Artúr filmélményei

Cuzurikata kjosicu (1938)

2018. július 31. 23:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Jamamoto Kadzsiro
Műfaj: -
Főbb szereplők: Takamine Hideko, Kodaka Maszaru, Mizutani Siro, Tokugava Muszei, Kijokava Nidzsiko, Takizava Oszamu, Akagi Ranko
Megjelenés: 1938, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Előzetes:
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

...avagy szabadon fordítva "magyaróra". Maszako (Takamine Hideko) szegény családból származik, de jó érzéke van a fogalmazásokhoz. Tanára gyönyörűségére élénken írja le életének és környezetének epizódjait, egyik fogalmazását be is küldi egy magazinnak, amely elég jó, hogy megjelenjen. Először mindenki örül, ám van egy gond: az írásba gyanútlanul belekerült egy szomszéd pletykája is, aki szerint Maszako apjának főnöke gonosz ember. A híre természetesen eljut a főnökhöz...

Toyoda Maszako létező személy volt, épp tizenhat éves, aki megjelentette realista fogalmazásait - nagy sikerrel. Feltételezem, hogy nagyjából a történet ezeken az írásokon alapul. Elsősorban a realista ábrázoláson, a szegények életkörülményein van a hangsúly, a cselekmény látszólag nem akar kifutni sehova. Ha mégis, akkor az talán egy enyhe szocialista megállapítás a reményteli dolgos jövőről.

Megvalósítás:

A történet három részre tagolódik az évszakokat követve. Nyár-ősszel kezdünk, amelyben megismerjük a karaktereinket és helyzetüket, valamint Maszako ráébred tehetségére és megkapja az útravalót, hogy mindig írjon őszintén. Ezt teszi, ebből adódik a realizmus, de talán lehetett volna személyesebb és énközpontúbb; így kevésbé hihető, hogy egy tizenéves lányt szinte csak a családja anyagi helyzete foglalkoztatja. A második rész az ősz-tél, ennek megfelelően a mélypont: Maszako írásának van árnyoldala is, amikor szembesülnie kell azzal, hogy a leírt szavaknak van következményük, illetve teljesen elszegényedik a család. Van ugyan a közösségben összetartás, mint a korábbi japán filmekben, de alapvetően mégis kiszolgáltatottak. Az apa részegeskedik, az anya passzív és tehetetlen, elrettentő példának pedig ott az egyik elszegényedett és megbolondult szomszédasszony. Végül beköszönt a tél-tavasz, egy kicsit minden jobbra fordul, de messze vagyunk a hepi endtől; ez nem film, hanem valóság. Maszako nem emelkedik ki írásaival, egy gyárban kap munkát, de legalább nem adják el gésának. A karakterek kissé egysíkúak, de nem finomkodnak, messze nem tökéletes pl. a részegeskedő apa vagy a folyton depiző anya.

Képileg nem sok érdekességet tapasztaltam. Az egyetlen többször előforduló kifejezőeszköz az volt, hogy a kamera időnként kinézett oldalra vagy kizoomolt, hogy a jelenetbe bevegyen egy újabb szereplőt (tehát pl. mutattak egy utcaképet, majd vágás heyett a kamera kicsit jobbra fordult, így belekerült a képbe két karakter, akik beszélgetni kezdtek - ez helyettesített egy vágást.) A színészek nem tűntek természetesnek, az amúgy nagy sztár Takamine sírása is kifejezetten zavaró volt.

Élmény:

Először megörültem a filmnek, mert azt hittem önreflexív lesz, és a fogalmazás javulásával-javításával-fejlődésével együtt fog fejlődni a film is, de nem így történt, a fogalmazások csak narratív eszközök voltak. Nem volt se látványos, se igazán megható, bár kétségtelen, hogy erősen emlékeztet a jóval későbbi olasz neorealizmusra (az apa munkához elengedhetetlen biciklijét ellopják!) Gondolom a film előkelő értékelése inkább annak szól, hogy népszerű írások adták az alapját, illetve segédrendezőként már feltűnik Kuroszava...

Érdekességek:

- Maszakót valóban Toyoda Maszakonak hívták, a film elkészültekor még mindig csak 16 volt, Takamine pedig 14. Állítólag nem jöttek ki jól. Egy kép róluk itt.

