Artúr filmélményei

Brazil (1985)

2016. július 13. 00:23 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Gilliam, Terry
Műfaj:
disztopikus, sci-fi
Főbb szereplők:
Jonathan Pryce, Robert De Niro, Katherine Helmond, Ian Holm, Bob Hoskins, Michael Palin, Ian Richardson, Peter Vaughan

Megjelenés: 1985, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/ZKPFC8DA9_8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/brazil-brazil/movie-3597

Tartalom

A közeljövőben járunk, ahol a fenálló autoriter rendszer napjait terroristák robbantásai keserítik meg, de igazán nem jelentenek veszélyt. Egy véletlen adminsiztrációs hiba folytán a körözött Tuttle (Robert De Niro) helyett Buttle-t likvidálják. Sam (Jonathan Pryce) tehetséges és anyja révén jó kapcsolatokkal rendelkező, de ambícióktól mentes hivatalnok, aki az egyhangú, unalmas mindennapok elől képzeletébe menekül, ahol ő hős lovag, akinek meg kell menteni a szép szőke hercegnőt. Anyja igyekszik őt előrébb rúgdalni a ranglétrán, de Sam a legújabb előléptetést is visszautasítja. Egy éjjel elromlik a légkondícionálója, ám a hivatalos állami szervíz éjjel nem dolgozik. Ekkor váratlanul betoppan Tuttle, akit bár terroristaként köröznek, bűne csak annyi, hogy a hivatalos utat megkerülve javít szellőzőberendezéseket. Másnap Sam feladata lesz kijavítani az adminisztrációs hibát. Buttle özvegyéhez látogat formanyomtatványokat aláiratni, amikor megpillantja álmai szőke hercegnőjét a valóságban. Megszállottan kezdi üldözni, de nyomát veszti. Hogy magasabb hozzáférése legyen az állami adatokhoz, elfogadja a korábban visszautasított előléptetést. A lány irataiba belenézve kiderül, hogy köze lehet a terroristákhoz...

Az 1985-ös történet az 1984 egy változata azzal a különbséggel, hogy ez a világ nem egy-egy diktátor kezei között sínylődik, hanem maga a bürokrácia tette ilyenné. Sokmindenről lehetne beszélni a film kapcsán, de a történet összességében ezt a szélsőségesen bürokratikus állapotot jeleníti meg, ahol a valóság másodlagos a formanyomtatványokkal szemben. (Hogy ezt Sam a szerelem erejének segítségével ismeri fel, szerintem rossz húzás, de erről majd később.) Egy másik végighúzódó aspektusa a filmnek a látszat vs. valóság, vagyis inkább az önáltatás, amely tettenérhető lépten-nyomon, és ez túlnő a bürokratákon és a szabadon gondolkodókon is, ők ugyanúgy foglyai saját illúzióiknak.

Megvalósítás

A bürokráciát mivel lehetne találóbban ábrázolni, mint végtelen mennyiségű papírral, dossziékkal, fiókokkal, egyneruhába öltözött hivatalnokokkal, uniformizált világgal, a kicsi egyén és az óriási szervezet közti különbségek szándékos eltúlzásával? Az emberélet itt másodlagos, és hiába jázódik a film karácsonykor, hiába rabolják el kommandósok Buttle-t véletlenül családja mellől, feleségének legfontosabb feladata ekkor is az, hogy aláírja az átvételi elismerványt férjéről. Az 1984 szorongásával szemben azonban itt gyakran mindezt humoros éllel mutatja be a film. A túlbürokratizált élet következménye az ideális céllal ellentétben nem egy olajozottan működő világ, hanem épp a fordítottja: egy teljesen diszfunkcionális társadalmat láthatunk, ahol minden elromlik, de semmit se javítanak meg. A látszatéletet egyrészt a díszfalak tartják fenn, amelyek mögött lepusztult ipari környezet van, de ugyanez megfigyelhető társadalmi és egyéni szinten is: ha pl. robbantás történik, nem hajlandóak róla tudomást venni az emberek (amennyiben nem sérülnek meg benne), az egyén szintjén pedig ez a napi szintű plasztikai sebészetben mutatkozik meg. És most térnék vissza Sam karakterére, aki minket képviselve értetlenül áll mindezek előtt, mintha az elmúlt 30-40 évben nem ebben a világban nőtt volna fel. A közszféra karakterei a hibáktól rettegnek és pozíciójuk megfelelőivé válnak a való életben is, a civilek úgyszintén igyekeznek szerepeiket betölteni. A valós életbeli sztroival párhuzamosan fut egy analóg is, Sam képzelete, melyben ő egy angyalszárnyú, fényes páncélú, szőke lovag, szabad repkedését pedig váratlanul előtörő hivatali épületek óriásai akadályozzák meg. Felfigyel a szőke, kiszabadítandó hölgyre is, akiért gonosz szörnyekkel kell megvívnia (akik közül az egyik saját maga).

