj, ezért tanulmányozni, idomítani próbálja, mint egy állatot. Sosem egyértelmű, hogy ezt szerelemből vagy szakmai érdeklődésből teszi, esetleg egyszerűen gazdinak tekinti magát. Mindhárom esetre és ellen is tudok érveket mondani, szóval talán inkább a három keveréke. Elkövettem azt a hibát a film nézése közben, hogy nem hagytam figyelmen kívül a korát, ettől pedig frusztrálóan régimódinak, idejétmúltnak éreztem. Legfájóbban épp a végjátékban mutatkozott meg mindez, ahol a trauma felidézésével egyszerűen megoldódik minden probléma, mintha ennyi elég lenne. Pedig Marnie ezt többször szemére is vetette kigúnyolva a férfit, hogy állatként gondol rá és hogy pszichoanalizálni próbálja.

Ugyanez igaz a külcsínre is, dühített, hogy 1964-ben még durván látható volt a vetített és a festett háttér. A szélre írva óta picit óvatosabb vagyok ezzel, hátha tudatos koncepció, de nem fedeztem fel semmi ilyen törekvést. Pedig Hitchcock a szokásos cameója során még ki is nézett a kamerába... Ugyancsak igaz a Szédülés hatása a vizuális megoldásokra is, mint pl. az, ahogy a vörös szín észlelésekor az egész kép elvörösödik, időnként megdől a kamera vagy a leglávtányosabb jelenet esetében, amikor Marnie visszaemlékszik gyerekkorára és minden pasztelszínű lesz, a kamera pedig a rémálmokat idézően dollyzoomol. Persze emellett ott van még a jellegzetes hitchcocki feszültség is, amikor a lebukás szélén táncolnak a karakterek, ehhez pedig mi illene legjobban, minden a hosszan kitartott, lehetőleg csendes jelenetek, mint amilyen a széfrablós rész volt, ahol valós "osztott" képernyőn láthattuk, ahogy Marnie épp kipakolja a széfet, miközben a fal másik oldalán egy takarító közeledik hozzá hátrálva, így egyikük se tud a másikról, csak a néző... A színészek nem kápráztattak el, de kétségtelenül hatásos eszköz volt, hogy Marnie a trauma felidézése során gerekhangon szólal meg.

Élmény:

Azt hiszem, kezdek házsártos vénember lenni és már Hitchock se jön be igazán. Az igazi védjegyéből, a feszültséggel teli jelenetekből kettő van, a széfrablás és a trauma felidézése, de ez utóbbi sokkal hatásosabban lett lezárva a Pszichóban. Jobban zavart látványvilágában a régimódisága, mint amennyire tetszettek a látványos részei, ami pedig a történetet illeti, mintha rossz helyen lett volna a súlyozás; Marnie anyjának mindenképpen több időt adtam volna.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tippi Hedren (Madarak), Sean Connery (Goldfinger, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag), Diane Baker (A bárányok hallgatnak), Alan Napier (Mary Poppins, My Fair Lady), Bruce Dern (Rém)
- Még életben vannak: Tippi Hedren (87), Sean Connery (87), Diane Baker (79), Louise Latham (95), Mariette Hartley (77), Bruce Dern (81), Kimberly Beck (61), Melody Thomas Scott (61)
- A Hitchcock cameo:

Következik: Panoptikum