Artúr filmélményei

Sambizanga (1972)

2018. november 27. 14:42 - Liberális Artúr

Rendezte: Sarah Maldoror
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1972, Angola
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Angola, 1960-as évek. A helyi Domingos jó munkásember, jó a viszonya portugál főnökével, de azért nincs ellenére közben részt venni a portugálok elleni függetlenségi mozgalomban sem. Egy nap rendőrök rohanják meg házát, kirángatják felesége és kisgyereke mellől és a fővárosba viszik kihallgatásra a Sambizangába, ami a titkosrendőrség. Felesége azonnal utána indul és igyekszik megtudni, hova vitték. Eközben a mozgalom is figyeli az eseményeket, és igyekeznek kideríteni, kit fogtak el a rendőrök...

Téma: A korszak tipikusan latinos politikai filmje, amely inkább saját korának kontextusában értékelhető. Egy vélhetően megtörtént, de nem egyedi eset volt, hogy politikai mozgalmárok kerültek börtönbe, ami végül odavezetett, hogy a történet végén megemlített napon, a történet végén megemlített eseménnyel 1961. február 4-én kitört az angolai függetlenségi háború. Azonban a film megjelenésének idején a háború még tartott, így válik érthetővé, hogy milyen cselekvésre ösztönző szerepe volt.

Tartalom: Röviden bemutatják Domingost, a jó fizikumú, jókedvű munkást, aki jóban van fehér főnökével, látszólag minden oké, de van egy felesége elől is titkolt élete, ami csak akkor derül ki, amikor egy társával röviden értekeznek róla. Aztán váratlanul megérkezik a rendőrség, elviszik a férfit, felesége pedig utánaindul kideríteni, hová vitték. Eközben a mozgalom hálózata is mozgásba lendül, látják hogy valakit bevittek a börtönbe, de nem tudják ki az. Spolier: a titkosrendőrségen kihallgatás közben agyonverik a vallomásra nem hajlandó Domingost, a feleség és a mozgalom is sokkos, de eltökélt. A történetben nincs sok vagy legalábbis nekem mint kívülállónak láthatatlan, talán csak a karakterek jelképeznek önmaguknál többet: Domingos pl. a kiemelten erős testalkatával a büszke ország lehet, a törött karú mozgalmár sem véletlenül félkarú, és azt gondolom, az szintén kiemelt jelentőségű, hogy a feleség akkora játékidőt kap a gyerekével, ők lehetnek a jövő. Ahogy az Emitai, ez sem korlátozódik a fehérek ellei gyűlöletre, itt is a hatalom áll a célpontban, amit kiszolgálnak helyiek is.

Forma: Nem tűnt túl érdekesnek, nem fedeztem fel semmi olyan képi elemet, amivel igyekezett volna alátámasztani a forradalmi üzenetet, sőt. Mintha inkább távolságtartó lett volna, pedig a legtöbb írás dicsérte az átélhetőséget, nekem pedig pont az hiányzott, főleg a színészi játékből. Nem látjuk igazán szenvedni a szenvedőket, túl gyakran másik szálra váltunk, ráadásul sok a vidámabb hatású dal is benne. Valószínűleg a film megjelenésekor maguk az események is elegendőnek bizonyultak a felháborodáshoz, a dalok pedig reményt adtak a szebb jövőben.

Élmény: Az érintetteknek biztos nagyon hatásos volt, kb. úgy képzeljük el, mintha a Habsburg elnyomás egy 1848-as esetét vennénk, a végén pedig látnánk a fiatalokat összegyűlve megegyezni, hogy akkor március 15-én belevágunk, és mindezt 1849-ben látnánk. Mai, kívülálló szemmel nekem ez már kevés volt, nagyon hiányzott, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel.

