Előzmények: Az első filmek aktualitások, rövid életképek voltak, hiszen ekkor még maga a mozgó kép volt az izgalmas. Ennek egy alfaja volt a filmhíradó, amiket jellemzően filmek előtt vetítettek a mozikban az 1960-as évekig, sőt, léteztek csak híradóknak fenntartott mozik is, míg a tévé átvette a szerepük. Az egyik legnagyobb brit filmhíradó az 1911 és 1931 között heti kétszer jelentkező, William Jeapes (1877-1956) által alapított Topical Budget volt. Jeapes mérnökként 1897-ben vette at első kameráját és 1902-ben már saját céget alapított a híradóknak. A Topical Budget 1917-től állami megrendelést elnyerve tudott igazán nagyra nőni és fontos történelmi pillanatokat örökíthetett meg. 1931-ben a hangosfilm elterjedése miatt voltak kénytelenek lehúzni a rolót.

A film: A filmhíradó az 1913-as epsomi lóversenyt örökítette volna meg, és akkor nem lenne itt, de véletlenül belefutottak egy fontosabb eseménybe: a feminista aktivista Emily Davison berohant az 50-60 km/órával száguldozó lovak közé és megpróbálta megragadni a király lovát, ami persze elütötte és így Davsion pár nappal később belehalt sérüléseibe. Azonban ahogy a közvélemény, úgy a film sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget és a közel négyperces filmnek ez mindössze pár másodpercét tette ki - érdekesebb volt a befutó és a győztes ló. Az esettől eltekintve a film mai szemmel is profin van összevágva, váltogatják a helyzettől függően a közelieket és távoliakat, valamint szépen építik fel először a készülődő helyet mutatva, majd az érkező nézőket, végül a versenyt és a győztest, majd a távozó nézőket.

Érdekességek:

• Epsom egy 30 ezres kisváros nem messze Londontól, ahol legalább a 17. század közepe óta rendeznek lóversenyeket. A "Derby" mára köznevesült és a világ egyik legnagyobbjává nőtte ki magát a közel 2,5 kilométeres távjával. Az első intézményesített derbit 1779-ben tartották és az első győztes, Derby grófja után nevezték el.
• A bukott zsoké, Herbert Jones volt az egyik legsikeresebb lovas, kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. 1951-ben felesége halála miatt öngyilksos lett.
• Emily Davison az erőszakosabb aktivisták közé tartozott, rendszeres rongálások és gyújtogatások miatt többször volt börtönben, de még ott is folyamatos rendbontást követett el. 39 évesen próbált meg zászlót akasztani az egyik lóra, ekkor halt meg. Ez a halálos akció volt a csúcs, rövidesen kitört az első világháború, így az erőszakosabb tüntetések is alábbhagytak és együttműködést ajánlottak a női szervezetek a hatóságokkal, így végülis sikerült 1918-ra elérni egy szélsesebb körű választójogot.
• A női jogok a 19. század második felétől kezdtek terjedni, de Angliában nem, így 1903-ban megalapult a brit feminista, "terrorista" szervezet, ehhez kapcsolódott Davison 1906-ban. Az 1913-as eset megosztotta a szervezetet és többen otthagyták.

Cselekmény: Az anekdota szerint 1889-ban Torinóban Nietzsche egy lovát ostorozó kocsishoz rohant és az állatot védve zokogva a ló nyakába borult, majd megőrült. Az özvegy kocsis (Derzsi János) ezután hazahajt az egyre szelesebb időben; lánya (Bók Erika) segít átöltözni neki, megeszik vacsorára a fejenkénti egy főtt krumplit, majd lefeküdnek aludni. Először csak arra lesznek figyelmesek, hogy a szú már nem rágja a fát; másnap reggel a ló nem hajlandó elindulni, így jobb híján otthoni munkákat végeznek. Később beállít a szomszéd egy kis pálinkáért, aki szerint tönkrement a világ...

Téma: A fent vázoltaknál sokkal több nem történik: a kocsisék rutinosan élik mindennapjaikat, miközben a világ körülöttük egyre kietlenebb - ez ugyanis a világvége, a bibliai teremtéstörténet  játszódik le visszafelé (nem én vagyok ilyen okos, magamtól nem jöttem volna rá :D). A két hosszabb monológ alapján arra tippelek, hogy a világ elkorcsosult, így megérett a pusztulásra. Ezt támasztja alá a Nietzsche jelenléte is, aki ugye hangos kritikusa volt kora erkölcseinek. Hogy pontosan mi a rossz és mi ér véget, nem köti az orrunkra a film, így a néző viszonylag tág teret kap az értelmezésben (pl. simán ráhúzható lenne a Csillagok közöttben is felmerült poros ökokatasztrófa).

Tartalom: Nietzsche persze csak közvetetten van jelen, ahogy egy narrátor elmeséli a film kezdetekor az anekdotát. A Biblia szerint Isten a hatodik napon teremtette az embert, mi pedig azzal a felütéssel indítunk, hogy a kocsis már elvesztette emberségét, amit csak erősít, hogy lányával teljesen gépiesen élnek, nem beszélnek, csak teszik a dolgukat. E gépies létet az sem törheti meg, hogy a világ lassan megszűnik körülöttük. Két mankó van a filmben: az első a szomszéd érkezése, aki hosszasan értekezik arról, hogy már nincs semmi, ami ellenállhatna az emberi rossznak; a másik egy könyv, amely szerint a megszentségtelenített helyeket meg kell tisztítani az újbóli használatbavételhez.

Forma: Kevés a szöveg és az esemény, ezért elsősorban a képekről lehet beszélni. Az események a mindennapi tevékenységet ismétlik újra meg újra, a krumplival együtt különösen hasonlóvá válik ezzel a Jeanne Dielmanra. Mindezt többnyire szavak nélkül teszik, ha nagy ritkán mégis megszólalnak, akkor is csak gyakorlatiasan, szűkszavúan teszik. Nem vagyok benne biztos, hogy a zenei motívumok kellenek-e bele, elvégre az állandóan zugó szél mellett a szótlanság uralkodik, lehet jobb lett volna "csupaszon". A képi világ tipikusan tarros, hosszú jelenetek ritka vágásokkal, sok a mozdulatlanság, gyakran még a kamera is helyben marad és elfelejti követni az eseményeket, mint a Werckmeister harmóniákban. Minden egy kicsit szépiásan fekete-fehér, ami a régi fényképek hangulatát idézi meg, különösen ha ehhez mozdulatlanság is társul, erre pedig rá tud tenni egy lapáttal az árnyékolás, így kifejezetten olyan tud lenni gyakran, mintha egy fotókiállításon lennénk. Hatásos a kietlen táj, amelyben a házat dombok veszik körül, így olyan, mintha már nem is létezne valóban a külvilág, az egyetlen szál fa a dombtetőn pedig kihangsúlyozza az ürességet. A színészekkel viszont kifejezetten elégedetlen voltam, pontosabban azzal, ahogy jól hallhatóan utószinkronizálták őket hangosan, de erőtlen hanggal.

Élmény: Ez volt az egyik első filmem, amikor az évtized elején először próbálkoztam meg komolyabb filmekkel, így nem ért meglepetés, de jól látszódik, mennyivel tudatosabb szemmel néztem már ezúttal. Nekem kicsit kevés volt a film vagy inkább minimalista Tarr stílusában, ha úgy tetszik. Amit ígért, azt közel tökéletesen hozta, de keveset ígért.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Bók Erika (Sátántangó), Derzsi János (Sátántangó, Werckmeister harmóniák)
  
• Tarr a bemutató előtt kritizálta a magyar kormányt szabadságellenességéért, ezért a forgalmazó itthon inkább elhalasztotta a bemutatót.
• Elmondása szerint ez volt az utolsó filmje az akkor még csak ötvenes rendezőnek, de azóta valóban nem jött ki újabb alkotással.

Az ábrák nem igényelnek sok magyarázatot: kultúrkörök tekintetében a nyugati világ túlsúlya óriási, az elismert filmek négyötöde kerül ki innen, aminek számos oka lehet a gazdasági túlsúlytól a történelmi előnyökig.

Földrajzi régiókra bontva is kiegyensúlyozatlan a helyzet. Itt még nem fejeztem be pontosan az adatok feldolgozását, de jól látható az észak-amerikai régió kiemelkedő helye, a közelében sincsenek a hagyományos filmnemzetek a kelet-ázsiai, nyugat-európai és észak-európai régiókból.

Cselekmény: A nem túl távoli jövőben a Föld kimerült és egyre kevesebb az élelmiszer. Szinte kötelező szakma a földművesség, még az egykori mérnök-pilóta Coopernek is, de ő persze ebben a visszafejlődött világban is megőrzi érdeklődését és átragasztja gyerekeire is. Egy nap a hálószobában gravitációs erők hatására egy koordináta jelenik meg, amit követve eljut a nyilvánosság elől bújkáló űrügynökség titkos telepére. A találkozás szinte sorsszerű, ugyanis nekik pont egy tapasztalt pilótára van szükségük, mert a Föld már nem sokáig képes eltartani az emberiséget. Szerencsére(?) néhány évtizede épp nyílt egy féreglyuk pár bolygónyira, ami egy élhető világba vezethet, de ehhez oda kellene menni először meggyőződni róla. A féreglyuk melleti fekete lyuk azonban nemcsak a teret, hanem az időt is torzítja...

Téma: A szeretet ereje. Broáf. Pedig alapvetően szeretem a szívetmelengető történeteket, de nem így, ha a szeretet egy misztikus erőként szerepel, hanem ha emberi. Itt a szeretet azonban teren és időn felülemelkedve egy plusz dimenziót jelent. Emellett megjelennek kevésbé jelentős melléktémák is, mint a világvége vagy a közösség vs egyén.

Tartalom: Ökokatasztrófával indítunk, és ez tök jól lett kitalálva és időzítve, mert semmi különös nem történt, csak kizsigereltük a Földet, így visszazuhantunk egy kb. tévé előtti világba, ahol autók és rádió van, de ezen a szinten megáll a fejlettség. A Földet elpusztítottuk, így egy megoldás maradt: irány egy másik bolygó, ahová jobb esetben át lehet költöztetni az emberiséget, rosszabb esetben benépesíteni a nulláról. A felvezetés hosszú, de nem a disztópiáról szól, hanem a Cooper-család életét igyekszik megismertetni, hogy érzelmileg kötődhessünk hozzájuk. Elég váratlanul az űrben találjuk magunkat, ekkor válik hangsúlyosabbá az egyén és a közösség elsőbbsége, hiszen egyesek a földieket próbálják megmenteni, mások nagyobb távlatokban gondolkodva az emberi fajt, nem törődve az otthon maradottakkal. Ezt oldja fel a fent említett szeretet téma, amit szerencsére a fizikai viszonyok miatt viszonylag absztrakt módon ábrázolnak. Ha már fizika: igyekeztek a mai ismereteknek tökéletesen megfelelni ebből a szempontból, talán kicsit nehéz is fiatalabbaknak, idősebbeknek viszont gyermeteg a sztori más szempontokból. A karakterek sajnos nem kaptak igazi mélységet, pedig a több világot megélő idősebbek érdekesek lehettek volna.

Forma: Az űr mindig adja magát, mint látványelem; ez itt sem volt másképp, bár moziban biztos sokkal jobban jön ki, mint otthon. De nagyon rövid időt kaptak ezek a jelenetek és azok is gyorsan le lettek rendezve, pedig a 2001: Űrodüsszeia részben pont attól volt nagyon hatásos, hogy hosszasan elmerenghettünk a semmiben. Igen, az Űrodüsszeia már megihlette az Eredetet is, itt sokkal nyilvánvalóbb a párhuzam (a robot poénjai, az absztrakt befejezés, a zene, a fejlettebb intelligencia... stb.) és annál látványosabban nincs a közelében sem. Bár onnan pont az emberi dráma hiányzott, itt a mondanivaló mellett laposabb a külcsín, de még a zene is minimalistább, ami ugyan jól illik hozzá, de az elődhöz képest kevés. Jó, hogy továbbra sincs sok animáció, valamint kellően egyedire sikerült a robotodizájn is. A színészek jók voltak, különösen a kis Murphy emelkedett ki korához képest.

Élmény: Azt hiszem, elvesztettem a hitem Nolanben. A Mementó tök izgalmas volt, de azóta az összes filmje egy mérsékeltelten rejtélyes akciófilm egy-egy nem túlságosan kifejtett gondolattal. Egy fokkal komolyabb az átlag sikerfilmnél, de tudjuk hogy ennél sokkal többre lenne képes.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Anne Hathaway (Túl a barátságon, A sötét lovag - Felemelkedés), Ellen Burstyn (Az utolsó mozielőadás, Az ördögűző, Rekviem egy álomért), Matt Damon (Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, A tégla), John Lithgow (mindhalálig zene), Michael Caine (Batman, A tökéletes trükk, Eredet, Dunkirk), Casey Affleck (Good Will Hunting, A régi város), Timothee Chalamet (Lady Bird), Wes Bentley (Amerikai szépség), Josh Stewart és David Gyasi (A sötét lovag - Felemelkedés), William Devane (McCabe & Mrs. Miller, A sötét lovag - Felemelkedés)
  
• Talán már alapismeretnek számít, mindenesetre nem árt leírni: a gravitáció a teret és az időt is "meghajlítja", ezért  a nagyon erős gravitáció közelében az idő lassabb. A féregjáratok, a téridő két pontját összekötő kapcsok elvileg létezhetnek, de még nem sikerült megfigyelni őket.
• A fizikusokkal való együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző volt, mert míg Nolan hiteles fekete lyukat készíthetett, addig a szakértők a stúdió által pontosan lemodellezett jelenségeket megfigyelhették és tudományos cikkeket publikálhattak róluk.

Tartalom: Rendhagyó élménybeszámoló. Godard 84 éves és nem baszakodik, hozza a szokásos formáját, különféle gondolatokat dobál egymásra, amelyekre nem nagyon hagy időt gondolkozni. Esszéfilm, tehát cselekményre ne nagyon számítsunk, azonban azt már problémásnak érzem, hogy ahogy korábban is, a gondolatok most sincsenek igazán összefűzve, csoda ha két egymást követő mondat szorosan kapcsolódik.  Innentől kezdve tehát esélytelen megérteni elsőre, hogy hova akar kilyukadni Godard. Van pár fontosabbnak tűnő gondolat, ami a nyelv korlátaira és eljelentéktelenédésre világít rá, de elsőként huszadik századi politikával kezd, ami a mai világban kissé ósdinak hat, Godard pedig mintha megragadt volna az 1960-as években. Ezután jön a központi szál, egy nő és egy férfi nehezen értelmezhető mondatai, ezeket visszaolvasva se tudom értelmezni egyelőre, de kettjük kapcsolatáról, kommunikációjáról esik szó bennük. Nagyobb teret kap még a gyerekpótléknak szánt kutyájuk, aki az emberi gondolatok/érzelmek híján tisztábban látja a világot. Utolsóként megjelenik az isten, mint motívum (ld. a szójátékot a címmel: adieu vs ah dieux, illetve Frankensteint) és egy pillanatra látható a kameraállvány árnyéka is.

Megvalósítás: Ez látszólag nem változott sokat, nagyjából azokat az eszközöket látjuk viszont, amihez A film története(i)ben is volt szerencsénk: játék a betűkkel, narráció, dokumentumfilmbevágások, randomnak tűnő képek, régi filmek, lassítások. A hang időnként elakad, gyakran ismétlődik egy motívum nyilván valamilyen hangsúly kedvéért, illetve alkalmanként a sztereó hangzással is játszik a film, ki tudja miért. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, a nő-férfi párosunkat több színész alakítja (köszi, Bunuel). De mégiscsak 2014-et írunk, ezért a film egy része mobillal lett felvéve (és egy ponton a mobil képét lefotózták mobillal) és kísérleti jelleggel a 3D-t is próbálgatták. Moziélmény híján csak a leírásokra tudok hagyatkozni, amelyek szerint a 3D-t kihasználva a két szemünkkel két különböző képsort láthattunk időnkét, ha letakartuk egyik szemünket (köszi, Morrissey). A legáltalánosabb technika mégis talán a színek túlszaturálása volt, ami talán a nyelv pontatlanságát volt hivatott tükrözni.

Élmény: Szóval klasszikus Godard, amiből elsőre semmit se érteni, de közben mégis érdekesebb és újszerűbb ez az 50 éves stílus a ma napig uralkodó, kb. Melies szintjén megragadó, történetmesélős filmeknél. Jó lenne másodjára 3D-ben megnézni.

Érdekességek:

• A filmbéli kutya Godard-é