Szólj hozzá!
Címkék: 1938 20. század Japán Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia IMDB 7 1 órás Takamine Hideko Jamamoto Kadzsiro Kodaka Maszaru Mizutani Siro Tokugava Muszei Kijokava Nidzsiko Takizava Oszamu Akagi Ranko

Malu tiensi (1937)

2018. július 25. 22:03 - Liberális Artúr

Rendezte: Jüan Mucse
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Megjelenés: 1937, Kína
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4
Előzetes:
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Csen trombitás, szerelmes a szomszédban lakó kocsmai énekeslányba, Hungba - és viszont. Az ablakon keresztül, dalokban, énekelve üzennek egymásnak. Egy napon egy tehetősebb vendégnek megtetszik Hung énekhangja és kivásárolná őt a helyről, elszakítva ezzel a szerelmeseket...

Eléggé vegyes a történet sok szempontból, de alapvetően a társadalom alján élők egy-egy kiragadott példáit láthatjuk egy erőteljes szerelmi szállal. A végső fő üzenet mégis az, hogy pénz nélkül kiszolgáltatottak vagyunk.

Megvalósítás:

Valószínűleg nagyok sok jelképes mozzanata van a történetnek, ami egy sápadtarcú számára láthatatlan, de az indulókép, ami egyben a zárókép is volt, meglehetősen erőszakosan tolakodott az arcunkba egy nagy (bank?) épület képében, ami gazdagságot és erőt sugallt - ehhez képest kellett figyelnünk Hungék történetét. Először még mindig egy parádéba csöppenünk, a szegénység első igazi jele, hogy Csen, a trombitásfiú öltönye alatt az ing már csak egy rongydarab, ami épp a kilátszó nyaknál épp. Csen hangszeren játszik, Hung énekele, tehát épp összeillenek, és az első hosszabb incselkedésük épp olyan, mint a Gyümölcsárusé, talán szándékos hivatkozás. Csen és barátai felelősek a humorért is, elsősorban a három fodrászsegéd együttmozgása révén, de visszatérő elem az újságos barát is,aki újságjaival tapétázta ki a falat és onnan veszi általában ötleteit. Itt érezhető legjobban a kulturális különbség, mert bizonyára egy kínainak baromi vicces, hogy azon vitatkoznak percekig, hogyan kell leírni az egyik írásjelet, de a feliratokban elvész ez a nyelvi humor. Szóval háromféle történet keveredik össze, egy szociodráma, amelyben a lényeg az, hogy teljesen kiszolgáltatottak főhőseink; egy nem túl érdekes vagy romantikus szerelmi négyszög; egy vígjáték, amely többnyire a fodrászüzlet köré korlátozódik. Ezek váltogatása meglehetősen vegyessé teszi a hangulatot, de nem pozitív értelemben. A karakterek néhány pillanat kivételével elég egysíkúak.

Visszatérve a kezdő képhez, kicsit olyan mint a Dübörgő élet irodaháza, csak itt felülről lefelé haladva jutunk el a társadalmi mélypontig. Úgy tűnik ekkoriban az volt a divat világszerte, hogy egy szovjet-típusú montázzsal nyissanak, mert ezt már sokadjára láttam. Itt is elsősorban áttűnésekkel feltűnősködtek, pl. emlékek, gondolatok, párhuzamok megjelenítéséhez. Talán itt már a díszlet is szerepehez jutott, több volt egyszerű környezetnél: a falra ragasztott újságpapírok többször "megszólaltak" és előmozdították a cselekményt, a függőleges pozícióknak egyben jelentése is volt, Hung nővérének sötét sminkje és ruhája többet árult el róla, mint a szavai... stb. Mert hogy nem beszélt túl sokat, és ezzel kreatívan felvezettem a következő gondolatomat, mert gyakran olyan benyomásom volt, mintha egy félig néma filmet látnék, amolyan nagyon kései Chaplinest, kevés szöveggel, sok némafilmes gesztikulációval. Bár 1937-es,Ázsiában ez még korai hangosfilmnek számít, ennek megfelelően volt benne jó pár dal is, de mivel főszereplőink zenészek voltak, teljesen indokoltan csendültek fel. Ráadásul szerencsére hagyományosabb hangzású kínai zenét hallhattunk, bár a nagyon átvitt értelmű, tájleíró jellegű szövegek nem segítenek a megértésben. Ugyanakkor jó ötlet volt ugyanazt a dalt kétszer is előadni, de más helyzetben, amely így két külön értelmezést kapott (boldog szerelmes dalként és megtört szívű szerelmes dalként).