A disztopikus hangulatért elsősorban a lucas-i piszkos jövő, azaz az iparias jellegű, mindenhol jelenlévő csövek, a lepusztult környezet felelős, de maga a technológia is egyszerre fejlettebb és elmaradottabb az 1980-as évek technológiájánál. Ugyanakkor ahogy említettem, nem csupán kellemetlen érzéseket kelt bennünk, hanem gyakran humorosakat is a groteszk képeivel, cselekményeivel. Ilyen elem a zene is, amelynek gerincét a "Brazil" c. egzotikus dal adja, teljesen oda nem illően. Stílusában több irányzat keveredik. Tök büszke voltam magamra, hogy ezeket felismertem, mielőtt még olvastam volna róluk :) Szóval egyrészt felfedezni véltem film noiros vonásokat (az öltözék, füst, árnyék), bár kevésbé élesen, másrészt azon gondolkodtam filmnézés közben, hogyha ez most fekete-fehér lenne és az 1920-as években készült volna, akkor teljesen odalennék érte, mint expresszionista filmért, hiszen tele van stilizált épületekkel és díszletekkel. És még utalnak benne a Patyomkin páncélos egyik híres jelenetére, és még ki tudja mennyi más filmre, amit észre se vettem. Mindehhez még hozzájön A Gyalog galoppból már megismert gilliami grotesz szemlélet, amelyre legjellemzőbbek a torz maszkok, illetve Sam látomásainak szörnyei. Az utolsó jelenet Sam rémálomszerű menekülése, amely leginkább egyesíttete magában mindezt.

Élmény

És többnyire mégsem működött, ami már a film közben is nagyon zavart, pedig látszólag minden kockája aprólékosan ki volt dolgozva. Talán a sokat, ksizámíthatatlanul mozgó kamera tette, talán a torzító lencse, mindenesetre szerintem hatásosabb lett volna statikusabb képekkel dolgozni. A film hangulata is teljesen vegyes, ez nagyon rányomja a bélyegét. Egyszerre vérfagyasztóan nyomasztó, egyszerre nevetséges. Ha ezzel az volt a cél, hogy lizökkentse a nézőt és nyugtalanítsa, az sikerült, viszont megakadályozta, hogy igazán beleéljem magam a filmbe.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jonathan Pryce (A Karib-tenger kalózai), Robert De Niro (Aljas utcák, A keresztapa 2, Taxisofőr, A szarvasvadász, Dühöngő bika, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők, Casino, Szemtől szemben), Ian Holm (A nyolcadik utas: a Halál, Édes örökkévalóság, A gyűrűk ura, L'ecsó), Michael Palin (Gyalog galopp), Bryan Pringle (Arábiai Lawrence), Jack Purvis (Csillagok háborúja)
- Rövid cameo erejéig Gilliam és kislánya is feltűnnek a filmben
- A film eredeti címei között szerepelt az 1984 és fél is.

Szólj hozzá!

Marketa Lazarova (1967)

2016. július 10. 20:15 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Vlacil, Frantisek
Műfaj:
történelmi
Főbb szereplők:
Josef Kemr, Nada Hejna

Megjelenés: 1967, Csehszlovákia
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/wpQoB_FrGus
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/marketa-lazarova-marketa-lazarova/movie-61393

