Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Edwin S. Porter (1870-1941), aki szintén feltalálói vénával volt megáldva. 1896-ban kezdett vetíteni, míg Edison alkalmazottja nem lett pár évvel később. Utazó vetítő múltjából tudta, mire gerjed a közönség, és a népszerű brit és francia történetmesélős filmek miatt pedig ő is hasonlókkal kezdett később előrukkolni.

A film: A filmben az elítélt Czolgoszt a cellájából a villamosszékhez vezetik, beleültetik és kivégzik. Először is mindenki nyugodjon meg, nem valódi kivégzést láthatunk ellentétben az Egy elefánt kivégzése árammal (1903) c. filmmel. na de ki volt Czolgosz? Leon Czolgosz (1873-1901) lengyel bevándorlók gyereke volt, aki munkásként megsínylette az 1890-es évek gazdasági válságát, az anarchizmus felé fordult és mivel a hatalomban látta az igazságtalan egyenlőtlenségek legfőbb okát, európai példák nyomán 1901-ben lelőtte az akkori elnököt, William McKinleyt (1843-1901). A lövés ugyan nem volt halálos, de McKinley a fertőzésbe viszont belehalt, így Czolgoszt a szeptemberi merénylete után gyilkosságért októberben kivégezték, novemberben pedig le is forgatták ezt a filmet. Porter a valódi kivégzést szerette volna felvenni, de azt nem engedélyezték. A film vágások szempontjából viszont durván progresszív, ugyanis az első kép egy vonatot követve oldalaz a börtönre, a vágás után egy közelebbi képet kapunk a börtönről, ami szintén oldalazva tovább halad a cellához, ami viszont már  statikus és láthatóan díszlet, végül az utolsó vágással a villamosszékhez jutunk, amelyben Czolgosz hármat ráng (három áramütést kapott). A színjáték itt lehetett volna erősebb, mindenki robotként tette a dolgát, nem volt semmi emberi gesztus, persze 1901-ben vagyunk, nem is vártam el, de az eleje annyira hangulatos, hogy jól esett volna, ha a második, beltéri fele is ennyire erős. Mindenesetre az első fele miatt mindenképpen ajánlott, 1901 erősebb filmjei közé tartozik.

Előzmények: Noha láttuk hogy vannak előzmények bőven, a mozi születését hagyományosan a francia Lumiere-testvérekhez kötjük. Családi fényképüzemben sajátították el a szakmai alapokat, majd megvásárolták a kinematográf szabadalmát, ebből fejlesztették tovább saját változatukat, miután Párizsban látták Edison kinetoszkópját. Az eszköz felvevő- és egyben vetítőgép is volt, szebb képekkel és jóval könnyebb kamerával, aminek köszönhetően könnyebb volt felvételeket készíteni. Szűk két hónappal a német Wintergartenprogramm (1895) bemutatója után mutattak be tíz filmet fizető közönség előtt Párizsban, hagyományosan innen számítjuk a mozi és a film kezdetét. A testvérek úgy gondolták, hogy a mozizásban nincs nagy jövő, hiszen amiket leforgattak, azokat láthatjuk saját szemünkkel is az utcán. Az IMDb szerint 1905 után nem is forgattak több filmet, és visszatértek a fényképezéssel kapcsolatos kísérleteikhez. Bár cégük sikeres volt, később egyesültek a brit Ilforddal, ezért nem hallani már a Lumiere márkáról.

A film: A cím magyarul kb. "Santos-Dumont léghajós tapasztalatai". Ez hivatalosan két film, de mivel ugyanarról az eseményről készültek, gondoltam egybe veszem őket. Az első filmben a léghajót kihozzák a kikötőjéből, a másodikban láthatjuk lebegni. Aktualitás, nincs mit rajta ragozni, bár tegyük hozzá, hogy a léghajózást ugyan már a 18. század végén feltalálták, csak az 1910-es évektől indultak utasszállító járatok, szóval még bőven nagy látványosság volt. A címszereplő Alberto Santos-Dumont (1873-1932) brazil feltalálóként jelentőset fejlesztett a léghajókon és a repülőgépek első feltalálói között van, de aki követi a parfümös blogomat, az ismerheti onnan is, hogy a Cartier neki készítette az egyik legismertebb korai karórát. Részben betegsége miatt, részben mert a találmányait hadi célokra használták, öngyilkos lett.

Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Melies technikáját már jól ismerjük, vágásokkal helyez el a képen új dolgokat vagy vesz el belőlük. És ami a Szent Antal megkísértése (1898) c. filmjében még horror volt, az itt a szituáció miatt varázslatos fantasy: hősünk, a címbéli rádzsa ugyanis elalszik és álmában többek között földöntúli lények jelennek meg. Ha van valami fejlődés vagy érdemben eltérő más filmjeihez képest, hogy a végén itt az álomjelenet visszavált a valóságba egy tökéletesen ütemezett vágással, amitől sokkal átélhetőbb lesz az illúzió, mintha végig a fantasztikumban lennénk. Melies kreatív vígjátékai még mindig sokkal jobbak, de egy fokkal ez is jobb a szokásos trükkfilmjeinél. Állítólag volt egy drágábban árult, kézzel kiszínezett változata is.

Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Frederick S. Armitage (1874-1933), aki sokat kísérletezett többek közt a time-lapse technikával

A film: A cím magyarul kb. "a hullámok egy tündére", a filmen egy nőt láthatunk táncolni. Ez önmagában érdektelen lenne, ám Armitage annyival felturbózta a dolgot, hogy tengerhullámokat vetített a nő mögé. A táncos egyébként az angol-orosz Catherine Bartho, aki 1894-ben költözött Amerikába, és viszonylag ismert volt.

Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: A cím magyarul kb. "a kis Tich és az ő nagy csizmái". Little Tich vándorkomédiás volt, ami a korai filmek nagy kedvenc témája volt az aktualitások mellett; ne felejtsük, hogy ilyesmiből nőtte ki magát Melies, de a későbbi Chaplin vagy a Kacsaleves (1933) Marx-testvérei is sok más híresség mellett. Szóval a filmnek kevéssé nevezhető felvételben Little Tich előadja a védjegyének számító csizmás táncát, amiben egy hetven centis orrú cipőben csinál a mai szemnek mérsékelten látványos mozdulatokat, köztük a ma inkább Michael Jacksonhoz köthető, 45 fokos bedőlést. A filmről nincs mit mondani, frontális, statikus, ezért mondtam, hogy nehezen nevezhető filmnek. Az angol Little Tich (1867-1928) 140 cm alatti volt és hat újjal született, amerikai körútja során az 1880-as években fejlesztette ki ezt a fő számát. A századforduló idején Párizsban lépett fel többnyire, ekkor készült ez a felvétel is, de hanglemezeket is rögzített.