Rendezte: Alejandro Gonzalez Inarritu
Műfaj: dráma, krimi
Főbb szereplők: Emilio Echevarria, Gael Garcia, Goya Toledo, Alvaro Guerrero, Vanessa Bauche, Jorge Salinas
Megjelenés: 2000, Mexikó
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://www.asharperfocus.com/amores.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/korcs-szerelmek--amores-perros/movie-42160

Cselekmény: Ramiro erőszakos alak, nappal eladó, este drogüzér és rabló. Anyjával és öccsével, Octavioval (Gael Garcia Bernal) lakik felesége, Susana, akit rendszeresen bántalmaz. Octavio már régóta szerelmes Susanába, ezért amikor váratlanul kiderül, hogy kutyája őstehetség a kutyaviadalokban és egyre több pénzt nyer vele, szerelmett vall bátyja feleségének és arra kéri, szökjön meg vele. Csakhogy végül Susana és Ramiro lépnek meg Octavio pénzével, aki ráadásul súlyos autóbalesetet is szenved...

Téma: Eredetileg egy szocio-körkép sorozat akart lenni, végül film lett belőle, de így központi motívum helyett inkább csak egy ember-kutya párhuzamot állítva elcseszett, de reményteli kapcsolatokat mutatott be.

Tartalom: A mexikói újhullám első fontos filmjét sokan hasonlítják töredezett szerkezete miatt a Ponyvaregényhez, amit teljesen megértek, valóban ugrál a nézőpontok és ídősíkok között, de azért nem annyira izgalmasan. Három történetet kapunk, ebből a középső a legrövidebb, a másik kettő egy-egy órás. Az első történet egy alsó osztálybéli, diszfunkcionális családban játszódik, ahol az erőszak megszokott családon belül is és Octavio saját testvére feleségével lépne le. Ennek megfelelően a kutyaviadal itt az erőszakos, kegyeten világot jeleníti meg. A második történetben egy tehetős családapa elhagyja családját egy modellért, aki épp Octavioval karambolozva veszíti el szépségét. E második rész a legegyszerűbb, legironikusabb, ahogy modellünk leépül, ezért jogosan szokták összevetni a Tristanával. Ugyanakkor ezt láttam a legoptimistábnak is, hiszen a szeretők látszólag együtt maradtak. A modell kutyája itt elszökik gazdájától, míg az túl nem lép a külsőségeken. A harmadik részben egy hajléktalan bérgyilkos megpróbál viszatérni családjához, miután a lánya hosszú ideig halottnak hitte. Octavio harci kutyája kerül hozzá, ő döbbenti rá, hogy a bérgyilkosság  akadályozza többek közt a visszailleszkedésből. Hasonló jelkép a tükör/üveg, ami Octavionál törött, a hajléktalannál egy rossz szemet jelent, a modellnél pdig nincs, csak saját képeivel szembesülhet.

Forma: A három történet képi világa viszonylag eltérő, az első mocskos és sok közelivel dolgozik, a második sokkal melegebb, de kissé steril és egy lépéssel hátrébb megy, míg a harmadik szürkésen üres és gyakoribbak a távoli felvételek. Az egész filmre igaz volt azonbana  rögzítetlen, kézikamerás felvétel, ami realistább érzetet ad és szerencsére nem rángatózik idegesítően. A zene és a színészek rendben voltak, de nem éreztem őket kiemelkedőnek (vagy rossznak).

Élmény: Ezt a filmet kb. fél évvel ezelőtt kezdtem el megnézni, de míg a legbrutálisabb kínzásoknál is jóformán már csak fel szoktam nevetni, az olyan nyomasztó dolgokkal nem tudok mt kezdeni, mint a realista igazságtalanság, és ez jellemző volt az első részre, úgyhogy nagyon lassan haladtam vele. Ezért mindenképpen emlékezetes lesz, de összességében nem fogott meg, illetve épp a középső, legrövidebb, egyszerűen ironikus rész tetszett a legjobban, nem azok, amire a rendező nagyobb hangsúlyt fektetett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Emilio Echevarria és Gael Garcia Bernal (Anyádat is)
• Susana és Ramiro a valóságban is egy pár, igaz, csak jóval később jöttek össze.

Cselekmény:

Kb. 30 évvel később, közel 70 évvel az első kalandok után a birodalom újjáéledt Első Rend néven a titokzatos Snoke (Andy Serkis) irányítása alatt, így a lázadók még sok évtized után is harcolnak Leia vezetésével, miközben Luke felszívódott, miután megpróbált kinevelni egy új jedi-nemzedéket sikertelenül. Leia és Han fia, a tehetséges, de megtört jedi Kylo ugyanis nagyapja nyomdokaiba lépve átállt az erő sötét oldalára. Ráadásul az Első Rend egy bolygókat elpusztítani képes szuperfegyvert épített, ezért Leiai mindenképpen megpróbálja felkutatni Luke-ot. A hollétét mutató térkép a lázadó pilóta, Poe révén egy szökött Első Rendi katonához, Finnhez és egy roncskereskedő árvához, Reyhez keveredik, akik ezzel belecsöppenek az Első Rend és a lázadók harcába. Reyben felébred az erő és társaival sikerül elpusztítaniuk a fegyvert, de az akció közben Kylo megöli Hant...

Téma: Baráccság, illetve kicsit kikacsintósan többször kimondja, hogy a múltat el kell törölni, le kell zárni, miközben e trilógia kimondott célja az eredeti Csillagok háborúja történetének lezárása volt. Szóval kapunk egy rakás közhelyet a semmiből, de a végén kimondott fő üzenete, hogy együtt erősek vagyunk.

Tartalom: Erről nem fogok tudni túl sokat írni, ugyanis nem igazán van felépítve. Illetve az első rész szinte egy az egyben átvette az 1977-es első/negyedik rész főbb eseményeit, ezzel szimpla remake-ké silányítva a történetet, de ezt leszámítva minden teljesen esetlegesnek, a semmiből előrántottnak tűnt. Kezdjük ott, hogy a dolgok közepébe vágva lett hirtelen egy Első Rendünk, de a legnagyobb gond, hogy két fontos karakter motivációi is teljesen ismeretlenek maradnak: sem Kylo Renről nem tudjuk meg, hogy mi vonzotta a sötét oldalhoz, sem Finnről, hogy mitől lett lelkiismeretfurdalása, amiért dezertált. Eközben nagyban építenek előismereteinkre, amivel igyekeztek megspórolni az érzelmi kötődés felépítését (pl. Han Solo halálakor), de ez nem így működik, legalábbis nálam nem, teljesen hidegen hagyott fontos karakterek halála. A második részhez új rendező érkezett, aki elég bátor volt hanyagolni a nosztalgiát és az akciót, és ettől a lassítástól mindjárt sokkal élvezhetőbb lett. A harmadik részre visszajött Abrams és újra gátlástalan akciózásba és fanservice-be kezdett. Mindhárom filmet végigkísérő dinamika egyedül Rey és Kylo között van, de ezt is nagyon elhanyagolták. Karakterfejlődések tehát alig vannak Rey és Kylo kivételével, de az is béna lett, a történet szerkezete végig epizodikus ugrálásokból áll egyik bolygóról a másikra, amelyek legtöbbször érdemben nem tesznek hozzá a történethez, központi motívum pedig nem nagyon van, közhelyek puffogtatásával pótolják.

Forma: Erről se fogok tudni sokat mondani, modern iparosmunka jó ütemérzékkel, nulla kreativitással. Az űr nem érdekes, nem nagyon van olyan új lény, ami hozzáadna valamit a Csillagok háborúja világához, egyes kültéri jeleneteknél pedig érezhető volt a stúdió-fíling, ami az illúzió halála. Ami pozitívum, hogy hanyagolták az animációt és miniatűrökkel dolgoztak lehetőleg, ami még mindig jobban néz ki, de pl. az animált Leia borzalmas volt. A fénykardharcok sokkal kevésbé voltak látványosak, mintaz előzménytrilógiában, a színészek karaktereik miatt nem igazán villoghattak, ami pont a főszereplő Reynél kellemetlen, hogy csak morcosan tudott nézni hét órán keresztül. Hasonlóan fájó volt emiatt Han Solo, aki hetven évesen próbált laza csibészt előadni.

Élmény: A Csillagok háborúja volt talán az első filmvilág, ami komolyabb univerzumépítésbe kezdett, erre a Marvel sikere láttán rákapcsoltak újra 2015-től, de már Lucas nélkül, aki visszavonult. Az első rész pofátlan másolása volt a legelső filmnek, a második nagyon megosztó, de nekem az jött be a legjobban, a harmadik pedig már eléggé kényszerpályán lehetett és nem irigylem a rendezőket, akiknek ezzel a meghatározó filmmel kell kezdeniük valamit. De ez nem mentség, ettől e filmek még unalmas szórakoztatóipari termékek. Elvileg ezzel lezárták a klasszikust és új kalandokba kezdenek.

Érdekességek:

• Korábban láttuk a Csillagok háborúján kívül:
  • Harrison Ford (Amerikai graffiti, A magánbeszélgetés, Apokalipszis most, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Szárnyas fejvadász, Indiana Jones és a végzet temploma, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag)
  • Carrie Fisher (Blues Brothers, Harry és Sally)
  • Lupita Nyong'o (12 év rabszolgaság)
  • Andy Serkis (A gyűrűk ura, A tökéletes trükk, Bosszúállók)
  • Domhnall Gleeson, Ian Whyte, Jimmy Vee és Warwick Davies és Kate Fleetwood (Harry Potter)
  • Max von Sydow (A hetedik pecsét, A nap vége, A farkas órája, Az ördögűző, Szkafander és pillangó, Viharsziget)
  • Mike Quinn (Toy Story 2)
  • Ewan McGregor (Trainspotting)
  • Bill Hader (Agymanók)
  • Simon Pegg, Edgar Wright és Joe Cornish (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok)
  • Kiran Shah (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Harry Potter)
  • Brian Vernel és Billy Howle (Dunkirk)
  • Thomas Brodie-Sangster (Igazából szerelem)
    
  • Mark Stanley (Mr. Turner)
  • Daniel Craig (Casino Royale)
  • Judah Friendlander (A pankrátor)
  • Fred Tatasciore (Jégvarázs)
  • Laura Dern (Kék bársony, Jurassic Park)
  • Frank Oz (Blues Brothers, Agymanók)
  • Benicio del Toro (Közönséges bűnözők, Blöff, A galaxis őrzői, Bosszúállók)
  • Justin Theroux (A sötétség útja, Joker)
  • Joseph Gordon-Levitt (Eredet, A sötét lovag - Felemelkedés)
    
  • Richard E. Grant (Mi ketten, Logan)
  • Billy Dee Williams (Batman)
  • Dominic Monaghan (A gyűrűk ura)
    
  • Shirley Henderson (Trainspotting, Harry Potter)
  • Ben Burtt (WALL-E)
  • Jeff Garlin (WALL-E, Toy Story 3)
  • James Earl Jones (Dr. Strangelove, Az oroszlánkirály)
  • Liam Neeson (Schindler listája, Igazából szerelem, Batman)
  • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Kill Bill, A hihetetlen család, Amerika kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul)
• Carrie Fisher és Erik Bauersfeld 2016-ban elhunytak, őket;
• Peter Mayhew tavaly 2019-ben hunyt el 74 évesen; Max von Sydow idény hunyt el 90 évesen; Andrew Jack idén hunyt el 76 évesen;
  
• Billie Lourd Carrie Fisher lánya
• Gerald W. Abrams a rendező apja, de a rendező is feltűnik
  
• A rohamosztagosok igazi sztárparádét hoztak, így szerepelhettek köztük többek köztek Vilmos és Harry herceg is.

Cselekmény: A londoni Simran tisztes, tizennyolc éves lányként a nagy őről álmodozik, de hiába, már születésekor eljegyezte apja (Amrish Puri) egy indiai barátja fiának. Simran, hogy utoljára kiélvezze szabadságát, barátaival európai vonatkörútra indul. Eközben Raj, a léhűtő milliomos örökös vadul tirvonyázik, és ő is épp arra a vonatútra fizet be barátaival, mint Simran. A fiú hozza formáját és már az első véletlen találkozásukkor úgy nyomul a tisztességes Simranra, hogy a lány rövid úton megutálja, és ez a későbbi véletlen összefutásaik alkalmával sem javul. Egy alkalommal azonban mindketten lemaradnak a vonatról, így kénytelenek egy napig kettesben maradni, míg utolérik barátaikat - természetesen ez idő alatt összebarátkoznak...

Téma: Egy kicsit kilencvenes évekbeli indiainak kell lennünk, hogy értsük, de azért elég nyíltan próbálja összeegyeztetni a mai, nyugati hatású individualistább értékrendet a hagyományos indiaival szerelmeseinken keresztül, akik szeretnének együtt lenni, de fontosabbnak tartják szüleik akaratát.

Tartalom: A történet első fele Európában játszódik, jelezve, hogy itt főhőseink szabadosabb életet élhetnek. Nekik már kapcsolatuk sincs az anyafölddel, ennek ellenére a romantikus Simran indiai mércével mérve erkölcsös életet él, de azért az európai körútján és okoskodó húgán is látszik már, hogy ők kevésbé merevek szüleiknél. Raj ezzel ellentétben teljesen léha, nemkülönben apja, viszont mint később kiderül, így is tartja magát az indiai hagyományokhoz. A körút során egymás agyára mennek, majd összekényszerülnek és így összemelegednek, ismeritek, a szokásos sablon az Ez történt egy éjszaka óta. Pici spoiler: Simran nem akar ellentmondani apjának és elutazik vele Indiába a kényszerházasságba, Raj pedig utánamegy, hogy megnyerje magának Simran apjának jóindulatát, tehát bár egyéni érzelmeik vannak a fiataloknak, nem kérdőjelezik meg a szülői tekintélyt. E romantikus vígjáték poénjait kizárólag Raj személyisége szolgáltatja, ami általában abból áll, hogy zűrbe keveri magát vagy kissé félszegen cselekszik, de mindezt nem túlzóan teszi, így jól működik a humor. A drámai rész viszont nem működik igazán, mert jó indiai módjára túlzó minden, ami a lökött vígjátékoknak, mint az Amar Akbar Anthony jól áll, de a drámához nem megy.

Forma: Semmi extra, de korrekt ütemű. Ami kiemelhető, hogy bátrak az élénk színek használatában és ez a Technicolor filmek fénykorát idézően szép, főleg a szép tájképekkel a háttérben. Indiai film lévén van benne indokolatlan mennyiségű dalrafakadás nem túl emlékezetes dalokkal, de az jó volt, hogy Raj kapott egy könnyen felismerhető zenei motívumot, ami segíti a nézőket abban, hogy épp mit kellene érezniük. Amit viszont sosem szerettem, hogy sokszor hallhatóan más az ének és a beszédhang, erre odafigyelhetnének jobban. Ha már dalrafakadás, a koreográfiák sem fejeztik ki igazán semmit. És ha már koreográfia, a verekedések borzalmasan gagyik, látványosan a levegőbe ütnek és nem az ütéstől esnek, hanem ugranak, pedig ez már egy 1995-ös film. A karakterek nem túl komolyak, így a színészek sem csillogtathatják meg tudásukat.

Élmény: Romantikus vígjátéknak elmegy egyszer, de a túlzó indiai stílus nyugati embernek nem való egy ilyen filmben. Amiért magasztalják, az az, hogy mai szemmel már láthatatlan, de rengeteg klisével leszámolt (pl. a nyugatiak általában a rosszfiúk, itt fordítva volt) és újakat teremtett. Szóval Indiában a maga korában műfajteremtő volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Amrish Puri (Indiana Jones és a végzet temploma)
• A rendező első filmje volt ez és akkora siker lett, hogy egyrészt sztárrá tette a Rajot alakító színészt, másrészt egy kis megszakítással, de azóta is folyamatosan játszák a mozik.
• A jelentőségét az is mutatja, hogy szállóigéit még Obama is idézte indiai látogatásakor.
  

Cselekmény: A kis Fenix egy cirkuszban nő fel, lévén hogy szülei is artisták. Apja késdobáló, macsó amerikai, anyja vallási fanatikus mexikói légtornász. Szerelmes Almába, a süketnéma kislányba, akit a kéjenc tetovált nő fogadott örökbe jövőbeli artistának. Amikor az az anya rajtakapja az apát kéjelegni a tetovált nővel, az anya savat önt a férfi ágyékára, aki dühében levágja a nő karjait, majd öngyilkos lesz. A tetovált nő elmenekül Almával, Fenix pedig elmegyógyintézetbe kerül. Sok évvel később a már felnőtt Fenix megpillantja egy piroslámpás negyedben a tetovált nőt és rövidesen karnélküli anyja is feltűnik...

Téma: Ahogy Jodorowskytól várható, többrétegű a történet, de elsősorban a... hmm... "szülői minták" erejére hívja fel a figyelmet, amely akár tudatában vagyunk, akár nem, erősen befolyásolja személyiségünket, tetteinket. Tulajdonképpen nevezhetnénk egy felnőtté válásos történetnek is, amelyben Fenix megtanul elszakadni szüleitől.

Tartalom: A mexikói anyával indítunk, aki fanatikusan tisztel szentként egy kislányt, akinek levágták karjait és megerőszakolták. Az apa tipikusan macsó amerikai kovboj, innentől kezdve felmerülhet, hogy Fenix a két kultúra, történelem elegyének jelképe - ezt számos más mozzanat erősíti (pl. a kedvenc filmje amerikai, de alapvetően a mexikói kultúrával él), így ő az egyéni szintje mellett országát is jelképezi. A traumatizált Fenix később megszökik az elmegyógyintézetből és levágott karú anyja mögé állva az ő karjai válnak anyja karjaivá, ez jeleníti meg legerősebben, hogy Fenix a szülei produktuma, mégha időnként tiltakozik is ellene. Eztuán kezdené felfedezni a szexualitást, de az események miatt ezt elég rosszul éli meg, és erről legyen elég ennyi, nem spoilerezem, ha nem muszáj. Na de ez egy horrorfilm, annak is az olasz hentelős ihletésű példája 1980-as évekbe oltva, azaz nem ijesztget, hanem megpróbál undorító lenni.

Forma: ...és az a poén, hogy Jodorowsky alapból elég groteszk, így e műfajilag behatárolt film sokkal szelídebb lett, mint a korábbi filmjei. Persze van vér bőven, de aki látott már korabeli horrorfilmet, az nagyjából tudja, hogy ezek nem annyira félelmetesek, inkább csak sok bennük a gyilkosság. A korábbi filmekhez képest fájóan kevés a vizuális kreativitás, de azért van pár jobb jelent, mint amilyen az alább látható "menyasszonyok" kimászása a sírból vagy ahogy Fenix előadja anyja karjait. A zene fület bántóan nyolcvanas évekbeli (elektro), szerencsére több benne a mexikói folk, csak az meg nem illik bele. Az autentikusság ellenére (valódi cirkuszosok, prostik... stb. a színészi játék nem túl maradandó, pedig pl. az elefántot megrohamozóknál nem volt semmi játék vagy jelmez, Jodorowsky egyszerűen bement a szegénynegyedbe és bedobott közéjük egy raklapnyi nyers húst. Almát valóban egy süket lány alakította. Öt fiából négy játszott benne, beleértve Fenixet.

Élmény: Ebert valamiért odáig van a filmért és valódi horrornak tartja, pedig semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már korábban. Jodorowsky korábbi filmjeihez képest nekem csalódás volt. Addig szórakoztató, amíg magán viseli a stílusjegyeit, amúgy inkább unalmas volt nekem.

Érdekességek:

• A kis és a nagy Fenixet is Jodorowsky egy-egy fia játszotta.
• Thema Tixou (a tetovált nő) tavaly hunyt el 75 évesen.
• A gyilkos alapja részben egy mexikói sorozatgyilkos, aki 1942-ben több lánnyal végzet, de kegyetlensége miatt kedvenc beszédtéma lett. A börtönben megjavult, író lett, így bő harminc év után kegyelmet kapott.

Cselekmény: I. e. 12. század, Görögország. Tizenöt éve Aigiszthosz (Madaras József) megölte Agamemnónt (Pelsőczy László), a királyt alkalmatlansága miatt és átvette helyét. A királynak két gyereke volt, Oresztész (Cserhalmi György), aki más országokban mulatozik, illetve Elektra (Törőcsik Mari), aki minden évfordulón emlékezteti a királyt bűnére és várja haza Oresztészt, hogy megöljék a zsarnokot. Az újabb évfordulón rejtélyes idegen érkezik...

Téma: Több gondolat elhangzik, de alapvetően a zsarnokság és a szabadság viszonyát boncolgatja, melyet örök harcnak ír le.

Tartalom: A hatalomátvétel évfordulóján újra eljátszák Agamemnón halálát, akit azért kellett megpuccsolni, mert szabadságot adott az azzal élni nem tudó népnek, tehát szabadsággal sanyargatta őket. Az ünnepségnek szintén része az igazmondás, amelyben a királynak beolvashat bárki következmények nélkül de valójában csak dicsérni merik. Elektra magát az élő emlékezetnek tartja, aki mindig ott lesz, hogy ne vesszen feledésbe a királygyilkosság bűne, illetve várja Oresztészt, hogy ne csak a zsarnoknak, de a zsarnokságnak is véget vessenek. A király pedig fél az elnyomottak lázadásától, ahogy az elnyomottak is félnek az elnyomótól, ez a dinamika adja a zsarnokság alapját. A szabadságét viszont az újra és újra fellángoló forradalmak, szóval nehéz nem belelátni 1956-ot, a megtorlását, a megalkuvását, mégha egyetemesen is értette Jancsó. A Még kér a néphez hasonlóan a fele kb. számomra elsőre értelmezhetetlen jelkép, a másik fele önmagáért beszél. Bár a történet elvileg ókori, a helyszín mégis a magyar puszta, de az előbbi filmhez hasonlóan itt is megjelennek modern eszközök, kifejezve a kortalanságot, na meg A diktátor földgömb-jelenete is megismétlődik egy kicsit más helyzetben.

Forma: Továbbra is a Fényes szelek és a Még kér a nép nyomvonalán mozogva a díszlet nélküli pusztában csoporttáncoló parasztokat láthatunk, de tőlük eltérően az első jelenetek nagyon szabályszerűek, rendezettek, ami sokkal látványosabbá teszi elődeinél, és megalapozza azt az érzést, hogy egy szabadtéri színházi előadást láthatunk. Aztán átcsap Jodorowskyba, jönnek a törpék és a vérfürdő, majd sajnos visszatérünk a megszokott koreográfiákhoz. Mintha kezdene megjelenni benne az igény, hogy a táncok ne csak táncok legyenek, hanem balettszerűen jelentéshordozó mozdulatok, de ezt még nem tudta átlépni. Bár a jelenetek továbbra is hosszúak sok kamermozgással és aprólékosan kidolgozott koreográfiával, hogy minden a helyén legyen, amikor a kamera odaér, ennek a technikai bravúron kívül továbbra se látom az értemét, ha nem használják ki olyan kreatívan, mint a lassan kedvencemmé váló Csend és kiáltásban. A sok tánc ellenére most kevesebb a zene, de azért nem ússzuk meg pár népdal és Cseh Tamás nélkül. Ugyanakkor abban kreatívabb, hogy a görög színházhoz hasonlóan itt is elsimételnek időnként mondatokat egymás után, és az is tök jó volt, hogy a zenét egy fontos ponton elnyomta a... khm... valamilyen zaj. A színészek sajnos továbbra sem fontosak a rendezőnek, így csak bábuk.

Élmény: Valami ilyesmit vártam a Még kér a nép helyett. Talán az alapanyag miatt is, de ez már egy formailag egyszerűbbé letisztult, mégis elgondolkodtatóbb film lett. Ugyanakkor ezek az utóbbi filmek már rutinból készültnek tűnnek, érdekesek, de nem érzem bennük azt a pluszt, amitől nagy filmek lehetnének.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelem), Cserhalmi György (Még kér a nép), Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Még kér a nép), Bajcsay Mária (Szerelmesfilm), Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép), Cseh Tamás és Pelsőczy László (Még kér a nép)
  
• Színészdinasztiák: Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva;
  
• Jobba Gabi 1983-ban, 36 évesen öngyilkos lett ismeretlen okból.
• Az Elektra-sztori: Agamenón király azzal henceg, hogy van olyan jó vadász, mint Artemisz isten, aki haragjában elintézi, hogy a király hajói ne tudjanak háborúba indulni. Engesztelésül a király feláldozza (mármint szó szerint) legidősebb lányát. Felesége ezért szeretőjével, Aigiszthosszal bosszúból megöleti a királyt. Agamemnón két megmaradt gyereke, Elektra és Oresztész pedig bosszúból az anyjukat és Aigiszthoszt. Nájsz.