Tartalom

A középkori Csehországban egy jövendőbeli német püspök fiával és kíséretével vág át a havas tájon, amikor a nemrég hozzájuk csatlakozott, magát bolondnak tettető, félkarú Adam váratlanul rájuk támad. E támadáshoz csatlakozik Adam tesvére, a lesben álló Mikolas is. Többeket megölnek, két túszt ejtenek, köztük a püspök fiát, de a püspöknek sikerül elmenekülni. Adam és Mikolas az öreg Kozlik fiai, aki kisnemes létére útonállásból szerzi pénzét. Mivel a püspök elmenekült és beárulta Kozlikékat, a környék kapitánya magához hívatja Kozlikot, hogy váratlanul letartóztathassa, ám az öreg némi dulakodás után megszökik. Mikolas a szomszéd kereskedőhöz, Lazarhoz megy segítségért a kapitány várható támadása miatt, ám az elkergeti a férfit. Mire azonban a kapitány valóban megérkezik Kozlikékhoz, ők már elbújdostak az erdőbe, és az embereik egy része pedig bosszút áll Lazarékon, sőt Mikolas elrabolja és megerőszakolja Lazar apácának készülő lányát, Marketát. Amikor Mikolas nem hajlandó megkínozni Marketát, Kozlik Alexandra nevű lánya pedig lefekszik a fogva tartott püspök fiával, Kozlik láncra kötve elzavarja négyüket. Szerencséjükre, mert ekkor rátalál Kozlikra a kapitány...

A cseh-szlovák kultúra ismeretének hiányában nem lehetek benne biztos, hogy miről szól a film, de az általam olvasott kritikák sem tudtak többet felmutatni annál, hogy egyfajta átmeneti kort láthatunk, amelyben jelen vannak még a pogány szokások, de a kereszténység is, ám egyikkel sem szimpatizál a történet. Ezt az átmenetiséget ugyanakkor gyengíti, hogy nem történik átmenet; a két kultúrkör, valamint a régi és az új civilizációs rend egymás mellett egyszerre létezik, kettejük kölcsönhatásából pedig talán valami új lesz (nyilván a modern Csehszlovákia), de ezt már nem láthatjuk.

Megvalósítás

A nyitókép farkasokkal indít, akik más szimbolikus állatokkal gyakran vissza-visszatérnek A biblikusabb állatok közé tartozik a vérfertőzést megtorló kígyó vagy a kedvencem, a kisbárány, amiről a kb. egyetlen vicces jelenetben kiderül, hogy egyben a vándorszerzetes "felesége" (ez persze nem gátolja meg abban, hogy jóízűen megegye). Természetesen bővelkedik más keresztény szimbólumokban is, a pogányságra talán csak Alexandra sámánszerű fája utal, de az erőteljesen. A táj nem kevésbé fontos kifejezőeszköz, szinte végig zord, havas, hideg, ellenséges. A filg egész hangulatára ez volt jellemző, nyoma se volt vidámságnak, örömnek, megnyugvásnak vagy idillnek, minden kegyetlen volt és erőszakos (ezért is hasonlítják a kicsit későbbi Andrej Rubljovhoz). Bár a cselekmény szála egyértelmű, mégis epizodikusra szabdalták fel, ugrálunk az időpontok és a helyszínek között. Ezt az epizodikusságot a régi regényeket idéző, fejezeteket összefoglaló előszóval érik el. A karakterek is természetesen jelképesek, Kozlik erő- és tisztességalapú mini társadalma a pogány, régi rend, a kapitány és a német püspök pedig a kereszténység és a civilizáció képviselői. Lazar a kettő közt próbál boldogulni, ő maga inkább Kozlik felé hajlik, marketát azonban már apácának szánja. Marketa és a püspök fiának fogságba esésével jöhet létre a szimbiózis, hiszen a fiú Alexandrába szeret bele, Marketa pedig Mikolasba.

