Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: A történetben a királyi eljegyzési partin megjelenik egy hívatlan boszorka, akit a herceg ugyan ekkor még elűz, ám később visszatér és elrabolja a hercegnőt. Egy csapat útnak indul a kiszabadítására... A sztori láthatóan a Csipkerózsika egy változata, nincs neki különösebb értelme, az egész a látványt szolgálja. Ebbe azonban Melies beladott mindent, ettől el is nyúlt negyedórásra a film. De nem elsősorban a filmes trükkök adják a látványt, hanem a részletesen kidolgozott, mozgatható díszletek. A színek sajnos nem emelik ki őket, túlságosan összemosódnak. A filmes trükköket már jól ismerjük ennyi Melies-film után, a ritkábban látottak közül talán az volt a legjobb, ahogy egy akvárium mögé vetítette a filmet, így a tenger alatt játszódórész olyan volt, mintha valóban a halak közt lennének. Ezt tartják látványossága miatt az egyik legjobb Melies-alkotásnak, de mivel ennél több nincs benne, nekem jobban bejönnek az egypercesek.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: A történetben Plútó hazatér a pokolba a Földről és cake-walk táncosokat hoz magával, majd mindenki táncba kezd... Megvalósításában kissé darabos, az átmenetek ezúttal nem igazán működnek, túlságosan látszik rajtuk, hogy trükkök. Tűzgolyók, füstök vannak többnyire, az egyetlen újdonság, amivel találkoztam, amikor az ördög tánca közben a kezei és lábai eltávolodtak a testétől, de ez a trükk se hatott természetesnek, látható vetítés. Szóval technikailag megint nem láttam előrelépést, a korábbiakhoz képest még kevésbé is volt kidolgozva, a történet pedig nem túl szofisztikált, ez az írás is teljesen félreérti.

Érdekességek:

- A cakewalk egy afroamerikai, kötetlen körtánc, a százafordulón népszerű volt Európában is. Itt látható egy autentikus előadás, itt pedig az érdekesség kedvéért egy változata a Találkozunk St. Louis-banból.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: Újabb egypercesről van szó Melies stílusában, azaz egy rövid, látványos, poénszerű jelenetet kapunk, amiben egy karmester a saját fejét használja hangjegyként egy távvezeték öt párhuzamos kábelén. A hangsúly nem a cselekményen van, hanem a látványos trükkön, ami gyakorlatilag A sokoldalú muzsikus megismétlése kicsit másképp. Az önismétlés miatt jár neki a rossz pont, ráadásul ebből - ahogy elődjéből is - nagyon hiányzik belőle a zene, hiszen arról szólna.

Érdekességek:

- A lekottázott dallam a brit himnusz.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: Újabb egypercesről van szó Melies stílusában, azaz egy rövid, látványos, poénszerű jelenetet kapunk, amiben az ördög három embert az üstjébe (a katlanjába) dug. A hangsúly nem a cselekményen van, hanem a látványos trükkön, ami ezúttal egészen sokáig várat magára, hiszen az üstbedobás jól láthatóan egy díszlethez kapcsolódó trükk, nem filmes. A filmes akkor érkezik el, amikor az üstből kiemelkednek a szellemek, és ezek a szellemek már nem kezdetlegesek, teljesen "élethű" projekciók. Ezúttal a színezés is jól sikerült, ezek korábban (és később) - részben talán a fennmaradt minőség miatt - eléggé összemosódtak, de most tisztán elkülöníthetőek voltak. Tipikus Melies-darab, nem érzem kiemelkedőnek, de egypercesnek szerintem ma is elmegy.

Érdekességek:

- A film véletlen erénye, hogy Melies kétlencsés kamerával vette fel. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy kapásból két negatívot akart a kalózok miatt, egyet az európai, egyet az amerikai piacra. Igen ám, de tudtán kívül ezzel gyakorlatilag leforgatott egy 3D-s filmet, amit be is mutattak a néhány éve, miután összeillesztették a két filmszalagot. Jó lenne megnézni...

Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában többnyire egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük, mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ez persze nem igaz, természetesen voltak üzleti vállalkozások, de ebben az időszakban még nem nőttek annyira nagyra, mint más országokéi. Ilyen kisebb stúdió volt Hepworthé is (róla már volt szó egy másik filmje kapcsán), ki az 1920-as évekig viszonylag sikeres maradt de aztán becsődölt. Percy Stow-ról (1876-1919) nem nagyon találtam infót.

A film: Ezúttal azért nncs értelme elmesélni a cselekményt, mert a közismert történet ellenére nincs. A mozgóképek inkább illusztrációként szolgálnak, a sztori előzetes ismerete nélkül eléggé érthetetlen lenne. Ugyanakkor hiányzik a 9 perces filmből 3 percnyi, szóval méretes adag, lehet hogy azzal kiegészülve konziztensebb lenne. Nem tudom, eredeti-e, de szövegek is vannak már benne, ami ekkor már nem lenne példátlan. Az igaz látványosságok azonban a speciális effektek, elsősorban Alice növekedése és összezsugorodása, amit ugyan már láthattunk Melies-nél is korábban, de akkor is szokatlan látvány. Szintén meglepő látvány volt a több tucat kártának öltözött gyerek, ez sem lehetett megszokott dolog ekkoriban. Összegezve, a narratíva még nem működik, de a látvány már eléggé korrekt.

Érdekességek:

- A filmet ha minden igaz csak a 2000-es években találták meg, a brit filmintézet 2010-ben jött ki a feljavított változattal. Szerencsés korban élünk, hogy láthatjuk ezeket, húsz éve sokkal nehezebb lett volna hozzáférni ezekhez a klasszikusokhoz.
- Korábban láttuk: May Clark (Rover, a kutya)
- A film macskája,a hogy Rover, szintén Hepworthék kedvence volt; Hepworth is feltűnt békaemberként, felesége pedig a nyúl és a királyné volt.