Téma: Hamisítatlanul lynchi film, ahol valamiért sokan a sztorit próbálják értelmezni, mintha olyan nagyon számítana, pedig már akkor lehet tudni, hogy nem fog, amikor elhangzik a kikacsintós tételmondat Fred szájából az első félórában: nem szereti a kamerákat, mert szubjektívan szeret emlékezni, nem feltétlenül úgy, ahogy valójában megtörténtek az események. Akit érdekelnek a népszerűbb értelmezések a pszichogén amnéziáról vagy az időutazásról, az a neten megtalálja őket, de én a filmben a férfiúi féltékenység megtestesülését láttam, a hozzá kapcsolódó szorongás kivetülését, ahogy a Radírfejben a gyerekvállalásé volt.

Tartalom: "Dick Laurent halott" - hangzik el egy ismeretlentől a történet első mondata, hogy bele is csapjunk a lecsóba megalapozva a krimi hangulatot, de kb. pont annyi fogalma van róla Frednek e névről, mint nekünk. Szintén az alaphangulathoz tartozik az első jelenet, amiből csupán a színészi játékból kiderül egy hétköznapi párbeszéd kapcsán, hogy a felek elhidegültek, Renee pedig nyilván csalja is Fredet. Aztán Fred csődöt mond az ágyban és még az is kiderül, hogy Renee talán szexmunkás volt korábban. Eddig tiszta sor; a Hollywoodhoz szokott nézőnek az okozhat problémát, hogy a történet második felében (spoiler:) Fred egy ponton testet és tudatot váltva a fiatal Pete-té lényegül, innentől pedig olyan, mint egy klisés noir, de ez is csak egy módja, hogy Fred feldolgozva a szorongásait értelmet adjon nekik. Renee a végzet asszonya, az érte való rajongás vagy inkább birtoklási vágy jelenik meg valamilyen formában a férfi szereplőkön (pornó, szex, erőszak), nem véletlenül mondja a végén, hogy sose lesz Fredé, mégha dugnak is. A "rejtélyes embert" a gonosszal szokták azonosítani, de szerintem van benne egy jó adah Lynch is, különben miért kamerázna. Érdekesség, hogy több film elemeit is felhasználja, mint a Terelőút (ezt nem fedeztem fel benne), A délután szövevényei vagy a Szédülés (ezeket igen).

Forma: Végre. Régen láttam már filmet, ami úgy néz ki, ahogy illene. Nem tökéletes, de nem fél expresszív lenni és a szokatlan kameraszögeket és mozgást használni, torzítani, színezni, gyorsítani. A noiros jelleg miatt természetesen sok a fénnyel való játék, pl. kiválóan erősíti a szorongó hangulatot, hogy annyira sötét van, hogy a szobák sarkai a semmibe vesznek. A leghorrorisztikusabb elem a rejtélyes ember, pedig mindössze annyit tesz, hogy nagyra nyitott szemekkel bámul, és ez mégis hatásosabb egy szörny-maszknál. Elég domináns a zene szerepe, a Radírfej óta megszokott dark ambientes aláfestét állandó rettegést hoz ránk, de a komorabb popzene is jól illik bele (pl. a This Magic Moment Lou Reed-féle diszharmonikusabb feldolgozása tökéletesen illik hozzá).

Élmény: Így utólag szépen látszik, hogy ez a film a kapocs és átmenet a Kék bársony és A sötétség útja közt, több elem visszaköszön, de az utóbbi hatásosságát még nem éri el. Érdemes egyszer megnézni.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Bill Pullman (Függetlenség napja), Patricia Arquette (Tiszta románc, Sráckor), Robert Blake (Sierra Madre kincse), Robert Loggia (Sebhelyesarcú, Függetlenség napja), Michael Massee (Hetedik), Jack Nance (Radírfej, Kék bársony), Henry Rollins (Szemtől szemben), Scott Coffey (Meglógtam a Ferrarival, A sötétség útja), John Roselius (Truman Show), Louis Eppolito (Nagymenők)
- Balthazar Getty (Pete) a neves Getty család tagja, akik az 1910-es évkben olajvállalattal alapozták meg vagyonukat és az 1950-es évekre a világ leggazdagabbjaivá nőtték ki magukat.
- Ez volt Jack Nance és Richard Pryor utolsó filmszerepe is haláluk előtt.
- John Roselius (Al) tavaly hunyt el 74 évesen
- Jennifer Syme 2001-ben, 28 évesen hunyt el autóbalesetben