Érdekességek:

- A portugálok a 15. században vetették meg a lábukat az akkori Kongói Királyság területén, a 20. századra sikerült csupán a fennhatóságuk alá vonni a mai Angola területét. Kezdetben inkább csak gazdasági kapcsolatot tartottak fenn, mintegy egymillió rabszolgát exportáltak Brazíliába. Portugáliban 1926 óta a vegyes megítélésű, de mindenképpen diktatórikus Salazar uralkodott bő negyven évig, aki - ahogy a filmben is láthattuk - nem bánt kesztyűs kézzel az ellenzékiekkel és ahogy a gyarmatoknál lenni szokott, itt is jelentősen kihasználták a helyieket. A függetlenségi mozgalom végül ezzel az 1961. február 4-i eseménnyel érett háborúvá és a portugálok pürroszi győzelmével zárult. Ugyanis a 13 évig elhúzódó harcok kikezdték a portugálok türelmét és puccsal távolították el 1974-ben Salazar utódját, így kaphatta meg függetlenségét Angola 1975-ben.
- Sajnos a történet nem ért szép véget, az addig együtt harcoló mozgalmak egymás ellen fordultak és 2002-ig tartó polgárháborúba torkollot az ellentét, amit persze tüzeltek az amerikai-szovjet támogatások is, végül sikerült közös megegyezésre jutva demokratikus rendszerben megállapodni.
- A rendező természetesen maga is kivette a részét a függetlenedési mozgalomból, férje a legnagyobb mozgalom vezetője volt. Asszisztensként dolgozott Az algíri csatán.

Szólj hozzá!

O Pais de Sao Sarue (1971)

2018. november 24. 22:39 - Liberális Artúr

Rendezte: Vladimir Carvalho
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1971, Brazília
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "Sao Sarue földje". Nincs klasszikus értelemben vett cselekménye a dokumentumfilmnek. Újból Brazília északkeleti pusztaságában, a sertao vidékén járunk, a Peixe folyó mentén élő embereket mutat meg röviden a rendező. Először a környék történetét meséli el röviden, a természeti adottságokból adódó nehézségeket, a gyapottszedőket, majd a sikeres vállakozó, Gadelha politikai ambícióiról készít interjút...

Téma: A cselekmény mellett igazán koherens gondolat sem szövi át a dokumentumfilmet, pedig megpendíti az elején a szokásos kizsákmányoló elitet, illetve a végén azt, hogy bízik az emberekben és a kormányban, hogy legyőzik idővel a problémákat. A játékidő nagy részében különböző emberek kemény életét láthatjuk.

Tartalom: Röviden ismertetik a környék történelmét, persze nekünk kissé semmitmondóan, inkább csak címszavakban, nekem már utána kellett nézni a fontos brazil történelmi figuráknak. Ezután földrajzlecke következik, a környék ugyanis hírhedt arról, hogy rendszeresen aszály tizedeli meg. Ekkor végre megérkezik a korabeli népszerű főbűnös, a kizsákmányoló nagybirtokos, majd a nála is nagyobb hal, a külföldi nagyvállalat. Csakhogy ez a vonal félbeszakad, visszatérünk egy-egy történethez, különös hangsúllyal az egykori aranylázhoz (innen a cím, Sao Sarue a helyi Eldorádó), ami felvirágoztatta egy időre a helyet, de amint elmúlt, össze is omlott minden. Végül egy szokatlanul enyhe, szinte fohásszal szól hozzánk a megszokott harcra buzdítás helyett, ki se mondja, hogy ki tehet mindenről: arra kéri a kormányt, hogy foglalkozzon a problémákkal, hiszen a keményen dolgozó szegényeken nem múlik,hogy felvirágozzon a sertao. A narráció és az interjúk mellett versrészletekkel illusztrálja mondandóját a rendező, amitől Rochás hangulatú lesz.