Élmény:

A fentebb említett vegyessége nagyon sokat rontott az élményen, tönkretette újra és újra a felépített hangulatot. nem tudom mennyi veszett el belőle a különböző kultúránk miatt, de így is szerintem egy tíz évet késett és akkor se tetszett volna. Ennek ellenére elég magasan jegyzik, valószínűleg nem vettem észre valamilyen fontos aspektusát.

Érdekességek:

- A Hungot alakító Csou Hszüan korának nagy énekes dívája volt, de folyamatosan válságban vollt a magánélete, a többszöri idegösszeomlásai közül az egyik pedig végül halálához vezetett 39 éves korában, 1957-ben.
- A betétdalok közül kettő is élete nagy slágere lett, de nemcsak az övé, állítólag a mainapig örökzöldnek számítanak.
- A film elvileg remake.

Szólj hozzá!
Címkék: 1937 20. század Kína Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 7 Jüan Mucse

Vamonos con Pancho Villa (1936)

2018. július 22. 13:34 - Liberális Artúr

Rendezte: Fernando de Fuentes
Műfaj: -
Főbb szereplők: Antonio R. Frausto, Domingo Soler, Manuel Tames
Megjelenés: 1936, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7
Előzetes: https://youtu.be/gknBeTzlfow
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

...azaz gyerünk Pancho Villával. 1914, Mexikó. Hat falusi jóbarát, Tiburcio, Meliton, Miguel, Rodrigo, Maximo és Martin elhatározza, hogy Pancho Villa oldalán csatlakoznak a polgárháborúba. Hogy bizonyítsák rátermettségüket, vakmerő vállalkozásokba kezdenek: Maximo egy gépágyút szerez meg a frontvonalról sikeresen, de visszafelé tartva golyót kap. Martin az éj sötétjében merészkedik közel egy erődhöz, hogy felrobbantsa a falát, ami sikerül, de közben őt is lelövik. Tiburcio, Meliton és Rodrigo szintén veszélyes küldetésre indulnak, hogy üzenetet vigenek az ellenségnek...

Fuentes forradalmi trilógiájának utolsó darabja (a második az El compadre Mendoza) a harcosok szemszögéből mutatja be a forradalom árnyoldalait. Nem a forradalom felett mond ítéletet, hanem a háború természetéről, amely kegyetlen függetlenül attól, hogy ki harcol és miért.

Megvalósítás:

A sablon klasszikus: hat barát elindul a harcba és egyesével lemorzsolódnak, mindegyikük kicsit más okból és módon. Nem félnek a haláltól, a jóért küzdve akarják bevégezni, de nem mindegy, hogyan. Időhiány miatt az első három halott és karakter nem sok időt kap, főszereplőink a családos Tiburcio, aki azt kéri, hogy az utolsó mindenképpen menjen haza és nevelje fel gyerekeit; Meliton küzdelemben akar elesni, az ő kövérkés figurája a bohóc, aki a humoros részekért felel; végül ott van a fiatal Miguel, aki látványos katonai temetésre vágyik. Természetesen megtagadja tőlük ezt a sors és épp valami kifordított módon végzik. Mindegyikük csillogó szemmel veti magát a küzdelembe és bálványozzák az igazságosnak gondolt Pancho Villát, aki viszont nagyon is gyakorlatias és eredményorientált, és nem esik nehezére egy-egy embert beáldozni a többségért. Állítólag ez volt az első egyik olyan film is, ami Villát nem népi hősként ábárolja. De azokkal se értek egyet, akik negatívnak látják; inkább csak gyakorlatias. A háború kegyetlenségének egyetemességét mutatja, hogy az európai első világháborúra utalnak a kezdésben, de egyszer egy ellenséges mexikóival szemben is részvétet mutatnak.

Ez volt az első igazán nagy költségvetésű mexikói film, és mint azt számtalanszor láttuk, nem lett népszerű és csődbe vitte a stúdiót. Viszont elég sok statisztát sikerült felvonultatni, a harcjelenetek simán hozzák a világháborús filmek monumentalitását, mint amilyen a Nyugaton a helyzet változatlan. Megint megmutatkozik a szovjet filmművészet hatása a filmeleji háborús vágóképeken és még egyszer később a kocsmai arcok bemutatásán, mint a Ganga Brutában. Van pár jól megkomponált kép, de többnyire nem próbálnak látványosabb kifejezőeszközökhöz nyúlni. 

Élmény:

Míg az El compadre Mendoza próbált egyensúlyozni a könnyedebb és a komoly hangnem között, itt már sokkal kevesebb volt humor és komornak próbált tűnni, de talán épp ezért nem sikerült. Nem voltak olyan megrázóak a megrázónak szánt részek, a költségvetés pár tömegjelenetben mutatkozott csak meg, a látvány pedig javarészt elmaradt.

Érdekességek:

- Míg a Mendoza Zapatája délen, Villa északon ügyködött. Tehetősebb birtokosként kezdetben jelentős sikereket tudott elérni, de Zapatához hasonlóan később már csak gerillaakciókra futotta. Amikor 1920-ban meghalt legfőbb ellenfele, tárgyalásba kezdett a kormánnyal és békét kötöttek. Végzetét azonban ő sem kerülhette el, 1923-ban orvgyilkosság áldozata lett. Villa ügyesen használta a médiát, számos filmben saját magát alakította és szoros kapcsolatot ápolt újságírókkal is.
- A filmnek van egy alternatív befejezése is, pontosabban nem ott ér véget, ahol a végleges változat, hanem pár évet ugorva az időben folytatódik. Nem spoilerezek, itt megnézhető.

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1936 Amerika Közép-Amerika Mexikó 1930-as évek IMDB 8 1 órás Fernando de Fuentes Antonio R. Frausto Domingo Soler Manuel Tames

Szent Tukaram (1936)

2018. július 19. 23:20 - Liberális Artúr

Rendezte: Vishnupant Govind Damle - Sheikh Fattelal
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1936, India
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Előzetes:
Ajánlott írás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sant_Tukaram_(film)#Characters_and_casting
Mikor látható: -

Tartalom:

India, 17. század. Az ájtatos Tukaram egyaránt idegeire megy feleségének, mert egész nap csak imádkozik, valamint a templomi gyülekezetnek, akik féltékenységükben egyszerűen csalónak gondolják. Amikor a nő dühében beront és "megszentségteleníti" Visnut, a gyülekezet kap az alkalmon hogy a tettért Tukaramot tiltsák ki. Később ugyancsak felesége hatására Tukaram megérti, hogy a megvilágosodásához családfői kötelességeit teljestenie kell, ezért munkát vállal termésvigyázóként. A főpap azonban ismét vesztére tör és megbízza embereit, hogy szabadítsanak a mezőre marhákat, hogy azok eltapossák a termést...

Tukaram létező indiai szent, az ő életét dolgozta fel a történet. Sajnos nem tudom, mennyire kapcsolódnak hozzá az események, de ha nem is, nem fontos, hiszen a cél a lényeg ábrázolása volt, azaz Tukaram elveinek bemutatása. E történetben ez elsősorban a feltétlen odaadás volt és az evilági dolgok elvetése. (Egy írás szerint lehet poltikai vetülete is, hiszen Tukaram mindekinek prédikál, mindekit elfogad követőnek, ami a kasztrendszert aláássa.)

Megvalósítás:

A történet alapvető szerkezete egyszerű: Tukaram már a kezdettől megvilágosodott, és különböző nehézségekkel kerül szembe vagy ha úgy tetszik próbatételekkel. E próbatételek sajnos nem az egyre nehezebbek felé haladnak, hanem látszólag sorrend nélkül: először fia betegsége jön, majd a kitaszítottság, a gazdagság többször előjön, testi vágyak... stb. Természetesen minden próbának ellenáll, de annyira könnyen, hogy fel se fogja talán, hogy jobb lenne neki, ha engedne a kísértéseknek. Talán ez a karakterének legnagyobb gyenegsége: szilárd a meggyőződése elfogad minden csapást egykedvűen, így már-már kissé debil benyomást kelt megvilágosodott helyett. Tukaramnak két ellenpontja van, az egyik a papi kaszt vezetője, aki féltékenységből nem csupán csalónak kiáltja ki, de később már kifejezetten igykszik bemocskolni (és ilyenkor Visnu maga lép közbe - oké, picit csalok, nem Visnu, hanem az egyik megtestesítője, de nem vagyok otthon a hinduizmusban és ezt feltételezem olvasóimról is). A másik ellenpont a felesége, aki hiába jóságos, teljesen földhözragadt és evilági. Támogatja férjét, de közben folyton veszekszik vele, mert az előrébbvalónak tartja istenét a családjánál. Egyébként mind a főpap, mind a feleség jelenléte inkább komikus hatású, hiába drámai a szerepük.Ezek mellett nem nélkülözi a realizmust sem, a faluis élet szegénységét nem titkolja. Nem teljesen kapcsolódik, de nem tudom megállni, hogy ne beszéljek picit Tukaram vallásáról, aminek a film szerint a lényege a teljes odaadásban van, mindent Visnu akaratának tud be, és ettől nagyon ábrahámitajellgűnek tűnik. Az egyik legkifejezőbb jelenetben a munkájáért nem ételt kér, hanem cukornádat, mert azt szerettek volna a gyerekei. hazafelé menet azonban kettő kivételével mindet elajándékozza más gyerekeknek, így tökéeletsen kifejezi azt, hogy nem kell több, mint amire szükségünk van.

Képileg vegyesek az érzéseim. Amikor Tukaram énekel és mellé kapcsolódó természeti képeket vágnak be, színtiszta szovjet fílingje van, tuti onnan jött a hatás és kiválóan megoldották. Ebből azonban kevés van. Visnu csodatettei jenetik a speciális effekteket, ezek jellemzően áttűnésekkel vannak megoldva, nem túl kifinomultak. A kelleténél jobban látszódik, hogy díszletben vannak, néha egészen béna a vágás (talán a filmszalag hibája, nem a készítőké). Indiai filmről van szó, tehát nem kell meglepődni, hogy ötpercenként dalra fakadnak, tánc azonban még nincs. A dalok többsége szerencsére nem mulatós, hanem Tukaram valódi szerzeményei, többynire himnusz-jellegű imádságok, dicsőítések. Pont az egyik leghatásosabb jelenet betétdala, amikor Tukaram a termőföldet őrzi, nem eredeti, hanem a filmhez készült, de állítólag még a szakértők is valódinak hitték. A dalok indokoltalanul csendülnek fel a legtöbbször, és sokszor egészen rövidek.

Élmény:

Bár hagyományosan Az út énekét szokták megjelölni az első jelentős indiai filmként, már a Szent Tukaram is sikeres volt világszerte, nem érdemtelenül. Vannak jó megoldások benne, izgalmas és érdekes a témája, de számomra a kissé bárgyú Tukaram-karakter elrontotta az esetleges spirituális élményt.

Érdekességek:

- A marathi Tukaram valamikor a 16-17. század fordulóján született és ügyes kereskedőként élt a nagy 1630-1632-es éhezésig, amely során több millióan haltak éhen Ekkor vesztette el első feleségét és fiát, és ekkor vált vallásossá. Ezután kapcsolódik be életébe a film, amelyben már második feleségét láthatjuk. Állítólag valóban találkozott, sőt,oktatta is a híres uralkodót, Sivadzsit. Mindketten fontos alakjai a marathi öntudatnak. Tukaram 1650 körül halt meg.
- Tukaram a bhakti mozgalom követőjeként az átlagemberek nyelvén hirdette az igét, ennek köszönhette népszerűségét. Legutóbb 2012-ben forgattak róla filmet, látszólag sokkal gyengébb ennél.
- Indiába filmipara nemcsak a legnagyobb (igen, nagyobb Hollywoodnál is), de az egyik legrégebbi is. 1896-ban már eljutottak hozzájuk Lumiere-ék és 1898-ban már elkészült az első indiai film. Hogy eddig nem került sorra egy sem, az az oka, hogy nem találtam meg őket a neten.

Szólj hozzá!
Címkék: 20. század 1936 Ázsia India 1930-as évek Dél-Ázsia 2 órás IMDB 7 Vishnupant Govind Damle Sheikh Fattelal

Hiakuman Rio no Cubo (1935)

2018. július 13. 06:40 - Liberális Artúr

Rendezte: Jamanaka Szadao
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1935, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0
Előzetes:
Ajánlott írás: http://www.lardbiscuit.com/jidaigeki/yamanaka-millionryopot.html
Mikor látható: -

Tartalom:

...avagy "A millió riós váza". Egy néhai császár elrejtette mesés kincsét, a hozzá vezető utat egy váza aljára festette. Halála után örököse mit sem sejtve erről továbbadja alacsonyabb rendű öccsének, Genzaburonak, aki szintén nem sejtvén az amúgy értéktelen váza valódi értékét, sértettségből eladja egy ócskásnak. Mire megtudja, hogy a váza kincshez vezet, az ócskás már messze jár és amúgy is elajándékozta a szomszédja fiának hogy benne tarthassa az aranyhalait. Amikor az apja meghal, a kisfiút egy félkarú szamuráj, Tange, valamint egy fogadós veszi magához, ahova Genzaburo is gyakran jár...

Ha van valami üzenete a történetnek, az az, hogy a pénznél és az alakoskodásnál sokkal fontosabbak a hétköznapi örömök. Ezek fényében másodlagossá válik a büszekség és a pénz is.

Megvalósítás:

A történet némileg elnagyol több bevezetést is. A vázával indulunk, de az nem derül ki, hogy hogyan került az új tulajdonoshoz és hogy hogyan derült ki a titka. A másik ilyen elnagyolt részlet Tange bemutatása volt, pontosabban a hiánya. A félszemű és félkarú karakter ekkoriban nagyon népszerű volt, de nekünk ugye nem mond semmit. Mindenesetre össze lehet tenni a dolgokat így is, szóval nem létszükséglet, csak kicsit elnagyolt. Az első, rövid szakaszban a váza útját követve megismerjük a főbb szereplőket és hamar eljutunk a fő helyszínünkig, a gésaházig. A cselekmény mellékes, a két történetszálban a karakterek fontosak. Először is ott van a gésaház tulajdonosnője és az ott csövező Tange, akik folyton veszekednek, de látszik hogy kedvelik egymást és a hozzájuk kerülő kisfiút is. Ezen szál szomorúan legviccesebb jelenete talán az, amikor a nagy szájuk ellenére nem merik elmondani a kisfiúnak, hogy meghalt az apja. A másik szál Genzaburót jelenti, aki tipikusan alárendelt figura, de státusza alapján a csúcson van. Otthon a felesége irányítja, később pedig megtalálja ugyan a vázát a gésaházban, de sokkal jobban élvezi az ottani szórakozást, mint hogy az ország leggazdagabb emberévé váljon. A humor nem térdcsapkodós, még csak nem is megmosolyogtató, de gúnyosan kedves.

Érdekes módon képi világában az érettebb Ozut idézte. Egyáltalán nem volt pörgős, hosszasan és ráérősen tudott elidőzni egy-egy jeleneten, de akár tárgyakon, részleteken is megpihenhetett a kamera. Az első néhány vágókép furcaán éteri volt, aztán rájöttem, hogy azért, mert csak díszlet. Az eleje szintén nagyon teátrális volt, de ez kéőbb normalizálódott (vagy csak hozzászoktam, mert feleségem szerint, aki véletlenül belepillantott, nagyon természetellenesnek látta). A zene nem volt ugyan kiemelkedő, de sokszínű volt: a hagyományos japán betétdaltól a komikus hangzáson át szomorúbb részletek is helyet kaptak a jelenethez illően.

Élmény:

Ahogy említettem, nem térdcsapkodós, még csak nem is megmosolyogtató, de gúnyosan kedves film. Benne van egyszerre a gyenge emberi jellem, de a végtelen bölcsesség is, miközben kivitelezésében valahol ott egyensúlyoz a már majdnem érdekes határán.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Takasze Minoru (Kurutta ippedzsi)
- Jamanakát a Kína elleni háborúban besorozták, ahol rövidesen vérhast kapott és 28 évesen, 1938-ban elhunyt.

Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték 20. század 1935 Japán Ázsia 1930-as évek Kelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Jamanaka Szadao
süti beállítások módosítása
Mobil