Cselekmény: ...avagy "a becsapottak". Abu az arab-izraeli háborúban sokadmagával menekültté válik családjával. Az iraki menekültábor kilátástalansága miatt meglett kora ellenére úgy dönt, elindul Kuvaitba, ahol egy nemrég hazatért ismerős szerint nagyon jól lehet keresni. Csakhogy menekültként nem kaphat engedélyt az utazásra, így embercsempészekhez fordul. Aszadot politikai tevékenységéért körözik, ráadásul egy nemkívánt házasságba is bele akarják kényszeríteni szülei, úgyhogy inkább menekülőre fogja. Marwan még iskolás, bátyja Kuvaitban dolgozik, onnan küld haza pénzt, de egy idő után leáll vele, mert saját családja lesz. Marwan elhatározza, hogy ő is odamegy dolgozni. Mindhárman ugyanahhoz az embercsempészhez futnak be, de problémásnak bizonyul, ezért egy olcsóbb mellett döntenek, aki az utcán szólítja le őket...

Téma: A politikai vonal nyilvánvalóan - ahogy az alapul szolgáló könyvben is - a pánarab eszmét kéri számon, hiszen a különféle országok arabjai nem segítenek igazán egymáson. Nem mellesleg kiemelt helyet kap a menekülés helyetti "itt élned, halnod kell" gondolat is. Ugyanakkor hiba lenne leragadni a politikai szálnál, szerencsére sokkal általánosabb, egzisztencialista hangulatot is felvesz, ahogy végigvesszük főszereplőink életét, bár ezt lehet már csak én látom bele.

Tartalom: Két részre oszlik a történet, és az első miatt majdnem rendhagyóra sikerült az első két bekezdésem, annyira szokatlan a szerkezete: a Tükört és a Ponyvaregényt megelőzve váltogatja az idő- és cselekményszálakat. Legalábbis elsőre így tűnt, de a cselekményösszefoglaló megírásához muszáj volt beletekernem újra, és akkor már sokkal összeszedettebbnek látszott. De elsőre - és amúgy is - elég töredezett, ahogy elmeséli és összefonja a három menekült, majd a sofőr életét. Az idősebb Abu földönfutává válik, kell a pénz; hozzá hasonló a helyzete Marwannak is, ő az iskolát kénytelen ugyanezért abbahagyni (és mert bunuelesen perverz módon apja elhagyja a családot egy féllábú nőért, pontosabban annak a házáért). Némileg különbözik Aszad, őt politikai okokból körözik és családja elől is menekül egy kényszerházasság miatt. a sofőr, aki szintén Abu, ordítóan jelképesen férfiasságát veszti el egy háború sérülésben, őt már csak a pénz érdekli. mellettük még sok más jelképes karakter és helyzet tűnik fel. Az alapmű fő üzenete az ekkoriban összeomlő pánarab eszme ostorozása, mivel nem nyújtott valódi segítséget a palesztinoknak, de a film ennél erősebben teszi ezt és a passzivitáson túl még rosszindulattal vagy legalábbis gyengeséggel is vádol. De ez csak a politikai szál. Már A vakondnál is említettem, hogy mennyire ideális helyszín a sivatag a jelképek felerősítéséhez, amiitt sem volt másként, ráadásul a teherautó miatt több írás is megerősített abban, hogy nagyon hasonlít az egész A félelem bérére. Mert mi lehetne jobb allegóriája az életnek, ahogy egy ember próbál a nyomor valóságából eljutni az ígéret földjére egy embertpróbáló úton, amiről sejthető, hogy csak átlényegülve lehet megcsinálni?

Forma: Tipikus "formátlan" 1970-es évekbeli, harmadikvilágbeli aktivista stílusra számítottam, ehhez képest a töredezett szerkezethez passzolva nagyon hatásosan használták fel a vágásokat elsősorban, ahogy beugranak emlékképek hosszabb-rövidebb időre. Az erős montázsok véget érnek az első felével, a film második fele hagyományosabban néz ki, de pl. itt is nagyon hatásos a vakító napfény, nagyon sajnáltam, hogy nem láthatom jó minőségben. A zene egyszerű, de hatásos volt. A hangeffekteknél nagyon érződtek a konzervhangok, de talán ez is hozzájárult a tartály életszerűségéhez.

Élmény: Újabb kellemes meglepetés, sokkal kisebb elvárásokkal ültem neki a filmnek, és a nehezen olvasható feliratok ellenére is élvezettel néztem Az elhagyottakra hajazó végéig. Kár hogy kiszámítható volt, különben simán ott lenne a helye az Aszály mellett.

Érdekességek:

- Az arab-izraeli konfliktust gondolom nem kell bemutatnom, a mai napig az egyik legaktívabb konfliktus. Az viszont talán kevésbé ismert, hogy az 1948-as fejezet után mintegy 700 ezer, a lakosság fele hagyta el otthonát, amit azóta is csak a katasztrófaként emlegetnek.
- Az alapmű írója, Hasszán Kanafi is érdekes életet élt: a fent említett katasztrófát gyerekként élte meg, menekültként élt, irodalmár és politikai aktivista volt, egy dán aktivitsát vett feleségül. 1972-ben egy palesztin szervezettel együttműködve, amelynek szóvivője volt, egy japán (!) kommunista (!) terrorszervezet megtámadta a tel-avivi repteret, amiért válaszként vélhetően az izraeli titkosszolgálat végzett az akkor 36 éves Kanafival.
- Az irónia, hogy még az arab országokban is betiltották a filmet tekintettel annak kritikus hangjára.