Forma: A tartalombeli szétesettség nem tesz jót a filmnek, nem igazán figyeltem fel olyan képi eszközre, amivel alátámasztotta volna üzenetét a rendező (testvére, aki az operatőr volt és később szép karriert futott be). Rányomja a bélyegét az is, hogy négy évig készült ultraalacsony költségvetéssel, gyakorlatilag fogtak egy 16 mm-es kamerát és azzal járták a vidéket. Párszor azért megesett, hogy a kamera ráközelített valami készülőre, majd eltávolodáskor a kész terméket mutatta már. A zene érdekesebb volt, egyrészt ott volt A halál Antóniójának egyik népdala egy az egyben, de már mégiscsak 1971-et írunk, belekerültek a popdalok is.

Élmény: Gondolom kiderült az eddigiekből, hogy a legfőbb bajom az volt, hogy nem éreztem elég egységesnek, összeszedettnek, így szinte élvezhetetlen volt, nem tudom hova akart kilyukadni a film.

Érdekességek:

- A film 1966-1970 között készült, 1971-ben mutatták volna be, ha a katonai diktatúra be nem tiltja arra ivatkozva, hogy sérti az ország méltóságát, bár nem tudom ezt miből szűrték le. Végül 1979-ben mutathatták be. 2003-2004 során sikerült felújítani és ezzel megmenteni az enyészettől.

Szólj hozzá!

Fecsegés a Níluson (1971)

2018. november 22. 11:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Hussein Kamal
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Ahmed Ramzy, Magda el-Khateeb, Mervat Amin, Emad Hamdy, Adel Adham

Megjelenés: 1971, Egyiptom
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A középkorú Anisz jelentéseket készít az Egészségügyi Minisztériumban. Sok értelme nincs neki, ezért állandóan be van szívva. Egy nap belefut régi ismerősébe, Ragabba, aki mára menő színész lett. Ragab elviszi őt a játékosan csak Királyságnak becézett csónakházba, amit közösen bérel néhány hasonszőrű barátjával és egész nap hasisoznak és nőkkel hetyegnek. Épp kifogytak az anyagból, Anisznál pedig épp van, úgyhogy mentem megteszik "egészségügyi miniszternek". Egy kirándulós buli alkalmával - természetesen beszívva - elütnek egy lányt az úton. Megijednek és segítségnyújtás nékül elhajtanak, de hamar meggyőzik magukat, hogy tulajdonképpen nem is történt nagyobb baj, és minden folytatódik tovább...

Téma: Az 1960-as évek végének Egyiptomának állapotát próbálja rögzíteni a film (és az alapjául szolgáló regény), amikor a világ többi részéhez hasonlóan "dekadenssé" vált az a réteg, akinek vezetnie kellett volna az országot. Az egykori forradalmárok középkorúvá válva inkább elmenekülnek a valóság elől, hiába dörömböl az ajtajukon.

Tartalom: Elsőként Aniszt, a főszereplőnket ismerjük meg, aki idősödő hivatalnokként konstansan Buddhára szívja magát és a beálltak logikájával próbálja értelmezni maga körül a világot, ami kicsit olyan, mint egy udvari bolond meghökkentő, de lényeglátó kommentárjai. Hamar bekerül egy értelmiségi társaságba, ahol egy író, egy színész, egy filmkritikus és egy ügyvéd szintén folyamatosan hasist szívnak, de ők Anisszal ellentétben élvhajhászok. A jóképű színész, Ragab szállítja a nőket, akiket először lefektet, majd lepasszolja barátainak. Az egyik nő férjes, de mindketten csalják egymást; a második nő kérkedik egyszerű állásával, de közben valójában gyakorlatilag prostituálódott, hogy eltarthassa gyerekeit. A harmadik nő egy fiatal egyetemista, de elvakultan imádja Ragabot, aki egyébként limonádé-filmekben játszik. Idővel kiderül, hogy mindegyikük komolyabban kezdett, de valaminek a hatására kiábrándultak a világból és inkább az élvhajhászásba menekültek. Kivétel a fiatal egyetemista lány, aki már az eleve romlottá nevelt jövő nemzedékét képviseli, illetve Anisz, aki nem élvezkedik, csak kilép a valóságból. Két esemény jelzi a valóságot: az egyik, amikor elgázolnak egy lányt, de tulajdonképpen teljesen logikusan levezetik megnyugtatva magukat, hogy és akkor mi van, baleset volt, nem szándékos, szóval minek menjenek börtönbe. A másik Egyiptom egyik korabeli háborúja (több is volt, úgyhogy nem tudom melyik), de még a bombázásokat is figyelmen kívül hagyják. A változást a társadalmilag tudatos újságírónő hozza el, de a végkifejletről már nem beszélek. Ezen kívül persze még számtalan jelképes esemény van, kezdve a fáraó sírjának meglátogatásától a filmforgatáson át az útfelújításig.

