Tartalom

Egy újonnan nyíló park kockázatelemzéséhez paleontológusokat és egy matematikust hívnak próbalátogatásra. A kis szigeten sikerült klónozással feltámasztani a dinoszauruszokat. Egy szabotázsakció miatt azonban véletlenül leáll a biztonsági rendszer, és természetesen az állatok elszabadulnak.

A film kicsit szörnyfilm mint a King Kong vagy a Cápa, kicsit komolytalan mint a Valakit megöltek vagy A mandzsúriai jelölt, kicsit gyereknemztető propaganda. Legalábbis ezt az üzenetet bírtam kihámozni az akciódús látványfilmből, hiszen a tulaj gyerekeiként tekint az állatokra, Dr. Grant kezdetben nem szereti a gyerekeket, noha maga is is kissé gyerekes, de a film végére megtanul gondoskodni róluk. Ezzel párhuzamosan pedig a dínók is megtanulnak szaporodni annak ellenére, hogy elvileg képtelenek rá.

Megvalósítás

A megvalósítás Spielberghez méltóan profi, alkalmanként izgalmas a megvilágítás és a kameraszög, és előfordul kreatív közvetett utalás is (pl. a nehéz léptekre pohárban megremegő víz). A dinoszauruszok látványosak és élethűnek tűnnek, noha nem érzem ettől függetlenül valósabbnak őket King Kongnál. A gyerekeknél mindenesetre jobban játszanak.

A film hemzseg az apró, kevésbé nyílt poénoktól, mint pl. hogy a technika veszélyesebbnek tűnik gyakran a ragadozóknál, de vannak vizuális gegek is bőven, és emiatt nem tudtam komolyan venni a filmet, ezért tűnt parodisztikusnak (ld. pl. az alsó képet).

Élmény

Bár a film izgalmas és látványos, nincs katarzisa. A szereplőkben sem zajlik le drámai változás, és a történetben is csak annyira futja, hogy elmenekülnek. Ha filmbéli csúcspont nincs is, azon kívül viszont akad: a látványorgia, annak felismerése, hogy mire képes már a technika, többeket megihletett. Így készülhetett el később az új Csillagok háborúja trilógia vagy A gyűrűk ura.

Érdekességek

- A park állatorvosa, Gerald R. Molen valójában producer, több Spielberg-filmé is, és előszeretettel feltűnik bennük kisebb szerepekben.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Samuel L. Jackson (Ponyvaregény)
- Richard Attenborough tavaly hunyt el, testvére a híres tévés, David Attenborough.
- Bár a film címe jurakori park, a benne szereplő dínók többsége akkor még nem létezett; megformálásuk szintén sokmindenben eltér a valós helyzettől.

Tartalom

1942-1943, a megszállt Franciaország. Egy férfit politikai börtöntáborba szállítanak éppen, ahol a többség olyan apróságok miatt került, mint hogy egy tüntetés közelében volt véletlenül. A férfi, Gerbier nyugodt, érzelemmentes típusnak tűnik, ám egy váratlan pillanatban kihallgatás előtt vakmerően elfut. Az ellenállás fontos alakja, és amikor legközelebb viszont látjuk, épp árulóját készülnek megfojtani. Angliába utazik egy tengeralattjárón, majd amikor egy fontos emberét elkapják, repülőről hajt végre ejtőernyős ugrást, hogy visszajusson. Rátermett asszisztense, Mathilde megszervezi a szabadítóakciót, de már elkéstek. Eközben egy másik emberük is magánakcióban megpróbál élete árán is segíteni. Gerbier-t újra elkapják egy razzia során, kivégzését csodával határos módon ússza meg, Mathilde-ot azonban lányával zsarolják, ezért meg kell ölni, hogy se az ellenállásnak, se a lányának ne essen baja azok az információk miatt, amik Mathilde birtokában vannak. A film végén feliratokból megtudjuk, hogy valamennyi főszereplőt elkapták és kivégezték később.