Külcsínben meglepően izgalmas volt. Gyakran álomszerűnek tűnt amiatt, hogy a karakterek szája sokszor nem mozog, de visszhangos halljuk amit "mondanak" így is. Többször átvette a kamera egy-egy szereplő nézőpontját úgy, hogy igazából nem is lehettünk biztosak abban, kinek a szemeivel látunk. Hogy még jobban érvényesüljön a hatás, látomások, múltbéli vagy jövőbeli képek ugranak be egy pillanatra. Hasonló elv szerint előfordult az is, hogy nagyon rövid időre mutattak valamit (legzseniálisabb az volt, amikor Marketa imára ereszkedett volna, előrelépett, a kamera vele együtt haladt, de észrevette hogy vértócsába lépne, ezért visszahőkölt a kamerával együtt - mindez egy pillanat alatt történt, nem volt igaz jelentősége, mégis tökéletesen éreztette min mehet át Marketa). A kamera sokat mozog, forog, néha szokatlan szögeket is felvesz. A keresztapát idézően a film vége párhuzamos vágással zárul: egyfelől láthatjuk Mikolas bukásra ítélt kísérletét, miközben Marketa fogadalmat tesz az apácáknak (szintén sikertelenül). Az állatidomítás és a harcjelenetek azért mai szemmel kissé bénák, de érdemes megjegyezni, hogy a hitelesség érdekében Vlacil, a rendező a hosszúra nyúlt két éves forgatás alatt a színészeket kiköltöztette az erdőbe a filmbéli jelmezeikben. A zene kezdetben korhű egyszólamú gregorián, de időnként bevadul és kórusmű lesz. Egyetlen részt nem tudok hova tenni, ami a film közepe tájékán van. Az új epizódot felvezető narrátorral váratlanul beszédbe elegyedik a bárányával sétáló vándorszerzetes (amely jelenetet fentebb is említettem már). Ez kifejezetten komikus és megbontja kissé a negyedik falat.

Élmény

Tipikusan olyan szerzői művészfilm, ami csak az 1960-as évek Európájában készülhetett. A történe számomra nem mondott sokat, de látványban sokkal intenzívebb volt annál, mint amire számítottam. Ha rövidebb és tömörebb, talán veszít hangulatából, de erősebb összességében.

1 komment

Suttogások és sikolyok (1972)

2016. július 05. 00:44 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Bergman, Ingmar
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Harriet Andersson, Kari Sylwan, Ingrid Thulin, Liv Ullmann

Megjelenés: 1972, Svédország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/6Pw7FYex5pQ
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/suttogasok-es-sikolyok-viskningar-och-rop/movie-2252

Tartalom

A középkorú Agnes (Harriet Andersson) súlyos beteg, fájdalmai vannak, haldoklik. Utolsó napjaira szolgálója, Anna mellé csatlakoznak testvérei, Karin (Ingrid Thulin) és Maria (Liv Ullmann) is. Szenvedéseit nővérei nem tudják enyhíteni, csak a lányát korábban elveszítő Anna odaadó gondoskodása. Tulajdonképpen csak kötelességből vannak itt a nővérek. Maria önteltté és számítóvá vált, miután férje (Henning Moritzen) öngyilkos lett, mert a nő megcsalta, Karin pedig irtózik az intimitástól, férjével teljesen formális a viszonyuk. Agnes  rövidesen kiszenved, és a virrasztás során a két nővér mégis megnyílik egymásnak. Ekkor azonban Agnes feltámad és külön-külön behívja testvéreit...

A történet témájának rendszerint a haldoklást és az általa kiváltott nagyon bensőséges, őszinte érzelmeket szinte misztikusan, álomszerűen megjelenítő spiritualitást tartják, és ezzel nem is szeretnék vitatkozni, de ahogy a Száll a kakukk fészkérenél, úgy itt is azt érzem, a fő téma a közmegegyezéssel szemben máshol van: az anyaságon. Hogy milyen jelek utalnak erre, azt később kifejtem, ezen ponton csak annyit szeretnék mondani, hogy a történet az anyaságot, az anyai szerepet vizsgálgatja szerintem a három nővéren keresztül.

