Tartalom

Juliette és Jean friss házasok, a nászútjukat Jean hajóján élik meg, mivel ő hajós, és Párizsba kell szállítania egy rakományt. Boldogok és szerelmesek a hajó kényelmetlenségei ellenére is, ami kisebb vitákhoz vezet. A fővárosba érnek, az estét ott töltik, de egy féltékenységi jelenet miatt korán visszatérnek a hajóra, veszekedve. A lány titokban kiszökik a városba élvezni a forgatagot, és amikor ezt a férj észreveszi, mérgében elmegy a hajóval.

Szerelmi történet, mint a Virradat és a Nagyvárosi fények, csak kevesebb bonyodalommal. Általánosabban nézve talán mondhatnánk, hogy egy friss kapcsolat nehézségei, ahol a szerelem végül erősebbnek bizonyul a kisebb-nagyobb bosszúságoknál. nem vagyok benne biztos, hogy a történetnek nincsenek szimbolikus elemei, kezdve a hajótól Jules papa macskáin át magáig Jules papáig. Megismerhetjük Párizs mindkét arcát is, egyrészt a boldog mulatozással, kirakatnézéssel, muzsikával, másfelől viszont  találkozunk tolvajokkal, erőszaktevőkkel, munkanélküliekkel is.

Megvalósítás

A film képileg nem túl izgalmas egészen a végéig, ahol Jean a víz alá merülve abban a szinte kísérteties környezetben, amely annyira jól állt a Némó nyomában c. filmnek, látomásokkal találkozik, majd utána telepatikusan szeretkeznek.

A film erősségei karakterei; főleg a feleség ártatlan boldogsága megragadó, de Jules papa egyszerre komikus és ijesztő személye a világ minden tájáról összehordott tárgyaival szobájában szintén emlékezetes.

Élmény

Igazából végig a Virradat járt a fejemben, mintha annak a későbbi, francia másolatát láttam volna viszont a látomásaival, szerelmi fordulataival. Jules papa személye mindenképpen adott hozzá egy bizar, realisztikus színt, de nekem nem jött át, miét is tartják ezt a világ egyik legjobb filmjének.

Érdekességek

- Vigo a rendező még a film megjelenésének évében elhunyt betegségben, 29 évesen.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Simon (Jeanne d'Arc szenvedései)

Tartalom

Két dalmatás szingli, azaz inkább két szinglis dalmata sétáltatás közben egymásba botlik és egymásba szeretnek. Az álgos alomnál (7-9 kölyök) jóval több utódjuk születik, amire felfigyel az emberhölgy barátnője, Szörnyella de Frász is, a bundagyűjtő. Felvásárolja a város valamennyi dalmatáját és elraboltatja főhőseink kölykeit is, hogy dalmata-bundát készítessen belőlük. Az ember-rendőrség nem találja őket; a kutyáké vajon sikerel jár időben?

A film erős jóindulattal tekinthető állatvédő történetnek, cserébe a dohányosok és a franciák gonoszok lettek, meg az emberek úgy általában butábbak a kutyáknál.

Megvalósítás

A rajzfilmnek az eddigi Disney-animációkhoz képest egészen más hangulata volt, mintha ceruzarajzok lennének. Disney maga nem is volt elégedett vele. A szereplőkön  kívül a környezet mozdulatlan, a szereplők pedig elvontabb alakok, kevésbé realisztikusak.

Ennek oka részben a cég pénzügyi problémái lehettek. A Csipkerózsika bukás volt, és igyekeztek olcsón megúszni a készítést, ezért bár számítógépes grafika még nem volt, sokszorosító eljárásokat sikerült kikísérletezni, ami felére csökkentette a költségeket. Sőt, nemcsak képeket, hanem karakterek is sokszoroztak: újra felhasználták a Susi és Tekergő egyes kutyáit.

Élmény

A rajzfilm időben kb. félúton helyezkedik el a Hófehérke és a hét törpe és a Toy Story között, de nagy fejlődést nem láttam az animálásban. Kreativitásban viszont annál nagyobb volt a visszaesés, és se a történet, se annak témája nem volt túl érdekes.

Érdekességek

- Idén hunyt el Rod Taylor, Pongo hangja
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Betty Lou Gerson és J. Pat O'Malley (Mary Poppins), Thurl Ravenscroft (Pinokkió, Mary Poppins), Mimi Gibson (Tízparancsolat)

Tartalom

Pénteken meggyilkolják Laurát, a fiatal, sikeres üzletasszonyt. A kirendelt nyomozó (Dana Andrews) előbb Waldót, az idős, kifinomult, éles nyelvű újságírót keresi fel kihallgatás céljából, mint Laura egyik legközelebbi ismerősét. Később vele együtt a fiatal, kevésbé okos, de jóképű és jó felépítésű Shelbyhez (Vincent Price) megy folytatni nyomozást, aki Laura jegyese volt. A két gyanúsított nem állhatja egymást, mert mindketten maguknak akarták a lányt. Ahogy egyre mélyebbre ás az ügyben, a nyomozó is belehabarodik a lány emlékébe. A hétvége után váratlanul hazaérkezik Laura...

A történet meglehetősen bizarr, A mandzsúriai jelölt ugrott be, aminél szintén nem tudtam eldönteni, mennyire veszi magát komolyan a film. A karakterek egyik tette sem igazán életszerű, és nem is igazán a bűnügy felderítéséről szól, hanem a szereplők szerelmi kapcsolatairól, amelyekhez mindenki kicsit máshogy áll hozzá. Az egyik szereplő csak birtokolni akar, egy másikat csak a testiség érdekli, a harmadikat a pénz... stb.

Megvalósítás

A film megvalósításában nincs semmi érdekes. Se képben, se hangban, sem színészekben, noha a Waldót alakító színész egészen élvezetes volt. Bocsánat, de nem tudok róla mit írni.

Élmény

A film némileg felrúgta a film noir szabályait, tulajdonképpen megvan a nyomozás izgalma is, de több helyen (talán szándékosan?) ellentmond a józan észnek is. Ha kortársait nézem, nincs  komolyabb mondanivalója, mint A harmadik embernek, és közel sem olyan szórakoztató, mint a Casablanca.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Dana Adrews (Életünk legszebb évei), Vincent Price, Judith Anderson és Dorothy Adams (Tízparancsolat)

Tartalom

Guido rendező, filmet kéne forgatnia, a grandiózus díszlet már megépült, de alkotói válságát éli, nincs kedve hozzá. Kollégái nyomás alatt tartják. Mindezek tetejébe magánéleti válsággal is küzd: elérte a középkorúak életközepi válsága és szerelmi élete is kusza feleséggel, szeretővel, emlékekkel és vágyakkal.

A film egyértelműen Felliniről magáról szól, noha nem tudom, mekkora az átfedés Guido és közte. A történetben keveredik Guido képzelete, vágyai, álmai, filmje a valósággal, miközben valószínűleg a készülő film is hasonló témájú. Sőt, mivel meglehetősen önreflexív is a film, joggal feltételzehtjük, hogy magát a készülő filmet látjuk. A cím is erre utal: ez Fellini nyolc és feledik filmje. Így aztán bővebben nem kell is nem is tudok belemenni a témájába, hiszen fentebb megírtam. Azonban hiába szól önmagáról a film, mégsem lép túl ezen, pedig mint többször említettem már korábban, ez a téma tökéletes lenne (lásd még: Alkony sugárút, Ének az esőben).

Megvalósítás

Miben nyilvánul meg az önreflexió, a valóság és képzelet keveredése? Az erős első pár perc álomjelenetét leszámítva technikailag semmiben, de azért lehet tudni, mikor látjuk a valót. Inkább tartalmában ráutaló elemek jelzik, hogy most mit látunk. Ezek közül is kedvencem a filmet folyamatosan kritizáló entelektüel, akit aztán a rendező fejben emiatt ki is végeztet.

Mint az korábban említettem, technikailag nem tükrözte sajnos ezt a kettősséget, semmilyen érdekes képpel nem találkoztam. Érdekességképpen azonban megjegyezném, hogy a filmben elhangzik a Valkűrök lovaglása. Ez annyira hozzánőtt a 20 évvel későbbi Apokalipszis mosthoz, hogy itt teljesen idegenül hangzott.

Élmény

A nagy reményekkel indultam a filmnek, mint az egyik legjobbnak tartott darabnak. Az eleje alapján kiválónak is tűnt, olyasminek, mint A burzsoázia diszkrét bája, aztán sajnos egészen megnormult, nem tudott elszakadni önmagától. Saját farkába harapott a kígyó, és felfalta önmagát.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Madeleine LeBeau (Casablanca), Claudia Cardinale (A párduc, Volt egyszer egy Vadnyugat), Anouk Aimee és Marcello Mastroianni (Az édes élet).

Tartalom

Főhősünk egyhangú, tökéletesen mintaszerű mindennapokat él, de ez frusztrálja és álmatlanságban is szenved. Ezt a feszültséget anonim öngyógyító csoportok találkozásain tudja leezetni, ahol magát testi-lelki sérültnek tettetve figyelmet és törődést kaphat. Egy napon azonban megismerkedik Tylerrel, a vagány macsóval, a férfiideállal. Heccből összeverekednek, amitől újra úgy érzik: élnek. Egyre többen csatlakoznak ehhez a tevékenységükhöz, és mivel Tyler elégedetlen a fogyasztói kultúra társadalmával, klubja segítségével megpróbálja alapjaiban megrengetni azt pénzintézetek felrobbantásával.

A film cselekménye izgalmas, fordulatos, akciódús, humoros, kimondott üzenete pedig egyértelműen a cégek-társadalmak különféle szerepekbe kényszerítő hagyományai ellen szól. Tyler ehhez képest egy olyan kamasz férfiideált testesít meg, aki erős, dug, független, a maga ura minden tekintetben. Még mindig kimondva, még mindig Tyler figuráján keresztül kapunk egyfajta anarchista filozófiát is: le kell számolnunk mindennel, el kell engednünk mindent, ami gúzsba köt, legyen az a tulajdonunk, a fájdalom vagy akár maga az életünk. A film általánosabb témája a Száll a kakukk fészkére c. filmhez hasonlóan a felnőtté válás: Tyler forradalmi, lázadó, pusztító szerepet játszik főhősünk életében, lerombolja addigi személyiségét és önállóságra ösztönzi. A film végére azonban főhősünk túllép rajta, fontosabbá válik az emberi kapcsolat értéke. A történetnek a filmes kikacsintások miatt lehetne metafizikai jellege, de az Ének az esőbennel ellentétben ezek csak arra szolgálnak, hogy a film Tylerként szóljon hozzánk. (Érdekes párhuzamok vannak még a nácizmussal kapcsolatban, de szerintem ez a vonal nem fontos.).

A pingvin nem tudom mi.

Megvalósítás

A film hangulatát jól megadja a zene, a Csillagok háborúja used future-jéhez hasonló lepukkant, omladozó környezet (ami egyben jelképezheti főhősünk addigi életét), a rossz világítás. Nincs jellegzetes technikai kivitelezés, de jól alkalmazza valamennyit, ha szükség van rá, a lassításoktól a kameraszögekig és annak mozgásáig.

A környezet hangualata mellett szellemes effektek jellemzőek a filmre: önmagára visszacsatoló, pillanatnyi bevillanó képek kacsintanak ki ránk, és gyakran képzelet kivetül a környezetre, mintha a narrátor gondolatait látnánk.

Élmény

Talán itt éreztem először, milyennek kéne lenni egy modern filmnek napjainkban (talán még a Ponyvaregény sorolható ide): lendületes, akciódús, modern humora és gondolatai vannak, a jelenre reflektál. Nem véletlenül lett kultfilm, idősebb kamaszoknak nagyon ajánlott. Ami miatt mégsem tudom igazán szeretni, az az, hogy túlságosan filozofikus az emberi valóság kárára.