Bár a film fikció, akár valós is lehetne. A főnök pl. két ismertebb ellenáló vezér, Cavailles-re és Moulinra is ráillik, Melville a rendező pedig maga is részt vett az ellenállásban. Nem nélkülözi az erőszakot, de mégsem az akción van a hansgúly, hanem az ellenállók mindennapjain, amibe beletartozik az árulás, kínzás, halál. Egyes elemei miatt nézhetjük egzisztencialista alkotásként is, hiszen folyton élet-halál között lebegnek a szereplők. Különösen Gerbier kivégzéses jelenete érdekes, ahol a németek felajánlják a futás lehetőségét: ha elérik az elítéltek a falat mielőtt golyót kapnának, nyernek egy napot. Gerbier először nem akar részt venni a színjátékban, de életösztöne felülbírálja.

Megvalósítás

Szürke, akár a hétköznapok. Sosem verőfényes, színes, részben persze azért mert ősszel-télen játszódik. Zene alig van, ami idegítépően feszültté teszi az izgalmasabb pillanatokat.

A film igazi erőssége talán karaktereiben és epizódszerű szerkezetében rejlik. Fentebb elmeséltem ugyan a főbb szálat, de sokkal érdekesebbek a viszonylag független jelenetek: ahogy Londonba utaznak egy felesleges tárgyalásra és kitüntetésre, majd megnézik a várost és az Elfújta a szélt, és este átélik, hogy a bombázás mennyir enm változtatja meg a londoni mulatozásokat. Vagy amikor az ellenállási mozgalom óvatossága miatt senki sem tud részleteket, és egy testvérpár úgy bájcseveg, hogy mindketten ellenállók, de nem tudják ezt a másikról.

Élmény

Kémes-titkosügynökös film, mint Az algíri csata egyes részei vagy A megalkuvó. Nem fogjuk a körmünket rágni izgalmunkban, de nem is ez volt a célja, hanem az ellenállás nyomasztóbb éveinek bemutatása valósághűen, minden romantika nélkül, a maga mocskával és hősiességével együtt.

Érdekességek

- Melville-t a rendezőt láthattuk szerepelni a Kifulladásig c. filmben.
- Andre Dewavrin nem színész, önmagát alakítja: a második világháborúban valóban a titkosszolgálat emebere volt.

Tartalom

Egy vakmerő rendező eldugott szigetre tart filmet forgatni egy állítólagos szörnyről. A legénység nem lelkesedik az ötletért, az egyetlen színésznő pedig nem is sejti, mire vállalkozott. A szigeten egy hatalmas fal van. A bennszülöttek elrabolják a lányt és a fal túloldalára viszik áldozatnak. A fal egy óriás majmot és őskori birodalmát tartja fogva. A legénység a lány után ered kiszabadítani őt, és bár sikerül, a majom is kitör új kincse után. Elkábítják és New Yorkba szállítják, de itt is eltépi láncait...

A film nem titkoltan A Szépség és a szörnyeteg feldolgozása, többször elhangzik a konkrét utalás is. A majom legyőzhetetlen szörny, míg nem kezd ragaszkodni a lányhoz, aki miatt végül vesztébe rohan. Alapvetően látványfilm, és hozzátartozik, hogy az 1930-as években nem volt gyakori állatkertekben sem a majom, a nézők szerették az egzotikus környezetet, állatokat. Amiben több egy egyszerű szörnyfilmnél a King Kong, az az, hogy az állat nem egy agyatlan gyilkológép, hanem van személyisége.

Megvalósítás

Van, aki szerint elavultak már a bábukon, stop-motionön és odavetítéseken alapuló effektjei, és ez persze igaz, de ugyanakkor szerintem ez az állat is volt annyira valós, mint egy mai animáció. Illetve a mai animációk sem élethűbbek nekem ennél a bábunál. A film feléig nem látjuk King Kongot, utána viszont megnyíilik a fal mögötti világ dinoszauroszokkal, óriáskígyókkal és persze az óriásmajommal. Ettől a perctől kezdve folyamtosan kapjuk a speciális effekteket a film végéig.

A színészek még nekem is láthatóan rosszak, a sztori nem túl hihető, a szövegek sem érdekesek. Viszont ez a film alkotta meg a scream queen karakterét (sikoltós lányok a horrorfilmekből), és tette mindezt szemünk előtt, hiszen a filmbéli rendező vezényli a lányt egy próba során, hogy hogyan sikítson. Ez volt ugyancsak az első eset, ahol a filmet szinte teljes egészében végigkíséri zene.

Élmény

Nem ez volt az első szörnyfilm, közvetlen előzménye az 1925-ös Elveszett világ, ami szintén hemzsegett a dínóktól. Nem mondom, hogy különösebben izgultam rajta, vagy hogy mennyire realisztikus lett volna, de az újabb szörnyfilmekkel se vagyok így. Viszont érdekessé vált, miután a "megszokott" dzsungel környezetből a városiba került a szörny. Ez nem volt több húsz percnél, de hétköznapjaink környezete rögtön más megvilágításba került: a házak mászókák, az autók kövek lesznek.

Érdekességek

- Cooper, az egyik rendező elsősorban pilóta és légiközlekedési szakember volt, csak mellékesen foglalkozott filmezéssel.
- Fay Wray színésznő 2004-es halálakor lekapcsolták az Empire State Building világítását.
- A filmben a repülő pilótáját a rendező Cooper, a gépfegyveresét a másik rendező, Shoedsack alakítja.
- A majmot elzáró falat egy korábbi filmből vették át, végül az Elfújta a szél egyik jelenetében végezte mint lángoló város.

Tartalom

Noriko (Setsuko Hara) 27 éves, az apjával él kettesben, vezeti a háztartást, míg ő dolgozik, és néha eljárnak színházba, kirándulni. Illendő lenne megházasodnia már ilyen idősen, de szívesebben maradna otthon ebben a felállásban. Apja végül meggyőzi, hogy ez az élet rendje, és Noriko beadja a derekát, noha nem szívesen.

A film szándéka vitathatatlanul az, hogy megmutassa, mennyire igazságtalan és káros tud lenni egy-egy társadalmi elvárás. Ugyanakkor mai szemmel nézve inkább bizarr, hogy a lány ennyire ragaszkodik apjához, és nem akar pasizni. Legvalószínűbb az aszexualitása, de ehhez az elmélethez is tartozik ellentmondás; a vérfertőző kapcsolatot szinte mindenki kizárja; egy harmadik lehetőség, hogy Noriko nem akar felnőni és ragaszkodik otthonához, apjához. A film több, saját korában aktuális témát is felvet, de ezeket 70 évvel később európaiként nem nagyon vettem észre. Ilyen a házasság kérdése, amit épp az 1940-es években reformáltak meg jelentősen, vagy az amerikai megszállás, a modernitás és a hagyományok szembenállása.

Megvalósítás

A Tokiói történethez meglehetősen hasonló film volt: ugyanazokat a technikákat láthattam viszont (tatami-szinten lévő kamera, mozdulatlan kamera, kamerába beszélő emberek... stb.), bár ez a film sokkal mozgalmasabb és drámaibb volt utódjához képest. De még a színészek is ugyanazok voltak, és a karakterek is meglehetősen hasonlítottak egymásra.

Érdekes rész volt a filmen belüli színielőadás, a hagyományos japán nó. Az efféle metakommunikációval mindig kikacsinthatunk kicsit a nézőre, és összefoglalhatjuk a filmet. Itt sem történt ez másképp, csak európaiként nem sok esélyem volt értelmezni a látottakat. A hozzáértők szerint a színpadon gyakorlatilag a szex jelent meg, és mivel Noriko ezt élvezettel nézte, ezért lehet talán elvetni az aszexualitásának elméletét.

Élmény

A film a Japánban akkoriban divatos somingeki műfajhoz tartozik, amely talán az olasz neorealizmussal rokonítható: átlagemberek hétköznapi életét mutatja be. Ilyen volt a Tokiói történet és a Késő tavasz is. Megfelelő hangulatban valóban van némi bája a lassan csordogáló, felszínen egyszerű, a mélyben viszont a legnagyobb, mindenkinek ismerős drámát bemutató történeteknek. A Tokiói történetben kevésbé jött át a filmvégi katarzis mint itt a magányára rádöbbenő apára, de még mindig nem éreztem akkorának, mint a Biciklitolvajokban. Talán mert túlságosan messzi tőlünk ez a kultúra.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Chishu Ryu, Setsuko Hara, Haruko Sugimura és Kuniko Miyake (Tokiói történet)
- Setsuko Hara és Yumeji Tsukioka elmúltak 90 évesek, és még életben vannak :)

Tartalom

A nem túl távoli jövőben létezik egy bolygó, ahol az emberek számára rendkívűl értékes ásvány van. A bányászat azonban nem egyszerű, mert a bolygó őslakosai, a na'vik teljes harmóniában élnek a bolygó élőlényeivel, amelyek mind összeköttetésben állnak egymással, így nem túl üdvös a környezepusztító emberi tevékenység. A bolygón a bányász cég és biztonsági emberei mellett tudósok is vannak, akik kutatni és kommunikálni próbálnának a na'vikkal. Ekkor érkezik a bolygóra Jake, a lebénult katona, aki szerencséjének közönhetően kap egy új, mesterséges na'vi testet hogy segítse a kutatásokat. A bányász cég türelme azonban véges, erőszakkal akarják kényszeríteni az őslakosokat együttműködésre.

A történet meglehetősen sablonos, elég hasonlót láthattunk már húsz évvel korábban Camerontól is A bolygó neve: Halálban. A békés együttélést hirdeti a természet törvényei szerint. Adott a na'vi faj, akik afféle megvilágosodott, harmóniában élő emberek, és ezzel szemben áll az emberi faj, akik a természeten kívül élnek, kicsi kártevők. Ebből még kerekedhetett volna egy egész szép, lírai történet, de hollywoodi módra erővel kellett győzni az emberek felett, mi pedig annál tapasztaltabbak vagyunk már, hogy ne tudjuk, hogy az emberek visszajönnek rövid időn belül és szanaszét fogják bombázni a bolygót.

Megvalósítás

Először is leszögezném, hogy a filmet nem 3D-ben néztem, ugyanakkor emlékeim szerint, amikor moziban láttam, akkor sem volt rám különösebb hatással a látvány. Pedig a legelső dolog, amit mindig kiemelnek a filmmel kapcsoalatban, sőt, szinte egyetlen erényeként tálalják, az a 3D-s látvány. A film nagyobb része animált. Nem mondom, hogy csúnya, és azt sem, hogy nem hat elég realisztikusan - de egyelőre nem érzem, hogy az animálás felérne a valós kellékekkel. A Csillagok háborújában is elégedetlen voltam a számomra gyakran gagyinak ható maszkokkal, de még így is valósabb érzést nyújtottak, mint az animáció.

A karakterek nem túl izgalmasak, az emberek teljesen egysíkúan gonoszok minden árnyalat nélkül, a na'vik pedig lehettek volna kevésbé emberiek. Szerintem nem volt kreatív ez az új világ. A jól megszokot, saját emberi környezetünket láthattuk kicsit másképpen. De hogy említsek pozitívumot is, nagyon szerettem az őslakosok (pozitívan) primitív voltára utaló állatszerű arcjátékot, mint pl. amikor dühös macskaként fújnak.

Élmény

A történet és az előadása túlságosan sablonos volt. A technikát úttörőnek mondják, és biztosan az is, de egyszerű nézőként nekem a végeredmény fontos, az pedig nem volt látványosabb más szemkápráztatásra épülő filmeknél.

Sokszor olvasom a Wikipedián, mennyire ügyelnek a részletekre a rendezők, legyen az történelmi vagy fantázia film. Maradéktalanul meg akarják valósítani elképzelésük, ami rengeteg pénzbe kerül, és a filmek sokszor így is megtérülnek. És valóban lenyűgöző látvány, amikor statiszták ezrei egyszerre szerepelnek, de valóban olyan fontos ez a film története és látványa szempontjából? Jobban elkápráztat egy nagyszabású tömegjelenet egy szép képnél? Hazavágná a történet illúzióját, ha korhű tóga helyett egy sima lepedő lenne a színészeken? Talán igen, és embere is válogathatja, de nekem egyre kevésbé tűnik fontosnak.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Sigourney Weaver (A bolygó neve: Halál, WALL-E).
- Giovanni Ribisi sógora Beck.