Megvalósítás

A történet menete lineáris néhány visszapillantóval megszakítva, de ezek nem igazán járulnak hozzá a cselekményhez, ami nincs is nagyon Agnes haldoklásán kívül. Ezek a hangulatot, az érzelmi töltetet igyekeznek megteremteni, egy-egy életkép kiragadásával. A női alakok jelképesek, a férfiak jelentéktelenek: Agnes a kislány, aki vonzódott anyjához, de az szorosabb viszonyt ápolt Mariával (akit egyébként épp ezért szintén Liv Ullmann játszott). Agnes látszólag egyedül is marad, a betegsége pedig alhasi, nyilván a méhével kapcsolatos. Agóniája talán tekinthető szülési fájdalomnak is, ezt csak Anna tudja enyhíteni azzal, ha szoptató pozícióba helyezi magukat. Legkedvesebb emléke, élete központi boldogsága is az a pillanat, amikor Anna ringatja őt testvéreivel. Karinnak talán nincs gyereke, de van egy diplomata férje, akivel teljesen formális a viszonyuk, láthatóan gyűlölik egymást. Karin irtózik az intimitástól, a virrasztás éjjelén megcsonkitja punciját, majd a vért szétkeni száján megvetően nézve a férjére - ez talán vetélésre utal. Rideg mindenkihez. Maria fölényeskedően számító. Neki van gyereke, de nincs férje, mert az megölte magát, miután rájött, hogy Maria megcsalta az orvossal. Szenvtelenül nézi végig ahogy férje elvérzik, az orvos azonban később már visszautasítja, mert nem lát benne belső szépséget. Anna az abszolút anyafigura, hiszen cselédként gondozza a magatehetetlen gyerekké váló Agnes-t, mint a végén kiderül, nem is pénzért teszi. Róla még tudható, hogy korábban elvesztette kislányát.

A nyitóképek a hajnali, üres kertbe visznek minket, ahogy a nap átszűrődik a reggeli ködön. Ezen zöld után erős hatást nyújt a markánsan vörös színű szoba, aminek színét tovább hangsúlyozza a néhány fehér elem. De nemcsak a díszlet vörös, hanem a jelenetek elválasztásához is a hagyományos fekete helyett ezt a színt használja. Bergman, a rendező önkényes meghatározása szerint a vörös a lélek színe, ami nem túl fair azokkal szemben, akiknek más a látomása, mindenesetre elég látványos. A film intim hangulatához hozzájárul a sok arcközeli: Agnes arca kellően sápadt és kiszáradt, hogy elhiggyük betegségét, haldoklása pedig sokkal megrázóbb, mint más filmek erőszakos jelenetei. Maria esetében még verbális segítséget is kapunk arca értelmezéséhez, ahogy a doktor leírja, mit lát benne. A hangulatot erősíti a zene is, pontosabban annak hiánya. A nagy házban nagy a csend, Agnes fájdalmas üvöltései töltik csak be, és ha ellhallgat, az óra ketyegése válik idegőrlővé. Egy fontos helyen van zene, az is gúnyos: akkor csendül fel Bach Sarabandéja, amikor Karin és Maria végre őszintén, egymásnak megnyílva beszélgetnek, így nem halljuk mit mondanak.

Élmény

A filmet félúton érzem a Persona és a Fanny és Alexander között mind tartalomban, mind megvalósításban. Előbbinél jobban épít az érzelmekre, a spiritualitásra és Bergman önéletrajzára (állítólag sokban járult hozzá anyja iránti szeretete), az utóbbinál viszont bátrabban ábrázol és valahogy realistább.  Ahogy az elején írtam, az anyaságot csak a központi témának érzem, a film lényege a kritikusok állásfoglalásával egyetemben valóban egyfajta érzelmi, hangulati utazás a legbensőbb, őszinte érzések világába. Tulajdonképpen tökéletes film, de a karkaterekkel valamiért távolságtartó maradtam, nem tudtam magam beleélni a helyzetükbe. Talán nőknek többet jelent.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harriet Andersson (Egy nyári éj mosolya, Fanny és Alexander), Ingrid Thulin (A nap vége), Liv Ullmann (Persona), Anders Ek és Inga Gill (A hetedik pecsét), Erland Josephson (Fanny és Alexander), Henning Moritzen (Születésnap), Lena Bergman (A nap vége, hetedik pecsét)
- Bergman a film szereplői közül járt Anderssonnal és Ullmannal is, és két kislánya is szerepel a filmben, Lena Bergman, valamint Linn Ullmann

Szólj hozzá!

A turné (1984)

2016. június 28. 02:38 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Reiner, Rob
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Christopher Guest, Michael McKean, Harry Shearer, Rob Reiner, June Chadwick, Tony Hendra

Megjelenés: 1984, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/YZbHagBNY98
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-turne-this-is-spinal-tap/movie-31661

Tartalom

Di Bergi rendező (maga Rob Reiner, a rendező) régi rajongója a brit Spinal Tap zenekarnak, ezért elkíséri őket és rögzíti legutóbbi amerikai turnéjukat, amellyel legújabb lemezüket promózzák. A banda lelkei David és Nigel (Christopher Guest), míg a dobosok rendre elhunynak tisztázatlan körülmények közt. Már túl vannak fénykorukon, egyre kisebb koncerteket kénytelenek adni, miközben az albumuk borítója is túlságosan szexista, ezért csúszik a megjelenés. Kisebb-nagyobb problémák miatt egyre frusztráltabbak lesznek, és amikor Jeanine, David barátnője is csatlakozik a turnéhoz, nemcsak menedzserükkel viszik kenyértörésre a vitákat, hanem Nigel is otthagyja őket...

Tegyük tisztába az elején: ez egy áldokumentumfilm, paródiája a korabeli zenekaroknak. A történet így akármelyik zenekarról szólhatna, életfelfogásukról, életstílusukról, mindennapjaikról. Nagyon röviden érinti a hatvanas éveket, de elsősorban a múltjából élő, mára hajmetál bandává alakult együttesről szól, akik nem értenek máshoz és kb. megragadtak egy kamasz szintjén.

Megvalósítás

A dokumentumfilm a rendező felvezetésévél kezdődik, és máris érdekessé teszi, hogy az egyébként színészként is gyakran dolgozó Reiner, a rendező alakítja a rendezőt. Az első percekben még minden normálisnak tűnik, de ahogy haladunk előre, egyre képtelenebb poénok jönnek, a karakterek egyre butábbakká válnak, a helyzetek egyre abszurdabbak lesznek. A humor forrása az önmagukat halálosan komolyan vevő, de együgyű karakterek, illetve a turnén megeső különféle bakik. Ugyanakkor nem ostobák, egyszerűen csak nagyra nőt gyerekek, akik aranyosan naivak. Amitől hiteles és több egy agyatlan vígjátéknál, hogy sok mindent nem mondanak ki, még csak nem is nagyon hangsúlyozzák, de megértjük egy-egy pillanatból ezeket a mélyebb rétegeket, mint pl. hogy Nigel egyértelműen szerelmes Davidbe. Kettejükön kívül vannak még ugyan bandatagok, de ők alig jutnak szóhoz, a billentyűs pl. már  csak a stáblista során beszél először.

De nemcsak ezektől a plusz vonásoktól lesznek emberiek: a forgatókönyvet a három gitárost alakító színész és Reiner írta, de ez csak egy laza vázlat volt, az egész filmet végig improvizálták, mint egy francia újhullámos filmet. Mintegy száz órányi anyag gyűlt össze, ezt vágták meg másfél órába. A hitelességet növelendő, nemcsak a forgatókönyvet jegyzik közösen, hanem a zenét is és valóban ők az előadók. A dalok önmagukban is parodisztikusak, de ahogy az egész filmre elmondható, nem tolják túl, igyekeznek valódinak tűnni mindenben, így a dalok is simán lehetnének valódi dalok, de azért azoknak közepesen rosszak mind szövegben, mind zenében. A kamerakezelés a hagyományos dokumentumfilmeket idézi, kézikamerával követik a szereplőket, akiket folyamatosan kérdez az álrendező.

Élmény

Számomra nem volt hangosan hahotázósan vicces, de a maguk módján olyan aranyosak a szereplők, hogy nem lehet nem végigmosolyogni a filmet. A film titka azt hiszem az, hogy sikerült megfelelően eltalálni az arányokat, és nem lesz túl blőd, de azért egy pillanatra sem lehet komolyan venni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Christopher Guest és Billy Crystal (A herceg menyasszonya), Harry Shearer (Csillagok háborúja), Bruno Kirby (A keresztapa 2), Charles Levin (Annie Hall), Fred Willard (WALL-E)
- Állítólag sokan elhitték, hogy valódi bandáról szól (köztük Ozzy Osborne is), és több zenész megerősítette, hogy mintha csak az ő turnéjukról szólna...
- Az IMDB-n a film hangerősítős poénjára utalva nem 10-es a maximálisan adható pontszám, hanem 11 :)
- A fikció valósággá vált, és a színészek valóban megalakították az együttest, albumokat adtak ki és turnéztak is.

Szólj hozzá!

Amerikai nagybácsim (1980)

2016. június 26. 19:13 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Resnais, Alain
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Gerard Depardieu, Nicole Garcia, Roger Pierre

Megjelenés: 1980, Franciaország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/hxXvuvUpjls
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/amerikai-nagybacsim-mon-oncle-damerique/movie-38532

Tartalom

Henri Laborit az evolúciós pszichológia teoretikusa, egérkísérleteken keresztül próbálja megmutatni az emberi viselkedést a társadalom keretei között. Jean családos író, aki egy nap megismerkedik Janine-nal a színésznővel, és szeretők lesznek. Jean elhagyja érte a csaldját, de amikor felesége azt hazudja Janine-nak, hogy halálos beteg, a szerető inkább otthagyja a férfit. Eközben a szintén családos Rene alulról küzdötte fel magát egy ruhagyár felsővezetői pozíciójába, ám a cég egyesül egy másik hasonló profilú céggel, és jelenlegi munkája helyett egy nagyobb felelősséggel és fizetéssel járó pozíciót ajánlanak fel neki, de messze otthonától. Két évvel később Janine már ruhákat tervez épp ennek a cégnek. A cég elégedetlen Rene eredményeivel, ezért újabb pozíciót ajánlanak fel neki, ám ő ezt kudarcként éli meg. Aznap Janine találkozik újra Jeannal, és kiderül, hogy a felesége nem is volt beteg egyáltalán...

 

A film témája maga Laborit megfigyelése a tudatalatti viselkedési mechanizmusainkkal kapcsolatban. Ahogy felvázolja, viselkedésünk nagyban függ a környezet hatásaitól és ennek példáit láthatjuk három főhősünk történetei alapján. Több elemzés is megemlíti azonban, hogy jobban odafigyelve a részletekre ez egyáltalán nincs így, Resnais, a rendező egyaránt alátámasztja vagy szembemegy az elmélettel.

Megvalósítás

A történet Laborit rövid bevezetőjével indul, majd gyorsan bemutatja a három főszereplő gyerek- és fiatalkorát a történet jelenéig. Laborit azonban nemcsak külső narrátor, hanem negyedik szereplővé is válik egyben, amikor az ő gyerekkora is terítékre kerül. Az, hogy az ő életútja sokkal szélsőségesebbnek tűnik a fiktív karaktereknél, hihetőbbé teszi a másik háromét. A négy szál párhuzamosan fut: ahogy Laborit felvázolja egy megfigyelését, láthatjuk, ahogy a fiktív karakterek életében hogyan jelenik meg mindez. A karakterek gondosan kiválasztottak voltak: önképző parasztból lett felsővezető, jómódú értelmiségi, munkáscsaládból művésszé vált aktivista. Az amerikai nagybácsira egyfajta megfoghatatlan reményként hivatkozik mindhárom főhősünk.

Az eddigi leírás alapján száraz, dokumentumfilmszerűnek tűnhet a film stílusa, de Laborit csak a film első perceiben hangsúlyos, illetve valamikor a közepén; a nagy részében teljesen "normális" filmet láthatunk, ahol a három karakter útjai előbb-utóbb keresztezik egymást. A film eleje kicsit tempósabb a többi résznél, emiatt a felvezetés nekem zavaros volt, nem voltam benne biztos, hogy épp kinek a gyerekkorát látjuk és hány főbb szereplőnk van. Gyakran alkalmazott technika volt vagy a kísérlet vagy egy-egy korábbi esemény bevágása egy pillanatra, ami teljesen nyíltan jelezte, hogy ez most azért történt, mert... A kísérleti egér-ember párhuzam egyben humorossá is teszi a filmet, egy ponton még konkrétan egérfejűvé is változnak a szereplők. A három karakterhez hozzátartozik még három belső hang is, akiket három klasszikus francia színész testesít meg régi filmjeik révén.

Élmény

Ha részletesen belemennénk a filmbe, valószínűleg sokkal több mindent tudnék róla elmondani, de első látásra ennyit tudtam leszűrni belőle. Pozitívum, hogy ennyire nyíltan kimondta, miről akar szólni, de az efféle történethez talán jobban illik a szatíra. Technikailag a vágásokat leszámítva nem mutatott sokat, pedig volt egy-két kép, amely Tarkovszkijra(?) emlékeztetett.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Marie Dubois (Jules és Jim)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil