Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: Az egypercesben egy beteg kiscicus gyógyszert kap. A humor alapja, hogy gyerekek adják elő felnőttet játszva. A történet sok szót ne érdemel. A hossza miatt egyetlen fontos momentum került bele, ez pedig a vágás, amikor is a teljes színt lefedő kép ráközelít az eseményre, a macska begyógyszerezésére - azaz a közönség ekkor már képes volt értelmezni ezt a térbeli nézőpontváltást. Persze ez mai szemmel már evidens, de ekkoriban még korántsem volt az. Egy mai cuki macskás videót szintjét már nem üti meg, de egy rövid óvodás előadásnak elmegy,

Előzmények: ...avagy kb. "lehajózva a Hudson folyón". Ismétlés a tudás anyja: A film nagyjából egyszerre jött létre a világ több pontján a hasonló technológiai fejlettségnek köszönhetően, az egyik ilyen hely pedig Edison feltalálóműhelye volt. A fejlesztés oroszlánrészét Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottai voltak Armitage és Weed. Weedről nem sokat tudni, Armitage sokat kísérletezett többek közt a time-lapse technikával, erre már láthattunk példát A Star Theatre lebontása és felépítése kapcsán.

A film: Itt is pontosan ez történik, ezúttal egy folyón hajózva láthatunk gyorsított felvételt a kikötőbe érkezésig, amely időnként belassul, ha valami érdekesség jön szembe, mint egy vonat vagy hajó. Sokat nem tudok hozzáfűzni, már kitárgyaltuk a technikát korábba. Ezúttal annyi a plusz érdekesség, hogy a kamera mozog is közben.

Előzmények: Hadd ismételjem magam: A film nagyjából egyszerre jött létre a világ több pontján a hasonló technológiai fejlettségnek köszönhetően, az egyik ilyen hely pedig Edison feltalálóműhelye volt. Alkalmazottjai közt volt Porter is, akit elsősorban A nagy vonatrablás rendezőjeként ismerhetünk.

A film: A rövidke történetben a tűzoltókat tűzhöz riasztják, akik villámgyorsan útnak indulnak, hogy megmentsenek egy anyukát és gyermekét. A történet maga annyiban érdekes, hogy ez számít az egyik első amerikai narratív filmnek, azaz már van cselekménye, nem csak egy aktualitásnak tűnő jelenet. Ami még fontosabb lehet, hogy több vágás van, ezek pedig némileg megelőlegezve Griffithet már váltanak a helyszínek között. Nagyon szépen jelképes az utolsó, mentési jelenet, ezt ugyanis kétszer láthatjuk: egyszer belülről, a szobából, egyszer pedig kívülről. Állítólag van olyan változata is, ahol a két nézet váltakozik - hát ezért annyira jelentős darab. A kamera még nem mozog, a felvételek is középtávoliak, kivéve egy nagyon érdekes részt, a tűzjelző megszólaltatását, ahol a dobozt láthatjuk és egy ismeretlen kart. Korrekt, modern érzetet nyújt, de nyilván mai szemmel elavult.

Előzmények: Ha valaki már elfelejtette volna... A filmtechnológia egyszerre több helyen is létrejött, az egyik ilyen első helyszín Edison feltalálóműhelye volt és az 1900-as években még elég hangsúlyosan jelen voltak a piacon. Ekkoriban jellemzően még mindig aktualitásokat, életképeket vettek fel és vetítettek le. E film "rendezőjének" kiléte nem biztos, valószínűleg Porter volt, aki több korszakos filmet jegyzett, mint pl. A nagy vonatrablást.

A film: Mivel egypercesről van szó, a cím leírja a teljes cselekményt. A körülményekről részletesebben az érdekességek rovatban, most maradjunk szigorúan a filmnél, bár sem a tartalmat, sem a megvalósítást nem lehet nagyon egy aktualitásnál kielemezni, van benne egy vágás, miután felvezetik az elefántot. A beállítás ügyesen oldal-szemből mutatja az állatot, nem szemből vagy oldalról. Ami a filmélményt illeti, a legkevésbé sem volt megrázó, egyszerűen eldőlt az áldozat egy pillanat alatt, mindenesetre jól mutatja az IMDb közönségének értékítéletét, hogy messze ez van a legjobban lepontozva 3,0-ra, és nyilván nem az esztétikai vonásai miatt, hanem az állatkínzás miatt.

Érdekességek:

- Szóval az első körülmény, ami idevezetett, az Edison egyenáramának és Westinghouse váltóáramának vetélkedése volt. Edison egyenárama 1882-től terjedt el beltéri világításra, míg a váltóáramot utcai világításra használták 1886-tól. Ez utóbbi olcsóbb és hatékonyabb volt, de veszélyesebb is, amire Edison előszeretettel hivatkozott és szívesen demonstrálta állatokon. A vetélkedés végül 1892-ben ért véget, amikor Edison cége egyesült Westinghouse riválisának váltóáramot előállító cégével (és ebből lett később a General Electric).
- Mielőtt valaki felháborodna az állatokon való demonstráción, említsük meg még a villamosszéket is, amiről ugye már volt szó a Halálsoron kapcsán: ez is az egyenáram-váltóáram küzdelméből nőtt ki, hiszen a váltóáram valóban veszélyes az emberre. A cél az volt, hogy egy humánus kivégzési módszert találjanak, ez lett az először 1890-ben bevetett villamosszék. És hogy visszakanyarodjunk az állatokhoz, a tesztalanyokat Edison állatvédőktől kapta, hogy az árammal humánusan végezzen velük a bevett gyakorlatnak számító akasztás és vízbefojtás helyett.
- A második körülmény az volt, hogy az elefánttal, akit Topsynak neveztek el, sok probléma volt, két cirkuszi dolgozóval és egy nézővel is végzett. Erről persze a kegyetlenkedő idomárok tehettek, a legviccesebb eset az volt, amikor részegen egyikük belovagolt az elefánt hátán a rendőrőörsre, ami elől a rendőrök a börtöncellákba menekültek.
- Ekkor dőlt el tehát, hogy Topsyt ki kell végezni (miután egy állatkert sem akarta fogadni). Először akasztották volna, de az állatvédők tiltakozására az áram mellett döntöttek. A biztonság kedvéért azért megetettek vele némi ciánt is, hogy ha a 6000 volt kevésnek bizonyult volna (az embereken kb. 2500 voltot használnak).
- A legendákkal ellentétben Edisonnak mindössze annyi köze volt a dologhoz, hogy felvették filmre a kivégzést, amit egybként 1500 néző is megtekintett, mint látványosságot.

Cselekmény: ...avagy kb. "ördögkirálynő". A nőimitátor királynő nem más, mint egy drogbanda feje, akinek az egyik kedvelt szeretője tehetősebb kölyköknek ad el drogot, ami kockázatos, mert ők hajlamosabbak köpni a zsaruknak. A királynő ezért megbízza egyik emberét, Catitut, hogy keressen helyette egy palimadarat. Ő lesz Bereco, a fiatal strici, aki idősödő szerelmét, Isát futtatja. Azt hiszi, eljött a lehetősége és nagy ügyekbe keveredhet, ami így is lesz, a királynő embere pedig gondosan ügyel rá, hogy minden rablásuk helyszínén elhangozzon Bereco neve...

Téma: Sajnos nem találtam túl sok leírást róla. Ami biztos, hogy fontos állomása a melegek filmtörténelmében, illetve állítólag ez volt az egyik első film, ami bemutatott egy droghálózatot. Maga a film azonban kb. exploitation-szintűen gagyi, ezért simán el tudom képzelni, hogy átsiklottam valami felett, ami más megvilágításba helyezi.

Tartalom: Az alapszitu felvázolásával indítunk, amelyben a királynő rapportra hívja főbb embereit, amiért a rendőrség látókörébe kerültek. A következő jelenet már Catitué, aki felfigyel Berecora és meglátja benne a palimadarat. A harmadik jelenet Isáé és Berecoé, egy tipikus gengszterpárosé, ami az idősebb prostiból és a nagyravágyó hülyegyerekből áll. Ezzel nagyjából meg is ismertünk mindent és mindenkit, már csak hagyni kell a helyzetet elfajulni. A karakterek egyszerűek, a címszereplő is csak egy rossz értelemben vett affektáló buzi, nem igazán érezni a karizmáját. A fordulatok néha már bugyután erőltetettek (egy utas illedelmesen megvárja, hogy lelőjék, a helyzet tudatában lévő áldozat őrizetlenül hagyja a pengéjét a támadó előtt... stb.) Sok az erőszak, de nem kegyetlen, mint Scorsese gengszterfilmjeiben, de ez talán csak a korszakból adódik.

Forma: Pedig... A karakterek külsőre legalább látványosak lettek, van púpos, macsó meleg, feminin meleg, nőimitátor és még sok más, ebből lehetett volna többet is kihozni, és ekkor már Jodorowsky után vagyunk. Ha a karakterek nem voltak rendesen megírva, akkor a színészek adhadtak még volna nekik mélységet, de ezt sem tapasztaltam. A zene és a ruhák a korszakot idézően látványosak a mai szemnek. Két dolog volt, ami talán csak a képminőséget jellemzi, talán szándékos: egyes vágások elnagyoltak voltak, mint amikor a videókazetta szalagja ugrott egyet (már amelyik olvasómnak mond ez még valamit). Ez nem művi érzetet keltett, hanem erőteljes váltást a hagyományos vágások folyékonyságával szemben. A másik dolog az az enyhe hullámzás volt, ami jellemzően olyan helyzetekben jelent meg, amikor a karakter erősebb érzelmeket élt át.

Élmény: A történet maga nem volt nagy szám, kivéve ha van valamilyen olvasata, amit nem vettem észre, de amúgy valószínűleg "csak" történelmi jelentősége van. Képileg volt pár izgalmasabb megmozdulása, de összességében inkább tűnt B-kategóriás filmnek.