Forma: Van pár jó kifejezőeszköz, de alapvetően nem izgalmas, pedig a bedrogozott látásmód több lehetőséget nyújt. Pl. Anisz a főnöke arca helyett hivatali pecséteket lát és fel sem tűnik neki hogy a riport, amit készít, üres. Néhány emlékképe bevágása gyors és töredezett vágásokból áll. Időnként a füst elhomályosítja a képet. Hogy már végleg a színes korszakba léptünk és a szín használata ekkora már csupán esztétikai választás kérdésévé vált az jelzi, hogy a filmforgatás során a rendező nézőcsalogató, színes filmet akar, és az eddig fekete-fehér filmünk nyomban színessé változik, mint az Óz, a nagy varázsló. Kivételesen megemlíteném a színjátszást is, az Aniszt alakító színész számomra hiteles visszafogottsággal tudta bemutatni a sztoikusra szívott fejét.

Élmény: Talán a mai világ hibája, de őszintén szólva nem tudtam elítélni az élvhajhász társaságot, hiába próbált minket abba az irányba terelni a film, szóval nem tudta átverni rajtam az üzenetét, mint a jobban sikerült latin filmek. Ugyanakkor megint meglepő volt, hogy Egyiptom ekkoriban ennyire szabados volt és ilyen bátran ábrázolták a kábítószerezést, simán rokonítható pl. Az előadással. Szóval nem volt rossz, de lehetett volna jobb is.

Érdekességek:

- A filmet természetesen betiltották, de nem az erkölcstelenség ábrázolása miatt, hanem mert negatív színben tüntette fel a korszakot. Annál meglepőbb, hogy sok helyen Európában is be volt tiltva.

Szólj hozzá!

Emitai (1971)

2018. november 18. 22:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ousmane Sembene
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Andongo Diabon, Michel Renaudeau, Robert Fontaine, Ousmane Camara, Ibou Camara

Megjelenés: 1971, Szenegál
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,2

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy a mennydörgés istene. Második világháború, Szenegál. A francia hadsereg gyakorlatilag elrabolja a falu fiatal férfiait hogy hadra fogja őket. A falu törzsfőnöke, Djimeko aggódni kezd, hogy az istenek miért hagyták ezt. Egy évvel később a nők learatják a vallási rituáléra szánt rizst, amit a katonák természetesen inkább elvinnének, ezért a falusiak elrejtik. A tanács előbb az isteneknek szeretne áldozni, de Djimeko szerint errenincs idő és a közeledő katonákra támad, akik természetesen könnyedén megölik puskáikkal a lándzsás öregeket. Az új törzsfőnök, Kabebe az istenekben való kétkedést okolja, ezért áldozatokat mutat be, miközben a katonák túszul tartják a nőket, amíg megkapják a rizst...

Téma: Sembene témái mindig önmagukért beszélnek, hiszen mint tudjuk, eleve azért kezdett a filmezésbe, hogy az írástudatlanokhoz is eljusson. A témák között szerepel tehát Szenegál szerepvállalása a második világháborúban, a nők szerepe, a tanács rugalmatlansága, a hagyományok meghaladása.

Tartalom: A történet a fiatalok összefogdosásával kezdődik, amin a vének keseregnek, de nem nagyon tudnak mit tenni. A nők azok, akik a tényleges munkát elvégzik, de a learatott rizs valójában rituális célokat szolgál. A falu törzsfőnöke már nem bízik az istenekben, hiszen csupa megaláztatás az életük. Amikor lázadását könnyen leverik, a történet talán legfontosabb jelenetében párbeszédet folytat az istenekkel és megtagadja őket, hiszen ha ők nem lesznek, nem lesz aki szolgálja őket. A másik oldalról nem beszéltem, de a franciák része ennél komikusabb. A falu szemszögéből nézve a nézőnek is abszurdnak tűnik a franciák háborúja, főleg a Petaint éltető propaganda, ami jellemzően semmit nem változik, amikor de Gaulle kerül hatalomra, csak a személye más a kultusznak. Még belemehetnék pár karakterbe, mint a normálisabb parancsnokba és rasszista altisztjébe, de ahogy említettem, Sembene témái önmagukért beszélnek és így minden jelentét fel lehetne sorolni a filmnek, én pedig most csak a lényegre koncentrálnék.

Forma: Ez is sembenésen lényegretörő, a speciális effektek kimerülnek a vágásban, még a beálltások sem vizuálisan jelképesek, hanem inkább tartalmukban (ld. alább a képen a kislányt és a puskát). A színészek amatőrnek tűnnek, de semmiképpen sem természetesnek, bár ettől talán mégis életszerűbb egy nehezen megnyilvánuló szónok. A vége hirtelen következett be, viszont a puskalövések még folytatódtak, ami szintén sok mindenre utalhat, és ezt már a nézőkre bízza.

Élmény: Gondolom érezhető az eddigi leírásból, hogy nem fogott meg a film. Sem látványban, sem tartalmában nem volt kielégítő számomra, talán túlságosan saját korába van ágyazódva.

Érdekességek:

- Annak ellenére, hogy Szenegál ekkor már független volt, francia nyomásra öt évig nem mutathatták be a filmet, elvégre nem ábrázoljákőket túl jó színben.
- A filmben szereplő törzs a dzsola, főként Szenegálban és környező országaiban élnek mintegy félmillióan.

Szólj hozzá!

A vakond (1970)

2018. november 17. 11:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Alejandro Jodorowsky
Műfaj:
acid western
Főbb szereplők:
Alejandro Jodorowsky, Jacqueline Luis, Mara Lorenzio

Megjelenés: 1970, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB:
7,5

Ajánlott írás: http://www.geocities.ws/paulinekaelreviews/e1.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/dodeskaden-dodesukaden/movie-42089

Cselekmény: A "Vakond" (maga a rendező, Alejandro Jodorowsky) fiával útra indul, míg egy lemészárolt faluba nem jutnak. A Vakond levadássza az elkövetőket. Az egyik túsz egy fiatal nő, Mara a férfival tart, aki fiát ráhagyja a falu szerzeteseire. Mara szerint a Vakond képes lenne legyőzni a négy legnagyobb fegyverforgatót és ezáltal a legnagyobbá válni, így elindulnak felkutatni őket. Az első mester olyan gyors, hogy képes kikerülni a golyót, a Vakond azonban Mara unszolására cselhez folyamodik és csapdába csalva végez a mesterrel. Ekkor csatlakozik hozzájuk egy férfihangú nő, aki elvezeti őket a második mesterhez. Az ő ereje abban rejlik, hogy szeretettel lő, nem pusztító vággyal. Ezt kihasználva, a Vakond amester anyját támadva vonja el a figyelmét, hogy végezhessen vele...

Téma: Az egyik kedvenc filmkritikusom Pauline Kael, aki gyönyörűen bele tudja egy mondatba sűríteni a filmeket. Ebben az esetben pl.:"(...) plays with symbols and ideas and enigmas so promiscuously that the confusion may be mistaken for depth". Félreértés ne essék, ez nem negatívum, csupán jellemzés. A történet végig tele van pakolva egy vagy több jelképpel, amelyek egymással átfedésben is lehetnek, így töbféle értelmezés lehetséges. Ami biztos, hogy a Vakond egy fejlődő jellem, aki újabb és újabb dolgokat tanul, de nem biztos, hogy el is jut a céljához.

Tartalom: Kb. három nagyobb részre osztanám a történetet. Az első egy bevezető jellegű, amelyben a Vakondot mint tökéletes lényt ismerünk meg. Legyőzhetetlen és kérlelhetetlen. A film felütése szerint a vakond olyan lény, ami egész életében a föld alatt ásva keresi a napot, és ha egyszer sikerül megtalálnia, belevakul. Ez épp olyan kamu, mint Melville kezdő idézetei, de attól még beszédes. E bevezetőben a Vakond férfivá neveli fiát miközben megbosszul egy falut, majd egy őt elcsábítő nővel áll tovább. A nő nemcsak a testét, de a lelkét is elcsábítja, hogy végezzen a négy nagy mesterrel, ezzel kezdődik a második harmad, a szembesülés a négy mesterrel, akik közül mindegyik valamilyen jellegzetes spirituális tanítást képvisel. A Vakond őket nem megcáfolva vagy túllépve győzi le, hanem csellel (bár ez is nevezhető meghaladásnak), ettől pedig bűntudata lesz és krisztusi figurává válik, aki próbál bűneiért vezekelni. A harmadik szakasz erről a vezeklésről szól, a legelnyomottabbakon próbál segíteni, de hiába, így végül visszatér a bosszúálló szerephez. Igazából mindez nem is annyira fontos, a sok epizódszerű, bár összefüggő jelenetek mindegyike jelképekkel terhelt, önmagukban egy vagy több állítást fogalmaznak meg ideológiákról, a társadalomról... stb.

Forma: A műfaj úgynevezett "acid western", amit talán pszichedelikus westernnek lehetne fordítani. Ennek és a jelképek sokaságának köszönhetően sok a groteszk megnyilvánulás (sokan szürrealizmust írnak, de szerintem semmi szürreális nincs benne): torz emberek, állatok, rengeteg vér és szex, elspre össze nem illő párosítások. E párosítások valójában egyáltalán nem merész képzettársítások; Jodorowsky nagy rajongója a tarotnak, több fura kép innen származik. Coelho Alkímistájának is az volt számomra a legfőbb erőssége, hogy egy sivatagban játszódott, és ennek üressége itt is jól passzolsz ezekhez a jelképekhez, mert kihangsúlyozza őket. A beálltások is erre törekednek, de azért túlságosan nem mernek szokatlanok lenni.

Élmény: Már régóta szemeztem Jodorowskyval, de sajnos a a kevésbé pozitív elvárásaim jöttek be. Ahogy Kael írta és fentebb idéztem, a képek tök jók, de hiányzik belőlük a mélység. Persze Jodorowsky maga mondta, hogy középszerű embernek ez egy középszerű film lesz, szóval ez engem minősít :D

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Alfonso Arau (A vad banda)
- Jodorowsky egymaga rendezte, írta, szerezte a zenét és tervezte meg a díszletét.
- A kisfiú valóban az ő fia.
- A film az éjféli moziknak köszönhetően lett sikeres, mint a The Rocky Horror Picture Show vagy a Radírfej. Ehhez azonban az is kellett, hogy forgalomba kerüljön, amiről John Lennon gondoskodott, miután látta és nagyon megtettszett neki.
- Jodorowsky élete önmagában is elég érdekes, tuti film lesz belőle. Tudatosan polgárpukkasztó, színházi darabjaiban állítólag rengeteg döglött állatot használt fel meztelenül. Első filmbemutatóján kis híján meglincselték, és menekülnie kellett hazájából is.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil