Cselekmény: ...avagy "munka". Balla hordár, egy nap összefut egy szintén Balla nevű mérnökkel, aki felveszi a gyárába a névrokonságnak megörülve. Eközben főnöke, Sissoko azzal nyomasztja, hogy le kellene építeni kétszáz dolgozót. A mérnök Balla felesége a hagyományoknak megfelelően nem dolgozik, pedig kellene a pénz, Sissoko felesége pedig szeretőket tart...

Téma: Mivel a filmről semmit nem találtam, magamara kell hagyatkoznom, így lehet hogy átsiklom néhány jellegzetesen mali téma felett, de összeségében szerintem nem lövök nagyon mellé, ha egy szokásos korabeli, szocialista-jellegű felhívást látok bele, ami a munkásokat összefogásra próbálja serkenteni az elnyomóikkal szemben.

Tartalom: A hordár Balla napjával indítunk, ahogy sokad magával felébred egy tömegszállón, majd dolgozni indul, de nem sok pénze van, mert gyakran kihasználják és fizetség nélkül marad. Szerencséjére belefut névrokonába, ami vélhetően a két család között egykori szolga-gazda viszonyt feltételez. A mérnök Balla felveszi a gyárba, amit igazgat, és ahol viszonlyag jól bánik beosztottjaival. Balla felesége is értelmiségi, de a hagyományoknak megfelelve nem dolgozik. Megjelenik röviden a korrupt közszféra is és a napról-napra élő, különféle csoportok. A hatalmat a Xala főszereplőjéhez nagyon hasonló Sissoko képviseli, akit egyszerre próbálnak szánalmasnak, de egyben romlottnak is bemutatni. A konfliktus végül az lesz, hogy Balla megpróbál a kizsigerelt munkások védelmére kelni, megjelenítve ezzel azt a felhívást, hogy az értelmiségnek és a munkásosztálynak együtt kell működnie a korrupt és élősködő osztályok ellen.

Forma: Formailag a közvetlenebb stílus jellemző rá, azaz nincsenek látványos képek, drámai színészi játék, gazdagító zenei motívumok, de azért játékfilmesebb, mint Sembene nagyon esszészerű stílusa. Van vszont legalább pár jelképesebb kép, mnt pl. ahogy a két Balla együtt sétál a lángoló mezőn, a holttest, az autó üldözése... stb.

Élmény: Szóval benne van a pakliban, hogy valami durván elkerülte a figyelmemet, de szerintem ez is csak egy sok hasonló, szocializmust hirdető film közül, ami 1978-ban kissé már unalmas. Legalább már nem a gyarmati múlttal foglalkozott közvetlenül.

Érdekességek:

- Malit a franciák a 19. század végén - 20. század elején vonták uralmuk alá kisebb nagyobb mértékben, az 1950-es évek végén függetlenedett viszonylag békésen. Nem találtam olyan eseményt, amire a film utalt volna.
- Cisse már eleve filmesként akart elhelyezkedni, ehhez Moszkvában tanult, hazatérte után persze be is tiltották első, kritikus filmjeit.

Cselekmény: 19. század, Mexikó. Egy elhagyatott kriptában vajúdó nő egy púposra (Claudio Brook) bízza újszülöttjét, hogy vigye az apácák árváhazába, ahol biztonságban lehet. Ugrás az időben. Tizenöt évvel később új lány érkezik az árváházba Justine személyében, szobatársa Alucarda lesz, aki kb. azonnal rágerjed a lányra és pszichopata módra már azon ábrándozik, hogy majd együtt halnak meg. Egy alkalommal kirándulás közben ráakandak a kriptára és kíváncsiágból felnyitnak egy sírt. Alucarda hangokat kezd hallani, így gyorsan kimenekülnek. Később mise közben Justine rosszul lesz és elájul. Alucarda a papot és az apácákat vádolja érte, sátánista szövegeket kezd kántálni, majd megjelenik a púpos, aki orgiába torkolló vérszerződést köt velük...

Téma: Egy ponton azt gondoltam, hogy ironikusan a kereszténységet kritizálja valójában annak élvezeteket elítélő jellege miatt, de ezek a hangok idővel elmúltak és maradt egy ún. nunsploitation film belőle, ami egy szexszel és erőszakkal operáló, olcsón hatásvadász film apácákkal a főszerepben.

Tartalom: Először tanúi lehetünk Alucarda baljós születésének, majd barátsága-szerelme kezdeteinek Justine-nal, végül ahogy egyre jobban hatalmába keríti őket a gonosz. Jó horrorfilm módjára sokáig csak feszültségkeltő, nyugtalanító jeleket kapunk (hangok, ördögi tekintet, öngyilkosság), de a horror elemek váratnak magukra kb. a film hamradáig és az igazi vérfürdő csak a végére jön el. A nunsploitation másik fontos eleme szex, ez hasonlóan csak jelzésértékűen van jelen a két lány túl szoros barátságaként a film harmadáig, de ekkor el is lövik majdnem az összes patront az orgia-jelenetben. Bár az exploitation szerepet betölti a film, a probléma, hogy ezen kívül mást nem nagyon, a cselekmény nincs igazán felépítve. Alucarda már az első pillanattól kezdve megszállottnak tűnik és nyoma sincs annak, hogy hogyan kerülnek közel egymáshoz Justine-nal. És ez igaz a legtöbb karakterre, eseményre, minden alá van rendelve a műfajnak, avagy hogy stílszerűen fogalmazzak, a narratívát feláldozták a műfaj oltárán.

Forma: Ez már egy fokkal jobb, bár rányomja a bélyeget, hogy egy negyvenéves filmről van szó. Mai szemmel a vér, erőszak és szex mennyisége és milyensége kis túlzással élve gyerekmatiné szintű, de ezen segítenek a gyors vágások, dőlt szögek, hirtelen hanghatások. Az apácatemplom díszlete elég horrorisztikus lett, emiatt is gondoltam többek közt egy ideig, hogy valójában itt a kereszténység az, ami a valódi gonoszként jelenik meg a sötét világítás, a keresztrefeszített, szenvedő Jézus vagy az ördögüzést végrhajtó papok miatt. A legjobb elem mégis egy egyszerű dolog volt: a magukból kikelt karakterek vonaglása, sátáni kacaja volt az, ami némileg horrorisztikus benyomást kelthet a mai nézőben is. Nem hiszem, hogy a színészek hibája, inkább a forgatókönyvé, de a megszálltakkal ellentétben a jó oldal karakterei borzasztóan szárazak és erőltettetek voltak.

Élmény: Hát ennél azért láttam jóval durvább filmet az 1970-es évekből mind erőszak, mind szex terén, ráadásul a narratíva bénasága miatt nem igazán volt átélhető sem. Nunsploitationnak oké, viszont nem számít mérföldkőnek ezen a téren sem, ellentétben mondjuk az A Rainha Diabával, szóval nem értem, miért van a listámon. Elvileg abban az időben megrázóbb volt. Ha végigmegy az elkezdett kereszténygúnyoló úton, akkor értékesebb film lenne, de ez érthetetlenül megszakadt kb. a felénél.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: David Silva (A vakond, A szent hegy), Claudio Brook (Viridiana, Az öldöklő angyal, Oszlopos Simeon), Martin LaSalle (A zsebtolvaj)

Cselekmény: A 19. századi Kínában legyőzhetetlen bérgyilkos végez megbízói célpontjaival, kicsit szórakozásból. Eközben Fej-hung (a magyar változatban Freddy - Jackie Chan) befolyásos kungfu-mester apja iskolájában edz, de már régen tanárai fejére nőtt és szívesebbn vesz részt csínytevésekben. Amikor először tudtán kívül illetlenül viselkedik nagynénjével, majd összever egy befolyásos rosszfiút, apja büntetésképpen a hírhedten keménykezű nagybátyjához, Koldus Szohoz küldi edzeni. Fej-hung inkább megszökik, de pechére pont nagybátyjába botlik...

Téma: Nincs neki, ez egy szórakoztató film a népszerű népi hősre, Vong Fej-hungra alapozva, amelyben a zsivány, de alapvetően jószívű fiú feje lágya némileg benő.

Tartalom: Mivel a szórakoztatáson kívül nincs célja, ezért a cselekményt nem nagyon lehet elemezni. Adott a rosszfiú és a zsivány, de jószívű Fej-hung, akik egy semmiből jövő konfliktus révén összecsapnak. A fennmaradó kb. másfél órányi időben Fej-hung karaktere mindössze annyit fejlődik egy-két megalázó eset során, hogy legyen alkalma és elég motivációja edzeni. Mert a film nagy részét a verekedések teszik ki, kb. ötpercenként van egy, és bár sosem céltalan, a legtöbb kihagyható lenne a sztori szempontjából. Egy pillanatra időzzünk el Channél, ugyanis kezdetben az 1973-ban elhunyt Bruce Lee utódjának szánták, ám az őt utánzó filmjei nem lettek sikeresek. 1978-ban jött azonban ez és egy másik film, amelyek humorral vegyítették az akciót, és ez már robbant. A humor nem túl szofisztikált, helyzetkomikumból és esésekből áll, néha lehet rajta nevetni, de elég gyermeteg.

Forma: Látszik az idő, ebben a kezdeti filmben még nem tart ott a kreatív koreográfia, mint a Részeges karatemester 2-ben, de már bőven megfigyelhetőek benne az elemei, elsősorban ahogy humort csempésznek bele és ahogy felhasználják a környezetet is. A verekedések nem túl életszerűek, a színészi játék is teljes mértékben túlzó, de ez nem feltétlenül baj.

Élmény: A lényeg az, hogy szórakoztató-e, és nekem az volt, noha elég gyermetegen gagyi tudott lenni. Vajon egy mai gyerek mennyire élvezné? Mert nekem nyilván nagyon vagány és én akarok lenni a mindenkitlekaratézó bruszli, de valószínűleg már eljárt a műfaj felett az idő.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Jackie Chan (Egy csipetnyi zen, A sárkány közbelép, Részeges karatemester 2)
- Jüen Sziu-tien (Koldus Szo) 1979-ben egy évvel a film után 66 évesen meghalt.
- A rendező is feltűnik röviden a zöldséges szerepében. Egyébként ő felelős A mátrix, a Tigris és sárkány és a Kill Bill harcjeleneteiért is.

Cselekmény: Kidlat, aki e film főszereplője és rendezője egy fülöp-szigeteki faluban él, jeepney (kb. kisbusz) sofőr, rajong az amerikai fejlettségért, amit számára főleg az űrhajók jelentenek. Egy nap tehetős amerikai cserkészvezető érkezik, akinek megtetszk a jeepney, ezért Kidlattal együtt magával viszi Párizsba...

Téma: Na ezzel picit bajban leszek, mert rengeteg témát érint. Ha csak a cselekményre összpontosítunk, akkor a hagyományok és a fejlődés viszonyát mutatja be a történet, de erősen jelen van benne fejlődő és a fejlett világ viszonya is. Viszont ez tényleg csak a fő vonal, emellett Kidlat több olyan dolgot megemlít, amiket címszavakban leírva is hosszú lenne felsorolni. Röviden megfogalmazva megpróbál atadni mindent, ami az életfilozófiája.

Tartalom: Nem egy hagyományos narratívájú filmről beszélünk, ezért a cselekményt tényleg nagyon röviden fel lehet vázolni: Kidlat, a jeepney sofőr egy fülöp-szigeteki faluban nő fel, majd Európába kerülve megtapasztalja az ottani világot is. Még a szerkezete is egyszerű, rövid bevezetés után a falubeli életét láthatjuk, majd a harmadik hosszabb szakaszban az európai életét, végül kapunk egy újabb szintézist az átéltekről. Először beszéljünk magáról Kidlatról, aki valójában Eric de Guia, viszont alkotásaiban mindig ezen a néven szerepel mintegy művészi alteregóként, így a karakter önmagában is egy műalkotás lehet. A karakter gyermeki ártatlansággal értékeli ki a világot, és egyben megtestesítője lehet az elnyomott, amerikanizált, de a hagyományoknak is kitett átlagembernek, aki öntudatra ébred. Mivel nem a cselekmény szállítja az üzenetet, Kidlat kommentálva-narrálva mutatja be életét, sztorizgat, nyíltan hozzánk beszél de közben meg is játssza magát karakterében maradva, szóval elég kettős jellegű esszé-dokumentumfilm-önéletrajz-játéfilmről beszélünk, leginkább az Annie Hall ugrik be róla. Amíg falujában van, elbeszéli múltját, a gyarmati sorsot, álmodozásait a fejlett világról, majd a fejlett világba kerülve szembesül annak árnyoldalaival és máshogy kezd tekinteni szülőföldjére, de korábban sem volt róla teljesen negatív véleménnyel, ahogy a fejlett világot sem kezelte fenntartások nélkül. Bocs, ha nem vagyok túl konkrét... Sok jelképes dologgal dolgozik, ezek azonban nem feltétlenül igényelnek kulturális előismereteket, általában jól leírják önmagukat, mint amilyen a fehér bivaly vagy a dalolászást fegyverre váltó apa. A cím egyébként a nyugatias életmódra utal, de ezért helyesebb fordítás lenne a "parfümös rémálom".

Forma: A film nagyon kisköltségvetésű, de narráló-dokumentumfilm jellege miatt ez nem áll neki rosszul (állítólag barátai lejárt szavatosságú filmanyagára dolgozott), olyan, mint egy kézikamerás házi videó. Ennek megfelelően álatlában azt látjuk, amiről Kidlat épp beszél. Az utolsó 10-15 percben kezd "elszállni", absztrahálódni a film, ahogy Kidlat új öntudatra ébred európai élményei hatására, ez már markánsabban megjelenik a külcsnben is a különlegesebb kamerabeállításoknak, homáylosításoknak, rezgéseknek köszönhetően, és a képek is szimbolikusabbakká válnak (maszkos európai vezetők, a faló középpontba helyezése... stb.). A film E/1 elbeszélő jellegét erősíti, hogy utószinkronizált (gondolom ez is kényszermegoldás volt, de megint csak jól áll neki), minden párbeszédet Kidlat ad elő a képek mutatása közben, nem vesztegeti az időt azzal, hogy tényleges párbeszédeket mutasson.

Élmény: Mindezek ellenére nem olyan egyedi film, mint amilyennek hangzik, több hasonlót tudnék felsorolni az Egy ember eltűniktől a Nap nélkülön át a Közelképig. Több leírás a filmet átlengő pozitív szemlélete miatt élteti, de ezt sem éreztem annyira erősnek, mint pl. a Közelkép esetében. Nem rossz értelemben vett iparosmunkának érzem, ami tök jól meg lett csinálva, de nem tudja átadni az érzelmeket.

Érdekességek:

- Természetesen a Fülöp-szigetekre is Lumiere-közvetítéssel jutott el a film 1897-ben, az első helyi film 1919-es. Viszonylag szabadon fejlődött az iparág, sok nagysikerű műfaji film készült, az ehhez hasonó művészfilmek csak az 1970-es években tudtak sikert elérni, illetve napjainkban.

Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak. Náluk kezdett színészként Ferdinand Zecca, aki hamar a jobbkezükké és rendezőjükké vált, és nyugdíjba vonulásáig a cég ügyeit igazgatta. Nonguet-ről sajnos nem találtam sok infót.

A film: A történetben Jézus életét követhetjük végig születésétől a feltámadásáig. Bár ez cselekményesen hangzik, valójában minden jelenet inkább csak illusztrációja az életének egy-egy állomásához. Ebben hasonlít Az üzenethez, a rendezők feltételezik, hogy tisztában vagyunk a történtekkel és csupán megjeleníti azokat, de a film önmagában értelmezhetetlen lenne és a kereszténységről sem esik szó tulajdonképpen. Filmes eszközökben messze nem éri el Melies színvonalát, de vannak külső(nek tűnő) felvételek, színek, vágások, még kisebb kameramozgás és közelí is. A legérdekesebb tulajdonsága, hogy 1903-as létére háromnegyedórás, amivel az egyik első fennmaradt egészestés filmnek számít, attól függően, hogy mit nevezünk egészestésnek.