Tartalom

Egy vakmerő rendező eldugott szigetre tart filmet forgatni egy állítólagos szörnyről. A legénység nem lelkesedik az ötletért, az egyetlen színésznő pedig nem is sejti, mire vállalkozott. A szigeten egy hatalmas fal van. A bennszülöttek elrabolják a lányt és a fal túloldalára viszik áldozatnak. A fal egy óriás majmot és őskori birodalmát tartja fogva. A legénység a lány után ered kiszabadítani őt, és bár sikerül, a majom is kitör új kincse után. Elkábítják és New Yorkba szállítják, de itt is eltépi láncait...

A film nem titkoltan A Szépség és a szörnyeteg feldolgozása, többször elhangzik a konkrét utalás is. A majom legyőzhetetlen szörny, míg nem kezd ragaszkodni a lányhoz, aki miatt végül vesztébe rohan. Alapvetően látványfilm, és hozzátartozik, hogy az 1930-as években nem volt gyakori állatkertekben sem a majom, a nézők szerették az egzotikus környezetet, állatokat. Amiben több egy egyszerű szörnyfilmnél a King Kong, az az, hogy az állat nem egy agyatlan gyilkológép, hanem van személyisége.

Megvalósítás

Van, aki szerint elavultak már a bábukon, stop-motionön és odavetítéseken alapuló effektjei, és ez persze igaz, de ugyanakkor szerintem ez az állat is volt annyira valós, mint egy mai animáció. Illetve a mai animációk sem élethűbbek nekem ennél a bábunál. A film feléig nem látjuk King Kongot, utána viszont megnyíilik a fal mögötti világ dinoszauroszokkal, óriáskígyókkal és persze az óriásmajommal. Ettől a perctől kezdve folyamtosan kapjuk a speciális effekteket a film végéig.

A színészek még nekem is láthatóan rosszak, a sztori nem túl hihető, a szövegek sem érdekesek. Viszont ez a film alkotta meg a scream queen karakterét (sikoltós lányok a horrorfilmekből), és tette mindezt szemünk előtt, hiszen a filmbéli rendező vezényli a lányt egy próba során, hogy hogyan sikítson. Ez volt ugyancsak az első eset, ahol a filmet szinte teljes egészében végigkíséri zene.

Élmény

Nem ez volt az első szörnyfilm, közvetlen előzménye az 1925-ös Elveszett világ, ami szintén hemzsegett a dínóktól. Nem mondom, hogy különösebben izgultam rajta, vagy hogy mennyire realisztikus lett volna, de az újabb szörnyfilmekkel se vagyok így. Viszont érdekessé vált, miután a "megszokott" dzsungel környezetből a városiba került a szörny. Ez nem volt több húsz percnél, de hétköznapjaink környezete rögtön más megvilágításba került: a házak mászókák, az autók kövek lesznek.

Érdekességek

- Cooper, az egyik rendező elsősorban pilóta és légiközlekedési szakember volt, csak mellékesen foglalkozott filmezéssel.
- Fay Wray színésznő 2004-es halálakor lekapcsolták az Empire State Building világítását.
- A filmben a repülő pilótáját a rendező Cooper, a gépfegyveresét a másik rendező, Shoedsack alakítja.
- A majmot elzáró falat egy korábbi filmből vették át, végül az Elfújta a szél egyik jelenetében végezte mint lángoló város.

Tartalom

Noriko (Setsuko Hara) 27 éves, az apjával él kettesben, vezeti a háztartást, míg ő dolgozik, és néha eljárnak színházba, kirándulni. Illendő lenne megházasodnia már ilyen idősen, de szívesebben maradna otthon ebben a felállásban. Apja végül meggyőzi, hogy ez az élet rendje, és Noriko beadja a derekát, noha nem szívesen.

A film szándéka vitathatatlanul az, hogy megmutassa, mennyire igazságtalan és káros tud lenni egy-egy társadalmi elvárás. Ugyanakkor mai szemmel nézve inkább bizarr, hogy a lány ennyire ragaszkodik apjához, és nem akar pasizni. Legvalószínűbb az aszexualitása, de ehhez az elmélethez is tartozik ellentmondás; a vérfertőző kapcsolatot szinte mindenki kizárja; egy harmadik lehetőség, hogy Noriko nem akar felnőni és ragaszkodik otthonához, apjához. A film több, saját korában aktuális témát is felvet, de ezeket 70 évvel később európaiként nem nagyon vettem észre. Ilyen a házasság kérdése, amit épp az 1940-es években reformáltak meg jelentősen, vagy az amerikai megszállás, a modernitás és a hagyományok szembenállása.

Megvalósítás

A Tokiói történethez meglehetősen hasonló film volt: ugyanazokat a technikákat láthattam viszont (tatami-szinten lévő kamera, mozdulatlan kamera, kamerába beszélő emberek... stb.), bár ez a film sokkal mozgalmasabb és drámaibb volt utódjához képest. De még a színészek is ugyanazok voltak, és a karakterek is meglehetősen hasonlítottak egymásra.

Érdekes rész volt a filmen belüli színielőadás, a hagyományos japán nó. Az efféle metakommunikációval mindig kikacsinthatunk kicsit a nézőre, és összefoglalhatjuk a filmet. Itt sem történt ez másképp, csak európaiként nem sok esélyem volt értelmezni a látottakat. A hozzáértők szerint a színpadon gyakorlatilag a szex jelent meg, és mivel Noriko ezt élvezettel nézte, ezért lehet talán elvetni az aszexualitásának elméletét.

Élmény

A film a Japánban akkoriban divatos somingeki műfajhoz tartozik, amely talán az olasz neorealizmussal rokonítható: átlagemberek hétköznapi életét mutatja be. Ilyen volt a Tokiói történet és a Késő tavasz is. Megfelelő hangulatban valóban van némi bája a lassan csordogáló, felszínen egyszerű, a mélyben viszont a legnagyobb, mindenkinek ismerős drámát bemutató történeteknek. A Tokiói történetben kevésbé jött át a filmvégi katarzis mint itt a magányára rádöbbenő apára, de még mindig nem éreztem akkorának, mint a Biciklitolvajokban. Talán mert túlságosan messzi tőlünk ez a kultúra.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Chishu Ryu, Setsuko Hara, Haruko Sugimura és Kuniko Miyake (Tokiói történet)
- Setsuko Hara és Yumeji Tsukioka elmúltak 90 évesek, és még életben vannak :)

Tartalom

A nem túl távoli jövőben létezik egy bolygó, ahol az emberek számára rendkívűl értékes ásvány van. A bányászat azonban nem egyszerű, mert a bolygó őslakosai, a na'vik teljes harmóniában élnek a bolygó élőlényeivel, amelyek mind összeköttetésben állnak egymással, így nem túl üdvös a környezepusztító emberi tevékenység. A bolygón a bányász cég és biztonsági emberei mellett tudósok is vannak, akik kutatni és kommunikálni próbálnának a na'vikkal. Ekkor érkezik a bolygóra Jake, a lebénult katona, aki szerencséjének közönhetően kap egy új, mesterséges na'vi testet hogy segítse a kutatásokat. A bányász cég türelme azonban véges, erőszakkal akarják kényszeríteni az őslakosokat együttműködésre.

A történet meglehetősen sablonos, elég hasonlót láthattunk már húsz évvel korábban Camerontól is A bolygó neve: Halálban. A békés együttélést hirdeti a természet törvényei szerint. Adott a na'vi faj, akik afféle megvilágosodott, harmóniában élő emberek, és ezzel szemben áll az emberi faj, akik a természeten kívül élnek, kicsi kártevők. Ebből még kerekedhetett volna egy egész szép, lírai történet, de hollywoodi módra erővel kellett győzni az emberek felett, mi pedig annál tapasztaltabbak vagyunk már, hogy ne tudjuk, hogy az emberek visszajönnek rövid időn belül és szanaszét fogják bombázni a bolygót.

Megvalósítás

Először is leszögezném, hogy a filmet nem 3D-ben néztem, ugyanakkor emlékeim szerint, amikor moziban láttam, akkor sem volt rám különösebb hatással a látvány. Pedig a legelső dolog, amit mindig kiemelnek a filmmel kapcsoalatban, sőt, szinte egyetlen erényeként tálalják, az a 3D-s látvány. A film nagyobb része animált. Nem mondom, hogy csúnya, és azt sem, hogy nem hat elég realisztikusan - de egyelőre nem érzem, hogy az animálás felérne a valós kellékekkel. A Csillagok háborújában is elégedetlen voltam a számomra gyakran gagyinak ható maszkokkal, de még így is valósabb érzést nyújtottak, mint az animáció.

A karakterek nem túl izgalmasak, az emberek teljesen egysíkúan gonoszok minden árnyalat nélkül, a na'vik pedig lehettek volna kevésbé emberiek. Szerintem nem volt kreatív ez az új világ. A jól megszokot, saját emberi környezetünket láthattuk kicsit másképpen. De hogy említsek pozitívumot is, nagyon szerettem az őslakosok (pozitívan) primitív voltára utaló állatszerű arcjátékot, mint pl. amikor dühös macskaként fújnak.

Élmény

A történet és az előadása túlságosan sablonos volt. A technikát úttörőnek mondják, és biztosan az is, de egyszerű nézőként nekem a végeredmény fontos, az pedig nem volt látványosabb más szemkápráztatásra épülő filmeknél.

Sokszor olvasom a Wikipedián, mennyire ügyelnek a részletekre a rendezők, legyen az történelmi vagy fantázia film. Maradéktalanul meg akarják valósítani elképzelésük, ami rengeteg pénzbe kerül, és a filmek sokszor így is megtérülnek. És valóban lenyűgöző látvány, amikor statiszták ezrei egyszerre szerepelnek, de valóban olyan fontos ez a film története és látványa szempontjából? Jobban elkápráztat egy nagyszabású tömegjelenet egy szép képnél? Hazavágná a történet illúzióját, ha korhű tóga helyett egy sima lepedő lenne a színészeken? Talán igen, és embere is válogathatja, de nekem egyre kevésbé tűnik fontosnak.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Sigourney Weaver (A bolygó neve: Halál, WALL-E).
- Giovanni Ribisi sógora Beck.

Tartalom

Michel (Jean-Paul Belmondo) piti párizsi autótolvaj, Kovács László álnéven tevékenykedik, és ennek tetejébe még tahó is. Egy lány azonban, az amerikai értelmiségi, Patricia rabul ejti szívét. Michel nyomul is rá, Patriciát azonban látszólag nem vonzza annyira a dolog. Mindketten máshogy élik meg a szerelmet, és a lány végig bizonytalan. Sőt inkább az a meggyőződése, hogy nem szereti Michelt. Eközben a fiút nagy erőkkel keresi a rendőrség gyilkosságért, ő meg pénzt próbál szerezni hogy Olaszországba meneküljön.

Azt hiszem a film, ahogy fentebb is említettem, a szerelem filozófiájáról szól, különböző nézőpontokból világítják meg. Legalábbis én csak ennyit tudtam leszűrni belőle. Nálam sokkal hozzáértőbb emberek szerint persze sok egyébről is szól, ezek közül így utánaolvasva belátom, hogy a két szerelmes valóban teljesen félrekommunikált végig, két külön világot testesítettek meg.

Megvalósítás

A tartalmi megvalósítása érdekesebb; a kritikák is megerősítették utólag, hogy miért Tarantino jutott róla eszembe: rengeteg filmes utalás található benne, ami talán akkoriban kiszűrhető volt, én most viszont vakon bolyongtam az erdőben. Számos új tartalmi elem került a filmbe a vászonról kitekintő, hozzánk szóló szereplőtől a bábuszerű karaktereken át a helyszínen rögtönzött forgatókönyvig. Az új hullám egyik első filmje ez a Négyszáz csapás mellett, sőt, a történetet nem más, mint Truffaut írta. Ezt a filmet tarják a mai modern film alapjának.

Technikailag legszembetűnőbbek az ugrásszerű vágások. Ezek igazából véletlenül születtek: túl hosszú volt a film, ezért Godard az egysnittes jelenetek üres részeit is megvágta. Emiatt aztán szinte rohan a film, a szöveg szünet nélkül folyik, a szereplők folyton cselekszenek. Stílusát tekintve kézikamerás, többnyire természetes megvilágítást használ, amatőrök a szereplők, tehát nagyon életszerű, emberközeli élményt nyújt.

Élmény

Kifulladásig, avagy "a rendező félreérti a filmművészetet vs. laikus néző" alfája. Erről már beszéltem korábban a Vétlen Baltazár kapcsán, de ez a film volt előbb. Ez az a fajta művészfilm, ami a tajparaszt nézőnek, mint én nem mond semmit, mert saját elefántcsont tornyában készült az ott lakóknak. Ennek a filmnek a megemsztéséhez és élvezetéhez komoly filmes tudásra vagy legalábbis okosabb nézőre van szükség, de a többség valószínűleg nem ilyen. Ez az a fajta film, ami elveszi a kedvem ettől a projektől, mert rádöbbent, hogy semmit nem tudok az egészről, és nincs jogom ahhoz, hogy ne tetszen egy filmművészeti remekműnek tartott alkotás. Másfelől viszont nem az lenne-e a célja egy filmnek, hogy a magamfajták is megértsék?

Érdekességek

- A filmben feltűnik a rendező Melville is, mint a köcsög író - egyik filmje neki is hamarosan sorra kerül. rajta kívűl cameózott még Truffaut és maga Godard is.
- Készült természetesen amerikai remake is húsz évvel később, hasonlóan nagy sikerrel.

Tartalom

Úgy 1 500 évvel az előző rész után, miután Mózes az egyiptomi szolgaságból kivezette népét, ezúttal római szolgaságban találjuk a zsidóságot. Charlton Heston most Júda Ben-Hurt alakítja, az előkelő zsidót. Új római tribunus érkezik Júdeába, Messala, aki Júda gyerekkori barátja. Ám most politikai ellentéteik miatt szembe kerülnek egymással. Egy véletlen incidensen kapva a Ben-Hur családot Messala bebörtönzi. Júda bosszút esküszik barátja ellen, mire azonban visszatér gályarabságából, húga és anyja leprások lettek. Szerelme, aki a prédikáló Jézus hatása alá került, igyekszik meggyőzni Júdát bosszúja értelmetlenségéről.

Tulajdonképpen egy keresztény tanmesével van dolgunk, egy újabb Monte Cristo történettel, ahol a bosszúvágyat legyőzi végül a krisztusi szeretet. Két vonalon érdekes a film: az egyik a szereplők jelleme, megtérése, a másik a kereszténység. Ami a szereplőket illeti, Júdának kisebb a törés életében, mint Mózesé a Tízparancsolatban, és úgy érzem nem szenteltek neki elég figyelmet, viszonylag hirtelen változik. Messala sokkal árnyaltabb is lehetett volna, noha azért kimondják, hogy nem rosszindulatból tette amit tett, de mégis jobb lett volna látni vívódását. Kettejük kapcsolata nagyon hasonló a Tízparancsolat Mózeséhez és Ramszeszéhez. Még van egy érdekesebb római hadvezérünk, de neki nem jut túl sok idő, a többiek pedig inkább statikusak. Ügyesen illesztették be Jézust, ugyanakkor alig halljuk tanításait, így nehezen érthető, miért lesz akkora befolyása. A leprások gyógyulása pedig már szerintem inkább a kereszténység megcsúfolása, mert az anyagi, földi létet célozza a lelkiek helyett.

Megvalósítás

Korának legdrágább filmje volt emberek tízezreivel, köztük sok előkelő olasszal, akik valamely nemes ősüket alakították. Pazarlóan soknak hat a többezer állat, százezernyi egyedi kosztüm és a rengeteg autentikus épület, amit csak a film miatt építettek, de ettől látványos is lett.

Egyes képek a Tízparancsolathoz hasonlóan már vallási témájú festményeket idéznek, a fogathajtós akciójelenet pedig nem véletlenül lett klasszikus, mai szemmel nézve is látványos és izgalmas. A képek több helyen majdnem jók voltak, de az átütő erő mindig hiányzott belőlük. Nem tudom hol volt elhibázva, pedig szépen észre lehetett venni a tudatos kompozíciót, mégsem sikerültek igazán erősre.

Élmény

Sok párhuzamot állítottam a Tízparancsolattal, de ez nem véletlen, hiszen közel egy időben készültek ugyanazzal a főszereplővel és nagyon hasonló a témájuk. Az egyik leginkább díjazott film számomra a rengeteg kihagyott lehetőség miatt lesz emlékezetes. Egy sokkal filozofikusabb hangot is megüthetett volna, amikor a két, sőt a három kultúra összeütközésbe kerül (zsidó-római-keresztény). Ez többször meg is történik, de nagyon hamar elekad a társalgás. A másik majdnem csúcspont-lehetőség a kereszthalál volt. Egyik pillanatról a másikra sötét expresszionizmusba fordult a film, megszületett az új vallás, Júda áttért, de nem láthattuk az igazi, nagy változásokat, és ha már megváltozott a film hangulata, igazán maradhatott volna absztraktabb, mint pl. a 2001: űrodüsszeia.

Érdekességek

- A Ben-Hur meglehetősen népszerű téma: a regény 1880-ban jelent meg, és már 1907-ben készült belőle film, a következő pedig 2016-ra várható. Wyler, a rendező már dolgozott az 1925-ös filmen is.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlton Heston és Martha Scott (Tízparancsolat), Jack Hawkins (Arábiai Lawrence), Cathy O'Donnel, a rendező sógórnője (Életünk legszebb évei).
- Zeneszerzője a magyar Rózsa Miklós.
- A leprára (ismertebb nevén bélpoklosság) egyébként az emberek 95%-a immunis, és 1982 óta gyógyítható.
- Az Esztert alakító Haya Harareet az utolsó életben maradt színész, most 83 éves.